Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-16 / 46. szám

Nemzetközi diáknap Bratislava, 1968. november 16. Ara L— Kis XIX. évfolyam, 46. szám. A parasztszövetség él, mert dolgozik A földműveseknek végre megvan a maguk képvise­lete — a Parasztszövetség. A szövetkezeti és az egyé­nileg gazdálkodó földművesek szervezetei — az EFSZ-ek és más mezőgazdasági és érdekvédelmi társulások — ezután szabad választással állíthatják legjobbjaikat a saját szövetségük élére, hogy járási vagy országos méretben aző nevükben és az ő érdekeikért szánjanak síkra. A Parasztszövetség Központi Bizottságának fő felada­tai között olvassuk: „Behatást gyakorol az állam szabályozó intézkedései­vel kapcsolatos gazdasági rendszabályok kidolgozására, az állami szubvenciós beruházási politika érvényesítésé­re, az adórendszer kidolgozására, az árképzésre, vala­mint a mezőgazdasági termékek és szükségletek műszaki és technológiai normáinak kidolgozására.“ Ez a néhány sor csupán parányi, de lényeges része annak a hatalmas feladatnak, amit a Parasztszövetség 'magára vállalt, s mégis — rendkívül sűrítve — a föld­művesek mennyi égető problémáját foglalja magába! Ez év szeptember 12-én a Belügy­minisztérium jóváhagyta a Szlovák Parasztszövetség megalakulását és alapszabályait. Azóta a Parasztszövet­­ség törvényes tevékenységet fejthet ki. Tudom, nagyon rövid idő ez a szá­monkérésre, mégis érdekelt, sike­­rült-e a Szlovák Parasztszövetségnek e röpke hónap alatt valamit elérnie a fent idézett feladatok szellemében. Jónás Pál mérnököt, a Szlovák Pa­rasztszövetség elnökét ritkán lehet a munkahelyén találni. Munkaideje jó­formán percről percre be van üte­mezve. Ennek ellenére néhány percet szakított magának arra, hogy a Sza­bad Földműves olvasóit tájékoztassa eddigi munkájukról. Elsősorban nagy hibának te­kintik — és ezen a téren sür­gős orvoslást kértek —, hogy a földművesek még ma sem Is­merik a jövő évi mezőgazdasági termelés gazdasági és értékesí­tési feltételeit. Már befejeztük a vetést, leraktuk a jövő évi termés alapjait, de a Földműve­lésügyi Minisztérium még nem ismertette a jövő évre érvényes ökonómiai eszközökben eszkö­zölt változtatásokat és módosí­tásokat. Egy ármódosító javas­latot kiadott ugyan, de ez el­len a Szlovák Parasztszövetség a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal egyetemben tiltako­zott. Miről van sző tulajdon­képpen? A Földművelésügyi Minisztérium a múltban váltig ígérgette, hogy 1970-ig a mezőgazdasági termékek árrendsze­rét nem változtatja meg. Annál meg­lepőbb, hogy javaslatot tett a búza és a cukorrépa felvásárlási árának ja­nuár 1-től érvényes ' módosítására. Főleg azt találták furcsának, hogy azoknál a termékeknél, amelyek mi­nőségét a földművesek jó vagy rossz agrotechnikával erősen befolyásolhat­ják — konkréten a búzáról van szó, — tehát a minőség szerinti megkülön­böztetett árak indokoltak, és a ter­mékek minőségének fokozásához ve­zetnek, a minisztérium egységes árat javasol. A cukorrépa esetében vi­szont, amelynek cukortartalmát a föld­művesek csak kis mértékben tudják befolyásolni, minőség szerinti árkü­lönbözetet kívánnak bevezetni. A javaslatot visszavetették. Nem­csak az említett okok miatt, hanem azért is, mivel erre főként Szlovákia földművesei fizetnének rá. Szlovákiá­ban ugyanis a földművesek túlnyomó­­részt acélos, jő sütőipari minőséggel rendelkező búzafajtákat termesztenek. E fajták valamivel kisebb hozamot adnak ugyan, mint a rosszabb minő­ségű puha búzafajták, de az eddigi minőség szerinti árkülönbözet miatt érdemes volt ezeket termeszteni. Csehországban viszont a nagyhozamú, puha búzafajtákat termesztik. Ha ezt a változást tavasszal jelentenék be, és Szlovákiának is elegendő vetőmagot adnának a puha búzafajtákból, akkor mindkét országrész egyenlő esélyekkel indulhatna. De így Szlovákia földművesei egyetlen év alatt 220 millió koronát fi­zetnének rá. A cukorrépa esetében viszont indo­kolatlan a cukortartalom szerinti ár­­különbözet, mivel az állam nem képes a földműveseknek magas cukortartal­mú fajtákból vetőmagot és elegendő mennyiségű műtrágyát biztosítani. Te­hát a földművesek nem befolyásol­hatják a cukortartalmat. A cukorgyá­rak sincsenek ellátva megfelelő labo­ratóriumokkal, hogy minden termelő számára külön megállapíthassák a cukorszázalékot. A globális cukortar­talom kiszámítására pedig csak a ter­melők fizetnének rá. A minisztérium javaslata szerint a jövő évben bevezetnék a kender szabad felvásárlási árát. A Paraszt­szövetség ezzel sem érthetett egyet. A feldolgozó üzemek eddig sem mu­tattak nagy hajlandóságot a kender felvásárlására, s így a szabad felvá­sárlási ár bevezetése esetén kereslet híján úgy lenyomnák az árát, hogy nem lenne érdemes termeszteni. Szlo­vákia déli, melegebb vidékein úgyis az a helyzet, hogy több kendert, do­hányt és korai burgonyát termeszte­­,nek, mint amennyit a felvásárló vál­lalat fel akar vásárolni tőlük. Például a jövő évben 3400 tonna korai burgonyával, 5300 tonna kenderrel és 1400 tonna dohánnyal kevesebbet akarnak felvásárolni, mint ez évben. Ezt azzal magyarázzák, hogy pél­dául kenderből és fermentált dohányból sok fölöslegük van raktáron. Ugyanakkor ezeket a termékeket külföldről is be­hozzuk. A Parasztszövetség vé­leménye szerint nem a felvá­sárlás leszállításával, hanem a bel- és külkereskedelem rugal­masabb Irányításával kell orvo­solni a helyzetet. A minisztérium által kidolgozott tá­jékoztató terv szerint a vágómarha felvásárlási mennyiségét a jövő1 évben Szlovákiában 5,6 %-kal kellene le­szállítani, Csehországban viszont 2,5 százalékkal akarják felemelni. Ez ellen is kénytelenek vol­tak tiltakozni, mivel Szlovákiá­ban sok mezőgazdasági üzem tért át a szarvasmarha-hizlalás­ra és helytelen lenne a szakosí­tásról áttérni a külterjes gaz­dálkodásra. A műtrágya-elosztással sem érthetek egyet. Látszólag rend­ben lenne a dolog, hiszen az egy hektárra eső műtrágya mennyiségét a jövő évben, tisz­ta tápanyagokban számítva 19 kg-mal akarják emelni. Igenám, de Szlovákiában az idén — és ezt veszik alapul — a földmű­vesek hektáronként csupán 128,8 kg tiszta tápanyagot kap­tak, Csehországban pedig 153,2 kg-ot. Ez a hektáronkénti 15 kg-os különbözet így a jövő éven is megmaradna, állandó­sulna, tehát a hektárhozamok és a földművesek jövedelme is Szlovákiában törvényszerűen alacsonyabb lenne, mint Cseh­országban. Ezért követelték a trágyaadagok országos kiegyen­lítését. Már azt is jelentették, hogy a jövő év első negyedében 35 ezer tonna nitrogénnel, 48 ezer tonna foszforral és 29 ezer tonna káliummal keveseb­bet kap mezőgazdaságunk a tervezett­nél. Ezzel sem érthettek egyet. Az illetékes felelős dolgozóknak keresni kell az utat a hiányzó mennyiség ki­termelésére, vagy beszerzésére, más­képp hiába várjuk a hozamok növe­kedését. Kiigazításra vár még a bérpolitika és a szubvenciós politika is. Például Szlovákiában a mezőgazdasági üze­mek 70 millió koronával nagyobb szubvenciót kérnek beruházásra, mint amennyit a minisztérium tervez. Tehát az alig néhány hete működő Parasztszövetség az árak, valamint a termelés tervezése és irányítása sza­kaszán is nagy munkát végzett. Pedig még egyelőre azért is harcolnia kell, hogy valóban olyan helyet vívjon ki magának államunk társadalmi és gaz­dasági életében, amilyen mezőgazda­ságunk fontossága alapján joggal megilleti. Mert a régi, bürokratikus adminisztratív Irányítási rendszer az elmúlt 20 év folyamán nagyon mély gyökereket eresztett, s nehezen enge­di át a helyét egy demokratikusabb irányításnak. Ciderné G. Irén A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola November 17-én ünnepeljük a Nemzetközi Diáknapot. Ez alkalomból szeretettel köszöntjük hazánk diákjait, különösen a jövő mezőgazdászait, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatóit. A főiskolának elég rövid múltja van. Az elmúlt 16 esztendő alatt azonban már 4499 mérnököt ne­velt a mezőgazdaság számára, akik közül sokan tudományos dolgozók, tanárok, szövetkezeti elnökök, agronómusok. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése, a haladó munkamódszerek népszerűsítése, a kor­szerű technológia és az új tudományos ismeretek terjesztése és nem utolsósorban a szakembernevelés érdekében nagyon sokat fáradoztak a főiskola tanárai, amiért dicséretet és köszönetét érdemelnek. A mezőgaz­daság felvirágoztatásáért a pedagógusok és diákok további munkájához sok sikert kívánunk! Kép és szöveg: Kajtor A nemzetköziség szellemében Az első gazdag ősz 4 Hetvenöt mázsás hektárhozamot adott a jugoszláv kukoricafajta 4 Jól halad a mélyszántás 4 Gyorsan fejlődnek a búzavetések és már meg­kezdik a fejtrágyázást 4 A burgonya is remekelt 4 Az elmúlt két évtized alatt válta­kozó sikereket hozott az ősz. Amikor búcsúztattuk, a növénytermesztésnek csak néhány ágára tekinhettünk visz- 3za elégedetten. Ha az időjárás ked­vezett, némely fajta növény magas termést adott, más növénytermesztési szakaszon viszont lemaradtunk, így a siker csak fél siker volt. A várt összsiker azonban sokáig késett. En­nek természetesen több oka is volt. Elsősorban nem voltak meg a kellő alőfeltételek a növénytermesztés fo­kozására. Kevés volt a műtrágya, gép­ből sem volt túl sok, sőt egyes helye­ken épp a gépesítés alacsony szintje miatt nem tudták a talajt eléggé és idejében előkészíteni a vetések alá. Hogy csak egy példát említsek a sok közül, egy időben még ekénk sem volt elég. Bátran és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a növénytermesztés görbéje azóta ível felfelé, amióta meginduit a harc a mezőgazdaság egyenjogúságáért, mert a mezőgazda­ság ellátottsága azóta javult. Habár a mezőgazdasági gépek minősége még sok kívánnivalót hagy maga után, mégis több van belőlük. Döntő fordulat történt a műtrágya ellátás­ban is. Ezen a szakaszon is vannak még hiányosságok, azonban a műtrá­gya juttatás az utóbbi években meg­kétszereződött, tehát fokozódott a ta­laj tápereje. A kedvezőbb feltételek következtében tehát jó talajművelést tudtunk végrehajtani és tápanyagból is több jutott. Másrészt a mezőgazda­­sági szakemberek ügyesen ki tudták használni a feltételeket és a jó ta­lajba olyan fajta növényeket vetettek, amelyek alkalmasabbak voltak a ma­gasabb hektárhozamokra. Felhozhat­juk példaként a nagyhozamú búza­­fajtákat, főleg a szovjet búzákat Azonban más szakaszon is hasonló törekvésnek lehetünk tanúi. A búza rekordhozamáről már írtunk,' emellett remekel a cukorrépa, amely átlagosan 350—400 mázsás hektárhozamot ígér, azonban egyes járásokban a kukorica is remekel. Eddig főleg a Magyaror­szágról behozott kukoricafajtákat he­lyeztük előtérbe, de újabban Jugo­szláviából hozunk be kukorica vető­magot. Az első kísérletek azt mutat­ják, hogy a Jugoszláviából behozott kukoricafajtáké a jövő. A szilasi szö­vetkezetben az OSSK 218-as fajta ju­goszláv hibridkukorica 75 mázsás át­lagos hektárhozamot adott szemesen. A szakállasi szövetkezetben a ZPSK jugoszláv fajta kukorica 61,40 mázsát termett hektáronként. Idén a komá­romi járásban 1062 hektáron termel­tek jugoszláv kukoricát, a kezdett sikerek után jövőre már 5000 hektárt vetnek belőle. Persze, mondanunk sem kell, hogy Ilyen magas hektár­hozamok mellett még akkor is érde­mes kukoricát termelni, ha eléggé munkaigényes. Most, az ősz búcsúztatásakor tehát örömmel nyugtázhatjuk, hogy nem fukarkodott velünk az ősz. A mély­szántás is elég gyors ütemben halad és mivel már a cukorrépa szállításá­val és a kukorica begyűjtésével nincs annyi munka, előreláthatólag több traktor dolgozik két műszakban és remélhető, hogy az eke nem fagy ki a földből. Az idei ősz tehát az első gazdag ősz, amikor minden növé­nyünk gazdagr gyümölcsöt hozott. Bállá József Dél-Szlovákia területén az elmúlt napokban zajlottak le a CSEMADOK rendkívüli járási konferenciái. Is­merve a konferenciák anyagát, bát­ran elmondhatjuk, hogy magyar dol­gozóink ismét tanúbizonyságot tettek amellett, hogy szilárdan állnak a proletár nemzetköziség elvei mellett. Ezt a jegyet viselte magán a CSE­MADOK érsekújvárí rendkívüli járási konferenciája is. A konferencián ki­tűzött feladat egészen tömören a következő volt: értékelni azt a mun­kát, amelyet a CSEMADOK helyi szer­vezetei az elmúlt időszakban kifej­tettek, megvitatni a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytör­­vényt és állást foglalni a CSEMADOK KB programtervezstévei kapcsolato­san. Le kell szögezni, hogy az érsek­újvári járásban a CSEMADOK tagsága rendkívüli politikai ás társadalmi ak­tivitást fetjett ki az elmúlt időszak­ban, hisz a helyi szervezetek nyilvá­nos taggyűlésein nem kevesebb mint 7000 ember vett részt. Hogy megnö­vekedett a magyar dolgozók kultu­rális szervezetének a tekintélye, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 759 új taggal bővült a CSEMADOK taglétszáma. A vita során, amelyben felszólalt Pathó Károly elvtárs is, a CSEMADOK Központi Bizottsága küldöttségének vezetője, ismét bebizonyosodott, hogy mi, a magunk részéről jelenleg is józan szemmel tekintünk a problé­mákra. A nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytörvény érté­kelésekor arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ez a módosított törvény szintén nyújt lehetőségét tár­sadalmunk és kulturális életünk ki­bontakoztatására, s rajtunk áll, hogy jogainkkal maximálisan éljünk. Csak ez lehet a biztosítéka annak, hogy a jövőben még jobban érvényesülnek majd elképzeléseink. A vita, amint ez részben várható is volt, a CSEMADOK jövőbeni hely­zete és feladatai körül gyűrűzött a leginkább. Ebből a problémakörből is ki kell emelnünk az érdekvédelmi szervezetté alakulás kérdését. A leg­több felszólaló nyíltan rámutatott arra, hogy a CSEMADOK a jövőben nem teljesítheti megfelelően felada­tait, nem állhat küldetése magasla­tán, ha megmarad jelenlegi keretei között. Tudomásul kell vennünk, hogy a Csehszlovákiában élő magyar dol­gozóknak igenis joguk van egy társa­dalmi kulturális érdekvédelmi szer­vezetre, amelynek majd módjában áll mélyebben beavatkozni a társadalmi életbe. Érdekeink védelmét nem bíz­hatjuk másra, felnőttünk, politikailag és társadalmilag megértünk arra, hogy saját ügyeink érdekében mi szálljunk síkra, a bennünket érintő kérdésekben mi emeljük fel szavun­kat. fiopen ezért az érsekújvári kon­ferencia egyértelműen foglalt állást amellett, hogy a CSEMADOK váljon a csehszlovákiai magyar dolgozók ér­dekvédelmi szervezetévé. Sok szó esett ezen a konferencián az ifjúságról is. S itt újfent hangsú­lyozni kívánjuk, hogy az érsekújvá­riak a lehető legjobb megoldást vá­lasztották a már meglevő ifjúsági klubokkal kapcsolatban. Biztosították a fiatalokat, hogy a CSEMADOK he­lyi szervezetein belül megfelelő lehe­tőséget teremtenek számukra társa­dalmi és kulturális életük kibonta­koztatásához. Sőt, magától értetődően erkölcsi és anyagi támogatást is biz­tosítanak számukra. Ügy véljük, hogy a MISZ körül kialakult problémának jelen esetben ez a legelfogadhatóbb és legjobb megoldása. Az ifjúság így lényegében önigazgatással dönt a CSEMADOK keretén belül tevékeny­ségének irányáról, s ugyanakkor, ha ez nem vált lehetségessé, szervezeti formát is kap. Az érsekújvári járás­ban már több községben megtették, hogy a kontaktus fenntartása érde­kében vezetőségi tagokká választot­ták az ifjúsági klub néhány funkcio­náriusát. A CSEMADOK jövőbeni tevékenysé­gét illető más kérdésekben is véle­­ményazonosság alakult ki. A felszó­lalók közül mindannyian hangsúlyoz­ták, hogy elmélyültebbé, tudományo­sabbá kell tenni népnevelő, népmű­velő, társadalmi és kulturális mun­kánkat. De nemcsak tudományosab­bá, hanem céltudatosabbá is. Vége­zetül elmondhatjuk, hogy az érsek­­újvári járási konferencia hasznos tanácskozásnak bizonyult, az illeté­kesek jól előkészítették, s a tartalmas beszámolót követően élénk és való­ban érdekes vita alakult ki, melynek végkicsengése aláhúzza azt, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kö­vetkezetesen állnak a proletár nem­zetköziség és a csehszlovák hazafiság talaján. S nekünk mindent el kell követnünk azért, hogy ez a meggyő­ződésünk, ez a hitünk a jövőben se inogjon meg. Ez létünk és embersé­günk záloga. (bpi) Gratulálunk! Örvendetes hírt kaptunk a marcelházi EFSZ-ből. Ing. Sándor Gábor közli velünk, bogy cukorrépá­ból 60 ha-on 550 mázsás termést értek el. A terve­zett 225 vagon helyett 330 vagon cukorrépát adtak át a Nagysurányi Cukorgyár­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents