Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-09 / 45. szám

Bratislava, 1968. november 9. Ara 1.— KCs XIX. évfolyam, 45. szám. Demokrácia - humanizmus A Január utáni politika egyik alapvető Jegye a huma­nizmus. Nem véletlen, hogy ilyen áramlat éppen a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságban bontakozott ki. Ha­gyományainkat figyelembe véve szinte törvényszerű, hogy a szocialista demokrácia alapelveit mi akarjuk a legkövetkezetesebben, s valóban a marxizmus-leninizmus szellemében megvalósítani. Hisz Közép-Európa ,ege alatt immár több nemzedék ontotta vérét, ha kellett, a de­mokráciáért, a humanizmusért. Persze, mirit mindennek, a demokratizációs folyamatnak is vannak kufárai. Így aztán kommunista pártunk őszinte szándékát Január után is megpróbálták bizonyos csoportok felhasználni aljas céljaikra. A májusi plénum figyelmeztetett erre, s mi, Csehszlovákia dolgozó népe, nem véletlenül figyeltünk fel erre a hangra. Hisz a nemzetiségi kérdés elmérgesí­tése Jóelőre megfontolt támadás volt a proletár Inte­­naclonalizmus elvei ellen, Mi ezt az elvet nemcsak most, augusztus után valljuk, hanem bátran és kompro­misszumok nélkül vallottuk „a legforróbb“ nemzetiségi villongások idején is. Nem kérkedünk, ha azt mondjuk, hogy a csehszlovákiai magyarság ismét megállta a pró­bát, kisebbségi sorsából eredő próbáját, s valóban a progresszív erők mögé sorakozott fel. Eklatáns példája ennek a magyar parasztság helytállása, hiszen mind egy szálig felsorakoztunk a kommunista párt Januári politi­kája mögé, s egy pillanatig sem tévesztettük szem elől, hogy a humanizmusért, a szocialista demokráciáért foly­tatott harc mindannyiunk érdeke. Az utóbbi időben sokszor szóba kerül „a szocializmus emberi arca“. Talán mondanunk sem kell, hogy ezért az emberi arcért immár évtizedek óta küzd kommunista pártunk. S nem túlozzuk el a dolgot, ha azt állítjuk, hogy a „szocializmus emberi arca“ nem a legfelsőbb pártvezetés munkamódszereitől függ, hanem mindany­­nyian, kommunisták és nem kommunisták felelősek va­gyunk érte. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy e­­gyáltalán nincs szó új fogalomról, hisz a szocializmus eszméi magukba foglalják mindazt, amiről lényegében a Január utáni politikában szó van. „Embertelen“ arcú szocializmus elképzelhetetlen, még akkor is, ha ezeket az elveket bizonyos helyi Jellegekhez idomítjuk. Más kérdés, hogy hazánkban „néhányan“ a helyi Jelleget nem éppen szocialista módon fogták fel, s a nyugati propaganda szolgálatába próbálták állítani mindazt, amit mi a januári politikában alapvetően fontosnak és lénye­gesnek tartottunk. Ha a demokratizációs folyamatról beszélünk, minden­képpen tudatosítanunk kell, hogy ez a fogalom adekvát magával az emberséggel s legalacsonyabb szinten — az államigazgatás legalacsonyabb szintjén — csakis az embereken múlikvUgyanis a Január előtti politika sem akadályozta, hogy a nemzeti bizottságok képviselői és funkcionáriusai a humanizmus és a szocialista demokrá­cia jegyében Járjanak el, illetve intézzék, irányítsák em­bertársaik sorsát. Egyszer s mindenkorra meg kell ér­tenünk, hogy a demokrácia elsősorban emberséget Jelent s ennek előfeltétele, hogy mindazok, akik felelős funk­ciót vállalnak, megfelelő műveltséggel és politikai látó­körrel rendelkezzenek. Mert a demokráciát és a huma­nizmust nem lehet alkotmányerejű törvényekkel biztosí­tani, ahhoz bizonyos társadalmi fejlettségre van szük­ségünk. Kommunista pártunk feltételezte és feltételezi, hogy ezt a szintet Csehszlovákia dolgozó népe immár elérte. Tehát a szocialista demokráciáért vívott harc újabb tartalommal telt meg, olyan eszmékkel, amelyek­nek át kell hatniuk társadalmi életünk minden terü­letét. A közelmúltban tanúi lehettünk néhány olyan megnyi­latkozásnak, amelyek a szocialista demokrácia elmélyí­tésében kételkedtek, s azt állították, hogy ezek az esz­mék mindmáig nem jutottak el a legszélesebb népréte­gekhez. Talán hangsúlyoznunk sem kellene, hogy maga a demokrácia, s ennek bizonyos fokai, csakis a legszéle­sebb néprétegekből fejlődhetnek ki, nemszólva arról, hogy csupán akkor szerezhetnek érvényt maguknak, ha a dolgozók széles tömegeire támaszkodnak. Ugyanis a társadalonj fejlődésének ezen a fokán megengedhetetlen, hogy olyan emberek kerüljenek előtérbe, akiknek nincs meg a kellő felkészültségük, tudásuk, melynek alapján irányítani tudnák a társadalmat. Mint ez már többször előfordult, ma is a nép, a szántóvető ember határozza meg, hogy a társadalmi fejlődés milyen fokot ért el, s ennek elengedhetetlen velejárója az életszínvonal fej­lődése. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arróf a marxista tételről, mely szerint a felépítményt mindig és minden korban a gazdasági alap detergynálja. Csupán ebből kiindulva, tphát a konkrét tények ismeretében szabhatjuk meg a társadalom fejlődésének irányát. El­képzelhetetlen ugyanis, hogy a társadalmi lét aránylag magas szintjén, nem vetve ügyet a gazdasági fejlődésre, újabb és újabb célokat tűzzünk magunk elé. Méltán ért bennünket bírálat azért, hogy társadalmunkat időnek előtte szocialista társadalomnak deklaráltuk. Az ilyen politika, amely Jelszókkal próbálja előmozdítani a tár­sadalmi fejlődést, a valójában regresszív hatású. Viszont rajtunk áll, hogy az elkövetkező időszakban bebizonyít­suk: egy szocialista társadalom polgárai vagyunk, amely azt Jelenti, hogy eljutottunk a társadalmi fejlődésnek arra a fokára, amely az emberiség történelmének régi vágya, s amely a szocializmus eszméinek érvényesítésé­vel valósul meg. A mi erőnk nem az „áleredmények“ deklarálásában, nem a hivalkodásban rejlik. Mi tudatosítottuk, hogy szembe kell néznünk fogyatékosságainkkal, s meg kell birkóznunk mindazokkal a nehézségekkel, amelyek a társadalom fejlődésének útjában állnak. A Jelenlegi idő­szakot is ez a harc Jellemzi, s hogy sikerül-e tovább lépnünk, az lényegében attól függ, vajon el tudjuk-e fogadni s meg tudjuk-e kellőképpen érteni azokat az eszméket, amelyek e továbblépés elengedhetetlen fel­tételeiként kerültek felszínre. Mi bízunk erőnkben, bí­zunk népünk fejlettségében, s reméljük, hogy humanista hagyományainkra támaszkodva sikerül megvalósítanunk mindazt, amit a szocialista társadalomépítés fejlettebb foka megkövetel. Ma bátran elmondhatjuk, hogy kommunista pártunk tekintélye hallatlanul megnövekedett. Ez annyit jelent, hogy társadalmunk legprogresszívabb ereje méltán tart­hat számot népünk támogatására. így aztán nem túlzott állítás, ha kijelentjük, hogy a haladás azoktól függ, akik vezető tisztséget töltenek be. És éppen ezért hangsú­lyozzuk, hogy a mai megváltozott körülmények között feltétlenül szükséges a tudás, a politikai látókör széle­sítése. Tehát mindannyiunk előtt világos korunk paran­csa. Amikor emberek sorsáról van szó, akkor felelős­ségteljesen s becsületesen kell dönteni, nem szabad elő­fordulnia annak, hogy a szocialista társadalom fejlődé­sének ezen a fokán bárkit, bárhol is sérelem érjen. S itt kell apellálnunk a helyi nemzeti bizottságokra, amelyek­nek a legközvetlenebb kontaktusuk van a széles népréte­gekkel, s amelyek munkájába valóban be kell vonnunk azokat az erőket, — amelyek a legképzettebbek s képe­sek arra, hogy sokszor bonyolult feladataikat a huma­nizmus, a szocialista demokrácia elveinek szellemében oldják meg. A péterfalai szövetkezet tenencsordája a lucernáson. Átteleltetési gondok Kalondán SZINTÉTIKUS TAKARMÁNY ETETÉSÉVEL JŰ EREDMÉNYEKET ÉRNEK EL Annak idején szövetkezeli elnök­ként ismertem meg ezt a szálfater­metű, mozgékony embert. Jelenleg a zootechnikus tisztét tölti be. Közös gazdaságuk a kisebbek közé tartozik, mégis nagy gond emészti: — Nehéz eladni a szarvasmarhát. A felvásárló üzem nem nagy érdek­lődést mutat iránta — mondja Nagy Gyula. S jogosan! Mert vajon melyik szervhez forduljon ilyen ügyben a szövetkezet, ha nem az illetékes­hez ...? Ugyanis állatállományuk létszáma, a mintegy félezer hektárnyi földterü­letet alapul véve, több mint amennyi szükséges. Hogy átteleltetési gondjai­kon némileg könnyítsenek, fölös álla­taikon szeretnének túladni. Az olaszokkal szarvasmarhahizla­­lási szerződést kötöttek. A tét: hu­szonöt hízóbika átvétele. Viszont egy­szerre hatvan darab bikát hizlalnak. Ebből anyagi előnyük is származik. Míg a mi felvásárló szerveink 11,50— 12 koronát számolnak kilójáért, a kül­földi cég 16 koronát fizet ugyanazért a minőségért. De ettől az átteleltetés gondja továbbra is gond marad. Beszélgetésünk során kitűnik, hogy bizony szűkösen állnak szálastakar­mányból. Hogy ezt némileg pótolják, a tavalyinál lényegesen több takar­mányt silóztak. Számottevő takar­mányt pótol az is, hogy a nélkülöz­hető szalmát felszecskázzák, s hu­­gyannyal, valamint cukorgyári me­lasszal puhítják, ízesítik, növelik táp­anyagtartalmát. A szintétikus anyagok beszerzése nem okoz nehézséget. Bár kezdetben két-három darab állat el­hullott, ami a tapasztalatok hiányá­nak rovására írható, azóta sikerrel alkalmazzák a takarmányozásnak ezt a módját. Naponta 0,90—1,00 kg-os súlygyarapodási átlagot érnek el. Hí­­zómarháknál ez nem mondható ke­vésnek, de lehetne több is — 1,00— 1,20 kg —, ha előírás szerint alkoholt is adnának a takarmányhoz. Az alko­hol gyorsítja a nitrogéncserét, a hí­zómarhák sokkal nyugndtabhak, ami súlygyarapodás-növekedéshez, vala­mint a mérgezési veszély csökkenté­séhez vezet. — S egyéb rejtett tartalékok? ■— Más éveken november elsejéig legeltetni szoktuk az állatokat, most ezt a határidőt legalább a hónap kö­zepéig szeretnénk megnyújtani. Ez így is van rendjén! Ám ami a lucernások járatását illeti, túlzottnak tűnt az óvatosság. Hiszen máshelyütt — mint például a losonci járás péter­falai szövetkezetében, a nyitrai és a lévai járás számos mezőgnzdsági üze­mében tapasztaltuk — kihasználták ezt a kínálkozó lehetőséget, nem fél­tek a felfúvódástól. — Hogy a munkaszervezés terüle­tén milyen módosítást eszközöltünk? A takarmányelőkészítés feladatát ed­dig két személy látta el: hetenként más-más személyek, most áttérünk á havi váltásra. Ennek a módosításnak az előnyét az egyéni felelősség elmé­lyülésében látják. Ez helyes is, hiszen a takarmánybekészftők lelkiismeretes, gondos munkájától sok függ: a takarmánykazlak, répasáncok, silógödrök körüli rend nem kis mértékben rajtuk múlik. S nemkülönben az is, hogy a takar­mány szállítás közben szét ne szóród­jék, el ne fecsérlődjék. A gondatlan­ságból takaratlanul hagyott nedvdús takarmány is, télidőben könnyen a fagy martalékává válhat. Ez is elke­rülhető, ha a szorgalommal felelős­ségérzet párosul. —nki— Ä lig csöppen be az ember a ne­­gyedi körzetbe, máris káposz­tát szállító Járművekkel találkozik. A teherautók nyögve cipelik terhüket Zsigárdról, Peredről, Farkasdról, Gú­­táról a negyed! savanyító üzembe. A távolabbi kertészetekből a tengely­szállítás mellett vagonokban is érke­zik a káposzta Negyedre. Az utóbbi­val Kamrada János, a savanyító üzem vezetője egy cseppet sem elégedett. Amikor az üzembe érkezünk, akkor is a vagonok között találjuk. Dühös, mert már megint nem kaptak elég vagont. Felháborodottan robban ki: — A vasút miatt mérgelődünk, a legtöbbet. Bizony sok olyan nap van, amikor vagon helyett csak ígéretet kapunk. Volt olyan időszak, amikor nem is tudtuk teljesíteni a tervet ká­posztahiány miatt. A kampány tehát szép, de vannak problémái is. Szép azért, mert a ká­poszta mindenütt bő termést adott, tehát van elég alapanyag a savanyí­táshoz. Illetve amint már írtuk, nincs mindig elég. Ezen változtatni kellene. Talán a vasút végre megemberli ma­gát. Illene is, mert most a cukorrépa­­kampány sem foglalja le nagyon, mi­vel a répa jó részét teherautókon szállítják a cukorgyárakba. No de hagyjuk a problémákat, nézzük csak meg a szebbik oldalt is. Alig teszünk néhány lépést a sava­nyító üzembe, Kamrada elvtárs el­mondja, hogy idén 20—30 vagonnal több savanyú káposztát adnak a fo-Tárolják a téli vitamint Zsigárdon 1000 mázsás hektárhozam káposztából 0 Negyedre sokszor vagon helyett csak ígéret érkezik £ Almás káposzta karácsonyra 0 Jó ízű a Negyeden készített savanyú káposzta gyasztőknak, mint a múlt évben. Ez főleg a zsigárdi, peredi, farkasdl és gútai zöldségkertészeteknek köszön­hető. A legtöbb és a legszebb káposz­tát a zsigárdi és a gútai szövetkezet­től kapják. Meg is mutatja a rendkí­vül szép, tömött és amellett nagy fe­jeket az óriási piramisban. Terepszemle közben kíváncsian ér­deklődünk hogyan készül a savanyú káposzta. — Nagyon egyszerű — magyarázza a vezető. — Csak konyhasóval kon­zerválunk. Száz mázsa káposztához 2 mázsa konyhasót adunk. Aztán megerjed az óriás hordókban és már­is mehet a fogyasztókhoz. Menet közben egy titkot is elárul a vezető. Egy kis karácsonyi megle­petést tartogatnak a káposzta-kedve löknek; 25 vagon almás káposztát ké­szítettek. Száz mázsa káposztához 200 kg tiszta almát adtak. Az így készí­tett káposzta rendkívül Jóízű és aki vásárol belőle, bizonyára elismeréssel gondol a negyedi savanyítókra. Ez a készítmény is öregbíti majd az üzem hírnevét. Ám nem kell nekik cégér, mert Szlovákiában itt készül a leg­jobb minőségű savanyított káposzta. Ezt a szakemberek is elismerik. Vi­szont hozzá kell tenni, hogy ez nem­csak az üzem érdeme, mert a negyedi körzetben termelt káposztának kü­lönleges tájjellegű íze van, amit nem lehet más földterületen elérni. Az üzemben mindenütt serény mun­ka folyik. Hatalmas szeletelő gépből hull a felvágott káposzta a szállító­szalagra, majd arról a 7—8, sőt 10 vagon befogadó-képességű, óriás hor­dókba hull, ahol fiatal lányok sózzák, fehér, fertőtlenített gumicsizmákkal tapossák a babérlevéllel ízesített ká­posztát. Odább a raktárnál már teher­autókra kerül az előbb savanyított káposzta és hamarosan eljut a fo­gyasztóhoz. De amikor eddig érek a gondolattal, újra tesz egy megjegyzést Kamrada elvtárs. A termelés megy, azonban a szállí­tás probléma. Raktározunk mi eleget, Ürge István zsigárdi kertész ugyan­csak örül az óriásra nőtt káposzta­fejnek. Ilyen termést még eddig nem értek el. A bő termésért jól is fizet­nek, ezért hát kettős az öröm. (Bállá felv.) de az értékesítés körül van a baj. Ezek szerint tehát ha nincs elegen­dő savanyított káposzta a piacon, ne a savanyító üzemeket szidjuk, hanem a szállítást. De reméljük majdcsak megváltozik ezen a téren is a hely­zet. A negyedi körzetben tehát ősz utolján is szorgos munka folyik. A kertészetekből szállított káposztát, a tél egyik fontos vitaminját, tartósít­­iák. ürömmel halljuk, hogy termett belőle elég. Különösen Zsigárdon, ahol Ürge István kertész szerint hét vagon káposzta termett hektáronként, de amit most vágnak, már 10 vagont is ad. A bő termés mellett Jó pénzt is hoz a házhoz. Kilóját 40—80 fil­lérért értékesítették és így hektáron­ként 30—35 ejzer korona bevételt ér­tek el. Emellett a munkaráfordítás rendkívül alacsony Érdemes tehát káposztát termelni, egészségi szem­pontból pedig szükséges, mert az al­ma, a citrom és a narancs mellett télen a káposzta is sok vitamint ad. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents