Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-09 / 45. szám

MI AZ OKA A KÖZEL-KELETI ÖSSZECSAPÁSOKNAK?

Közel-Keleten újabb súlyos katonai összetűzésekre került sor, amelyek még feszültebbé teszik a helyzetet. Felmerül a kérdés, ml az oka annak, hogy nem sikerül közelebb jutni a problémák békés politikai rendezéséhez. Elsősorban Is az, hogy ebben a térségben nem valósult meg a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 határozata, amely a válság megoldásának reális alapja. Ez a határozat elítéli a problémák rendezésének katonai eszközeit és békés utakat keres, és ami a leglényegesebb, síkra száll az arabterületeket megszállt csapatok visszavonásáért. Végül olyan Intézkedéseket tart szükségesnek, aníelyek az arab államok, Izrael és a térség valamennyi népének békét, nyugalmat és biztonságot teremtenének.

A Biztonsági Tanács határozata olyan légkört teremtett, hogy a rugalmasan politizáló erők több olyan kijelentést tettek, hogy hajlandók végrehajtani a tanács határozatát, azonban nem tesznek egyoldalú engedményeket. Ha a közel-keleti helyzetről beszélünk, Joggal vetődik fel a kérdés, ki IS a szembeálló fél? Egyedül Izrael? Azonnal nemmel válaszolhatunk. Izraellel együtt az Imperializmus, főleg az USA. Washington kettős politikát folytat. Egyrészt katonailag és anyagilag támogatja Izraelt a provokációkban és ezen keresztül makacs, merev magatartásra ösztönzi Izrael népét és mindent megtesz, hogy az ellentétek kiéleíődjenek az arab országok között. Közel-Keleten tehát Imperialista aknamunka folyik és ez az oka az utóbbi Időkben lezajlott katonai összecsapásoknak.

tartják a keresztény demokrata párt nyugat-berlini kongresszusát, mert Nyugat-Berlin külön politikai egységet alkot és Nyugat-Németországtól függetjen. A tömegre többezer különlegesen kiképzett rohamrendőr gumibotokkal, vízfecskendőkkel és könnygáz-bombákkal támadt rá. Jelentések szerint 46 tüntetőt őrizetbe vettek és az összecsapások alkalmából 120 rendőr sebesült meg. A diákok sebesültjeinek száma ennél jóval több, de a hatóságok nem adtak ki jelentést ezzel kapcsolatban. A nyugatnémet hatóságok a tüntetések hatására kénytelenek voltak bejelenteni, hogy a bíróság elutasította a városi ügyésznek azt a követelését, hogy függeszszék fel Horst Mahler kamarai tagságát.

INDONÉZIÁBAN TOVÁBB DÜHÖNG A TERROR

Amint már kommentárunkban említettük, Indonéziában megkezdődött a harmadik kommunista ellenes kampány. A terror tehát tovább dühöng és az egész országban üldözik a kommunistákat, valamint a haladó szellemű embereket. Hírügynökségek Jelentései szerint totvább folyik a Szukarno elleni vizsgálat is. Rekonstruálni kívánják azokat az eseményeket, amelyek 1965-ben a sikertelen államcsínyhez vezettek. A vizsgálat fényt akar deríteni arra, vajon az államcsínyhez volt-e köze Szukarno elnöknek. Juwono tábornok kijelentette, hogy eddig sem Szukarnot, sem társait nem hallgatták ki hivatalosan. Csupán néhány tiszt kihallgatására került sor, akik Szukarno közeli munkatársai voltak. Egyébként Szukarno DJakartától mintegy 85 kilométernyire Bogorl házában állandó katonai felügyelet alatt áll.

SZERVEZKEDNEK A KÜLFÖLDI CSEHSZLOVÁK EMIGRÁNSOK

A Magyar Nemzet hírt közöl arról, hogy a Nyugatra menekült csehszlovák emigránsok aktívan tevékenykednek. Brodsky a betiltott 231-es klub vezetője most körutazást tesz Nyugat- Európa országaiban és a csehszlovák emigránsokból a „Szabad Csehszlovák Bizottság“ nevű szervezetet akarja létrehozni. Ebben nagy segítséget nyújt neki Jozef Jostend, a volt burzsoá köztársaság külügyminisztériumának egykori munkatársa, aki 1948- ban szökött Nyugatra és ma a Csehszlovák Köztársaság elleni felforgató tevékenység egyik szervezője. A lap még több olyan egyénről tesz említést, akik augusztusban emigráltak Nyugatra és résztvesznek a Csehszlovákia elleni rágalom-hadjáratban.

Az elefánt és a szamár származása

(Observer) — A választási kampányban Amerikában minden eddiginél nagyobb számban láthatók mindenütt a két legnagyobb politikai párt jelképei: az elefánt és a szamár. Hogy az elefánt a republikánusok, a szamár pedig az amerikai demokrata párt jelképe — mindenki jól tudja az ország határán kívül is, a többi között azért is, mert a két állat gyakran szerepel a politikai karikatúrákban is. Azt már kevesebben tudják azonban, még az Egyesült Államokban is, hogy e jelképet Thomas Nest amerikai karikaturista alkotta és a múlt század hetvenes éveiben népszerűsítette.

NEM FÜGGESZTETTÉK FÖL HORST MAHLER KAMARAI TAGSÁGÁT

Nyugat-Németországban egyre Jobban mozognak a baloldali erők. Nyu gat-Berlinben hétfőn közel kétórás utcai harc folyt a baloldali tüntetők és a kivezényelt rendőrség között. A parlamenten kívüli ellenzék tagjai és a nyugat-berlini főiskolások azért vonultak az utcákra, hogy az egyik nyugat-berlini bíróság előtt tiltakozzanak Mahler ügyvéd kamarai tagságának tervezett felfüggesztése ellen. Amint ismeretes, az ügyvéd a Parlamenten kívüli ellenzék és a diákok ellen indított perekben többször töltött be védői szerepet. A tüntetők kinyilatkoztatták, hogy jogellenesnek

Megcsillant a béke fénye

Várt szenzációként röppent világgá a hír, hogy az Amerikai Egyesült Államok feltétel nélkül beszüntette a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság bombázását. Azért írjuk várt szenzációnak, mert már régebben kiszivárogtak olyan hírek, hogy az USA szorult helyzetében és főleg a választásokra való tekintettel tesz majd ilyen lépést. A sorozatos katonai kudarcok után sem volt más várható.

Örömmel vethetjük tehát papírra, hogy nem hullanak bombák Észak- Vietnamra. Azonban, mikor.ezt a tényt elkönyveljük, Joggal vetődik fel az a kérdés, mi adta és adja az erőt a hős vietnami népnek Dávid és Góliát egyenlőtlen harcához?

Elsősorban is az, hogy a VDK minden katonája és polgára tudta, hogy igazságos háborút folytat az amerikai betolakodók ellen. Olyan hazát védelmezett, amelyben megkezdték a szocializmus építését és ez az ország ma már a világ szocialista államai közé tartozik. Lerázta az imperializmus láncát, és olyan rendszert épített ki, amelyben minden polgár szocialista Jogokat élvez és megszűnt az ember ember által való kizsákmányolása. Ez a tény kovácsolta egybe a hős vietnami népet. Harcukat megszentesítette az is, hogy az ország függétlenségéért küzdöttek és küzdenek. Persze, amikor a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság győzelméről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi szolidaritásról sem. A nagy harcban nem álltak egyedül. A szocialista államok hatásos erkölcsi és anyagi segítséget adtak nekik. A szocialista országokban nagygyűléseken és a nemzetközi értekezleteken mindenütt határozottan elítélték az USA vietnami háborúját. Amikor már-már úgy látszott, hogy a betolakodók légi ereje mégis térdre kényszeríti a vietnami harcosokat, a szocialista országok a legkorszerűbb fegyvereket Juttatták el Vietnamba. Elsősorban a szovjet légvédelmi rakétáknak köszönhető, hogy Észak-Vietnam fölött több mint 3000 amerikai repülőgépet lőttek le. A szocialista országok segítségével a hallatlan korszerű amerikai technikára még korszerűbb katonai védelmi technikával válaszolhatott a vietnami hadsereg. Persze a haditechnika mit sem ért volna, ha nincs meg a vietnami hadsereg erkölcsi fölénye. Ez a háború a gépek háborúja mellett a helytállás háborúja is volt. A Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság hadseregének minden tagja a legnagyobb megpróbáltatások idején a bombazáporok közepette sem hagyta el őrhelyét. De fegyvert fogott az ország minden olyan polgára, aki fel bírt emelni egy puskát. Puskával a hátukon gyűjtötték a rizst a vietnami asszonyok és amikor megjelentek az amerikai repülőgépek, tüzet nyitottak rájuk.

Hogy nem hull bomba Eszak-Vietnamra, annak más oka is van. A szocialista országok mellett az egész világ haladó közvéleménye elítélte Amerika vietnami háborúját. Szinte minden nap tüntettek és tüntetnek a hős vietnami nép mellett és az amerikai agresszorok ellen. Hogy csak egyet említsünk, a legutóbbi hatalmas londoni tüntetésen a résztvevők határozottan követelték, hogy az angol kormány határolja el magát Amerika vietnami politikájától, és tegyen lépéseket a vietnami háború megszüntetésére. Hogy ma, Amerika Párizsban komolyabban kezd tárgyalni Észak-Vietnam küldöttségével, az az „európai ellentámadás“ politikájának következménye is. Ugyanis az utóbbi időben rendkívül meggyorsult az amerikai tőke beáramlása a nyugat-európai országokba. Persze ez nem tetszik az illető országok liberális és nemzeti burzsoáziájának. Ezért az amerikai trösztökkel szemben nem hivatalosan megalakultak a nyugati európai ellenzéki trösztök, amelyek maguknak akarják megkaparintani a ’ profitokat. Amikor a vietnami helyzet újabb alakulásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg az amerikai belpolitikai válságról sem. Amikor Johnson az ország élére állott, meghirdette a szegények megsegítésének a politikáját. Ebből, amint köztudomású, nem lett semmi, mert az USA-nak a vietnami hóború a többezres emberáldozaton kívül közel 30 milliárd dollárjába került. Tehát az a pénz, amit az elmaradott országrészek fellendítésére kellett volna fordítani, az eredménytelen vietnami háború feneketlen hordójába került.

A bombák tehát nem hullanak, azonban a harc nem ért véget. Egyelőre nehezen bontakoznak ki a párizsi tárgyalások. Az USA hajlandó tárgyalni a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségével, ott vannak már a Dél-Vietnami Felszabadítás! Front képviselői is, azonban a dél-vietnami bábrezsim egyelőre nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A Dél-vietnami Felszabaditási Front ettől függetlenül meghirdette politikáját és hangsúlyozza, hogy tovább harcol az ország függetlenségéért, a békéért, a demokráciáért és a semlegességért. Olyan semleges politikát akar folytatni, amely nem fűzné egy államhoz sem az országot katonai szövetségbe.

A FLICK-BIRODALOM

HITLER BANKÁRJA MOST A NEONÁCIKBA INVESZTÁL

A nyugatnémet sajtó olvasói né” hány hete azt hitték, hogy a szemük káprázik: a Flick-féle ipari tröszt 50 éves fennállása óta először tette közzé a tröszt vállalatainak mérlegét. Az érdekeltek — vagyis a részvényesek — ezen felül még részletes információkat is kaptak egy tökéletes nyomdatechnikával készített könyvben. A nyomda szintén a tröszthöz tartozik, és az első osztályú papír, amelyből készült, a vállalat papírgyárának készítménye. A publikáció ugyan nem nyújt tökéletes áttekintést az óriás-vállalatról, de azért érdekes adatokat tartalmaz.

A Flick-blrodalom öt ipari csoportból áll. A düsseldorfi csoporthoz 103 vállalat tartozik, amelyek közvetlenül Friedrich Flick tulajdonában vannak. Csak a bajorországi és a Báden— Gürtenberg-i vállalatok forgalma évi 8 milliárd márka. A „Krauss—Maífel“ nevezetű müncheni Flick üzemek tankokat és ■ katonai autókat szállítanak a nyugatnémet hadseregnek, a Weissenstadt-i Flick bányák az uránérc elosztását tartják a kezükben. Flickvállalatok szállítják a Diesel-motorokat a hajógyáraknak. A hamburgi Spiegel című lap szerint ezek az üzemek csak „a Jéghegy vizfeletti, tehát látható része“. Vagyis ezek alatt még sokkal több a láthatatlan vállalat és üzem, melyekről azonban a mérleg bölcsen hallgat.

A milliárdos Flick tőkéjét 173 nyugatnémet vállalatban helyezte el. Olyan csekélységről van szó, mint pl. a Mercedes-Benz autógyár részvényeinek 41 százaléka és a Porsche gépgyár részvénytöbbsége. A tőke egy része 54 külföldi koncernben fekszik, amelyekben Flick a részvények többségével rendelkezik. Hogy milyen

0 SZABAD FÖLDMŰVES

1968. november 9.

összegről van itt sző, abból lehet képet alkotni, hogy Flick társtulajdonosa a kanadai Pine George-i Intercontinental Pul Company papírkombinátnak, amelynek nagy kiterjedésű erdőségei akkora területet foglalnak el, mint Svájc fele.

Ha a kapitalista meggazdagodás erkölcsét akarnánk jellemezni, ezt a 85 éves öregembert — aki állítólag 50 évesnek sem látszik — a „kapitalista cápák kapitányának“ lehetne nevezni. Nyugatnémetország e leggazdagabb emberének pályafutása páratlan az egész világon. Apja fakereskedő volt és 17 éves Friedrich fiára kisebb vagyont hagyott. Ezt egész életében „harisnyában“ tartotta és soha senkinek sem árult el egy szót sem vagyonáról és üzleteiről. Az első világháború vége előtt egy kisebb rajnamelléki kohó tulajdonosa volt. Az európai börzéken végrehajtott nagyszabású spekulációi rövid két év alatt dúsgazdag emberré tették.

Flickről ismeretes, hogy sohasem tanácskozik partnereivel. Mindig hallgat és titkolózik. Egy szolgailag alárendelt törzskar áll a rendelkezésére, akik főnöküket inkognitóban tartják és helyette ők rángatják a szövevények fonalait mindenhol, még a börzén is. Ha például sikerült valamely vállalat részvényeit megszereznie, rövid személyes sürgönyt küldött a volt tulajdonosnak: „A vállalat az enyém, és számolok az ön lojalitásával.“ Tulajdonképpen semmilyen lojalitással nem számol. Birodalmát a magánkémkedésre alapította, amely mindig jelezte, ha valaki nem teljesítette parancsait és üzleti irányvonalát.

A vállalkozó szellemű Flick nagyon hamar kivetette a horgonyát az amerikai kontinensre is és Európában a nehézipar legerősebb tőkésévé vált. A harmincas évek kezdetén, amikor Hitler megindította támadását a polgári köztársaság ellen, Flick már régen nagyhatalmú pénzember volt. Azsát.

6 vállalatai lettek a náci felfegyverkezés alapbázisává. A második világháborúban a hatalmas szállítások révén tovább gyarapította vagyonát és gazdasági hatalmát. A háború után felelni kellett háborús bűneiért, s ez nem volt kevés. A nürnbergi törvényszék 1946-ban hétévi börtönre Ítélte. Négy év után már szabadlábon volt, és újra átvette vállalatainak közvetlen vezetését.

A nyugatnémet „gazdasági csoda“

évei alatt Flick megsokszorozta vagyonát olyannyira, hogy sikerült neki Kruppéktól átvenni a hadiipar királyi trónját. Emellett azonban ez a Krőzus nemcsak a hazai és külföldi vállalkozásokkal foglalkozott, de, mint a hitleri időkben, a politikának is megfizette a maga adóját. A politika ugyanis — szerinte — szintén beruházás, mégpedig nem is rossz. Az első években az Adenauer-féle kereszténydemokrata pártba invesztált, amelynek vezetőihez szoros szálak fűzték. Üjabban azonban a hadiipar királya elégedetlen a klerikálisokkal, vagyis nem bízik abban, hogy részére egy Jó háborúcskát robbantanak ki és ezért új partnert, egy neki megfelelő politikai erőt keresett és talált. Pénzelője lett az újnáci pártnak, az NDP- nek. II. Adolf (Adolf von Thadden) az újnáci pártelnök pártkasszájába már eddig több mint 10 millió márkát juttatott. Támogatja azoknak a náciknak a tevékenységét az új pártban, akik az ő üzemében dolgoznak. Külföldi vállalatai pedig biztos búvóhelyei a háború után külföldre menekült náci vezetőknek. Az ő Buenos Aires-i fiókvállalatában dolgozott álnéven Eichmann, a tömeggyilkos. A treblinkai és a sobibori haláltáborok parancsnokának Franz Stanglnak felesége és leánya Flick brazíliai üzemében kaptak Jól fizetett állást. Maga Stangl pedig szintén a Flick-kel együttműködő Volkswagen gyárban dolgozott.

Hitler és Himmler régi kebelbarátja — amint az bebizonyosodott most, amikor a nyugatnémet pénzarisztokrácia élén áll — hű maradt azokhoz az eszmékhez, amelyek a harmincas években lehetővé tették számára hatalmas birodalma alapjainak leraká-Megcsillant tehát a béke fénye Vietnamban, de addig, amíg az egész országot beragyoghatja, még igen sok fegyveres és diplomácia csatára lehet számítani. BÁLLÁ JÖZSEF

NIXON

az elnökválasztás győztese

(rn)

Úgyszólván példátlanul izgalmas versenyfutás után Richard Nixon, a republikánus párt jelöltje került ki győztesen az amerikai elnökválasztásokon. Még a legutolsó órákban sem látszott teljesen biztosnak, sikerül-e neki Hubert Humphrey-val, a demokraták elnökjelöltjével szemben megszerezni a megválasztáshoz szükséges minimális többséget, vagyis legalább 270 elektori szavazatot, végül is jónéhánnyal több vokshoz jutott. Az amerikai választási rendszerben nem a százalékos szavazati arány dönt, hanem az eredmények az egyes szövetségi államokon múlnak, amelyek politikai súlya eltérő. így például New York állam 43, Kalifornia 40, Texas 25 elektort küld az 538 tagból álló elektor! testületbe, míg pl. Maryland csak 3-at.

Előretörtek a republikánusok a parlamenti választásokon is, bár a képviselőházban és a szenátusban, amelynél egyébként csak a mandátumok harmada újul meg, továbbra megmarad a demokrata párti többség, — ugyanúgy a kormányzók esetében is.

Az ezúttal is hagyományosan mutatványos, cirkuszra emlékeztető választási kampányban megkönnyítette Nixon helyzetét Robert Kennedy szenátor tragikus vége, a demokrata párt megosztottsága, és bizonyos mértékig az a politikai támogatás, amelyet a volt elnök, Dwight Eisenhower nyújtott neki. fyiindezt nem ellensúlyozhatta, hogy McCarthy demokrata szenátor visszalépett a Jelöléstől és nem bizonyult eléggé hatásosnak az az időzített „bomba“, amelyet Johnson azáltal Játszott át kegyeltjének, Hubert Humphreynek, hogy elrendelte a VDK légi bombázásának feltétel nélküli beszüntetését és hogy hajlandónak mutatkozott a Dél-Vietnami Felszabaditási Front képviselőjét is tárgyalási félként elfogadni. Ez a

megkésetten bekövetkezett ígéretesnek látszó fordulat, amelyet számos békevágyó amerikai kétségtelenül rokonszenvvel fogadott és még Nixont is taktikázásra kényszerítette, már nem billenthette a politikailag többékevésbé liberálisnak mondott Humphrey Javára a mérleg serpenyőjét. Nem keveset ártott Humphreynak az ultrareakciós Wallace fellépése is, aki több mint 9 millió szavazatot halászott el, ami érzékenyen gyengítette a demokraták elnökjelöltjét.

Nixon választási hadjáratában lényegében tartózkodott minden program-adástól, viszont fűt-fát ígért, főleg pedig a Johnson-politikát bírálta. Propaganda-gépezete a néger-kérdés megoldatlanságára, a súlyosodó kriminalitásra és többek közt a fizetési mérleg romlására, valamint a fokozódó inflációra löyellte nyilait. Egyébként általánosságokba fúló „igazságokat“ hirdetett. Nixon múltja, ismert heves antikommunista beállítottsága, az „erőpolitika“ szükségességének ismételt hangoztatása, konzervativizmusa, amely még a nyugati burzsoázia köreiben sem vált ki osztatlan lelkendezést, a legkevésbé sem kedvez progresszívabb politikai áramlatok kibontakoztatására. És így nagyon kétséges, egyetért-e pl. Nixon az atomzár-szerződés Jóváhagyatásával.

Addig is, míg Johnson átadja az elnöki széket Nixonnak, nem lesz könnyű dolga vele. Márpedig Johnson minden valamennyire fontos döntésnél kénytelen lesz számolni utódával, aki minden bizonnyal sok személycserét hajt majd végre az államigazgatásban. Másrészt Nixon kezét bizonyos mértékig megköti az a tény, hogy a parlament és a szenátus demokrata párt többséggel rendelkezik, ami viszont Nixon szemében különösen kívánatossá teheti a Wallacp áh tál nyújtható támogatást. Szírt

szemle