Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-02 / 44. szám

Őszi kalászosok vetése későn lekerülő elővetemény után Nagy teljesítményű, bötermő búzafajtáink megköve­telik az idejében történő vetést. Késői vetésükkel tenyész­­ldőlerövidülés jár, ami terméscsökkenést eredményez. A vetés idejének megállapítása az előző növény betaka­rításától függ, vagyis elővetemény kérdése. E lap hasáb­jain már több ízben foglalkoztunk az elöveteményekkel és rámutattunk arra, hogy létezik jő, kielégítő, valamint rossz elővetemény. Az elővetemény besorolása az előbb említett csoportokba nemcsak a növényfajtól függ, de a hasznosítás módjától is. Jelen cikk keretében azokról az eloveteményekről kívánok szólni, melyek a rossz előveieniények közé so­rolhatók, mert az utánuk termesztett őszi búza csak elkésve kerül a talajba és a rossz növénytermesztési feltételek miatt lehetőségei korlátozottak. Ilyen elővete­mény például a cukorrépa, a takarmányrépa, a közepes érési iedejű kukorica, a kései kukorica, a napraforgó, a cirok, a murokrépa és más kultúrák. A rossz termelési feltételeket nemcsak az elövetemé­­nyek kései lekerülése okozza, de a rossz talajállapot, a biológiai aktivitás hiánya, a talaj túlságos nedvessége, hantossága stb. A hosszabb éjszakák, a gyakrabban elő­forduló csapadék és főleg a termény betakarításával járó talajtiprás azok a tényezők, amik úgyszólván kizárják a jó vetőágy létesítését és az elvetett vetőmag mostoha viszonyok közé kerül. A mind nehezebhé váló traktorok és pótkocsik kerék­nyomainak káros hatása nemcsak a tavaszi talajelőké­­szftéskor és vetéskor okoz komoly problémát, de az őszi munkálatok és a vetés során is, ha ezeket a munkákat a későn lekerülő elövetemények után nedvesebb talajon végezték el. Sztnte rossz nézni a talaj szerkezetének mechanikai úton végbemenő pusztulását, melyhez a hu­muszleromlás és a szerves anyag hiányos pótlása nem csekély mértékben járul hozzá. Azt, hogy milyen agro­technikai intézkedéssel csökkenthetjük az itt felmerült káros jelenséget, azt midenkor a helyi viszonyokból, a talajállapottól és az elgyomosodás mértékétől kell függővé tenni. Olykor az őszi vetőszántás a talajelőkészítés legcélsze­rűbb művelete, máskor meg a forgatás nélküli felszíni talajpnrhanyítás. Néha viszont mindkettő kombinációja. Répakombájnnal vagy ekével kiszántott répa esetén nem lenne értelme a már forgatás nélkül porhanyított talaj átszántásának. Az átszántott talaj rögös, hantos felüle­tet nyújtana, amit — tekintettel a talaj magasabb víz­tartalmára — nem lehetne semmiféle porhanyitó eszköz­zel elaprózni. Ebben az esetben a mély porhanyitás helyett csak felületi porhanyítást végzünk, mégpedig vagy tárcsás boronákkal kombinált fogasolással, vagy rntavátnrok igénybevételével. Ez utóbbi előnyösebb, csakhogy kevés a rotavátorunk és azok csekély munka­szélessége alkalmazásunknak határt szab. Ha a répát nem mélyen járó porhanyitó eszközökkel emeljük ki a talajból, úgy a vetőszántás nem nélkülöz­hető. Ez esetben a vetőágy létesítéséhez szükséges por­­hanyító réteget legalább 10 cm mélységig kultivátorns borona és tárcsák váltakozó alkalmazásával tudjuk el­érni. Sorrendjük és ismételt alkalmazásuk a talaj min­denkori helyzetétől függ s e tekintetben nem lehet recepttel szolgálni. A rossz elövetemények után késéssel vetett őszi búzák talajelőkészítésének legnagyobb hátránya, hogy a talaj biológiailag nem érett, ami nemcsak rossz talajszerke­zet kialakításával lár, de a talaj biológiai inaktivitását is fokozza. Minél később történik az ősziek atá a talaj­előkészítés és a vetés, annál fokozottabban mutatkozik meg ennek hátránya, az alacsonyabb hőmérséklettel járó baktérium tevékenység csökkenése és a rossz mag­ágy. A sok légüreget tartalmazó termőréteg télen a ki­fagyás veszélyét rejti magában. Mit tegyünk tehát a megkésett őszi talajelökészítéskor és vetéskor, hogy e káros jelenségek hatása a minimum­ra csökkentse a kárt? Szántás esetén a talaj felületét legalább 10—15 cm mélyen porhanyitó eszközökkel, úgyszólván kerti talaj­hoz hasonlóan elaprózzuk, viszont az ez alatt fekvő han­­tosabb rétegeket hengerezéssel tömítjük, vagyis légüre­geit megszüntetjük. A hengerezés végrehajtására a gyűrűs Kroskij és Cambridge hengerek, nehéz tüskés hengerek, esetleg megfelelően összeállított gépcsoportok illetőleg knmbi­­nátornk alkalmasak. A talaj felületének 10—15 cm-es porhanyosítására és jó magágy létesítésére különösen jól bevált a rotavátor. A szántást nehéz es középnehéz talajokon na végez­zük 25 cm-nél mélyebben. A gabona sekélyen gyöke­rező növény és még az intenzív búzafajták sem hálálják meg érzékelhetően a nagyobb szántási mélységet. A nyit­­rai főiskola gazdaságában végzett ezirányú kísérletek ezt mindennél jobban beigazolták. Homok vagy homo­kos jellegű talajokon a szántási mélység 30 cm-ig fo­kozható, mert itt a talaj természetadta levegőssége kö­vetkeztében a biológiai folyamatok a mélyebb talajréteg­ben is végbemennek. A talaj nemére, jellegére és a talajelőkészítés mély­ségére való tekintet nélkül vetés után feltétlenül hen­gerészük azt gyűrűs hengerrel, s ez zárja be minden­kor őszi agrotechnikánk sorozatát. Csakis olyan hengert szabad használni, mely hullámos talajfelületet eredmé­nyez, mivel a hengerezett sima talajon a téli fagy által porhanyított humuszdús termőtalajt a télvégi vagy ta­vaszi szelek elhordanák, ami felbecsülhetetlen kárt okozna talajunk termőképességében és a rajta termesz­tett és az uralkodó szél irányában található vetésekben (szélverés). A hengerezést lehetőleg mindig a télen uralkodó szel irányára merőlegesen végezzük, mert Ilyenkor a talajelhordás (defláció) a minimumra csök­ken. Kissé más a talajeiőkészítés azok után az ősszal le­kerülő elövetemények után, melyeknél nem fordul elő forgatás nélküli őszi talajporhanyítás, s így rá vannak utalva az őszi vetőszántásra. Ez a helyzet például a kukorica, a napraforgó, a cirok után vetett őszi búzánál. Ezeknek az elöveteményeknek még az a hátrányuk is megvan, hogy igen jelentős mennyiségű, nehezen kor­hadó bojtos gyökérzetet hagynak vissza a talajban, amely a talajelökészítésnél és a vetésnél, sőt a tavaszi növényápolásnál is sok bosszúságot okoz. A mechanikai károsodáson kívül a bekövetkező nitrogén depresszió egyenetlen fejlődést és mozaikosságot okoz, ami még nitrogén adagolással sem távolítható el teljesen. Egyen­­netlen fejlődést okoz továbbá az is, hogy szántás után a visszamaradó gyökérzet eltérő mélységben helyezke­dik el, s így korhadása hosszabb-rövidebb idő alatt megy végbe. Nem kívánok e helyütt foglalkozni a gabona elővete­mény utáni gabonavetés kérdésével, mert ez esetben nem szükségszerű a késői vetés. Végső esetben és kivé­telesen ezt a megoldást is elfogadhatjuk, feltéve, ha megfelelő kiegészítő trágyázással és növény-, valamint rovarkártevők elleni védekező intézkedéssel a külső ká­rosodás tényét kizárjuk. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy minden egyes esetben az összes tényezők figyelembevételével kell el­járnunk, mert az egyes agrotechnikai műveletek együvé­­tartozása szükségszerű tény. Reális eredmény csakis az így megalapozott elvi szükségszerűség után érhető el, ami biztosítja azt, hogy termelőink nem válnak az álta­luk nem befolyásolható termelési tényezők játékszerévé. Nem tagadható, hogy a természetnek a termelésre gya­korolt befolyása így is nagyobb a kelleténél, de veté­seink helyzetének állandó figyelembe vétele mellett az is a lehető legkisebbre csökkenthető. A megfelelő elővetemény megválasztása sokszor ter­méseredményt meghatározó tényező, de még a rossz elővetemény sem szükségszerűen terméscsökkentő ha­tású, ha a velöágy biológiai Feltételeit szakszerűen elő­készítik. Dr. Fridecky Ákos mérnök, egyetemi tanár Tápanyagokban gazdag, jó talajeiőkészítés esetén Is csak at agrotechnikai határidőn belül elvetett búza ígér biztos sikert. Ellenkező esetben nagyon lassú és egyenlőtlen a növény fejlődése, ezáltal természetesen rosszabbul telel ét a vetés és növekszik a kifagyást veszély. A képen Kádast Árpád traktnrns és Csala István vetőgépkezelő az utolsó hektár Mirnnovszkája húzafajtát vett. Igyekezzünk a búza vetését a legrövidebb időn belöl be­fejezni. hogy a jövő évi termés az idei 31,1 mázsás szlovákiai átlagos hek­­tirhnzamnál még magasabb legyen. Ka] tor Pál félve Kihasználatlan anyagok kiállítása Ez év november 3—7-ike közötti Időben a hrnói állandó kiállítási tér­ség G pavilonjában olyan bemutatót rendeznek, amely a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzőit a legtöbb bizonnyal érdekelni fogja. A kiállítást vasárnap 9—14 óra közötti időben, hétköznapokon pedig 9,30—15 óra kö­zötti időben tekinthetik meg az érdek­lődők. Ezen a rendezvényen százötven iizem kínálja majd eladásra legkülön­félébb gyártmányait és kihasználatlan anyagait, ezrekre menő választékban. Vitrinekben, asztalokon és más mó­don igyekeznek bemutatni eladásra kínált áruféleségeiket az eladók. A ki­állításon megrendelhetők kohóipari készítmények, beleértve a színes fé­meket is, csövek, pléhek, tartóoszlo­pok, kovácsolt fémek, U-vasak, L va­sak, drótfélék, csavarok, alátétek, ru­gók, elektródák, villanyvezetékek, kábelek, kapcsolók, elektropnrcelán­­áruk és szigetelők. A gépipari gyárt­mányok közül a kiállításon megren­delhetők különféle motorok, szivaty­­tyúk, műhelyfelszerelések, mérőeszkö­zök, szállítóeszközök, iparosok részé­re szerszámok, vízvezetékszerelő anyagok, gázvezetékszerelő anyagok, konyhai felszerelések, armatúrák, mezőgazdasági gépek és felszerelé­sek, a hnzzájuk tartozó pótalkatré­szek stb. A fémárukon ktvül vásárol­ható ezen a sokrétű kiállításon fes­tékanyag, hígító, lakk, különböző ké­miai anyagok, konzerváló anyagok, szintétikns anyagok, textilfélék, bér­­féleségek, gumianyagok, műanyagok és számos más anyagféleségek. Az elmúlt évi brnói kiállításon hu­szonhétmillió korona értékű kihasz­nálatlan anyag cserélt gazdát. Az ak­ciót egyébként a Nehézipari Miniszté­rium Anyagellátó Szolgálata rendezi, amely egész éven át az érdeklődők szolgálatára áll. Bármilyen cégnek beszerzi a kívánt árut, vagy kihasz­nálatlan anyagait eladja. Jól bevált anyagbörzéket is rendez az ország különböző városaiban, köztük Brati­­slavában is. A kiállítás még a börzék­nél is jobb, mert a vevő láthatja a kínált áru mintáját és igy könnyeb­ben eldöntheti, hogy mennyire hasz­nálható számára a kérdéses tárgy, vagy eszköz. A kiállítás egyes részle­geinél hozzáértő szakemberek adnak tanácsot az anyagok felhasználásá­hoz. A szükséges anyagokra a hely­színen lehet megírni a megrendelé­seket, és az árut az eladó a megadott címre küldi. Egyes vállalatok közvet­lenül a kiállításon kiskereskedelmi árnn elárusítást Is rendeznek. Azok ez anyagkészletek, amelyek az üzemekben termelési, programvál­tozást vagy tervezési okokból kelet­keznek, a kiállítás segítségével visz* szajutnak a termelési folyamatba.-ksz-Gondot okoz a hagyma raktározása Általános jelenség, hogy az áru átvevőit, ha megérdemlik, bíráljuk. Előre bocsájtom, nem örömmel tesz­­szük, hanem azért, hogy a jövőben minél kevesebb hiányosság forduljon e téren elő. Sajnos azonban, a hiá­nyosságok olyanok, mint a ragadós betegség. Ha valahol megjelennek, be­­fertözik az egész területet. Keserítik az amúgy is bonyolult életet. A minap Boszák Sándor elvtárs­sal, a galántai Zelenina vezetőjével Jtpszélgettem. Szóba került, hogy a környező mezőgazdasági üzemek el­árasztják őket hagymával. Lám, már nagymát is tudunk termelni, bezzeg nem is oly rég, külföldről kellett be­szereznünk. A bőség rendben is lenne, csupán az a hiba, hogy a galántai Zeleniná­­nak egyelőre nincsenek megfelelő tá­roló helyiségei. Akkoriban körülbelül 30 vagon hagyma állt különféle Ideig­lenes raktárakban, s további 75 va­gon volt a kínálat. Mi tévő legyen Ilyenkor a ráktáros? Megveszi a föl­kínált árut és szerződésileg a terme­lőnél hagyja, várva a jó szerencsére, hogy pár vagonnal tovább adhasson belőle. Különben az ideiglenes raktárakon sokáig úgy sem maradhat az áru. Aztán van egy veszély, hogy azok a gazdaságok, melyek idén nagyban termelték a hagymát, éppen a körül­ményes, sok utánjárást igénylő érté­kesítés végett a következő esztendők­ben hallani sem akarnak majd hagy­matermesztésről. Hiszen többünk előtt ismeretes a nemesócsai szövetkezet esete, ahol a kertészkedést éppen azért hagyták abba. mert a vezetők idegeit 'felőrölte a sok kitincselgetés, S7iVi?/\n FÖLDMŰVES hogy a termelt jő minőségű árut va­lamiképpen értékesíthessék. Vélemé­nyem szerint ha valaki ezek után is rá szeretné őket bírni a kertészke­désre, valószínűleg ajtót mutatnának neki. Erről van hát sző, ezt kellene megelőzni, hogy a galántai járás szö­vetkezetei a kilátástalanság következ­tében meg ne elégeljék a hagyma termesztését. A Zelenina felsőbb szervének ép­pen ezért kellene sürgősen piacot keresnie, hogy megtartsa a termelők bizalmát, mert hisz a kereskedelem­ben a kölcsönös bizalom nagyon fon­tos. Egyik csallóközi hírneves szövet­kezet vezetőjével való legutóbbi esz­mecserém alkalmával szó esett az árut átvevő szervek szerepéről. Az Illető okosan, paraszti logikával a következőképpen fejtette ki vélemé­nyét: „A felvásárlók azért vannak, mert a szövetkezetek árut termelnek. Ha nem termelnénk árut, szükségtele­nekké válnának.“ Tudomásul kell tehát venni, hogy a felvásárlónak, ez esetben a Zeleni­na piackutatóinak, a termelőket kell szolgálniuk, nem pedig fordítva. De Rudolf Verőik elvlárs, a Zeleni­na n. v. bratislavai kereskedelmi osz­tályának vezetője, beszélgetésünk al­kalmával elmondta, hogy Idén mint­egy 600 vagon hagymát vásárolnak fel a termelőktől, kilónkénti 1,90 ko­ronás átlagáron. Tehát eléggé nagy tételről van sző, épnen ezért gonddal jár az áru el­helyezése. Az átvett hagymát, mint már említettem, a termelőknél raktá­rozzák, de jő j?l. hogy a galántai hagyma egy részét, mintegy 15 va­gonnyit máris tovább adtak, s bizo­nyos rakterűiét felszabadulhatott. Jö­vőre persze más lesz a helyzet, mert Szereden építik a Zelenina új raktá­rát, ahol nagymennyiségű áru elhe­lyezése válik majd lehetővé. -hai-JLf ondhatom, számos furcsaság* gal találkozik az ember. A mezőgazdasági üzemek például jóelöre szerződést kötnek partne­reikkel, méghozzá annak rendje és módja szerint, jogilag érvényes szerződést. Na már most nézzük a dolog másik oldalát, mit változ­tat ez a lényegen. Egymástól tel­jesen független partnerekről van szó. A maga nemében az őster­melő, de partnere, is vesz és elad bizonyos szükségleti cikkeket, ter­melőeszközöket, végtermékeket vagy nyersanyagokat. Tulajdon­képpen ez az élet rendje. Ha azon­ban közelről belekukkantunk a kétoldalt ügyletbe, rögtön észrevesz­­szűk a szépséghi­bákat, vagyis azt, hogy a mérleg a közvetítő oldalára billen. Mert hát akadnak még hi­bák. De még mennyire! Őstermelői körökben köztudott, hogy a múlt esztendő januárjától rendeletileg bevezették az ipari trágyaszerek idény szerinti árát, ennek megfelelően a nitrogén trágyaszerek mázsála idényben 3, a foszfor s a kálium műtrágyák mázsája pedig 2 koronával olcsóbb, mint idényen kívül. Eddig rendben is lenne a dolog. Nagyon jól van, egyetértünk a rendelettel. De a megnyugvás kedvéért néz­zük meg, hogyan jut ez érvényre a gyakorlatban. Az illetékesek azt mondhatnák, hogy ez már megint előhuzakodik a nagyfúróval. Pedig elhihet ik, hogy szívesebben írnék, teszem azt arról, hogy X ellátó vállalat derekas munkája révén Szlovákia mezőgazdasági üzemei­ben kellően mütrágyázott talajba agrotechnikai határidőn belül el­vetették az őszieket. Csakhát van egy bökkenői Nincs elegendő mű­trágya és ezért késik az ősziek ve­tése. Időterv ide, szerződés oda, hiába az idényárak, késve érkezik a műtrágya s közben a szállítók a vegyiparra hivatkoznak. Hát ez van, mint Rajkyn szokta mondani^ Hopplal Megvan a bűnbakocskal Mert hát ugyebár, minden időben lennie kellett és ma is lennie kell, egyszer Ilyen, másszor amolyan változatban. Mert hát így szokás. Különben ml már ilyenek va­gyunk ... Igen, a vegyipar. Mtt is kapunk mi onnan? Nézem innen, majd amonnan, de nem több. Tiszta ha­tóanyagban nem haladja meg a mezőgazdaságnak nyújtott ipari trágyamennyiség 41 százalékát. Az illetékesek nagyon ts jól tudják miérti Hiszen számukra ez Isme­retes volt a szerződések megköté­se előtt is. Tudták, hogy belátható Időn belül saját gyártásból nincs kilátás a szükséglet 100 százalékos fedezésére. De miért nem gondos­kodtak, hogy külföldi behozatalból legyen elégendő műtrágya? Nevetséges vagy bosszantó? Hát nem tűnik fel senkinek, hogy egyes mezőgazdasági üzemek, tör­ténetesen csak azért kaphatták idényben a műtrágyát, mert az el­látó nem volt képes a leszerződött mennyiség idény előtti leszállítá­sára? Egyesek mondhatnák, hol itt a baj? Nem mindegy, mikor érkezik a műtrágya? Fontos, hogy elöbb-utóbb megérkezik. No de kö­nyörgöm. Mire jó akkor a szerző­dés? Hiszen a mezőgazdasági üze­mek szerződés nélkül is megvásá­rolnák, mert tudják, hogy a kel­lően trágyázott föld bő terméssel fizet. Aki nem így cselekszik, az saját magának ellensége. Nyíltan kimondom, mire jó ez esetben a szerződés. Arra, hogy az ősterme­lőt marokban tartsák, azaz a szál­lítóval szemben függő helyzetbe kerüljön, mert hát így szokás. Végtelenül nagy szerencséje pa­rasztságunknak, hogy van már sa­ját gazdasági-érdekvédelmi szerve­zete, s annak vezetői jól tudják, hol szorít a csizma. Ejt nappallá téve mindent elkövetnek a földmű­vesek érdekeinek védelmére. Tény, hogy nem lesz könnyű feladat a beidegzett szokások" kiküszöbö­lése a-gyakorlati életből. De a küz­delem sikeres lesz, mert az Egysé­ges Parasztszövetség szilárd ala­pokra, a dolgos paraszti tömegek­re épít. HOKSZA ISTVÁN Mert hát így szokás... I960, november 2. 4

Next

/
Thumbnails
Contents