Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-09 / 45. szám

Uazánk 50 éves fennállásának ünnepségei után ismét „rendes kerékvágásba“ lendült az élet. Ez a nagy ünnep, amelyet olyan gondosan készítettünk elő, s amely jelentőségéhez méltóan valóban lényeges változásokat hozott életünkbe, a szó legszorosabb értelmében méltó keretek között zajlott le. A föderációról szóló alkotmánytörvény, mely lényegében hosszúéves politikai harcok eredménye, mérföldkőként határozza meg társadalmunk további fejlődésének útját. S most ismét itt vannak a „hétköznapok“, amelyek szorgalmas munkában telnek el, s arra hivatottak, hogy valóra váltsák elképzeléseinket, reményeinket. Gyáraink, üzemeink, egységes földművesszövetkezeteink arra törekszenek majd az elkövetkezendő időszakban, hogy gazdasági eredményeikkel maximálisan hozzájáruljanak életszínvonalunk további emelkedéséhez. Szocialista vívmányaink megőrzéséhez, illetve ezek továbbfejlesztése mindannyiunktól megköveteli, hogy felelősségteljes munkát végezzünk. Szolgáljon ez az ünnep utáni időszak arra, hogy növelve a legszélesebb néprétegek politikai aktivitását a társadalmi haladásnak arra a fokára jussunk el, amely mintegy „szinkronban van" kommunista pártunk elképzeléseivel.

|y|ár most komoly előkészületek folynak az -1970-es népszámlálásra. Sőt, még ebben az évben két járásban ,próba-népszámlálást“ tartanak, hogy két év múlva ne kerüljön sor fennakadásokra. Mint az közismert, legutóbb 1961-ben tartottak hazánkban népszámlálást. Ennek az akciónak a jelentősége valóban létfontosságú további fejlődésünk szempontjából. Hisz a népszámlálások alkalmával kapnak legfelsőbb szerveink hiteles képet különböző szociológiai problémákat illetően. A sorra kerülő népszámlálás koncepciójában ráköt az 1961-es népszámlálásra, ugyanakkor egyéb kérdésekre is kiterjesztik statisztikusaink figyelmüket. Elsősorban lakosságunk életszínvonalára vonatkozó újabb adatokról van sző. Ez annyit jelent, hogy a népszámlálási ívek további kérdésekkel bővülnek majd. Tehát 1971-ben polgártársainknak nem kevesebb, mint 74 kérdésre kell válaszolniuk. A népszámlálás után statisztikusaink még „mini-népszámlálást“ akarnak rendezni, melynek során a lehető legaprólékosabb adatok birtokába jutnak. Így tiszta képet nyernek többek között a lakáskultúráról, a nők foglalkoztatottságáról, a nyugdíjasok helyzetéről stb. Mindezek az adatok elengedhetetlenül szükségesek, életszínvonalunk további emelése szempontjából.

odaítélték az idei csehszlovák

v Béke-díjakat. A Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága országos konferenciája összesen 44 személynek és hat kollektívának ítélte oda az 1968. évi csehszlovák Béke-díjat. A jelenlevők viharos tapssal és éljenzéssel üdvözölték azt a bejelentést, mely szerint a bizottság Ludvík Svohoda köztársasági elnöknek és Alexander Duböeknak, a CSKP KB első titkárának is odaítélte a díjat Csehszlovákia békés fejlődése érdekében kifejtett érdemdús tevékenységükért. Dr. Jiíí LukáS, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága alelnöke átadta a Békedíjat a Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televízió csehországi» valamint szlovákiai dolgozóinak. E kollektíváknak azért az áldozatkészségükért ítélték oda a Békedíiat, amelyet az ország életének legnehezebb pillanataiban tanúsítottak megfontolt magatartásukkal. A törvényes vezető, állami és pártfunkcionáriusok támogatásával hozzájárultak a megnyugváshoz és segítettek biztosítani a békét s megteremteni a szocializmus és a demokrácia további fejlődésének feltételeit.

|£ evés az áru, lassú az építkezés,

** állapította meg a Szlovák Tervbizoltság legutóbbi ülésén, amelyen Frantisek Barbírek elvtárs elnökölt. A tervbizottság megtárgyalta nemzetgazdaságunk fejlődésének jelenlegi helyzetét és az 1969. évi gazdaságfejlesztési terv mutatószámainak javaslatát. A Szlovák Tervbizottság többek^ között megállapította, hogy bár jelenleg átmenetileg csökkent a nemzetgazdaság fejlesztésének üteme, ennek ellenére a pozitív eredmények egész sorát értük el, különösen a mezőgazdaságban. Viszont még mindig mutatkoznak olyan jelenségek, "amelyek a gazdasági egyensúly hiányára mutatnak rá, főleg a befelezetlen beruházási építkezések szakaszán. Ugyanakkor kevés fogyasztási cikk kerül a belső piacra. Az idei gazdasági fejlődés alapján Szlovákiában á jövő évben dinamikus fejlődéssel lehet számolni. Nem kevesebb, mint 11 százalékkal kellene emelkednie a nemzeti iövedelemnek, s ennek megfelelően a személyi fogyasztásnak Is 10 százalékkal.

(—gh.)

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó, 1968. október 27-i alkotmánytörvény

Sajnálattal tudatjuk kedves olvasóinkkal, hogy a lapunk múlt heti számában megjelent „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó, alkotmánytörvény“ nem azonos a Nemzetgyűlés által ténylegesen jóváhagyott nemzetiségi alkotmánytörvénynyel. Hangsúlyozzuk azonban azt is, hogy a jóvá nem hagyott nemzetiségi alkotmánytörvény közléséért nem érzünk felelősséget és a felelősség a Csehszlovák Sajtóirodát (CSTK) terheli azért, mert feltételezhető félreértések következtében

nem a ténylegesen jóváhagyott nemzetiségi alkotmányt bocsájtotta a szerkesztőségek, s így az Üj Szó szerkesztőségének rendelkezésére, amit aztán olvasóink rugalmas tájékoztatása céljából — az Űj Szó példájára mi is közöltünk- Ami az alább közölt, tehát jóváhagyott alkotmánytörvényt illeti tartalmában természetesen nem teljesen egyezik azzal, amit lapunk múlt heti számában közöltünk. Ennek ellenére pozitívan értékelhetjük már magát a tényt, hopv jogaink alkotmányos meghatározást n érték.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése

szem előtt tartva, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népét, amely a teljes államhatalom forrása, a közös hazában, megbonthatatlan egységben a cseh és a szlovák nemzettel, a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiség is alkotja s ezek a nemzetiségek, a Nemzeti Front politikájának szellemében, alkotó módon részt vesznek az ország fejlesztésében s egyben kibontakoztatják nemzeti életünk sajátos formáit; <

arra törekedve, hogy elmélyítse és megszilárdítsa a nemzetek és a nemzetiségek testvéri együttélését és szolidaritását s a nemzetiségeknek biztosítsa a részvételt az államhatalomban és megadja további fejlődésük hatékony kezességét,

az alábbi alkotmánytörvényt fogadta el:

1. cikkely

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mint a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama, a szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében, a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségnek biztosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit.

2. cikkely

A nemzetiségek létszámuknak megfelelően nyernek képviseletet a képviseleti testületekben és más választott szervekben.

3. cikkely

(1) A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű polgároknak nemzeti fejlődésüknek megfelelő terjedelemben, a törvény által megszabott fel tételek között biztosítják: a) a saját nyelvükön való művelődés jogát,

b) a sokoldalú kulturális fejlődés jogát,

c) az illetékes nemzetiség által lakott területeken, a hivatalos kapcsolatban saját nyelvük használatának jogát,

d) a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való társulás jogát,

e) a saját nyelvű sajtóra és tájékoztatásra való jogot. (2) Törvények szabályozzák az 1. számú bekezdésben

felsorolt jogok terjedelmét és feltételeit.

4. cikkely

(1) A polgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről.

(2) A bármely nemzetiséghez való tartozás egyetlen polgárnak sem lehet kárára érvényesülésében a politikai, a gazdásági és a társadalmi életben.

(3) Tilos az elnemzetlenítésre irányuló nyomás min den formája.

5. cikkely

Ezt az alkotmánytörvényt a Szövetségi Gyűlés törvényeivel és a nemzeti tanácsok törvényeivel hajtják végre.

A nemzeti tanácsok törvényei egyben meghatározzák, hogy mely képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett létesülnek olyan szervek, amelyek biztosítják a nemzetiségi jogok érvényesítését.

6. cikkely

Az alkotmány (Tt. 100/1960 sz. alkotmánytörvény) 25. cikkelye ezzel hatályát veszti.

7. cikkely

Ez az alkotmánytörvény 1969. január 1-én lép életbe.

Köztársaságunk fennállásának 50. éves évfordulója ünnepségének keretében Bratislavában ünnepi ülésre jöttek össze a mezőgazdasági újságírók. A baráti találkozón Dr. Koloman Botfa professzor, a mezőgazdaság és közélelmezésügyi megbízott mondott ünnepi beszédet.

A mezőgazdaságunk fejlődését értékelő beszédében a legnagyobb elismerés hangján szólt azokról, akik az utóbbi húsz évben fáradságot nem ismerve mindent elkövettek, hogy minél zökkenőmentesebb legyen mezőgazdaságunk szocialista átépítése.

Kitüntetések

Ezek között voltak azok az újságírók is, akik segítő szándékkal bírálták a fogyatékosságot és úttörői voltak a haladó módszerek propagálásának.

Az ünnepélyen felszólalt Pavel Jonaá mérnök, az Egységes Parasztszövetség Szlovákia elnöke is. Beszédében a szövetség célkitűzéseit fejtegette és hálásan megköszönte a mezőgazdasági termelésben dolgozóknak és a propagandistáknak, hogy a leg-FALU ÉS KÉPVISELŐ

nehezebb időben is sokoldalúan segítették megoldani a közellátás zavartalan menetét.

Az újságíróknak és a mezőgazdaság irányítóinak találkozóján elismerő díszoklevéllel jutalmazták azokat az újságírókat és kollektívákat, akik nagy részt vállaltak a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. A kitüntetettek között volt az Űj Szó, Szabad Földműves és a Rádió magyar adásának kollektívája is. Több újságírót, a Szocialista Mezőgazdaság Építője elnevezésű éremmel tüntettek ki.

—tt—

Ha ma a nemzeti bizottságok képviselőihez szólunk, minden bizonnyal ennek az időszaknak az egyik legfontosabb s legégetőbb „problémáját“ érintjük. Tény, hogy a múltban jelentősen devalválódott ez a fogalom, olyannyira, hogy az emberek tulajdonképpen nem vártak képviselőiktől semmi különösebbet, s a képviselőt egyszerűen „funkcionáriusnak“ tekintették, aki bizonyos előírások rendeletek végrehajtója. Hogy ez mennyire nincs így, talán nem kell érvekkel alátámasztani, hisz a képviselő mindenek előtt felelős polgártársai sorsának alakulásáért. Ebben az esetben nem beszélhetünk rendeletekről, itt emberekről kell beszélnünk, s a képviselő elsőrendű feladata, hogy együtt éljen választóival, ismerje környezete problémáit a lehető legaprólékosabban. Tulajdonképpen arról van sző, hogy ezeknek az embereknek kell meghatározniok és nekik kell dönteniök mindannyiunkról még akkor is, ha a nemzeti bizottságok legalacsonyabb fokán tevékenykednek.

Falvaink élete, ha tetszik, ha nem, bizonyos politikai kampányok ellenére is, lényegesen különbözik a városok életétől. Az emberek — s ez törvényszerű — jóban ismerik egymást, „többet tudnak egymásról“ s ez a tény lényegében determinálja a falvainkon működő képviselők munkáját is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy „X“ faluban élő tisztségviselő ne ismerje tökéletesen a falu, polgártársai gondjait. Ö az a tényező, aki „alulról“ hozza fel a problémákat,

| illetve kellene felhoznia, amelyek meghatározzák társadalmi fejlődésünk útját, s nem utolsó sorban enmek a fejlődésnek a lehetőségeit. Éppen ezért fokozottabb felelősség hárul azokra az önfeláldozó emberekre, akik alkotó tevékenységüket a társadalmi haladás szolgálatába állítva,

vállalják ezt a megtisztelő megbízatást. Persze nem hallgathatunk el bizonyos problémákat, amelyek mindmáig útjában állnak annak, hogy a képviselők a lehető legközvetlenebb kapcsolatba kerüljenek választóikkal. S itt mindenekelőtt a kiválasztás problémája kerül előtérbe. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy bármely szerv mechanikusan válassza ki azokat az embereket, akik majd képviselik polgártársaikat a nemzeti bizottságok különböző fokozatú szerveiben. Mindenesetre az eddigi módszer jóval egyszerűbb volt, hisz lényegében néhány ember határozta el, vajon kiből legyen képviselő, Illetve kiből ne legyen. Viszont ha azt akarjuk elérni, hogy a választások során valóban a népakarat jusson kifejezésre, s választott szerveinkbe tényleg olyan emberek kerüljenek, akiket erre a választók méltónak tartanak, sokszor bonyolult és felelősségteljes munkát kell végeznünk. Hisz mielőtt bármihez is kezdenénk, pontosan ismernünk kell a közvéleményt, s természetesen a továbi munka során is ehhez kell igazodni. Na, dehát könynyű az ilyen bölcsességet leírni, viszont nehezebb megvalósítani. Nem vagyunk egyformák, kinekvkinek más a véleménye, meggyőződése, így aztán magától értetődő, hogy bizonyos tisztségekre több jelölhet is javasolnak. S tulajdonképpen itt a dolog nyitja. Magában a jelölésben. Mert demokratikus választás csak abban az esetben képzelhető el, ha demokratikus a jelölés, ami azt jelenti, hogy a választásra kerülő jelölőlista valóban a legszélesebb néprétegek javaslataiból indul ki.

Nem véletlenül. beszélünk most erről, hisz tudjuk, milyen okoktól vezettetve halasztotta el kormányunk az idei választásokat. Egyszerűen azért, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy vizet prédikáljon és bort

igyon. Kiderült, hogy az elmúlt időszak rossz szokásait képtelenség egyik napról a másikra levetkőzni és a képviselők jelölése, illetve ez a folyamat, magán hordta a dogmatlzmus jegyeit, s a kiválasztás elvei az új, megváltozott körülmények között is sok esetben régi módszerek szerint folyt. Tehát minden kezdet nehéz, s mindannyiunknak tudatosítanunk kell azt a tényt, mely szerint demokratikus hagyományainkra a legjobb akarattal sem foghatjuk rá, hogy következetesen szocialista jellegűek. Ha mi valóban a szocialista demokrácia elmélyítéséért szállunk síkra, úgy egy percig sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy egy egészen más demokráciáról van szó, amely nem a látványos politikai sakkhúzások demokráciája, hanem valóban a nép erejében és akaratában gyökerezik.

Falvaink élete — s ezt szinte már felesleges ismételgetnünk — rengeteget változott az elmúlt két évtizedben. Hisz a szövetkezetesítés egymagában történelmi jelentőségű változást jelent, amely alapvetően megváltoztatta a falu társadalmi életét. Ma már nem a tulajdonjogi viszonyok alapján döntünk arról, hogy ki-ki megfelel-e bizonyos tisztség betöltésére. Olyan embereket kell választanunk a falu élére, akik eddigi tevékenységükkel jelét adták ennek a bizalomnak, s valóban komoly tudásra, tapasztalatokra tettek szert. Ennek értelmében szükséges eljárnunk az egyre közelgő választások alkalmával is, s ennek a. kérdésnek a megoldását nem halogathatjuk. Hisz elképzelhetetlen, hogy az utolsó pillanatban „állítsuk elő“ a jelölőlistát. Már ma, már most alaposan meg kell fontolnunk, vajon kit tartunk alkalmasnak arra, hogy ezt a felelős tisztséget betöltse. [Bl

A csehszlovákiai magyar

” fiatalok április 8-1 pozsonyi országos értekezlete óta rengeteg vita és vélemény hangzott el a Magyar Ifjúsági Szövetséggel kapcsolatban. Az, hogy az eddigi ifjúsági szervezet nem elégítette ki az igényeket és nem vonzotta a fiatalokat, köztudott tény volt. Éppen ezért volt jogos és indokolt a fiatalok új érdekvédelmi szervezetének, a MISZ megalakításának gondolata. Maga JUDr. Zbynek Vokrouhlicky, a CSTSZ Központi Bizottságának elnöke is kijelentette: „A mi ifjúságunk, mint minden ifjúság a világon, többrétű. Ebből logikusan 'itövetkezik, hogy ezeknek a különböző ifjúsági csoportoknak megvan a teljes joguk olyan szervezetekbe tömörülni, amelyek eme rétegeződésnek megfelelnek. Lehetővé kell tennünk a kényszermentes csoportosulást, hogy minden

Az ifjúsági klubokról

fiatal fiú és lány maga dönthesse el, melyik szervezetben kíván dolgozni, élni és melyik szervezet elégíti ki legjobban az igényeit. Egy monolitikus, egyedüli szervezet ezt nem tudja megvalósítani“.

A hamlett kérdés, hogy lesz MISZ, vagy nem lesz MISZ, azonban mindezek ellenére nagyon sokáig húzódott. Végül is a vajúdás negatív eredménynyel végződött. A döntés: nem lesz MISZ. Pedig számos tény, és igen alapos tények, szóltak a MISZ megalakítása mellett. Sok helyen az új szervezetben a fiatalok rövid pár hónap alatt sokkal több munkát végeztek, mint a CSISZ-ben néhány év alatt. Csallóközcsütörtökön például a múltban alig 30 tagja volt a CSISZ-nek, a Magyar Ifjúsági Szövetségbe viszont legalább négyszer ennyien jelentkeztek. Ez pedig már olyan szám, amely felett nem lehet észrevétlenül elsiklant.

Persze voltak olyanok Is, akik a nemzetiségi összetűzésektől félve és erre hivatkozva nem tartották szerencsés gondolatnak az önálló Magyar Ifjúsági Szövetség megalakítását. Hangsúlyozták, hogy a tiszta magyar falvakban ugyan semmilyen- problémát nem okozhatna a MISZ megalakítása, viszont szerintük a nehézségek a vegyes lakosságú falvakban és a közös szlovák-magyar, iskolákban lépnének fel.

Hogy az efféle aggályok mennyire voltak indokoltak, teljesen tárgyilagosan lehetetlen megítélni. Minden esetre az a tény, hogy sok helyen nagyon jól megértik egymást a magyar és a szlovák fiatalok, ismét a MISZ mellett szól. Nagydarócon annyira ígéretesen kezdett működni az új szövetség, hogy még a szlovák fiatalok is a MISZ-be szerettek volna dolgozni. Tehát a gyakorlat is bizonyította, hogy az aggályoskodás fölösleges volt. Sőt, valószínű, hogy a MISZ megalakulásával egészséges konkurrencia alakulhatott volna ki, mely csakis az ifjúsági mozgalmat vitte volna előre.

Amint felvetődött egy önálló Magyar Ifjúsági Szervezet megvalósításának gondolata, gombamódra szaporodtak a magyar ifjúsági klubok. Május óta rengeteg klub alakult, s e klubok többsége már nemcsak papíron létezik, de aktív tevékenységét fejt ki.

A kompetens szervek, mint tudjuk, a MISZ-t nem hagyták jóvá. A CÖISZ Szlovákiai Elnöksége a nemzeti alapon történő tömörülést nem tartotta helyesnek és elvetette. Kompromisz szumos megoldás született. A magyar fiatalok érdekeit és sajátos problémáit ezentúl a Magyar Ifjúsági Járási Tanács védi, illetve oldja majd meg. A feltételek nem annyira kedvezőek, mint a MISZ megalakulásánál lettek volna, de a múlt tál szemben ez is jelentős lépés. Most már magukon az ifjúsági vezetőkön, az ő agilitásukon múlik, hogy mennyivel kompaktabb egységbe tudják összefogni a magyar ifjúságot, mint az elmúlt években. o. v.