Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-26 / 43. szám

Az anya kétféle petézése Fotó: Cs. Amíg a méhcsalád a rajzás! állapotnak arra a fokára jut, hogy anyabölcsőket épít és anyákat nevel, addig át kell esnie a fejlődés néhány foko­zatán. Egy Ilyen fokozat az, amikor a méhcsalád Intenzív hereflasításba, herenevelésbe fog. Ez az anyák nevelését rendszerint jóval megelőzi, ami tulajdonképpen a rajzási álla­pothoz való közeledésnek már igen régóta ismert jele. Tudjuk azt, hogy a rajzási állapot oka tulajdonképpen a táptejtorló­­dás. Hogyan magyarázható, hogy a torlódás levezetésére a méhek nem mindjárt anya­bölcsőket építenek, nem mind­járt anyákat nevelnek? Milyen mesterfogással illesztette be a természet sok millió éven át ezt a közbeeső fokozatot, amely a fajfenntartás szempontjából az anyák nevelésénél egyenér­tékű? Azon már túl vagyunk, hogy a méheket öntudatos lé­nyeknek higgyük és ténykedé­süket előrelátással magyaráz­zuk. Ha viszont ösztönös a cse­lekedetük, felderítésre vár az a ható tényező, amely a méh­családot herelépek építésére, az anyát herepeték (terméket­len peték) lerakására ösztön­zik. '■ A rovarvilágban elég gyakori az az eset, amikor a faj egyes egyedei csak terméketlen, más egyedei viszont csak termékeny petét tudnak rakni (az afrikai méhek egy fajtájánál is ez az eset) — de hogy ugyanaz a faj, ugyanazon nősténye egyidőben termékeny és terméketlen peté­ket is tudjon rakni, ez csak a méheknél fordul elő. A szűz­nemzésnek ezt a formáját nem régen ismerjük. Régente azt hitték, hogy a petéből kikelő here ugyanúgy, mint az anya, csak a táplálás különbsége miatt fejlődik mássá, mint a dolgozó méh. A felfedezés érdeme Ariszto­telész Dzierzoné, aki a fajta­­keresztezés céljából behozott olasz méheknél megfigyelte (1845 körül), hogy a behozott tiszta vérű és termékeny anyák keresztezett anyautódainál a keresztezés eredménye a dol­gozókon szemmel látható, míg a hereutódok és az importált eredeti anyák hereutódai kö­zött semmilyen különbség nem mutatható ki., Tehát az első keresztezés hatása az első here­utódoknál hatástalan. Felfede­zését és az ezen alapuló meg­állapítását nem tudta kellő­képpen megmagyarázni, a ké­sőbbi kutatók azonban (Sie­­bold, Nachsheim) megcáfolha­­tatlanul igazolták a szűznem­zést. Annak a körülménynek a megfejtése, hogy az anyaméh kétféle peterakását mi szabá­lyozza, a tudományt nehéz fel­adat elé állította. Könnyű a helyzet a többi rovarnál, ahol a párosodás alkalmával a nős tény összes meglevő petéi meg termékenyülnek és csak azután dől el, hogy a megtermékenyült petékből hím- vagy nőnemű egyedek fejlődnek-e ki, noha a jelenség mikéntje még így sincs teljesen tisztázva. Más a helyzet a méheknél. Itt szintén megtörténik a nemek pároso dása, de ez nem jelenti a peték egyidejű megterémkenyülését A méheknél ugyanis a peték csak a párosodás befejezése után fejlődnek folyamatosan és folyamatosan kerülnek lerakás­ra, termékenyen vagy termé­ketlenül. A folyamatos pete­­érlelődés hozta magával azt a szükségszerű megoldást, hogy a folyamatos párosodás mellő­zésével a hímsejtek (szpermák) az anya testében raktározód­nak és így lehetővé teszik a folyamatos megtermékenyítést. Az a feltevés, hogy a méh­anya tudatosan szabályozza mikor rakjon termékeny vagy terméketlen petét, eleve elfo­gadhatatlan. A szabályozásnak inger hatására kell történnie, csak az a kérdés, hogy ez az inger hogyan hat. Annyit tu­dunk, hogy a petefészekben megérett pete kifelé haladva a petevezetékben találkozik az ondószállal vagy szálakkal. A magtarisznya nyílása ugyanis, amelyben a hímsejtek a párzás alkalmával tárolódnak, a pete­vezetékbe torkollik. Örösi P. Z. szerint az anya vagy bocsát a belőle kihaladó petéhez hím­sejtet, vagy nem. Ha a bocsát szót aktív értelemben vesszük, fel kell tételeznünk, hogy az anya értelmes lény. Ha pedig passzív értelme van, és azt je­lenti a bocsát, hogy kénytelen bocsátani, akkor újra ott állunk a kérdéssel, hogy mi szabályoz­za ezt a folyamatot? A mikroszkópikus vizsgála­tok már megállapították, hogy a petenyíláson néha 3—10 hím­­szperma, vagyis ondószál is be­hatol, de ezek közül csak egy egyesül a petemaggal, csak egy termékenyíti meg a petét. A magtarisznya nyílásának a nyi­tása ezek szerint nem lehet valami pontos, ha feleslegesen is jutnak ki rajta ondószálak egy-egy petéhez. Az a feltevés is megállhat, hogy ez a kapu addig, míg az anya rendesen petézik, állandóan nyitva van, és csak akkor zárul be, amikor az anyát, illetve rajta keresztül a magtarisznyát valami inger éri. Olyan feltevés, hogy a ka­pu csak akkor nyílik, amikor a pete áthalad a petevezeté­ken, illetve a magtarisznya nyí­lása előtt elhalad és annak nyitását maga a pete áthaladá­sa, mint inger váltja ki, aligha állhat meg, mert akkor a here­sejtbe rakandó pete áthaladása­kor a nyílást ml zárja el? Az első feltevés tehát a való­színűbb. A természet, ahol csak Készen a kaptárak, jöhet a tél lehet, mindig az egyszerűbb utat, a kevesebb energia-fel­használással járó folyamatokat választja egy-egy cél elérésé­re. Egy-egy szerv, izom állandó összehúzott állapotban tartása nagyobb munkával jár, mintha az összehúzatlap, nyitott álla­potban marad. Maradna tehát az az egyetlen megválaszolandó kérdés, milyen inger hat a méh­anyára, s rajta keresztül a mag­tarisznyára, hogy az bezárul és a petevezetéken áthaladó pete terméketlen marad. A termékeny anya normális herepetézése a rajzási állapot­ba jutott családnál jelentkezik. Ez az első látható jele annak, hogy a családban időnként már kisebb táptej-torlódás keletke­zik. A herepetézés • n^jn rövid időre szorított aktus, mint pél­dául az anyabölcstflf petézése, hanem időszakonként néha hosszú idő folyamán is jelent­kezhet, amikor a család a raj­zási állapot bizonytalanságában lebeg. A rajzási állapot bármi­lyen megszűnése is, a herepeté­­zést is azonnal megszünteti. A kisebb fokú és feszültségű táp­tej-torlódás ingere is izgalmat vált ki a méheknél, ennek ha­tására hereiépeket építenek éppenúgy, mint a nagyobb fokú táptejtorlodásra anyabölcsőket. Kisebb torlódás a fejlődés fo­lyamán többször is keletkezhet, ezért van a fejlődés folyamán több ízben — sokszor nagyon korán — észlelhető hereneve­lés. A méheknek ez a kisebb izgalma, az elkészült vagy ki­takarított heresejtek érzékelése adhatja együttesen az anyának azt az ingert, amely a magta­risznya nyílását hosszabb-rövi­­debb időtartamra összehúzza és így az anya terméketlen peté­ket rak. Miután a herefiasítás a méh­család élettani szükséglete, an­nak normális kielégítése a csa­lád harmóniáját szolgálja; meg­akadályozása azt megrontja. Lehetőséget kell tehát adni a méhcsaládnak, hogy valahány­szor ez a szükséglet fellép, a méhek azt a méhész javára is hasznos módon kielégíthessék. Ez a mód a megfelelő időben és megfelelő helyen lehetővé tett szábadépítkezés. Ily módon a család a herelépépítésével és a herepetézéssel levezetheti a legkisebb torlódást is. Ez a szabadépítés a nagyobb torló­dást, a rajállapotba jutást is nagy mértékben csökkenti, eset­leg meg is szünteti, emellett a dolgozó sejtek átalakítását meg­akadályozza és végül tekinté­lyes mennyiségű ingyenes viasz­hoz juttatja a méhészt. Ha a méhész idejében ki tudja szed­ni ezeket a szabadépítménye­ket, a herenépesség túlzott el­szaporodását is megakadályoz­hatja. Olyan megfigyelésekről is tu­dunk, hogy a normális herefia­­sítással rendelkező dajkacsalá­dok értékesebb anyákat nevel­tek, mint azok, amelyeknek semmi herefiasításuk nem volt. Ebből is arra következtethe­tünk, hogy a herefiasítás hoz­zátartozik a méhcsalád harmó­­nikus életéhez. Én a szabad­­lépépíttetést már nagyon régen alkalmazom és ennek a terme­lési eredményekre eddig semmi hátrányát nem tapasztaltam. Elek Imre A MÉZ ÉS A CUKOR MINT TÉLI ÉLELEM A Baskiri Kísérleti Méhállo­­más tudományos munkatársa Kostarev a következő megálla­pításokra jutott: 1. Ha a mézben, mint téli éle­lemben csak kevés édesharmat is van ez nagyon megnehezíti a méhek telelését. 2. A mézen telelő méhek va­lamivel több élelmet fogyaszta­nak és kb. kétszer annyi hulla van náluk, mint a cukron telelő méhcsaládoknál. 3. Cukron való teleléskor, vagy cukor és méz keverékén való teleléskor kevesebb a hul­lák száma, nincs úgy megter­helve a vastagbél, a fészkek tavasszal tiszták, nem mutatják a hasmenés nyomait. 4. A cukron telelő családok­nál tavasszal kevesebb a Hasí­tás mint azoknál a családoknál, amelyek mézen telelnek. 4

Next

/
Thumbnails
Contents