Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-09 / 45. szám
Korszerű szőlőtermesztés déli szomszédaink példája nyomán Magyarországon 1968. augusztus 12—17-e között tartottak egy nemzetközi koordinációs tanácskozást a. csemegeszőlők fajtaválasztékáról. A vendéglátók által kialakított rendkívül szívélyes légkörön kívül szakmai szempontból Is rengeteg progresszív gondolatot hozhattunk, különösen a szőlészet ezen ágának gyors és rendkívül korszerű fejlesztését illetően. A konferencia első felében a kérdéscsoportba tartozó beszámolók hangzottak el, amelyekből a résztvevők megismerhették az egyes küldöttségek hazájában elért szőlőnemesítési munkaeredményeket. A konferencia további lefolyása igazolta, hogy céltudatos munkával a mezőgazdaság egyik igen jól jövedelmező ágazatává fejleszthetjük a csemegeszőlők különböző fajtáinak termesztését is. Különösen érvényes ez a homoktalajú területekre, ahol a szőlőborok sokkal gyengébb minőségűek, mint a többi szőlőtermesztő vidéken. A csemegeszőlők és keresztezéseik gazdag választéka nem egyetlen sikere a magyar szőlész-szakembereknek. A nemesítés munkájával karöltve fejlesztik az ültetőanyag szaporításának módszereit is, amely lehetővé teszi, hogy a távlatilag legjobban megfelelő fajtákat mihamarább és a legszélesebb mértékben elterjeszthessék. Budakeszin, a Szölészeti-Gyümölcsészeti Főiskola tangazdaságában, már a gyakorlatban is bevezették a szőlő olyan szemzését (lásd az 1. a, b, c ábrát), amely a gyors termőre fordulás mellett e munka elvégzésére Jóval hosszabb időszakot biztosít, mint a nálunk alkalmazott zöldoltás. Az általuk kifejlesztett szemzési módszert május 15-től július 15-ig, sőt néha július 30-ig is elvégezhetik. A nemesített anyag ilyen szaporítási módszerének további nagy előnye, hogy a szemeket is Jobban kihasználhatjuk, mivel a vesszőn nagyobb távolságon alkalmazhatjuk, sőt erre még a hónaljrügyek is alkalmasak, ami lehetőséget nyit a távlati szempontból értékes, de pillanatnyilag még nagyobb mennyiségben be nem szerezhető nemesítő anyag gyors elszaporítására. Begyakorolt szemzőmunkás egy műszak alatt 500 oltványt készít, és * a fogamzási arány 90 % is lehet. Minden egyes megfogamzott szemért, beleértve az oltványok gondozását, ősszel 1,80 forintot fizetnek. Az ültetőanyag ilyen előállítása mellett szükségtelen az oltványok költséges stratifikálása. A szemzést a vessző bármelyik részén végezhetjük (lásd az 1. a ábrát). Ezzel a módszerrel, ha a tőke kétévesnél idősebb, úgy több vesszőt is szemezhetünk, amelyeket feltöltünk. Ha azonban csak egy vesszőt szemzünk, ami gyakoribb eset, úgy a szemzett vesszőt nem töltjük fel. Ilyen esetben kétéves tőke használatkor a következő évben kezdődik a karok formálódása, de ugyanabban az esztendőben már termést is elérnek. A szemzés előtt a tőkén egészen az oltás helyéig eltávolítjuk a leveleket. A szemzés fölötti helyen 1—2 levelet, valamint a termőrügyeket meghagyjuk, míg a vessző többi részét eltávolítjuk, hogy könynyebben lehessen a szemzést elvégezni. Ha a tőkét már így előkészítettük, a szárköz (internodium) felső felében egy T alakú metszést eszközlünk. A kés fokával felnyitjuk a vessző héját és az így keletkezett nyílásba helyezzük a szemet. A szemet nem a gyümölcsészetben használt félhold alakú kivágással készítik el. A szőlészetben (lásd az lb ábrát) eltávolítják a levelet, úgyhogy csak egy rövid levélnyél marad meg. Ha a nemes hajtásokon hónaljrügyek is fejlődtek, ezeket le kell csípni. A ferde metszést a szemmel ellentétes oldalon csináljuk úgy, hogy ez körülbelül 0,5 cm-re érintse' a bütyköt (nodium) és 1,5 cm-re hatoljon a szárközbe (internodium). Tehát a ferde metszés ne legyen 2 centiméternél hoszszabb. A metszés hosszát az oltóvessző vastagsága szabja meg, hogy ezáltal létrejöjjön a kellő hajlásszög. A tőkén kialakított T-alakú metszésbe behelyezzük a szemet (lásd az le ábrát) és PVC szalagokkal, mivel ezek eléggé rugalmasak, átkötjük. Ennek a műveletnek a helyes elvégzése jelentős mértékben befolyásolja a fogamzást. A szemből vessző hajt ki, amelynek alsó szárközei őszig megerősödnek. A vesszők érettsége alapján végzik el a következő évben a meszést is. Ekkor távolítják el a biztosító csapot is. Ha a szemzés alatti vessző valamelyik szeméből hajtás nőne ki, ezt a nemes szem megfogamzása után eltávolítjuk. Jelenleg Magyarországon rendkívüli figyelmet fordítanak a homoktalajok termővé tételére. A növénytermesztési gyakorlatban elért első eredmények bizonyítják, hogy ott, ahol a homoktalajon eddig alig 5—6 mázsa rozs termett meg hektáronként, ma ugyanezen a földterületen csaknem 100 mázsa csemegeszőlőt termesztenek. Annak érdekében, hogy ezeken a homoktalajokon mielőbb elterjeszthessék a csemegeszőlők legújabban kinemesített bőtermő fajtáit, a Budapesti Borászati és Szőlészeti Kutató Intézet lakitelepi kutatóállomásának dolgozói kidolgozták a szőlőtelepítés igen racionális módját 1—2 rügyes dugványokkal. Az ilyen oltóhajtások szaporítására itt egy 6000 m2 alapterületű üvegházat létesítettek, ahol tavaly az általuk kinemesített új Olympia fajtát szaporították és ez évben a Rekord fajtára tértek át. Már a múlt év folyamán több mint 100 ezer dugványt szállítottak a mezőgazdasági üzemeknek azon felül, hogy saját szükségletüket is kielégítették. Ezen az állomáson a 20 csemegeszőlő-fajta közül 12 fajtával, elsősorban a gazdaságilag legkifizetődőbb fajtákkal foglalkoznak. A 2. a, b, c ábrán szemléltetően mutatjuk be az 1—2 rügyes dugványok előállításának menetét. Még mielőtt a dugványokat az üvegház talajába helyeznék a talajba 400— 500 mázsa jól érett istállótrágyát és 30 mázsa műtrágyát dolgoznak be, s így megfelelő feltételt létesítenek a dugványok kellő fejlődésére. Március elején a melegágyba egyrügyes vessződarabokat helyeznek (lásd a 2.a ábrát), melyek itt 6 hétig, azaz április első feléig vannak. Az így előkészített dugványokat az üvegházba 40X10 cm kötésben ültetik át. Támaszként itt függőlegesen (a földtől az üvegház tetejéig) kifeszített dróthuzal szolgál. A dugványok növekedésének ideje alatt az üvegházban gondosan figyelik a talaj nedvességtartalmát, valamint a kártevők és a betegségek előfordulásait. Tekintettel az itt uralkodó rendkívüli páratartalomra és hőmrésékletre (utóbbi a 20—30 C fok között van) rendszeresen a Zineb készítmény 0,25—0,30- %-os oldatával preventive permeteznek. A dugványok iskolázása után novembertől március elejéig a dugványok osztályozását és előkészítését végzik. A dugványvesszők kereskedelmi forgalmú csomagolásárra általában az 50 cm-es hosszúság a megszokott (lásd a 2c ábrát). Azonban közvetlenül a kiültetés előtt az egyrügyes dugványvesszők gyökereit alakítják és a dugványok hosszát 40 cm-re rövidítik. A konferencia egész tartama alatt a magyar szakemberek többször is kifejtették, hogy a csemegeszőlők fajtáiban nem kívánnak versenyezni a szőlőtermesztéssel foglalkozó délvidéki országokkal, ahol erre kedvezőbbek az éghajlati feltételek. Emellett azonban nem adták fel igyekezetüket, hogy a homoktalajokat erre a célra használják, mivel így a csemegeszőlők hazai keresletét teljes egészében önellátókként elégíthetnék ki. A csemegeszőlők termesztésével kapcsolatos álláspontjuk igen ésszerű annak ellenére, hogy szőlőtermesztő jövőjüket elsősorban a borszőlő termesztésére alapozzák. Egyúttal azonban korántsem becsülik le a csemegeszőlők termesztését. Ez számunkra is példaként szolgálhatna, hogy hazai termésünkből elégíthetnénk ki az egy lakosra eső 10 kg-os csemegeszőlő-fogyasztást, amely mennyiség a nem szőlőtermelő országok csemegeszőlő fogyasztásának átlagszínvonalát jelenti. Hazánkban a csemegeszlő fogyasztása az 1961—1966-os esztendőkben személyenként 1,24 kg volt. Amint látható, még jelentős munkát igényel annak elérése, ha déli szomszédaink jó példáját akarjuk követni. Alexander Zembery mérnök. Borászati és Szőlészeti Kutató Intézet, Bratislava. (ford.: Oy)
