Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-26 / 43. szám

m z utóbbi években a világsajtóban felmerült a kérdés: tényleg olyan veszélyes e az atkakór, mint ahogyan azt sokan tekintik? A kérdés felvetésére az adott okot, hogy dr. Morgenthaler tanár feltüntette azokat a jelenségeket, melyek akadályozzák az atkakór gyors terjedését. Ádám Kehrle, a híres angol méhész és kutató, ismeretes „Ádám barát“ néven, több száz méhcsaláddal dolgozik, melyek a hazai és az olasz méhfajta keresztezéséből származnak. Méhcsaládjaiban noha a környéken az atkakór sok kárt okoz — nem észlelhetők károk. Ez pedig arra enged következtetni, hogy méhei ellenállóak az atkakór ellen.

Ügy gondolom, ezt a kérdést érdemes behatóbban is megvizsgálni. Vajon kinek van igaza, azoknak-e, akik az atkakórt nem tartják veszélyesnek, vagy akik nagyon is veszélyesnek tekintik?

Az atka nősténye csak 4—6 petét termel. A petékből álcák, majd bábok fejlődnek, s az összfejlődés 22—24 nap letelte után párzóképes atkák lesznek. Szaporodása,tehát aránylag lassú, különösen ha összehasonlítjuk a méh szaporodásának folyamatával (az anya naponta ezernél is több petét rak). Az Acarapis woodi R. atka (mert erről van szó, megkülönböztetésként sok más fajta atkától, amelyek közül néhányan szintén megtalálhatók a méhcsaládokban, de kárt nem tesznek) a méh torának első pár légcsöveiben élősködik. Amint a kifejlett atkanőstény a légcsőben párosult, elhagyja a méhet, hogy más fiatal méh légcsövébe hatolva oda rakhassa petéit. Azonban az atka csak fiatal, öt napnál nem idősebb méhbe hatolhat be. A méh torának légnyílásait ugyanis szőrzet borítja, mely a légcsövet védi a por s egyéb idegen anyagok behatolásától. Ez a szőrzet idővel megszilárdul és gátat vet az atka behatolásának.

Itt megjegyzendő, hogy ez a szőrzet úgy alakul a légcsőbejáratánál, hogy megszilárdult állapotában gátat emel ugyan a kinnlevő atkák behatolására, míg a légcsövet elhagyó atkák számára nem képez akadályt. Az atka a méh testén kívül igen rövid életű, 24 órán belül elpusztul. (Kissé hosszabb ideig él az elpusztult méh testében.) Amint a fiatal, megtermékenyült atka elhagyja vendéggazdáját, ügyes módon igyekszik más méh testére jutni. Itt érdekes módon keresi az első pár légcsőbejáratot. Igyekezete csak az esetben jár sikerrel, ha véletlenül fiatal méhre kerül. Ha idősebb méhre jutott, melynek a légcsőbejáratot védő szőrzete már megszilárdult, más áldozatot, fiatal méhet kellett keresnie. Ez leginkább ott fordul elő, ahol az idősebb atkakóros méhek fiatal méhekkel találkoznak, s ez rendszerint a virágporsejteknél van.

U1HI35J

Mindezeket tekintetbe véve könnyen kialakul az a vélemény, hogy az atkakór nem oly veszélyes, mint amilyennek a szakirodalom egy része állítja. Különösen az a tény, hogy a méh élete bő hordás alkalmával rövid (4—5 hét) alátámasztja ezt a helytelen véleményt. Ugyanis amire az újonnan kikelt atka párzóképes lenne, illetve sor kerülne arra, hogy elhagyja vendéggazdáját, akkorra a megtámadott méh kimerül s vele együtt az atka is elpusztul anélkül, hogy további generációt nevelhetett volna. Ez az eset különösen az „Ádám barát“ méheinél áll fenn. Ez a törzs szapora Hasításáról ismeretes. „Ádám barát“ Anglia déli részén oly vidéken méliészkedik, ahol bő hordási lehetőségek vannak. így az utóbbi harminc esztendő méztermelési átlaga meghaladja a 30 kg-ot. így természetes, hogy a kitűnő hordási viszonyok mellett a gyűjtőméhek kimerülnek, viszont az anyák petézése következtében a családban állandóan új és új, egészséges méhgeneráció dolgozik. Tudniillik a kikelt méh nem atkakóros. Csak az esetben válhat azzá, ha az atka légcsövébe hatol, így érthető, hogy „Ádám barát“ méhcsaládjai nem szenvednek az atkakór káros következményeitől, noha méhei közül egynéhányban szintén található atka.

Az elmondottakat figyelembe véve terjedt el az a nézet, hogy az atkakór nem is olyan vészéi lyes.

Azonban vizsgáljuk meg azokat a jelenségeket is, melyek azt igazolják, hogy az atkakór igen veszélyes méhbetegség.

Elmondottuk hogyan terjed méhről-méhre az atkakór. Családról családra azonban csak úgy terjedhet, ha atkás méh egészséges családba téved s ott meghonosul. Tudnunk kell u. i., hogy az atkakór sem mézzel, sem méhmentes léppel, szerszámmal, vagy kézzel nem vihető át más családba. Az atka kizárólag csak beteg élő méhről közvetlenül terjedhet az egészséges méhre. Á méheknek idegen családokba történő eltévedése gyakoribb, mint azt képzeljük. Ezt az alábbi példa ékesszólóan bizonyítja. Preezi (Schleswig-Holstein) 100 méhcsaláddal repcére vándorolt. Ezt megelőzőleg egy családból 4000 méhet festékkel megjelöltek. A vándortanyán a festett méhek kaptárát a sor közepére állították. A vándortanyára történő érkezés első napján megfigyelték, hogy festett torú méhek a kaptárak mindegyikébe repültek. A festett méhek családjába számlálás szerint kevesebb méh tért vissza, mint a két szomszédos családba, amelyek a hordás alatt is az idegen kaptárakba hordták a virágport s a nektárt. A festett család népessége azonban nem gyengült, ami arra vall, hogy abban

Is sok idegen került. Ha feltesszük, hogy a 4000 festett méh atkakóros volt, a vándortanya összes családjaiba a kísérlet és megfigyelés eredménye szerint atkás méhek kerültek s így az atkakórt elterjesztették. A méhek más kaptárakba való betérését és ottmaradását az egymástól 2 kmre távoleső családoknál is megállapították (Morgenthaler).

Az atkakór terjedése családról családra csaknem biztonsággal ismeretes. Azonban nemcsak ebben rejlik a kór terjedésének lehetősége, illetve veszélyessége. A család méhein a megbetegedés kezdetén semmi gyanúsat nem észlelünk. Eleinte az atkás méh szorgalmasan gyűjt. A kór kezdetleges állapotában, amikor az atkák munkájukat már elvégezték és

a méhek kimerültek, ezek pusztulását (a kaptáron kívül) nem is vesszük észre. Hiszen normális viszonyok mellett is naponta száz és száz méh kimerültség s más okok miatt kiesik a családból anélkül, hogy a méhész ezt észrevenné. Amikor azonban a családban a kór annyira elterjedt, hogy (különösen az első tisztuló kirepülés alkalmával) észrevehető, addigra a beteg családból eltévedt atkás méhek csaknem az összes környékbeli családot megfertőzték.

Első jelenség tehát, amely az atkakór veszélyességére vall, hogy észrevétlenül terjed a környékbeli családokra. Amíg a nyúlós, illetve enyhe költésrothadás a fiasítás vizsgálata alapján könnyen megállapítható, addig ez nem mondható el az atkakórról.

Az atka úgy károsítja a megtámadott méhet, hogy eltömi a légcsatornát testével és bélsarával. Azonkívül a légcsövek Is

(Folytatás az 1. oldalról.) védelmeznek valamit. Számos helyen, például Szlovákia déli vidékein, kellő mézhozamot sem biztosítanak. Az állami költségvetés forrásaiból származó hozzájárulás megszerzése annyi nehézséggel jár, hogy az iskolaigazgatók inkább lemondanak a méhészeti érdekkör alapításáról. Képzeljük el ebben a vonatkozásban a nemzeti bizottság egykori hivatalnokának gondolatmenetét, aki az iskola kiadásai között egyszer 5 kg, másszor 10 kg cukorról szóló nyugtát talál?!

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egyes iskolaigazgatók a méhfullánk veszélyétől is félnek. Az allergiás gyermekekről nem kell külön szólnunk. De vajon melyik oktató tudhatja, melyik gyermek és milyen mértékben túlérzékeny a méhcsípéssel szemben? Másrészt viszont az iskolaigazgató felel a tanulók testi épségéért, egészségéért. Szerencsétlen véletlen folytán pont az allergiás

megtelnek aludt méhvérrel. Az atka átszúrja a légcső falát, hogy a méh vérét kiszívhassa, mely kizárólagos tápláléka. A seb nem heged be. A vér szüntelenül folyik s hozzájárul a légcső eltorlaszolásához. A légcső falának átszúrása következtében elveszti ruganyosságát s nem teljesíti feladatát a légzésnél. A beteg méh nem juthat elegendő oxigénhez és idő előtt elpusztul.

Az elmondottakon kívül a méh további betegsége a gyomorvész, melynek következtében a tápanyagok feldolgozása és emésztése hanyatlik. Itt van az emőba betegség, melynek következtében az ártalmas, mérges anyagok a méh testéből való eltávozása akadozik. Ekkor a méh mérgezési tünetek mellett sorvad s elpusztul. Még számos betegségektől eltekintve felütötték fejüket az ún. vérbetegségek, amelyek az utóbbi időben vonják magukra a figyelmet, mivel az általa okozott károk mindinkább nagyobb méreteket öltenek. A méhcsalá dók csodálatos ellenállőképességének köszönhetjük, hogy ezekkel a betegségekkel, kedvező hordási viszonyok s megfelelő gondozás mellett sok esetben megküzdenek. Ha azonban a felsorolt betegségek az atkakórral karöltve jelentkeznek, ez rövid idő alatt a család pusztulásához vezethet. A méhek pusztulása a felsorolt betegségek jelenlétével sem következnék be, ha a család nem lett volna fertőzött. Ezenkívül a tapasztalatok arra mutatnak, hogy ahol az atkák „meghonosultak“, eltávolításuk gyakorlatilag lehetetlen.

Ezért minden kétséget kizárólag állíthatjuk, hogy az atkakór nagyon is veszélyes betegség. Ilyennek minősíti a 154/ 1961-es számú rendelet is. Éppen ezért minden lehetőt meg kell ragadnunk, hogy megakadályozzuk a kór terjedését Szlovákia területén. (Szlovákia jelenleg gyakorlatilag atkamentes.) Svanzer Lajos

gyermeket csípi meg egy rakoncátlan méh és — kész a botrány! Valljuk meg őszintén, hogy bizonyos mértékben előnyösebbek voltak azok az idők, amikor a tanítók és iskolaigazgatók szabadon rendelkezhettek a tantinézeti kertekkel. Legalábbis méhészeti vonatkozásban?

— Mik tehát a teendők?

0 Megfelelő fizetésrendezést kell elérnünk a tanítók számára, külön díjazásra legyen igényük a méhészeti érdekkör vezetéséért, mint bármilyen más állampolgárnak:

0 Biztosítani kell az érdekkör anyagi ellátását;

0 Nem szabad fukarkodnunk anyagi kiadásokkal, amelyek az érdekkör propagálását szolgálják;

0 Lehetővé kell tennünk a tanítók számára, hogy az iskolai érdekkör méhészetén kívül másutt is fenntarthassanak méhészetet, amivel elejét veszszük a méhcsípés veszélyének javarészét. (B. K.)

Miért veszélyes az atkakór?

2