Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-02 / 44. szám
Bratislava, 1968. november 2. XIX. évfolyam, 44. szánt. SZILÁRDUL NÉPEINK EGYSÉGE Január utáni politikánk legnagyobb vívmánya mindenképpen a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény jóváhagyása. Ami most történt, az elmúlt napokban, történelmi szimbólum volt. A köztársaság fennállásának 50. évfordulóján a Nemzetgyűlés kézfelemeléssel szavazta meg azt az alkotmánytörvényt, amely a cseh és a szlovák nép, s úgyszintén a nem-, zetiségek viszonyát a lehető legigazságosabban próbálja rendezni. Ha visszapillantunk az elmúlt évek politikai küzdelmeire, láthatjuk, hogy szlovák részről lényegében ezért folyt a harc, a politikai megnyilatkozások és folyamatok célpontjában az egyenjogúság kérdése állt. Talán mondanunk sem kellene, hogy az állam felépítésének, szerkezetének eddigi modellje rengeteg viszályra, félreértésre adott okot. Ezt kellett kiküszöbölni és bátran hozzátehetjük, hogy a testvériség és a barátság nevében kellett kiizdenünk a föderatív államformáért. Hisz az emberi kapcsolatok szintjére helyezve a dolgot láthatjuk, hogy természetszerűleg az egyensúly felborulását eredményezi, ha bárkit, bárhol megfosztunk emberségétől, háttérbe szorítjuk. Igv volt ez Szlovákia népeivel is az elmúlt 50 esztendőben. Bár szép szavak hangzottak el testvériségről, egyenjogúságról, népeink és nemzetiségeink összeforrottságáról, az emberek másnak voltak a szemtanúi. Persze a hiba forrását nem kereshetjük a cseh népben, ez történelmi tévedés lenne. Mindig voltak és talán lesznek is olyan „erői“ a társadalomnak, amelyeknek a nemzetek és nemzetiségek egymásra uszításából hasznuk származik. Régi elv, jól megtanultuk még a Habsburg uralom idején: „Oszd meg és uralkodj!“ S ez az elv sajnos a Habsburg dinasztia bukásával sem hullott a porba. Élt, hatott, — destruált. Mi vagyunk az a nemzedék Csehszlovákia fél évszázados történelmében, amely becsülettel állta a próbát, s elég ereje volt hozzá, hogy végérvényesen és Igazságosan rendezze népeink viszonyát. Meg kell mondanunk viszont azt is, hogy a föderációról szóló alkotmánytörvény sem „írott malaszt“ és lesz hozzá elég erőnk és tudásunk, hogy ha szükséges, változtassunk rajta. Mert ebben az esetben egy elv érvényesülése a fontos, melynek értelmében elhatároztuk, hogy minden akadályt legyőzve megoldjuk a felmerülő nemzetiségi problémákat. Ebben az esetben a hangsúly ezen van: Megoldjuk! Ez tehát azt .jelenti, hogy az elkövetkező évek mutatják majd meg, mennyiben volt helyes elképzelésünk, megállja-e az idő próbáját, s ha nem, módosítanunk kell rajta. S ahogy mi ismerjük ezt a nemzedéket, elég embersége, ereje lesz hozzá, hogy módosítson. Szlovákia háttérbe szorítása bennünket, magyarokat lényegében kétszeresen sújtott. Jogokat követeltünk, kértünk és akartunk, egy olyan néptől, amely a saját hazájában nem rendelkezett egyenjogúsággal. Ha azt mondjuk, hogy ez paradoxon, akkor enyhe kifejezést használunk. Viszont a történelmi tények megmásíthatatlanok. A magyar nemzetiségi csoport életét is ezek a körülmények determinálták és lényegében ez a „taposómalom“ eredményezte azokat a deformációkat, amelyeket politikai-társadalmi és kulturális életünkben immár évek óta észleltünk. Most felvillant egy új lehetőség —, a többi rajtunk múlik. Hisz ha akartunk, eddig is képesek voltunk nagy eredmények elérésére. Eddig is volt elég erőnk, hogy ellenálljunk az elnemzetlenítés legraffináltabb, legravaszabb formáinak. Sőt, ha erre kerülne sor, még mindig lesz erőnk ellenállni. Reméljük, nenj kerül sor erre, s alkotóerőnket nemesebb célok érdekében használhatjuk fel a jövőben. A szlovák nép évszázados harcok árán elnyerte tehát nemzeti függetlenségét, szabadságát. Oj lehetőségek, távlatok nyíltak meg, viszont ez egymagában kevés. Élni kell tudni a lehetőségekkel, s meg kell tanulni távlatokban gondolni. Ugyanakkor meg kell becsülni ezt a szabadságot. Számunkra ez a legfőbb biztosíték. Egy nép, amelyik ennyit áldozott szabadságáért, ennyit küzdött függetlenségéért, minden bizonnyal fel tudja mérni, mit jelent más nép, nemzet vagy éppen nemzetiség számára a szabadság, az önállóság, az önrendelkezési jog — az emberség. A föderatív Csehszlovák Szocialista Köztársaság kikiáltása nehéz feladatokat ró mindannyiunkra. Bizonyítanunk kell, s ezen a ponton kapcsolódik, illetve kell bekapcsolódnia minden állampolgárnak ebbe a munkába, amelyet jelszavainkban általában így szoktunk feltüntetni: „Szocialista társadalmunk felvirágoztatása!“ Ennek a jelszónak az aktualitása, érvénye az elkövetkezendő időszakban csak fokozódik. Szorgalmas, dolgos népünk minden tőle telhetőt megtesz majd. hogy valósággá váljon, s egy olyan szocialista állam polgárai lehessünk, mely biztos támasza a szocialista országok közösségének, s a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nekünk ma szólnunk kell Dél-Szlovákia falvaihoz is. Nehéz sors volt az ő sorsuk, a magyar paraszt sorsa az elmúlt fél évszázadban. Nemzetiségi, szociális és egyéb elnyomásban volt része. Ennek ellenére ma bátran elmondhatjuk, hogy a magyar parasztság jól megállta a helyét a kemény sorspróbán. Falvaink, szövetkezeteink megteltek élettel, Dél-Szlovákia mezőgazdasága hallatlan fejlődésen ment keresztül. A kollektivizáció, s ezt követően a nagyüzemi szocialista gazdálkodás megerősödése csodát müveit Csallóköz rónáin, a gömöri lankákon, Mátyusföldön, Kisalföldön és a Kelet- Szlovákiai Síkságon. Mindannyian tudatában voltunk és vagyunk, hogy a mi munkánkra, az általunk előteremtett kenyérre szüksége van ennek az országnak, a köztársaság minden lakójának, legyen az cseh, szlovák, lengyel, német, ukrán vagy magyar. S ennek a felelősségnek a tudatában markoljuk meg egyre keményebben az eke szarvát, hisz nemcsak rólunk van szó, nemcsak a mi betévő falatunkért harcolunk. S ez az a tényező, amely elválaszthatatlan kapoccsal fűz bennünket — magyar parasztokat — ennek az országnak a népeihez. Az ország népe ünnepelt. Közösen ünnepelt. S legyen ez az ünnep szimbólum, az együvétartozás, a barátság a testvériség szimbóluma. Ezt kívánják kifejezni azok az alkotmánytörvények is, amelyeket Nemzetgyűlésünk ünnepélyes keretek között fogadott el. A csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény s úgyszintén a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytörvény hivatott rögzíteni azokat az elveket, melyeknek be tartása elengedhetetlenül szükséges előfeltétele népeink és nemzetiségeink barátságának. Valljuk és hiszszük, hogy e történelmi jelentőségű okmányok végérvényesen pontot tesznek a torzsalkodások, ellentétek mögé. Biztosítják, hogy az elkövetkező fél évszázadban és századokban emberhez méltóan éljünk egymás mellett, s minden erőnket népünk szolgálatába, a közös haza felvirágoztatása érdekébe állítsuk. Legyen ez az ünnep tehát mindannyiunk közös ünnepe, s okulva a múlt hibáin, vállvetve harcoljunk hazánk és az emberiség boldogulásáért. Új történelmi kor nyitánya Az I. világháború vesztett csatáinak hatásaként terjedő letargia a teljesen felborult gazdasági helyzet, az állandóan növekvő élelem és áruhiány, a tömegnyomor okozta elkeseredés folytán a nagy cári birodalom az összeomlás előtt állt. A frontok szétbomlottak, a katonák tömegesen hagyták el a lövészárkokat, amelyekben már három telet éltek át embertelen körülmények között. A paraszttól erőszakkal rabolták el a termését, a munkás családja, gyermeke éhezett és rongyokban járt, mert fizetéséért képtelen volt megvásárolni a feketén árult élelmiszert és ruhát. Ebből a vigasztalan helyzetből kereste a kiutat elkeseredetten és elszántan az orosz nép .Az aránylag kis létszámú, de osztálytudatos ipari munkásság mögött ekkor már súlyos véráldozattal szerzett, de hasznos harci tapasztalatok álltak, ismerte a célt, és kereste a megvalósítás útját. A garanciát egyedül a bolsevikok pártjában találta meg, amely a marxista elméletet maradéktalanul tudta alkalmazni a helyzetre és a proletár forradalmat, a cári arisztokrácia megdöntését, a termelőeszközök államosítását és a proletariátus diktatúrájának kikiáltását látta egyedüli eszköznek, amely megszabadíthatja nyomorúságától. A lángeszű vezér, Vlagyimir Iljics Lenin által vezetett bolsevik párt irányította és szervezte a munkások és katonák fegyveres felkelését, amely szétzúzta a burzsoá államgépezetet, bevezette a proletár diktatúrát, a dolgozó osztályok hatalmi eszközét. A forradalom győzelme után a dolgozók osztályok kommunista pártjuk vezetésével szinte napok alatt hozzáláttak az eddigiektől elütő, teljesen újarcú állam alapjainak lerakásához. Dekrétumok rögzítették az új állam legfontosabb feladatait. A békéről és a földről szóló dekrétumok, valamint a termelőeszközök köztulajdonba vételéről rendeletek. A kizsákmányoló osztályok nem egykönnyen engedték ki a gyeplőt a kezükből és még évekig tartott a harc a hatalom megszilárdításáért. Ebbe a harcba 14 imperialista állam is beavatkozott a burzsoázia oldalán. De minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult, a dolgozó nép a párt mellé állt, és a végeredményben ez döntötte el a küzdelmet, A történelem folyamán a szocialista forradalom először diadalmaskodott egy hatalmas országban, legyőzve nemcsak a gyűlölt ellenfelet, de minden kételyt is, amely kétségbe vonta a fegyveres felkelés sikerét. A győzelem nemcsak azért volt világraszóló, mert egy országban győzött a nép, és döntötte meg a burzsoá uralmat, hanem főleg azért, mert eza győzelem sok millió elnyomott, jogtalan és kizsákmányolt ember szemeit nyitotta fel, és meggyőzte a dolgozók osztályait az egész világon, hogy a legyözhetetlennek hitt kapitalizmus képtelen ellenállni a dolgozó osztályok eszmeileg egységes és hadászatilag szervezett erejével szemben Meggyőzte a dolgozókat arról, hogy egy marxista-leninista elmélettel felszerelt, harcos tapasztalatokkal rendelkező munkáspárt vezetése alatt a szocialista átalakulás megvalósítható. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. Ez volt az első áttörés az imperializmus fojtogató gyűrűjén és a győzelem hatása hosszú évekre kisugárzik minden világrészre és mindenütt, ahol elnyomottak élnek, követőkre talált. A nagy Október lelkesítő példáján okulva és a hatalmas szocialista állam katonáinak segítségével győzött a dolgozók osztálya Európa országainak egész sorában, köztük hazánkban is, 1945-ben. Diadalmaskodott 1950-ben a világ legnépesebb országában, Kínában, majd Koreában és Vietnamban és végüí 1959-ben Kubában. Az októberi forradalom e történelmi győzelme adott erőt és reményt a gyarmati népeknek, hogy lerázzák a népelnyomó gyarmatosítók uralmát, akik évszázadokig állati sorsra kárhoztatták Afrika és Ázsia népeit. Az utolsó évtizedben 44 ázsiai és afrikai gyarmat kergette el kizsákmányolóit és indult el a szabad nemzeti élet útján. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy ezek az országok még ki vannak téve a neokolonialista nyomásnak. Az első lépés a teljes önállóság felé már megtörtént. A Szovjetunió konkrét segítséget nyújt a felszabadult államoknak gazdasági és politikai megszilárdulásukhoz Az első szocialista állam viseli az imperializmus elleni permanens harc fő terhét és megakadályoz minden diverziót, amely a szocialista államokat újból az imperializmus igájába igyekszik hajtani. A győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom ntéhében született Szovjetunió ebben az ellentétekkel és veszélyekkel terhelt korszakban a világbéke vigyázó őre az elnyomás alatt sínylődő népek reménye és a szocialista államok közösségének legfőbb támasza. SZBk' ír i * #• íj a , melléklet: Vadasz es Halasz Ara 1.— Kél SZABAD FÖLDMŰVES A mezőgazdasági dolgozók hetilapja
