Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-02 / 44. szám

• Gondoljuk, nem árt, ha horgászaink tudomást szerez­nek róla, hogy a Csehszlovák Horgászszövetség átköltözött. Oj elme: Praha 1, Nálepkova 9. Telefon: 22 59 35. 9 Clork város Írországban Idén fontos történés színhelye volt. Ott tartották a C1PS elne­vezésű nemzetközi halászszer­vezet XV. kongresszusát, vala­mint a sporthorgászok XV. vi­lágversenyét. Eldicsekedhetünk vele, hogy a csoportos verseny­ben résztvett horgászaink a 7. helyen végeztek. Érdemes meg­említeni, hogy a versenyben 13 csoport rajtolt. Talán mon-Tudnivalók horgászoknak dánunk sem kell, hogy a múlt évekhez viszonyítva eredmé­nyünk igen jónak mondható, különösen ha azt is hozzászá­mítjuk, hogy a versenyben elég­gé kedvezőtlen helyzetben (magas vízállás) vettük fel a „harcot“. Az egyéni versenyben Zubon, Mészáros, Mátyás, Hrdl és Englart ért el jó helyezést. • Tanácsos, hogy a szövet­ség tagjai a szakirodalom vá­sárlását is rendszeresen végez­zék, azaz tervszerűen szerez­zék be a számukra fontos szak­könyveket. Felhívjuk figyel­müket a jövő évben piacra ke­rülő szakkönyvekre, melyeket a Prágai Mezőgazdasági Könyv­kiadó hoz forgalomba. Vélemé­nyünk szerint horgászaink szá­mára nagyon hasznos tanács­adó lesz a „Nase ryby“ (A mi halaink) című kézikönyv. A másik kiadvány „Základy ry­­bárství“ (A haltenyésztés alap­jai) pedig nagyon hasznos tan­könyv lesz a halgazdasági ta­noncképző szakiskolák látoga­tói s ugyanúgy a gyakorlati halgazdászok számára. (Z) Hal temető A szél, a levegő, a kopár fü­lesek, a magasan szálló károgó Varjak, felszántott földek jel­eik az őszt. Nemrég még lom­hán folydogált a Cétényke, ka­nyargós, kacskaringós medré­ben a hűsítő fűzesek alatt. Vi­zében sok hal termett. A legen- Sák szerint félmázsás harcsák­kal birkóztak a derék halász­legények és telt tarisznyákkal tértek haza egy-egy kiadós ha­lászat után. A legendákra lassan homály borul és magát a folyót is el­fedi a valóság, mert egy szép napon jöttek a kotrógépek, bá­­gerek, földgyaluk, s új meder­be terelték a kényelmes folyót. Folyása gyorsabb, medre széle­sebb lett, és mindkét oldalán Ihagas sánc húzódik. Védi a vi­déket, a földeket a vízártól, mert olykor-olykor a lomha, ár­talmatlannak tűnő folyó hara­gosan, gőgösen kitört medréből es vitte a gabonakévéket, szé­naboglyákat, egyszóval min­dent, ami az útjába került. A károk felbecsülhetetlenek vol­tak évszázadok óta. Mi lett a régi meder sorsa? A gépek zúgva, csattogva kö­nyörtelenül betemetik. Jajgat­nak a fűzesek a parton, sírnak a halak a mederben és túlhar­sogják egymást, mert nincs ke­gyelem. Folyik a halak temeté­se, minden gyászkíséret nélkül. Azért mégis akadnak védők, kegyelmezők, a halak megmen­­tői. A szövetkezet homokbányá­ja nem messzire fekszik a hal­temetőtől. A három fiatal gé­pész: Gyurién György, Ravasz Tibor és Kósa József talán meg­hallotta a halak hívó szavát, mert tapossák, gyúrják a me­legnek semmi esetre sem mondható mocsárrá alakult vi­zet. Puttonyok, kannák telnek meg. A halacskák vidáman ismer­kednek a homokbánya kékes­színű vizével. Rövid terepszem­lét tartanak, majd irány a ho­mokbánya közepe. Ott legbiz­tosabb a helyzet — vélik bizo­nyára nagy örömmel. „Jövőre itt háromkilós pon­tyokat fogunk — mondja vidá­man Ravasz Tibi. A többiek vi­dáman felnevetnek, úgy vélik, igazat beszél. A nap lassan már alákonyul, de a mentő osztag fáradhatat­lan, újra fordul, újabb rako­mánnyal. Pedig szabad szombat van és az idő nagyon drága, de szerintük' meg kell semmi­síteni a haltemetőt. Motesiky Árpád Jogos a lévai halászok bosszankodása! Nemcsak a halászok, de a többi polgárok ia szeretik a tiszta, üde vizet és az egészsé­ges levegőt. Sajnos, az utóbbi hónapokban nem állíthatjuk ezt Léváról. A Perec-folyó a szó szoros értelmében szeméttároló és minden elképzelhető szenny gyűjtőhelye. A folyó vizében találják meg temetőjüket pél­dául az öreg fazekak, tűzhe­lyek, autó- és motoralkatrészek és a sok lim-lom. A halászokat nagyon bosszantja például a városi vágóhíd alatti részen lát­ható kép, különösen amikor kevés viz van a folyóban. Az itt megforduló halász csak a fejét csóválva szidja a rendet­len polgárokat. Nem kivétel a Podluzianka patak sem, mely­nek partján több üzem épült fel. A felelős üzemvezetők „jó­voltából“ ide vezetik le a szennyvizet. Nem csoda, hogy a halak tömeges mérgezésére is sor került. A Halász Szövet­ség vezetői megállapították, hogy a vízszennyezés a Kozme­tika n. v. volt, tehát a kárt ne­kik keli megfizetni. A fent említett példák ösztö­nözzék a halászokat, horgászo­kat arra, hogy a kár okozóit azonnal felelősségre vonják. Belányi János NOVEMBER A nem pisztrángos vizeken e hónapban a halászat reggel 7 órától este 17 óráig engedé­lyezett. Halászhatunk az Osz­­szes halfélékre, a galócára Is, de a szivárványos pisztráng fo­gása tilos. A horgászok igye­kezzenek kihasználni a meg­felelő időjárást, főleg a mele­gebb napokat. Októberben pél­dául a melegebb déli órákban volt a legtöbb sikerünk. Álla­pítsuk meg a víz hőmérsékle­tét. Ha legalább 8 fok meleg, akkor számíthatunk kapásokra, főleg a pontyféléknél. A hóna­pokra vonatkozóan az eddigi tapasztalatok alapján, a halak általában százalékban a követ­kezőképpen kapnak: Hónapok: 111. IV. V. VI. VH. %-ban: 1 3 8 15 25 VIII. IX. X. XI. XII. 30 20 8 3 1 Ponty fogására használjunk burgonyát, tésztát, de főleg gi­lisztákat. Erre a csalira kapnak a domolykók is, amelyek ba­romfi beleire is jól kapnak. E hónapban a ragadozók már csökkentett energiával mozog­nak, gyengébben rabolnak. Fe­nékhorgászással halászunk rá­juk — élő halacskával. Villau­tóval is várhatunk eredményt, éspedig a hónap első felében, ha az időjárás kedvezőbb és a víz állapota is megfeielő. A pisztrángos vizeken, mint ismeretes, általános a tilalom. A törvény a fogással kapcso­latos időpontot reggel 8 órától este 16 óráig írja elő. A galó­ca fogására vonatkozóan tudni kell a következő előírásokat: A fogott hal törvényes hossz­mértéke nem lehet kevesebb 65 cm-nél. Horgászni csak per­­getéssel, vontatott módszerrel, szabad villantóra, vagy nem élő kis halra, többhorgos horgász­készséggel. Egy idényben egy naptári évben, csak egy darab galócát hagyhat meg saját ré­szére a sporthalász, annak el­lenére, hogy több vízszakaszra van jogosítványa a galóca hor­gászására. Máskülönben a tör­vény szerint mind a pisztrán­gos, mind a nem pisztrángos vizeken egyaránt horgászha­tunk galócát. A galóca horgászatával kap­csolatban megjegyezzük a kö­vetkezőket: Fogására kedvező a normális vízállás, vagy ha mérsékelten történik az apa­dás, nyugati és északnyugati szél kedvező. Jó, ha az idő kö­dös és borús, de napsütéses időben is kap. Például, ha más­féle halak nem kapnak, a ga­lóca igen. Jó kapásra számít­hatunk, amikor havazik, főleg amikor aránylag nagy pelyliek­­ben hull a hó. Ilyenkor a hi­deg is mérséklődik általában 0 (—1) fokot mutat a hőmérő. Ha a barométert is tekintetbe vesszük, például ha a légnyo­más süllyedését jelzi, akkor biztosan számíthatunk kapásra. A villantok közül jónak bizo­nyult a „Hentz“-féle (8—12 cm hosszú), továbbá a „Böhm“ és „Hartlib“-féle villautók. „SM"

Next

/
Thumbnails
Contents