Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
Külkereskedelmünk intézményes rendszere és a föderáció Köztársaságunk államjogi rendezésével kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen intézményes rendszer lesz Szlovákia mezőgazdasági és élelmiszeripari külkereskedelmének a föderáció megvalósulása után s hogyan javítsunk szervezeteink tevékenységén nemzetközi viszonylatban. Mielőtt erre vonatkozó nézeteinket kifejtenénk, röviden rá kell mutatnunk külkereskedelmünk terjedelmére, külföldi gazdasági kapcsolataink irányzatára és külkereskedelmi szervezetünk jelenlegi helyzetére a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala és kivitele vonatkozásában'. Országos viszonylatban és Szlovákiában is a mezőgazdasági-élelmezési rész képezi népgazdaságunk behozatalának és kivitelének legjelentősebb hányadát. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy élelmiszeriparunk szükségletének oroszlánrészét a szocialista országokból importáljuk, kivitelünk viszont túlnyomórészt a tőkés államokba, elsősorban a kötetlen pénzrendszerű övezetekbe irányul. A kapitalista országokból főleg olyan termékeket importálunk, amelyeket nálunk, illetve a szocialista országokban nem termelnek kellő menynyiségben, pl. déli gyümölcsöt, trópusi terményeket, tengeri halat stb. A mezőgazdasági terjnékek és élelmiszerek kivitele és behozatala szüntelenül emelkedő irányzatot mutat. Élelmiszer-behozatalunk értéke 1950- ben 1374 millió korona, 1965-ben pedig már 3625 millió volt. Kivitelünk ezzel szemben kisebb növekedést mutat, s 719 millióról 941 millió koronára emelkedett. Az előbbi 508 millió korona értékű kivitelünk a tőkés államokba utóbb 670 millióra szökött. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy 15 év alatt csaknem háromszorosára emelkedett élelmiszer-behozatalunk, de ugyanakkor kivitelünk csupán 1,3-szorosára bővült. Mezőgazdasági élelmezési rendszerünk viszonyulása a külkereskedelemhez tehát Szlovákiában nem üti meg azt a színvonalat, amelyet lehetőségeink nyújtanak. Országos viszonylatban Szlovákia kiviteli részaránya 1966-ban csak 15,2 százalék, a tőkés államokba pedig csupán 13,7 százalék vol, export-import nyilvántartása pedig mindmáig hézagos. A központi szervek ugyanis nem tanúsítottak kellő érdeklődést a szlovákiai export-import iránt és csak a szlovák nemzeti szervek kezdeményezésére az utóbbi években készítettek megbízhatóbb kimutatásokat. Bátran állíthatjuk, hogy exportunk nem felel meg Szlovákia mezőgazdasági termelésének, amely 32 százalék erejéig veszi ki részét az országos térfogatból. Persze Szlovákia mezőgazdasági termékeinek kivitele számos termék tekintetében élenjáró helyet foglal el országos viszonylatban is. így például malátakivitelben 30, sörárpában 47,3, cukorkában 42,5, vágott baromfiban 37 és paradicsompüré-kivitelben 41 százalék Szlovákia részesedése, — nem szólva a szarvasmarha kivitelről. Szlovákia mezőgazdasági élelmiszeripari exportja 1968 első felében 55,5 százalékkal emelkedett a múlt év első félévéhez viszonyítva, sőt a tőkés államokba irányuló kivitel 77,3 százalékkal. Mindebből főleg a terményfelvásárló- és ellátó vállalatok vették ki derekasan a részüket. A kedvező arány a harmadik negyedévben a szállítási nehészégek és az augusztusi események ellenére is tartott. De ha a mezőgazdasági élelmezési termékeink kivitelében kecsegtető eredmények is mutatkoztak az elmúlt időszakban, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy távolról sem me rítettünk ki minden lehetőséget. Ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy külkereskedelmi vállalataink mind Prágában székelnek. Kivételt csupán a Koospol vállalat egyik kereskedelmi csoportja képez, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács intézkedő sére ez év júniusában Bratislavába helyeztek, jóllehet ez a csoport sem mondható egyetemesnek. Illetékes szervek határozata értelmében ez a csoport volt hivatott minden külkereskedelmi ügylet lebonvolítására mind a déli gyümölcs, a zöldség, a konzervek. a szeszes italok, mind pedig a félkészáruk stb. behozatala- és kivitele tekintetében. A csoport működését azonban csak a konzerválásra szolgáló gyümölcs és zöldség, borszőlő, félkészáru stb. behozatalára korlátozták. A fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség behozatalát, valamint kivitelét — amely az említett csoport üzleti tevékenységének oroszlánrészét ké pezte volna — továbbra is a prágai Koospol vállalat sajátította ki. Nyil vánvaló tehát, hogy külkereskedelmi vállalataink nem ismerték fel eléggé a szlovákiai mezőgazdasági termelés export lehetőségeit. Milyen is tulajdonképpen a jelenlegi rendszer külkereskedelmünkben? Mezőgazdasági termékek és élelmiszeripari cikkek behozatala, kivitele tekintetében a külkereskedelmi ügyletet túlnyomórészt a Külkereskedelmi Minisztérium által irányított prágai Koospol vállalat bonyolítja le monopolisztikusan. Rajta kívül részben együtt működik vele és a szövetkezeti szervezetekkel az ugyancsak Prágában székelő Unicoop, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetsége, továbbá a Transakta vállalat és végül a Belkereskedelmi Minisztérium vállalata. Mindezek a csere-kereskedelmet lebonyolító vállalatok főleg a szocialista országokkal állnak összeköttetésben. Bratislavában csupán két évvel ezelőtt létesítették a kisebb mezőgazdasági külkereskedelmi ügyleteket lebonyolító Mezőgazdasági Értékesítő Társulást. Jelentősebb ügyleteket azonban ez sem képes önállóan lebonyolítani, mert tevékenységét az említett prágai vállalatok akadályozzák. A más célokra szükséges nyersanyagok, göngyölegek, gépek és pótalkatrészek beszerzését mezőgazdasági élelmezési rendszerünk ugyancsak a Prágában székelő vállalatok, mint például a Chemapol és a Strojexport végzik. 1967-ben a Terményfelvásárló- és Ellátó Vállalat prágai szakágazati igazgatósága mellett egy Zempo elnevezésű országos vállalatot alapítottak mezőgazdasági szükségletek behozatalára, mely azonban Bratislavában sem fióküzemmel, sem más szervvel nem rendelkezik. így nyilvánvaló, hogy a szlovákiai szervek vajmi kevés befolyást gyakorolhatnak külkereskedelmünk mezőgazdasági élelmiszeripari részlegére. Köztársaságunk föderatív átrendezésével kapcsolatban azonban az alábbi irányelvek figyelmébe vételével fölmérések és indítványok történtek a szlovákiai intézményes rendszer megteremtésére: • A külkereskedelmi vállalatok alapításánál a vállalatok helyzetéből, hatásköréből és demokratikus irányításából kell kiindulni a nemzeti-vállalatokról szóló készülőiéiben levő törvény értelmében. 0 A folytonosság elvének betartása mellett nem szabad megfeledkezni az európai piac árufölvevő képességéről, számos mezőgazdasági élelmiszeripari termék keresletéről. Tudatosítanunk kell, hogy a folytonosság megszakítása a piac elvesztését eredményezheti. • Külkereskedelmi szerveink alapításánál ügyelnünk kell arra, hogy a külföldi piacokon a termékek átadásánál és átvételénél ne következhessen be nem kívánatos versengés a csehszlovák vállalatokkal, ami vásárlás esetén az áru túlfizetéséhez, értékesítésnél pedig veszteséghez vezethetne. Nagyobb mennyiségű áru vásárlásánál ugyanis alacsonyabb árakat szabnak, mert nagyobb tételekről van szó Ennek elejét vehetjük országos érvényű árhatárok meghirdetésével. 0 Védővámot kell bevezetni olyan termékek behozatalánál, amelyeket hazai viszonyaink között is sikeresen, elegendő mennyiségben, kellő minőségben termelhetünk. Ugyanakkor a védővám-politikának azt a célt is szolgálnia kell, hogy ne exportáljunk olyan nyersanyagokat, amelyek hazai árutermelésünk vagy fogyasztásunk számára szükségesek. Export termékeinket csak végtermékek alakjában bocsássuk kivitelre, amelyekért lényegesen magasabb árakat kérhetünk. A többi gazdaságilag fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is központi állami, nemzeti szervet kell létesíteni export-import jogosítványok kibocsátására, egyidejűleg azonban — a földalap kellő kihasználásával — fokoznunk kell a termelést. Mezőgazdasági termékeink minősége nagyjában nem marad el az európai színvonal mögött, sőt egyes termékeink [sörárpa, szarvasmarha, komló stb.) élenjáró helyet foglalnak el az európai piacokon. Ezen a téren tehát külkereskedelmünknek nem lehet kifogása a minőséggel szemben, ahogyan azt egyes ipari termékeiknél teszik, feltéve ha nem lankadunk a minőség javításában. Az eddig jóformán ellenőrzés híján levő mezőgazdasági termékbehozatal érzékenyen sújtotta népgazdaságunkat, mivel olyan szükségleteket és termékeket is importáltunk, amelyeket nálunk is kellő menynyiségben és minőségben kaphatnánk. Megtörtént, hogy bizonyos termékeket külföldről importáltunk, amíg hasonlóakat a hazai termelő nyakán hagytak (zöldség, gyümölcs, konzervek stb.). Köztársaságunk föderatív átrendezésével egyidejűleg küszöböljük ki a vállalatok monopolisztikus helyzetét. Olyan külkereskedelmi szervezeteket kell létrehoznunk, amelyekben a mezőgazdasági termelő üzemek képviselői is szóhoz juthatnak. Helyeseljük olyan részvénytársaság létesítését — bratislavai székhellyel, — amelynek hatásköre egész Szlovákiára kiterjed élelmiszeripari termékek behozatalára, kivitelére, amely a külkereskedelmi minisztérium, illetve a Minisztertanács irányítása alatt áll. A részvények többsége az exportimport szervezeteket illetné meg. A jelenlegi Bratislavai Mezőgazdasági Értékesítő Társulást szövetkezeti szervezetté építjük Agroexporta elnevezéssel. Tagbázisát a szövetkezetek és az állami gazdaságok képeznék. Tevékenységére Szlovákiában döntő befolyást gyakorolná az Egységes Parasztszövetség. Számolnunk kell azzal, hogy főleg egyedárusítási termékek külkereskedelmi ügyleteit közvetlenül a termelő szervezetek lesznek hivatottak lebonyolítani, esetleg országos viszonylatban is (dohány, bor, hal, cukor stb.). A jogosítványokat Szlovákia Minisztertanácsa állíthatná ki. Feltehető, hogy Bratislavában is önálló külkereskedelmi vállalatok létesülnek (Unicopp, Transakta, Chemapol stb.). Tudatában vagyunk annak, hogy a külkereskedelem helyes irányítása bonyolult és nehéz feladatok elé állítja illetékes szerveinket. A személyi kérdéseken kívül meg kell oldanunk külkereskedelmünk folytonosságának problémáit eddigi partnereinkkel, valamint azokat a nehézségeket, amelyek egyes csoportok bratislavai kihelyezésével merülnek fel, ahogyan az például a Koospol vállalat bratislavai csoportjánál is beigazolódott. Meg kell továbbá oldanunk a bankrendszer kérdését a hitelnyújtás és a külföldi fizetési eszközök meghatározása érdekében. Minden elénk tornyosuló akadály és nehézség ellenére mégis az a meggyőződésünk, hogy tervezetünkkel lényegesen hozzájárulunk mezőgazdasági élelmiszeripari rendszerünk felvirágoztatásához, és vele együtt egész külkereskedelmi mérlegünk kiegyensúlyozásához. L. Spaéinsky mérnök, a tudományok kandidátusa Idén számos mezőgazdasági üzem az eredetileg tervezett szénamennyiségből jóval kevesebbet ért el. Télen persze szükség lesz a takarmányra. Mivel pótolható a széna? Nehéz kérdés, mert a jó minőségű szénát — ha valóban igazat akarunk mondani — csak jó minőségű szénával lehet pótolni. Erre sajnos nincs mód. Más megoldást kell keresni. Megoldás a bendőt jól kitöltő takarmány, értékre nézve — ökonómiai szempontból — hasznos a nyersszelet, répakorona és a magkóró keverékéből készített szilázs. Termelésénél vagy felszíni zsombékolásánál alaposan gynrassnk meg nehéz gépekkel, hogy minél kisebb legyen a tárolási veszteség.-hal-Milyen legyen a parasztszövetseg ? Több dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemet azzal a céllal látogattam meg, hogy a szövetkezeti vezetőkkel elbeszélgessek a parasztszövetség küldetéséről. A kérdés mindenütt ugyanaz volt. Milyen legyen a parasztszövetség? S a válasz? Mintha összebeszéltek volna, mindannyian megközelítőleg hasonlóan vélekedtek. „Legyen, de minket képviseljen, értünk dolgozzon, bennünket védjen, stb.“ S mindjárt hozzátették, hogy semmi szín alatt ne legyen a parasztszövetség direktív, vállalaton felüli szerv. Agócs elvtárs például hangsúlyozta, hogy a parasztszövetség választott szerveinek járási és központi szinten olyan tekintélyt kell szerezniük, hogy beleszólhassanak a mezőgazdasággal kapcsolatos alapfontosságú kérdésekbe, az árpolitikába, a partnerekkel való egyenjogúság kialakításába stb. Véleménye szerint a szövetség élére választott egyéneknek csakúgy, mint a fizetett apparátus dolgozóinak hivatásnak, nem pedig foglalkoztatásnak kell tekinteniük a szövetségen belüli munkát. A vezetőség feladata lesz, hogy nem csupán a taglétszám arányának megfelelően, hanem a mezőgazdaságnak a népgazdaságban elfoglalt sorrendi fontossága szerint részt vegyen az állami szervekben, s ott képviselje megbízóit. Hogy ezt megtehesse, természetesen minden tekintetben kifogástalan szakembereknek kell az élre kerülniük, mert az is fontos, hogy a szövetségnek kislétszámú fizetett apparátusa legyen. Bolcsó mérnök igen fontosnak tartaná a szövetség szaktanácsadói tevékenységét. Ügy képzeli el a szaktanácsadást, hogy a szövetség erre illetékes szakemberének közvetlenül részt kellene vennie a termelésben. Volt aki olyan óhajának adott kifejezést, hogy a parasztszövetséget bizalmi szervezetté kell kiépíteni, ahová a gazdaságok és a szövetkezeti tagok bármikor tanácsért fordulhatnak, és ahol meg is hallgatják őket. Tóth elvtárs szerint egy esztendővel ezelőtt a dohány értékesítése körül nem voltak problémák. Idén azonban már bonyolult a helyzet. Az értékesítés rengeteg utánjárást igényelt. Lényegében ez is bizonyítja, hogy a dohányipar úgy Játszik a termelővel, mint macska az egérrel. Még mindig nem tartja egyenlő partnerének. Tény, hogy a mezőgazdaság rehabilitálásáról nemcsak beszélni, hanem cselekedni kellene, hiszen köztudott, hogy az utóbbi években sok mindent elvettek a mezőgazdaságtól, s ennek következtében akarva, akaratlanul függővé vált az egyes monopóliumokkal szemben. A műtrágyák szállítását is ilyen monopólium végzi. Több mezőgazdasági üzemben már rég befejezték volna az ősziek vetését, de nincs műtrágya. Azonban van két lehetőség. Az egyik, hogy műtrágya nélkül vessenek, s lemondjanak a jövő esztendei jó terméseredményről, a másik, hogy várjanak a jószerencsére, hátha lesz műtrágya. Mindkét változatnál a termelőé a kockázat, mert a terméseredmény bizonytalanabb, mint a vándorkutya vacsorája. Ilyen jelenségek ellen tehát minden szinten keményen kell harcolni, s ki más harcolhatna, mint a szövetkezetek törvényes szerve, a parasztszövetség. Molnár elvtárs szintén hangsúlyozta, hogy végre rá kellene döbbenni mindenkinek, mi is tulajdonképpen a mezőgazdaság. Tudatosítani kellene, hogy a hazai mezőgazdaság és dolgozóinak megbecsülésétől egyenlő jogkörű partnerekké vájó elismerésétől nagy mértékben függ az életszínvonal kedvező emelkedése. Nem kivételekről, hanem az anyagi javakban való jogos és arányos részesedésről van szó. Olyannak kell tehát lennie a parasztszövetségnek, hogy teljesítse ezeket a követelményeket. GAZDASÁGI-TÁRSADALMI ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETETI Nap nap után egyre több járásból érkezik hír, mely arról ad számot, hogy megalakították az Egységes Parasztszövetség Előkészítő-Szervező Bizottságait. Amint október 5-i számunkban is említettük, föltételeztük, hogy a nyugat-szlovákiai kerület járásai elsőként jelentkeznek. Az igazat megvallva, tévedtünk. Megfigyeltük, hogy egyes vegyes, szlovák—magyar lakosságú, illetve szövetkezeti tagokat nyilvántartó járások lemaradoznak az előkészítő bizottságok létrehozásában. Kerestük ennek okát, és számos mezőgazdasági vezető dolgozóval való beszélgetés alkalmával több kétellyel találkoztunk. Egyesek előtt még ma is tisztázatlan például, hogy az utóbbi évek egymást követő átszervezésére miért volt szükség. Ebben a kérdésben még ma is homályos, semmitmondó tájékoztatások látnak napvilágot, ezért érthető, hogy az érdekeltek fenntartással fogadják az új formákat. Huzamos ideig, — egészen az Egységes Parasztszövetség alapszabályzatának jóváhagyásáig, illetve nyilvánosságra hozásáig — vita tárgyát képezte milyen jog- és feladatkörrel rendelkezzen az Egységes Parasztszövetség. Ma persze már ez is tisztázódott. Egyezik a központi szerv és a jövő tagüzemei vezetőinek véleménye, s most ez a lényeg. Sokan úgy vélekednek, hogy a társadalmi-gazdasági érdek- és jogvédelmi, valamint tudományos színvonalú szaktanácsadói szolgálat legyen a parasztszövetség munkatartalma. Ennek támogatói közé tartozik például Bolcsó István mérnök, a kalondai szövetkezet elnöke, Agócs Géza, az almágyi szövetkezet elnöke, Illés István, a péterfalvai szövetkezet ökonómusa, Tóth János, a nagydaróci szövetkezet elnöke, Molnár János, a kissallói szövetkezet elnöke és sokan mások. Vannak azonban ellenvélemények is. Akadnak olyanok, akik járási szinten teljes mértékben az állami szerv szerepének átvétele mellett kardoskodnak. A parasztszövetség keretébe szeretnék bevonni a feldolgozó ipar egyes vállalatait, a felvásárló és a szolgáltató szervezeteket, mint a maguk nemében termelő üzemeket. Többen úgy vélekednek, hogy ez a változat az Egységes Parasztszövetség nem kívánatos monopolizmusához vezetne saját tagjaival szemben, mert köztudott, hogy a termelő gazdasági egységeknek mindig és minden formában a magasabb hasznosságra, jövedelmezőségre kell törekedniük s ki lehetne más ebben az esetben a jövedelem forrása, mint a mezőgazdasági elsődleges termelő. TARTSUK BE AZ ARÁNYOSSÁG ELVÉT! Helyes az az álláspont, hogy érdek és jogvédelmet, valamint szaktanácsadást is nyújtson a szövetség, s tagjait delegálja partnerei igazgatósági tanácsába, hogy ott befolyásolhassa a dolgok alakulását. De lássuk csak, mire lenne szükség a vegyes szlovák—magyar szövetkezeti tagokat nyilvántartó déli járásokban. Sokan fontos követelménynek tartják, hogy az Egységes Parasztszövetség Előkészítő Bizottságainak megalakításánál a bizottság tagjait a szövetkezetek tagsága nemzetiségi arányszáma szerint válasszák. Ugyanígy kell eljárni a járási konferenciákra történő küldöttek választásánál, továbbá a parasztszövetség járási és szlovákiai legfelsőbb szervének megválasztásánál. Az arányosság elsvének teljes mértékben érvényesülnie kell. Köztudott ugyanis, hogy nálunk, Dél-Szlovákiában vannak többségükben magyar nemzetiségű szövetkezeti tagokból összetett járások, ezzel szemben másutt a szlovák nemzetiségű szövetkezeti dolgozók többsége dominál. Az igazság az, hogy úgy egyik mint a másik esetben is a kölcsönös bizalom elmélyítésére kell törekedni, s ennek legjárhatóbb útja a nemzetiségi arányosság elvének betartása. Végtelenül fontos követelmény, hogy az előkészítő bizottságok ennek értelmében alakuljanak. Ahol persze már megalakították s esetleg nem tartották be az említett elvet, még mindig nem késő a nemzetiségi arányszám utólagos korsigálása. Nem bizalmatlanság kérdése ez. Ellenkezőleg, a bizalom elmélyítése mindkét fél részéről, mindkét fél érdekében. — hai— IAz Egységes ParasztszdvetségI
