Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-09 / 45. szám
Műanyagcsövek az öntözésben A hagyományos-klasszikus öntözési műveknél nagyrészt vas- és rézöntvényű idomokat használunk. Űjabban azonban már a könnyűfémek: alumíniumötvözetek is számításba jönnek. A technikai fejlődés az elmúlt 2—3 évben forradalmi újításokkal lepte meg az öntözési problémákkal foglalkozó szakembereket. Igaz, egyelőre inkább csak a vezetékcsövek kerültek használatba, míg a műanyagból készült idomok még nincsenek a kellő szinten, de a műanyagcsövek, valamint a könnyűfémek vagy nehézfémidomok kölcsönös kiegészítése folytán is óriási lehetőségeket nyújtanak az öntözéses művek létesítésénél. Vegyük számításba, hogy a műanyagcsövek súlya és ára is néhányszorta kisebb, mint a hagyományos szerkezeteké. Ezek szállítása, mozgatása és használhatósága nagyban megkönnyíti a létesítmény teljesebb kihasználását. Ojabban kísérletek folynak felsővezetékes, stabil jellegű öntözési vázak létesítésére. Főleg a szőlészetben és gyümölcsösökben van rá lehetőség. A felsőszerkezetű öntözőberendezés egyáltalán nem igényes a földmunkálatokra, mert a vezetést a földben csupán a kritikus közlekedési szakaszokon (de nem minden esetben) kell vezetni. A felsővezetéket a szőlészetben a meglevő oszlopok tartószerkezet meghosszabbításával, esetleg már a telepítés alkalmával megfelelő (2—2,5 m-esj oszlopok beépítésével valósítjuk meg. Az esetleges meghibásodások eltávolítása sokkal rövidebb időre gátolja az öntözési ciklus betartását, mert a felületi hiba észlelésénél rögtön látjuk a meghibásodás okát és annak eltávolítási, javítási módját is. Pénzügyi szempontból a költségek a hagyományos öntözés legfeljebb 40 °/o-át érhetik, míg élettartamuk a karbantartástól függően eléri azok 85—90 százalékát. Igaz, a felsőszerkezetű műanyagcsöves öntözéshez sokkal több érzék, figyelem és szaktudás kell, mert az ilyen mű úgynevezett lassúöntözési módszerrel percenként 0,4—1 liter víz 4—6 mm düznik-szórófejek alkalmazásával működik, legfeljebb 4 atm. nyomás alatt. Ezáltal az öntözés hosszadalmasabbá válik, ám a legújabb tapasztalatok szerint ez inkább az öntözés minőségének a javulását, mintsem a romlását okozza. Mérések alapján az a nézet alakult ki, hogy a lassított öntözésnél az öntöző anyag (víz, trágyalé vagy vegyitrágya) felszívódása a növénybe hatásosabb a termelés szempontjából is. Igaz, az itt leírt technikai berendezések ma még a kísérletezés állapotában vannak, de az elért eredmények folytán nyugodtan állíthatjuk, kellő szaktudással, körültekintéssel nagyobb hatású, könnyebben kezelhető öntözőberendezéseket lehet pár év múltával létesíteni. Demeter Istyán ANIZSILLAT A PIACON Párizsban szinte művészi színvonalon van a gasztronómia, ■ a leggyengébb anyagi körülmények között élő családoknál is öt-bat fogásos ebédet főznek, amit két-háromféle bor felszolgálása közepette fogyasztanak. A sokrétű étrend megköveteli, hogy különféle nyersanyagok álljanak a háziasszonyok rendelkezésére. A különleges zöldségfélékhez tartozik az ánizsillatot árasztó növény is, amelyet pikáns ízek elővarázslására használnak a körítések készítésekor, — persze amikor nem sztrájkolnak. Kucsera Szilárd felvétele Tanácsadó AZ AZALEA GONDOZÁSA A virágüzletek kirakataiban megcsodált azáleák otthonunkban gyakran napok alatt tönkremennek a helytelen gondozás következtében. Pedig az azáleák — bár érzékenyek — helyes kezelés mellett több évig virágzanak. Üntözésükre ügyelni kell, a növény nem tűri a szárazságot, állandóan egyenletes nedvességre van szüksége. Ha a földlabda mégis kiszáradna, a cserepet állítsuk vízzel telt edénybe, amíg kellő nedvességet nem szív fel. Öntözésre ne használjunk hideg, klórozott, mésztartalmú vizet, igényének legjobban az esővíz felel meg. Hűvös, 12—15 C fok hőmérsékletű, világos, de nem napos helyiségben tartsuk. Az új bimbók képződése a nyári gondozástól függ. A májusi elvirágzás után a cserepes növényt levegős, enyhén árnyékos erkélyre, kertbe tesszük. A kertben a cserepet a felső széléig a talajba süllyesztjük, így jobban tartja a nedvességet. Száraz, meleg időben a szokásos öntözésen kívül gyakran permetezzük; ezzel a környezetet, a növényt párásán tartjuk. A május és július közötti trágyázást a növény meghálálja. Vagy a célnak megfelelő gyári keveréket (a virágboltokban kapható tápsót) használjuk, vagy magunk készítjük el úgy, hogy 3:1:2 arányban nitrogén, foszfor és kálitrágyát vegyítünk. Az új hajtások június végéig fejlődnek. Ha a koronából nagyon kiemelkednének, négy-öt fejlett levélig visszametsszük őket. Augusztus közepétől a bimbóképződés elősegítésére napra helyezzük — szeptember végén, október elején — már szobában vagy más zárt helyen tartjuk. A helyiség világos, levegős, 6—8 C fokos legyen, 10 C foknál magasabb hőmérséklet már hátrányos a növény fejlődésére. Télen a virágzásig mérsékelt öntözést kíván, de fény- és levegőigényes. Központi fűtés esetén a bimbók színesdéséig időnként finoman permetezzük. A levélhullás az azálea leggyakoribb betegsége. Oka lehet a túlmeleg hely, a föld kiszáradása, valamint az állati kártevők, mint például a levélszívó tripsz, vagy takácsatka tevékenysége. Az utóbbiak ellen Wofatox (0,03) permetezésével védekezünk. A takácsatka a levél fonákján helyezkedik el, ellene vizsugaras fecskendezés is eredményes lehet. A szabálytalan alakú, feketésbarna levélfoltosságot gombabetegség, szeptoria okozza, hatásos ellenszere a bordóilé 1 %-os oldata. A télire szánt alma, körte nemrégiben került le a fákról, s máris sok a panasz, hogy romlik a gyümölcs. Előfordul, hogy a raktározott alma egyik napról a másikra szinte hasznavehetetlenné válik. Így a család elesik a vitamindús gyümölcstől, mely a téli hónapokban nélkülözhetetlen mind a gyermekek, mind a felnőttek részéről. Nem árt tehát, ha néhány mondatban szólunk a gyümölcs helyes raktározásáról, hogy időközben minél kevesebb menjen tönkre belőle. Sajnos, a romlásnak indult almát a legszakszerűbb raktározással sem tudjuk megmenteni. Legfeljebb lassítani lehet a penészgombák romboló munkáját, mellyel a gyümölcs tartósítása meghosszabbítható. A gyümölcs téli raktározásának fontos előfeltétele a helyiség hőmérséklete. Ősszel semmiképpen sem raktározható például az alma cserepes padláson, ahol a nappali meleg és a hűvös éjszaka következtében olyan nagy a hőingadozás, hogy ez a gyümölcs romlásához vezethet. Nyirkos, dohos pincében szintén fennáll a rothadás veszélye, annak ellenére, hogy a pince hőmérséklete egyenlő és egészséges alma került raktározásra. Nem tanácsos továbbá a gyümölcsöt nagyobb ládákba halomba, illetve nagy tömegben raktározni. A gyümölcs téli raktározására legalkalmasabb a száraz, szellős pince. Ezt követi a ház végében épített kamra, míg az új épületeknél az éléskamra. Melegebb napokon ügyeljünk á kamra hőmérsékletére. Ne tárogassuk feleslegesen az ajtót, napközben ne szellőztessünk. Tudnunk kell, minél hűvösebb a levegő, annál kisebb a rothadás veszélye. Legjobb, ha á gyümölcsöt szépen, sorjában polcokra rakjuk, vagy kisebb ládákból négyet-ötöt teszünk egymás fölé. A ládákat sose rakjuk a földre. Alattuk szellőző helyet hagyunk, és 10—15 cm távolságra legyenek a faltól. Fénytől, huzattól szintén védjük a gyümölcsöt. Természetes követelmény a gyümölcs időközönkénti átválogatása. Ez esetben kétféle szolgálatot is teszünk. Először a gyümölcs nem vész kárba, ha idejében felfedeztük hibáját, másodszor pedig megakadályozzuk, hogy a rothadásnak induló alma a szomszédait is megfertőzze. A gyümölcs ellenőrzése tehát a helyes raktározás elengedhetetlen feltétele. Zimankós időben előfordul, hogy a kelleténél hidegebbre hűl a levegő a kamrában. Ilyenkor tanácsos az alma takarása pai-_ pírral, pokróccal, vagy egyéb meleg holmival. Az is célravezető, hogy a gyümölcsöt különkülön, egyenként papírba csomagoljuk, s ügy helyezzük' vissza a ládába. Bármit teszünk; is a gyümölcs helyes raktározása érdekében, a siker néni marad el. g-y-z-v 7
