Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-02 / 44. szám

Fejlesszük tovább Dél-Szlovákia gazdaságát

Nagyon fontos idejében elvégezni az őszi mélyszántást, mert csak (gy várhatunk jövőre is gazdag termést. Baka Lajos és Gonda János igyekeznek a szántással, serkenti őket a prémium.

A járások részvétele a kerületek ipari termelésében

(1964-es év százalékban kifejezve)

Nyugat-szlovákiai Közép-szlovákiai

kerület: kerület:

Járás Ipari termelés Járás Ipari termelés

% % Treníín 11,2 Martin 10,6

Trnava 13,7 Povafíská Bystrica 18,3

Dunaszerdahely 1,0 Rimaszombat 3,1

Komárom 3,5 Losonc 5,7

Érsekújvár 4,0

Napjaink legfontosabb feladata a cukorrépa sikeres betakarítása. László János az NlICN-120-64 jelzésű réparakodóval munka közben.

tották a termést, ahol 476 mázsás volt a hektárhozam. Az eddigi mérések alapján például egy 30 áras parcella 171 mázsát termett, amiből mintegy 530 mázsás átlagtermésre lehet következtetni. Mindent egybevetve a 40 hektáron termesztett cukorrépa 500 mázsás hektárhozamot ígér.

Az értékes takarmányt, a leveles répafejet, prizmákba hordják, melyből 32 vagonnal terveztek, de ennél jóval többre van kilátás. Az állattenyésztés részére lesz elégendő takarmány, hiszen 84 vagon szálastakarmány és nagy mennyiségű szilázs várja a téli takarmányozási Időszak kezdetét. Silókukoricából eddig 53 vagon szilázst készítettek, amit több mint 120 vagonra növelnek az ősz folyamán.

Az őszi mélyszántást 390 hektáron kell elvégezni. Már több mint 80 hektárt fölszántottak, hiszen három DT— 54-es lánctalpas traktor szánt a földeken. Előreláthatólag november 20-ig befejezik a mélyszánátst.

A jól elvégzett munkáért prémiumban részesülnek a dolgozók. A prémium 100 ezer korona. Ebből 46 ezer koronát a növénytermesztés dolgozói között osztanak szét. Például a cukorrépa-termesztésben, ahol 400 mázsa a tervezett hektárhozam, minden terven felüli mázsáért 2 korona prémiumban részesülnek a dolgozók. A mélyszántásban a túlteljesített norma pénzértékének 25 százalékát kapja a traktoros.

Az Ipolyviskkel szomszédos szetei szövetkezetben is igyekeznek a betakarítással. Erről tanúskodnak Cellahő István agronómus szavai.

Október 21-én kezdték a 30 hektár cukorrépa betakarítását. Magas hek-' tárhozamra nincs kilátás, mert a cukorrépavetés jégkárt szenvedett, és ráadásul még a vízerózió is nagyon károsított. így csupán 300 mázsás termésátlag mutatkozik. Az Állami Biztosító értékelése szerint 75 százalékos kártérítés jár a szövetkezetnek. Kukoricából jobb a termés. 40 hektáron átlagosan több mint 30 mázsa szemeskukoricára van kilátás. Az őszi kalászosok jó magágyba kerültek. Száznegyvenöt hektáron termesztenek búzát, 70 hektáron őszi árpát, amely már nagyon szépen zöldell.

Az Ipoly-menti mezőgazdasági üzemekben mindenütt szorgoskodnak. Fáradságot nem ismerve igyekeznek az egész évi munka gyümölcsét, a bőséges termést minél előbb betakarítani.

KAJTOR PÁL

— Igen, s az elkövetkező években 120 hektár gyümölcsösről várunk gazdag termést. De a szomszédos Blahován és az Oj Élet szövetkezetben is telepítenek gyümölcsöst. Ezen a szakaszon is előre kell látnunk, hogy ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés. Ezért úgy gondoljuk, hogy a vásárvámosihoz hasonlóan nekilátunk egy 200 vagonos gyümölcsosztályzó és tároló építéséhez. Emellett még pálinkafőzőt is létesítünk, hogy a hulladékgyümölcs ne vesszen kárba.

— Nem lesz túlságosan sok a beruházás?

— Ha kell, egy kicsit megszorítjuk a nadrágszíjat. De azt hiszem, nem okoz majd különösebb gondot az elképzelések megvalósítása, mivel a talajjavító vállalat tagjai vagyunk, s így lényegesen olcsóbb lesz az építkezés. Különben a konzervgyárat és a pálinkafőzőt közösen építjük majd a társszövetkezetekkel.

Azt hiszem az egész beszélgetés lényege, hogy előre kell látni. A felső-csallóközi öntözőrendszer üzembe helyezése nagy lehetőséget biztosit a mezőgazdasági üzemeknek. Az idei eléggé mostoha évben is kiválóak voltak a hektárhozamok és a takarmányfélékkel sem lesz baj. A jövő még biztatóbb, éppen azért a mezőgazdasági üzemek irányítói időben gondoskodnak arról, hogy a megtermettből semmi ne vesszen kárba, illetve a termékek feldolgozásával és korszerű tárolásával maximális jőve delmet biztosítsanak a közösnek.

Tóth Dezső

Gyönyörű a napsugarakkal bearanyozott, tündöklő őszi táj az Ipoly mentén. A földeken a sokat segítő gépek dolgoznak és az emberek százai szorgoskodnak az őszi termények betakarításában. Nincs megállás, nincs pihenés, mindenütt nagy az igyekezet, mert idejében szeretnék betakarítani a gazdag ősz gyümölcsét. Az őszi csúcsmunkák (a cukorrépa, a kukorjca betakarítása) idején sok munkaerő szükséges és nagyon fontos a jó munkaszervezés.

Az ipolyviski szövetkezetben indulok határszemlére. Utam egy kisebb parcella mellett visz el, ahol még vetnek. A traktor nyergében Kádasi Árpád ül, a vetögépkezelő Csala István. Tőlük tudom meg, hogy Mironovszkája fajta búzát vetnek, de már az utolsó hektáron. Ezen a parcellán ugyanis a here-alávetést ki kellett szántani, ezért került a helyére búza.

Néhány száz méterrel távolabb teherautó zúgására lettem figyelmes. Feléjük indulok. Kiderül, hogy a Pereszlényi és Ipolyvisket összekötő út építésén dolgoznak. Bizony ideje már végre megépíteni ezt a három kilométer hosszú útszakaszt, hiszen Ipolyviskröl csak 30 kilométeres kerülővel lehetett motoros járművel Ipolyságra eljutni. A munkák jól haladnak. Hamarosan leszurkoznak egy 1,5 km-es szakaszt. Az út melletti sáncokat gyepesítik. 1000 m hosszú sánc már szépen zöldell, ami Bálint János, Tóth Ferenc, Gajdács József és Lieszka József érdeme. A több mint 100 m hosszú híd építése is jó ütemben halad. A napokban megkezdik az összekötő betongerendák ráhelyezését a hídpillérekre.

Délután van. A cukorrépatábláról egymás után távoznak a megrakott pótkocsik. László János, a NftCN— 120—64 jelzésű réparakodóval — ha nincs üzemzavar — naponta 10—11 vagon répát is felrak a pótkocsikra.

A szőlők felöl lánctalpas traktorok zúgása hallatszik. Hosszú gyaloglás után megtalálom a DT-seket, akik már az őszi mélyszántást végzik. Breznyik Ferenc, Gonda János és Baka Lajos jól haladnak a munkával. Egyenként naponta 4,5 hektárt is felszántanak. Elbeszélgettem velük, egy cigaretta erejéig, de azután siettek, mivel tudják, hogy az időben elvégzett mélyszántás a jövő évi gazdag termés alapja.

A határszemle után még az agronómussal, Gálik Józseffel váltottam néhány szót a szövetkezet gazdasági telepének irodájában. Természetesen a vetésről és az őszi terménybetakarításról érdeklődtem. Megtudtam, hogy az őszi kalászosok vetését már befejezték. Bú zát 188 hektáron termesztenek, főleg a Mironovszkája fajtát. Százharminc hektáron már szépen sorit a vetés.

Az idén átlagosán 35,12 mázsás hektárhozamot értek el búzából, de a Cl-es táblán a Bezosztája 44,5 mázsás termést adott.

A cukorrépabétakaritás jó ütem ben halad. Már 10 hektárról elszállítf

Ősz az Ipoly mentén

— konzervgyári feldolgozás,

— tartósítás, fagyasztás, stb.,

— a gyümölcsfélék feldolgozása, — szeszipar, boripar, konzervgyári feldolgozás, tartósítás, stb.,

— a gabonafélék és egyéb mezőgazdasági cikkek ipari feldolgozása, — cukorrépa, burgonya, len, kender, repce stb. feldolgozása,

— az állattenyésztési termékek feldolgozása. A tejfeldolgozó iparágak kibővítése, a húsipar továbbfejlesztése, a hústermékek helybeli vidéki feldolgozása stb.

B. Az építkezési iparcikkek kitermelése és az építőipar fejlesztése.

Az építkezési nyersanyagok modern nagyüzemi termelése és az építőipar fejlesztése nemcsak hogy hozzá járulna ezen vidék iparosításához, de egyúttal szerves része lenne az építőipar rendkívül szükséges országos méretű továbbfejlesztésének. Ebből kifolyólag szükséges volna fejleszteni:

— a téglagyárakat,

— az előre gyártott építkezési elemek gyártását,

— az építkezési lelőhelyek modern nagyüzemi kihasználását. Ezen iparág fejlesztése megvalósulhatna úgy üzemi kombinátusi szinten, mint kisebb üzemegységek formájában (például a HNB és EFSZ-ek keretén belül) is.

C. A szolgáltatások és egyéb iparágak fejlesztése.

Az intenzív mezőgazdasági termelés föltételei az olcsó és szakszerű szolgáltatások, amelyeket a helyi viszonyokhoz képest a következő formákban kellene fejleszteni:

— megbízható és olcsó rentábilis meliorációs szolgáltatásokban,

— kémiái, gyomirtó és műtrágyakezelő szolgáltatásokban,

— takarmánykeverési szolgáltatásokban,

— és speciális folyamrendezési szolgáltatásokban.

Közismert, hogy Dél-Szlovákia sok folyója szinte évente nagy károkat okoz a mezőgazdaságnak. Ha rendbehoznák a folyamok medreit, vízveszély-inentessé lehetne tenni sok ezer hektár jó termőtalajt és egyúttal a medrek mentén elterülő rétek szántósítását is meg lehetne valósítani.

Az eddig felsorolt iparosítási lehetőségek természetesen nem merítik ki az összes lehetőségeket. A célszerű társadalmi munkaelosztás keretében lehetne fejleszteni számos más iparágat is, mint például a kémiai ipart, az üveggyártást és főleg olyan ágazatokat, amelyek nem igényesek nagy mennyiségű nyersanyagokra.

Az írásban röviden érintett gazdasági kérdések csak nagy vonalakban vannak elemezve, de nézetem szerint alapját képezhetnék vidékünk iparosításának, és a kérdés további elemzésének főleg helyi viszonylatokban.

TÖTH ENDRE

Minél jobb áron értékesíteni

községe Dél-Szlovákiában fekszik. Vegyük tekintetbe azonban ezen vidék iparosítási lehetőségeit is. Sajnos, nem nevezhetjük ezt a vidéket ipari nyersanyagokban bővelkedő országrésznek. A klasszikus ipari nyersanyag készleteit kevés szén, vasérc és némi magnézium képezi. Ebből a szempontból azonban igen helytelen lenne, ha ezt a vidéket ipari fejlesztésre alkalmatlannak tartanánk. Hiszen Szlovákia legnagyobb víztartalékai ezen a vidéken vannak. A folyók szinte rendszerűén északtól keletig behálózzák ezt a vidéket. Medrük nagyon fontos építkezési anyagot tartalmaz. Az értékes kavics, sóder, a legjobb minőségű homok és a téglS- gyári alapanyagok szinte kínálkoznak az ipari úton való feldolgozásra vagy felhasználására. Nem ritkaságok a jó minőségű kőbányák sem. A mezőgazdasági termelés szinte korlátlan — valóban jó minőségű és mennyiségű nagy választékú nyersanyagot biztosít ipari feldolgozásra. Az iparosítás jó előfeltételét megteremti, sőt szükségessé teszi a nagy munkaerő tartalék. Nézetem szeriht Dél-Szlovákia iparosítását a következő irányban, illetve formában lehetséges és szükséges megvalósítani:

A. A mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása..

Ez az iparág képezheti az iparosítás^ alapját. Ide tartozhatna:

az általános szocialista törvényszerűségek legkülönbözőbb leplei alatt — szinte virágoztak a gazdaságpolitikai deformációk legváltozatosabb formái.

A gazdaságpolitikai deformációk szinte beláthatatlan halmazának egy része ma már nyilvánosságra lett hozva, egy részét maga a nyilvánosság dobta a demokratizálódási folyamat porondjára. Akadnak azonban olyan kérdések is, amelyeknek akár objektív, akár szubjektív okokból kifolyólag — nincs elég figyelem szentelve és így a jövőben is csökken a remény a mielőbbi megoldásukra. Ilyen aktuális kérdés Dél-Szlovákia gazdasági helyzete, továbbfejlesztése, illetve iparosítása.

A statisztikai adatok is bizonyítják Dél-Szlovákia gazdaságpolitikai lemaradását más országrészek, illetve Szlovákia fejlődése mellett. Ez a deformáció gazdasági téren a következőkben nyilvánul meg:

1. Dél-Szlovákia rendkívül alacsony ipari fejlettségű. Az eltelt húsz év alatt alig észrevehető ezen országrész ipari fejlődése. A határmenti járások alacsony ipari termelését bizonyítják a következő számok is:

Az 1968-as Csehszlovákiai tavasz, Illetve a demokratizálódási folyamat régen nem tapasztalt, haladó és újszerű társadalom-formáló tömeges megmozdulássá fejlődött. Tartalma, célja és formája pártunk Akcióprogramjában jutott kifejezésre, amelyet magukénak vallottak nemcsak a párttagok, de a párton kívüli lakosság legszélesebb tömegei is. Ehhez a programhoz valóban őszinte, nagy reményeket fűztek a lakosság legkülönbözőbb rétegei, munkások, diákok, nyugdíjasok, nemzetek, nemzetiségek stb. Ezen reményeket a pártunk mai politikájával összhangban nem szabad feladnunk ma sem az újonnan kialakult politikai viszonyokban. A hátrálás, a csüggedtség, a kedvetlenség csakis az Akcióprogram hiányosságára mutatna és csökkentené annak politikai jelentőségét. Bár a napjaink legaktuálisabb kérdései a föderációs államrendezés körül halmozódnak fel, szükséges előrelátóan és a föderációs rendezéssel párhuzamosan foglalkozni a gazdaságpolitikai kérdésekkel is, illetve ennek keretében Dél-Szlovákia gazdasági továbbfejlesztésével.

Az elmúlt évek bürokratikus dogmatikus gazdasági rendszerében —

Az adatok ugyan az 1964-es évből erednek, de a mai mutatók még nagyobb eltéréseket jeleznek.

2. Az iparilag alacsony fejlettségű Dél-Szlovákia lényegesen lemaradt az úgynevezett infrastruktúra terén Is, amely magába foglalja az úti hálózatokat, a vasúti, autóbusz és egyéb közlekedést, termelési és fogyasztási Szolgáltatásokat, szociális, kulturális és kommunális létesítményeket stb.

3. Az alacsony ipari fejlettségű vidék 'korlátolt munkalehetőségeket nyújt a lakosságnak. Az alacsony és egyoldalú munkalehetőségek lényegesen megmutatkoznak ezen vidék lakosságának alacsony alkalmazottságában is és a magas migrációban (azaz a munkaalkalom utáni állandó vándorlásban), költözködésben stb. A valóság az, hogy még manapság is a dolgozók ezrei kényszerülnek arra, hogy a munka után nemcsak Szlovákia, de Csehország és Morvaország legtávolabbeső vidékeire is utazzanak. Az alacsony fejlettségű országrész nem tudja kellőképpen alkalmazni a technikai irányzatú közép- és főiskolai kádereket, s így szakember elvándorlásról is lehet beszélni.

4. Dél-Szlovákia lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. Ma már nem titok, hogy a mezőgazdasági munka jutalmazása le van értékelve és a mezőgazdaságban dolgozók havonta az utóbbi évek átlagában 100, 200, sőt több koronával kerestek kevesebbét, mint egyéb munkahelyeken. Az átlagos öregségi segély is jóval alacsonyabb, mint egyéb ágazatokban.

A huszadik század történelme a legvilágosabban és legtárgyilagosabban bizonyítja, hogy egyes országrészek — esetleg egész országok egyoldalú mezőgazdasági fejlesztése nemcsak az általános gazdasági elmaradottságnak a jele, hanem törvényszerűen az alacsonyabb életszínvonal forrása is. Kétségtelen tehát, hogy Dél-Szlovákia gazdasági továbbfejlesztésének egyik legfontosabb problémája az iparosítás.

Milyenek is Dél-Szlovákia gazdasági lehetőségei?

Dél-Szlovákiát — természeti adottságait elemezve — túlnyomórészt úgynevezett kukoricatermelési típusú vidékek alkotják, amely Dél-Morvaország egy részét kivéve — szinte monopolszerű kiváltsága. Termőföldjét jó minőségű fekete és barna talajok képezik, s így országunk egyik legtermékenyebb vidéke. Dél-Szlovákiának országos méretben két legfontosabb szerepe van:

1. „Az ország egyik legjobb gabonatermő vidéke. A gabonatermelés színvonala évről-évre növekszik és így országunk egyik legjelentősebb élelmiszer forrása!“ — jelentette ki nemrégiben Boruvka földművelési és élelmíszerügyi miniszter.

2. Dél-Szlovákiát hazánk legjobb zöldségtermesztő vidékének lehet minősíteni. Rendkívül jól termesztődnek a klasszikus zöldségfélék, mint pl. a paradicsom, paprika, uborka és egyebek. Nagy jelentőséggel bír Dél-Szlovákia szőlészete is. amely szintén sokkal nagvnbh figyelmet igényelne. Hiszen a világhírű Tokaj-vidék hat

Egyre több mezőgazdasági üzemben merül fel a termés értékesítésének és tartósításának problémája. A minap erről a kérdésről beszélgettünk Vass Ferenccel, az Aranykalász szövetkezet elnökével.

— Milyen termékek értékesítése okoz gondot évről-évre? — kérdeztem az elnöktől.

— Elsősorban a zöldségfélék. Lényegében ezért kertészkedünk csak 10 hektáron. Pedig ezen változtatni kellene, mivel az öntözés nálunk nem okoz gondot, s munkaerőben sincs hiány.

— Mi lenne a megoldás?

— Azt hiszem, ki kell kapcsolni a közvetítő és felvásárló szerveket. Ezt úgy képzeljük el,- hogy valamelyik észak-szlovákiai városban, avagy Osztraván elárusító helyet létesítünk, oda szállítjuk a friss zöldséget. Természetesen nem egyedül szándékozunk ezt a kérdést megoldani, hanem a környékbeli szövetkezetekkel, karöltve, amelyekkel társüzemek vagyunk a talajjavító vállalatnál. Ez lenne az egyik megoldás. A másik pedig a konzervgyár építése, ahol feldolgoznánk a piacra nem került zöldségféléket. A konzervgyárról már komolyan tanácskoztunk, s több mint valószínű, hogy Olaszországból vásárolunk majd berendezést. Ha lesz megfelelő elárusítóhelyünk és konzerváló üzemünk, a környékbeli szövetkezetekben és nálunk akár négyszeresére is bővíthetjük a kertészetet.

— Tudtommal jelentős gyümölcstelepítése van a szövetkezetnek.

Lieska József és társai az útépitéssel egvidohen fűmaggal vetik be, gyepesítik a sáncokat. Mindannyian jó munkát végeznek. Kajtor Pál felvételei