Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-26 / 43. szám

Miért szükséges a Csehszlovák Televízió rendszeres magyar adásának megindítása ?

A hazánkban jelenleg folyó demokratizálódási folyamat során több állásfoglalásban és határozatban követeltük — igen helyesen — a Csehszlovák Televízió magyar adásának megindítását is. Véleményem szerint ez a követelés teljesen reális és megfontolt, mert ha a Csehszlovák Televízió már holnap elkezdené a rendszeres magyar műsor sugárzását — akkor Is késve tennél Sajnálatos tény, hogy mind a mai napig erre nem került sor. A magyar adások bevezetésére pedig elsősorban azért van szükség, mert azoknak mindenek előtt specifikus feladatokat kellene teljesíteniük. Mit értek ezalatt? Nos, úgy gondolom, hogy a hazai magyar TV- nézők, tehát a Csehszlovák Televízió magyar adásainak nézői ezen adások keretében elsősorban nem a szórakoztató jellegű műsorokat igényelnek. A szórakoztató műsorok széles skálájával ugyanis a Budapesti TV messzemenően kielégíti az igényeket. Televíziónknak — legalábbis az adások kezdeti időszakában, amikor feltehetően még eléggé korlátozott műsoridő áll majd rendelkezésre — elsősorban belpolitikai eseményeink kommentálása, specifikusan hazai jellegű politikai, kultúrpolitikai, pedagógiai, ifjúsági és iskolai adások sugárzása lenne a feladata. Ezek mind igen szép, nemes és égetően megoldásra váró feladatok. Vizsgáljuk meg sorra valamennyit.

Éppen a demokratizálódási folyamat következtében polgáraink érdeklődése fokozottabb mértékben fordult a politikai események felé, mert az igazmondás, az őszinteség, a tények és az események lényegének feltárása kizökkentett mindenkit abból a letargiából, közönyből és nemtörődömségből, amely a politikai eseményekkel kapcsolatban általában uralta az embereket. Az események gyors egymásutánja próbára tette hírközlő szerveink — köztük a TV — dolgozóinak tevékenységét is, ám mindnyájan, akik figyeltük és megértettük a szlovák TV-adásokat, örömmel tapasztalhattuk, hogy televíziónk jelesre vizsgázott, mert mindenütt ott volt, mindenről gyorsan, alaposan és kielégítő módon informált. A képi megjelenítés, az autentikus közlési mód és lehetőség az események tolmácsolása terén feltétlenül a sajtó és a rádió fölébe helyezi a televíziót. A sajnálatos tény csak az, hogy magyarajkú polgáraink közül mindazok, akik nem beszélik a szlovák nyelvet — és ezek száma igen jelentős — mindebből ki vannak rekesztve. Remélhető, hogy demokratizálódási folyamatunk nem csupán kampányszerű jelenség lesz hazánk belpolitikai életében, és a most elhangzó javaslatok, határozatok és állásfoglalások a tettekké válás-idején konkrét formában testet öltenek majd, lesznek tehát a jövőben is országos jelentőségű események, melyek a TV magyar anyanyelvű nézőit is érdekelnék. Nem vitás tehát, hogy mind az országos jelentőségű, mind a magyarságot, mint nemzetiséget specifikusan érdeklő események TV-beli magyar nyelvű tolmácsolása szükséges. Egyetlen napilapunk és általában sajtónk a legnagyobb jószándékkal sem képes — a hírközlés gyorsaságát tekintve — felvenni a versenyt a TV-vel.

Kulturális eseményeink, melyek közül ma már nem is egy túlnőtte a helyi jellegű esemény kereteit, ugyancsak a TV által is történő közvetítést igényelnek. Gondoljunk csak például az évente immár hagyományosan megrendezésre kerülő Jókai-napok eseménysorozatára, színjátszó együtteseink, irodalmi színpadjaink, szavalóink és prózamondóink, kórusaink seregszemléjére, melyek ma már virágzó kulturális életünknek örvendetes módon elengedhetetlen tartozékai. De ott kellene lenniük a TV-kameráknak a CSEMADOK-gyűléseken, és a CSEMADOK-rendezvényeken, a tánc- és dal-ünnepélyein, a magyar tannyelvű iskolák nagyobbszabású kulturális rendezvényein, a magyar könyvhét és az író—olvasó találkozók eseményein, be kellene kukkantaniuk a kameráknak a Magyar Területi Színház, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a magyar lapszerkesztőségek, az írószövetség magyar tagozata, a legjobb műkedvelő- és tánccsoportok, énekkarok, irodalmi színpadok kulissza- és műhelytitkaiba. A TV kamerái elé kellene állítani mindazokat a személyeket, akik valamilyen módon a csehszlovákiai magyarság kulturális életének kiteljesedésén fáradoznak, politikusokat, írókat, újságírókat, színészeket, pedagógusokat és az összes egyéb munkaterületek arra érdemes dolgozóit, hogy egész magyar nemzetiségi csoportunk megismerje és támogassa őket munkájukban.

Igen hasznos további specifikus feladatot oldana meg a TV magyar adása a pedagógiai propagandának szentelt műsorok sugárzása által. Ennek az előadássorozatnak a keretében az elméleti és gyakorlati pedagógia legkiválóbb magyar szakembereit szólaltathatnánk meg, és a pedagógiai propaganda azon területeire fektethetnénk a fő hangsúlyt, melyek sajtónkban csak alig, vagy egyáltalán nem kaptak helyet. Meggyőződésem, hogy a TV nagyon sokat tehetne a pedagógiai propaganda terén, amely egyébként pedagógiai és egyben kulturális tevékenységünk egyik legelhanyagoltabb, ám egyáltalán nem mellőzhető területe. Az ilyen jellegű TV-adások ugyanis minden bizonnyal eljutnának azokhoz is, akik az újságokban, folyóiratokban megjelenő pedagógiai írásoknak nem igen szentelnek figyelmet, felkeltenék az érdeklődést a nevelési problémák iránt, és segítenének eloszlatni azt a gyakran tapasztalható tévhitet, hogy a nevelés kizárólag az iskola és a pedagógusok monopóliuma.

Ügy gondolom, hogy a nézők legszélesebb rétegei számára megindítandó rendszeres magyar adásokon kívül feltétlenül meg kell Indítani az iskola-TV magyar adásait is. A pedagógia manapság világszerte igényli a korszerű oktatási módszerek következetes és tudatos alkalmazását. Ez pedig a TV segítsége nélkül szinte elképzelhetetlen. A televízió a legkülönfélébb formákban képes bemutatni, demonstrálni az egyes tananyagrészeket a különféle tantárgyakban. Az úgynevezett „élő adást“ kombinálhatja filmfelvételekkel, a monologikus előadásmódot váltogathatja beszélgetés formájában megvalósuló előadásokkal, az iskolában lehetséges sztatikus képi ábrázolást tökéletesítheti a film adta dinamikus lehetőségekkel. Egyszóval: messzemenően kimeríti a korszerű audio-vizuális Iskolai segédeszköz fogalmát. A fejlett kultúrával rendelkező államokban mindenütt létezik iskola-TV, szlovák és cseh viszonylatban nálunk is megindultak az adások. Feltétlenül szükséges tehát, hogy magyar tannyelvű iskoláink számára is közvetítsen elsősorban specifikus jellegű adásokat a Csehszlovák Televízió. Ezek a magyar tannyelvű iskolák sajátos oktatási problémáival lennének összefüggésben. Elsősorban a szlovák nyelv, a magyar nemzet története és a honismeret magyar vonatkozású és regionális jellegű oktatásához szükséges a TV iskolai adása. A többi tantárgyakhoz a szlovák TV-műsorok forgatókönyveit lehetne magyarra fordítani és ezek alapján a műsorok magyar változatát elkészíti. Az iskola-TV műsorait természetesen az érvényes tantervekkel összhangban, előre elkészített, gondosan összeállított terv alapján kell sugározni. Ezeknek a műsoroknak a szerkesztése és összeállítása — véleményem szerint — nem csupán a TV belső munkatársainak munkája, ebbe a munkába a külső munkatársak, hozzáértő gyakorló pedagógusok széles gárdáját kell bevonni. Az iskola-TV szerkesztőségére hárulhatna az a — nézetem szerint — fontos és nemes feladat is, hogy a felnőttek számára megindítsa és hatékony formában biztosítsa a szlovák nyelvtanfolyamot kezdők és haladók számára. Meggyőződésem, hogy az ilyen nyelvtanfolyamot nagy örömmel fogadnák elsősorban középkorú polgártársaink, akik szükségét érzik, hogy hivatásuk gyakorlásához a kétnyelvűség következetes megvalósulásának szellemében elsajátítsák a szlovák nyelvet.

Külön szeretnék szólni a megindítandó magyar TV-adások egyik további specifikus feladatról, az ifjúság számára szóló adások feltétlenül szükséges bevezetéséről. A Csehszlovák Televízió szlovák és cseh nyelven sugárzott ifjúsági műsorai, a Magyar Televízió számlálhatatlan nívós és ötletes ifjúsági műsora nem arra figyelmeztet bennünket, hogy ezeket a műsorokat leutánozzuk (mert minden TV-műsor sarkalatos követelménye az eredetiség, az ötlet, az újszerű elképzelés formába öntése), hanem arra, hogy nemzetiségi helyzetünkből eredő sajátos problémáink figyelembevételével specifikus jellegű magyar ifjúsági műsorokat szerkesszünk. Tehát nem úgy képzelem el, hogy az ifjúsági műsorokra rendelkezésre álló időt mindjárt valamiféle „Ki mit tud“jellegű műsorra vagy táncdalfesztiválra(1) fogjuk felhasználni. Az ifjúsági műsorok küldetését éppen ellenkezően, az ifjúságunk körében kialakult meglehetősen egyoldalú esztétikai érdeklődés kiegyensúlyozására irányuló törekvésben látom. Tehát szórakoztatva nevelő és oktató ifjúsági műsorokra lenne szükség, melyek keretében ifjúságunk — élve a TV adta vizuális megjelenítési képesség lehetőségeivel — megismerkedne a képzőművészettel, a klasszikus muzsikával, az illemtannal, világnézeti és tudományos problémákkal és az ifjúságot specifikus helyzeténél

fogva érdeklődő problémákkal. Az ifjúsági műsorok szerkesztőinek kontaktusban kellene lenniük a legjobban működő ifjúsági klubokkal s ezek vezetőivel és tagjaival karöltve segítséget kellene nyújtaniuk a kevésbé eredményesen működő ifjúsági klubok számára.

Végezetül még két kérdést szeretnék érinteni, melyek szorosan összefüggnek a televízió megindítandó magyar adásának problémájával. E két kérdés pedig: 1. az adások időpontja és időtartama, és 2. a műsorszerkesztőségek összeállítása. Ami az adások időpontját illeti, úgy vélem, hogy ez a kérdés nem lehet mellékes. Nem mindegy ugyanis, hogy a magyar nyelvű műsorok sugárzására a nap melyik órájában kerül sor. Nem szeretnék a műszaki szakemberek dolgába belekontárkodni, ezért a TV-adásokkal kapcsolatos műszaki problémák boncolgatásába — laikus lévén — nem bocsátkozom. Úgy gondolom azonban, hogy pillanatnyilag a magyar és a szlovák műsort azonos csatornán kellene sugározni, ami lehetetlenné tenné a magyar és a szlovák műsorok egyidejű közvetítését. Azt viszont semmiképpen sem tartanám szerencsés megoldásnak, ha a fő műsoridőben (19 és 22 óra között) például mindig csupán szlovák műsort sugározna televíziónk. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a kimondottan hazai jellegű és nemzetiségi csoportunkat elsősorban érdeklő műsorokat olyan napon (hétfőn) kellene sugározni, amikor a budapesti TV nem ad műsort. Ezért úgy gondolom, hogy- a hétfő lehetne a hazai magyar TV-adások fő napja. Ezenkívül a hét 2—3 további napján is 1—2 órás magyar műsorok beiktatásra kerülhetne sor. Később aztán természetesen jóval több napra és órára ki lehetne terjeszteni a magyar TV-adásokat, ennek azonban előfeltétele az, hogy a csehszlovákiai magyar TV-stúdió önálló csatornával rendelkezzék.

A másik kérdés, amiről még szólni kívánok, a műsorszerkesztőségek öszszeállítása. Ügy hiszem, ez a legkomolyabb probléma. Hazai szakembereink erre a munkaterületre nem igen akadnak. Nem bővelkedünk túlságosan rendezőkben, dramaturgokban, újságírókban, kommentátorokban, riporterekben és szerkesztőkben. Egyetlen színházunktól és rádiónktól legfeljebb csak „kölcsönvehetnénk“ az erre a célra megfelelő egyéneket. Mi lenne hát a megoldás? Három lehetőség kínálkozik: 1. a Magyar Televízió

segítségének igénybevétele (vendégmunkatársak szerepeltetése), 2. a hazai szakemberképzés azonnali megindítása, 3. tehetséges extern munkatársak bevonása.

A fentiekben — a teljesség igénye nélkül — igyekszem vázolni, miért szükséges a Csehszlovák Televízió rendszeres magyar adásának megindítása, melyek azok a feladatok, amelyek a magyar adások szerkesztőire és munkatársaira hárulnak. Szeretném remélni, hogy legalább némely elképzelésem elnyeri azok tetszését is, akik, ha eljön az ideje — és reméljük, hogy nem is oly sokára — hozzálátnak a mai javaslatok, elképzelések, tervezgetések megvalósításához.

Sági Tóth Tibor

Ma Szlovákiában közel 500 vak ember él és dolgozik. Ezek az emberek munkájukkal nagyban hozzájárulnak társadalmunk építéséhez. Államunk természetesen igyekszik minden tekintetben biztosítani számukra mindzokat a lehetőségeket, amelyek egyéb dolgozóinkat is megilletik. Ezek közé tartozik a kulturális igények kielégítése is. Minden lehetőséget megkapnak arra, hogy munkájuk mellett gazdag kulturális életet élhessenek. E fontos kérdésekben Is nagyon sokat segít a Csehszlovák Rokkantak Szövetsége. Jelentős anyagi támogatást biztosít számukra, mégpedig olyan értelemben, hogy a továbbképzésüket elősegítő vakírásos könyveket Juttat számukra. Hasonlóképpen megjelenik számukra vakírásos újság is. Tízezernyi ilyen könyv áll rendelkezésükre Prágában és itt, Szlovákiában, Báhonban. Ezeket a könyveket ingyenesen kapják. A könyvtárakat a lőcsei nyomda látja el könyvekkel.

A vakok kulturális élete

Mostanában azonban a könyvek mellett a vakok egyre több magnetofont is kapnak. Sok világtalan számára nyújtanak anyagi segítséget a nemzeti bizottságok e korszerű segédeszköz beszerzésére. Úgy véljük, nem kell hangsúlyozni, mit jelent ’« magnetofon a vakok számára. Nemcsak a kultúra színvonalának emelését szolgálja, de sok esetben munkájuk végzéséhez is nélkülözhetetlen. Előfordulnak olyan esetek is, hogy magnetofon segítségével a vakok sikeresen fejezik be főiskolai tanulmányaikat. A vakok ingyenesen kapnak a már nevezett nyomdából-különböző irodalmi anyagot is, amelyet előzőleg magnószalagra rögzítettek.

A vakok kulturális élete nagyon sokrétű, leginkább attól függ, hogy milyen környezeti viszonyok között élnek. Ha kollektívát alkotnak, akkor a kulturális élet színes és tarka lehet. Ezt tapasztaltuk például a rozsnyói járásban.

A nevezett Járásban a vakok különböző érdekköröket alakítottak, amelyek szép munkát végeznek. Állandó minőségi javulást mutat az ének- és zenekar, amelynek 20 tagja van. Ennek működését már az egész járásban ismerik. Szép eredményeket ért el a sakkor is, amely különböző versenyeken eredményesen szerepelt.

Pozsonyban jól bevált a kulturális nevelőmunkában a telefonon keresztül történő beszélgetés, amely azonban az utóbbi Időben lehanyatlott, de érdemes volna felújítani. A kulturális munka imént nevezett formája azonban csak nagyobb városokban lehetséges, ahol a lakásokban megfelelő mennyiségű telefonkészülék áll rendelkezésre. A magányosan élő vakok kulturális élete más irányba halad. Az ő igényeiket a rádiókészülékek, magnetofonok és a számukra nyomtatott könyvek elégítik ki. A vakok közül sokan látogatják a koncerteket, színházakat és a különböző ismeretterjesztő előadásokat. E rövid áttekintés azt mutatja, hogy hazánkban a vakok számára is megnyílt a kultúra felé vezető út. Jozef Barié