Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
Az őszi keveréktakarmányokról Lapunk 37. számában már foglalkoztunk az őszi keveréktakarmányok termesztésével, amely a kora tavaszi zöldtakarmányozás céljait szolgáló zöld futószalag összeállításában felbecsülhetetlen jelentőségű. Ezek termesztésének jelenlegi helyzete nem kielégítő, és különösen az utóbbi években észlelhető az őszi keveréktakarmányok vetésterületének csökkenése. Erről tanúskodik a Pőstyénl Növénytermesztési Kutató Intézet kimutatása is. 1960-ban országos viszonylatban a szántóföld 2,7 százalékán, 1962-ben 5, 1965-ben 4,3 és 1966-ban a szántóföld 3,7 százalékán termesztettek őszi takarmányokat. Szlovákiában 1960-ban a szántóföld 2,4 százalékán, 1962-ben 4,1, 1965-ben 2,9 és 1966-ban alig 2,1 százalékán termesztettek őszi keveréktakarmányokat. Termesztését a jövőben szükséges lesz kiszélesíteni főleg a közép- és kelet-szlovákiai kerület répa- és burgonyatermesztő körzeteiben. Véleményünk szerint helyes lenne a kukoricatermesztő körzetben a szántóföld 4—5 százalékán a répa- és burgonyatermesztő körzetekben 5—7, a hegyi termelési körzetben pedig a szántóföld 1—2 százalékán termeszteni őszi keveréktakarmányokat. Célszerű volna ezeket a telepek közelében a takarmányvetés forgóba sorolni, ami csökkentené a zöldtakarmány szállításával járó költségeket. A jövőben több figyelmet kell fordítani a termesztés helyes agrotechnikájára, főleg a vetés időpontjának megválasztására, a bőséges tápanyagellátásra és a jó talajelőkészítésre, amely a bő termés alapfeltétele. A felmérésből, amelyet 1965—67. években végeztek 39 szövetkezetben, kiderült, hogy az őszi keveréktakarmányok legmagasabb vetésaránya a burgonyatermesztési körzetben 4,2 százalék volt. A kukoricatermesztési körzetben csupán a szántóföld 1,9 százalékán termesztettek őszi keveréktakarmányt. Szükséges megjegyezni, hogy az említett vetésterületek 19—28 százalékán magtermesztéssel foglalkoztak. Ami ,a keveréktakarmányok összetételét illeti, a kukorica- és a répatermesztési körzetekben a vetésterület 86 százalékán bükkönyös rozs és bükkönyös búza keveréket, rozsot és búzát tiszta kultúrában csupán a vetésterület 7—9, illetve 2—6 százalékán termesztettek. A tápanyagellátás közepesen értékelhető. Hektáronként 167 kg tiszta hatóanyagot, ebből 51,7 kg nitrogént juttattak a talajba. Ami a talaj kihasználását illeti, az őszi keveréktakarmányok betakarítása után, a jelenlegi helyzettel nem lehetünk elégedettek, mert csupán a vetés terület 52—64 százalékát használták fel másodnövények termesztésére. A tapasztalatok szerint leggazdaságosabb az őszi rozsot termeszteni tiszta kultúrában, mivel már kora tavasszal bőséges termést ad. Ha a talajelőkészítésnél elegendő nitrogént dolgozunk a talajba, fehérjében gazdag zöldtakarmányt nyerhetünk. Egyébként a rozs a talajra kevésbé igényes és fagyálló. Jelenleg az egyedüli elismert takarmányrozs fajta a Dobfenicei. A jövőben célszerű lenne a rozsot az őszi keveréktakarmányok vetésterületének mintegy 60 százalékán termeszteni. Az őszi keveréktakarmányok vetésének agrotechnikai határideje lejárt. Reméljük, hogy mezőgazdasági üzemeink az adott termelési körülményeknek megfelelően, s a zöldtakarmány szükségletből kiindulva, az idei szálastakarmányhiány mérlegelése alapján megfelelő nagyságú területen termesztenek őszi keveréktakarmányokat. így elegendő zöldtakarmány biztosítható már kora tavasszal az állatállomány részére. A jövőt illetően szükséges lesz az adott helyzetnek megfelelően bővíteni az őszi keveréktakarmányok vetésterületét. A keveréktakarmányok termesztésének helyes agrotechnikája, különösen a hektáronkénti vetőmagmennyiség megválasztása, a vetés agrotechnikai határidejének termelési körzetenkénti betartása és nem utolsó sorban a bőséges és megosztott tápanyagellátás az alapja az ősZi keveréktakarmányok hektárhozama növelésének és' termesztése eredményességének. KAJTOR PÁL mérnök Termeljünk tiszta és egészséges tejet A tej a legtermészetesebb és a legértékesebb emberi táplálék, amely csecsemőkortól kezdve az élet végéig szinte nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára. Éppen ezért nagy jelentősége van a helyes tejkezelésnek, hogy tiszta, egészséges tej és tejtermék jusson dolgozóink asztalára. A tej eltarthatósága és minősége elsősorban attól függ, hogy a fejési munkákat milyen gondossággal végeztük el. A tej igen könnyen romló élelmiszer. Fejés alkalmával könnyen fertőződik, mert különböző betegségeket okozó baktériumok juthatnak bele. Csak egészséges ember végezhet tiszta fejést. Fertőző betegségben levő személyt ne engedjünk fejni, sem tejet kezelni, mert könnyen veszélyeztethetjük embertársaink egészségét. A fejéshez az istállót, a teheneket, a fejő és a tejkezeléshez szükséges edényeket jól elő kell készíteni. Ajánlatos a fejés előtt a teheneket felkelteni, mert így fejes közben nem fordul elő bélsár és vizelet ürítés. A trágyás almot tiszta szalmával cseréljük ki, tisztítsuk ki a vizeletlevezető csatornát, szellőztessünk ki alaposan és várjuk meg míg a por leülepszik. Tiszta és egészséges tejet, csak a jólevegőjű, tágas és világos istállóban elhelyezett egészséges és tisztán tartott állatoktól nyerhetünk. Teheneinkkel ne etessünk romlott, penészes, dohos, hasmenést okozó takarmányokat. Túl száraz, poros szénafélét és erősen savanyú szagú takarmányt — pl. a szilázst is — lehetőleg csak a fejés után etessük. így elkerülhetjük a tej szennyeződését és az esetleges kellemetlen, „savanyú“ szagot. Minden fejés előtt a tehenek farát, tőgyét és annak környékét langyos vagy állott vízzel mossuk le. Előzőleg azonban a test felületére rakodott trágyát és almot tisztítsuk le. A tőgymosáskor ne sajnáljuk a vizet, bő vízzel mossunk meg alaposan minden tőgynegyedet, utána puha és tiszta, száraz ruhával töröljük szárazra. A tőgymosáshoz minden esetben tiszta vizet használjunk és nem szabad több tehén tőgyét ugyanabban a vízben megmosni. Tőgymosásra külön edényt — vödröt — használjunk. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinkben ma már nem fordul elő, hogy a tőgymosást abban az edényben végzik, amelyben a tejet fejik. Sajnos, a háztáji tehenek esetében még sokan a fejőedényből mossák meg — jól-rosszul — teheneik tőgyét. Pedig a tiszta és egészséges tej nyerésének egyik titkát ebben keli keresni. Az ingerlékenyebb tehenek farkát ajánlatos a csánk felett a combhoz kötni, így csapkodásával nem zavarja a fejést és nem szennyezi a tejet. A fejő gondosan készüljön a fejéshez. Ruházatát portól, piszoktól kefélje le. Egyes állami gazdaságainkban ma már csak tiszta, fehér köpenyben vagy ujjas kötényben, fehér sapkában, nőknél fejkendővel lehet a fejést elkezdeni. Csak a beöltözés után csatoljuk fel a jól bevált egylábú fejőszéket. Langyos vízzel és szappannal alaposan mossuk meg kezünket egészen könyökig és ezután már ne fogjunk meg olyan tárgyat, amely kezünket beszennyezheti. A fejő nagy gondot fordítson keze bőrének puhántartására és körmeinek kezelésére. Így elkerülhető a tőgybimbók megsértése. Kézi fejéshez csak rozsdamentes acélból, ónozott vaslemezből vagy alumíniumból készített és jól tisztítható, oldalán lapított és kihajtott peremmel ellátott fejősajtárt használjunk. Zománcozott sajtárokat lehetőleg ne használjunk, mert a zománcréteg lepattogása után a vas hamar rozsdásodik. Vizesvedret sem ajánlatos erre a célra felhasználni, éppen a higiéniai szempontok miatt. Ha a fejősajtáron az ónozás megkopott, vasízű lesz a tej. Ha pedig nem tartjuk tisztán, akkor az egész kifejt tej szennyeződik. Fejés után gondosan végezzük el a tejesedények és a gépifejésnél használt felszerelés kimosását. Az edényeket először tiszta vízzel öblítsük ki, majd 2 %-os forró szódásvízel és gyökérkefével mossuk tisztára. Száradás után pormentes helyen tároljuk a tejesedényeket. A fejőkötényt és fejősapkát is külön szekrényben tartsuk. Kis fáradtsággal tiszta és egészséges tejet tudunk a fogyasztók és az ipar részére biztosítani. LÁSZLÓ LÁSZLÓ, tudományos munkatárs Október első napjaiban a csaknem ötéves építés után átadták a lévai járás eddig legnagyobb vízi létesítményét, a Perec-csatornát. A lévai és részben az érsekújvári járás lakói számára ez a létesítmény közgazdasági és mezőgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír. Az ünnepélyes átadáson elhangzott besámolókból kitűnik, hogy a mintegy száz évvel ezelőtt kanyargósán megépített csatornát 1964. ajnuár 1. és 1968. szeptember 30. közötti időszakban, 52 km hosszúságban közel harmincegy millió koronás költséggel megújították. Az építkezés felügyeleti része a mezőgazdasági szakmérnöki építkezések igazgatósága hatáskörébe tartozott. Ez, mint fő beruházó intézmény, a teljes munkamenetet irányította és a beruházást finanszírozta. A munkálatokat a Nyitrai Mezőgazdasági Építő és Talajjavító Vállalat garamkálnai részlege végezte el. A tervezést a mezőgazdasági tervezőintézet nyitrai részlege vállalta, s a tervek teljes megoldást tartalmaztak a korszerű, belterjes mezőgazdasági öntözéses talajművelés megvalósítására. Az eredeti kanyargós csatorna jelenleg zsinór-egyenesen halad a Garam folyó bal oldalán. Ezáltal medre négy kilométerrel megrövidült. A csatornához tartozók hidak, zsilipek, buktatók és egyéb műtárgyak száma meghaladja a százötvenet, ebből a fontosabbak/ száma nyolcvan, ami bizony nem kevés. A Perecet harmincegy híd íveli át: Három patak, az Öbarsi, a- Podluzanka és a Szikince keresztezi a csatorna vonalát. Ezt bukókkal oldották meg> és a zsiliprendszer lehetővé teszi a víz tetszőleges átirányítását egyikből a másikba. A Perec legnagyobb vízbefogadó képessége 8,5 köbméter, az átlagos pedig 7,5 köbméter másodpercenként. A tizennégy községet átszelő csatorna vize elégséges a mezőgazdasági és tógazdasági vízszükségletek fedezésére, valamint biztosítja a lévai ipari létesítmények szükségleteit is. Nagy előnye volt az építkezésnek, hogy olyan technológiát tudott a vállalat és annak építésvezetője Szób o n y a Vilmos technikus megterem-AGROEXPORTA és AGRÁRIA A Bratislavában már működő Mezőgazdasági Áruértékesítési Társulás vezetőségének nevében Sekera elnök, SpiSiak mérnök igazgató és Sőepka ökonómus, a Trencsénben létesítésre kerülő AGRARIA külkereskedelmi társaság előkészítő bizottsága nevében pedig Holec mérnök, valamint Pavlík mérnök a két cég működésének egybehangolása céljából, a parasztszövetség elnökségének kívánságára közös értekezleten vettek részt. Az AGRARIA képviselői kifejezték, hogy kereskedelmi szervezetüket azért igyekeznek létrehozni, hogy kihasználják a rejtett munkaerő tartalékokat és a faanyag-készleteket. A mezőgazdasági melléktermelésként fából előállított eszközöket, tárgyakat azután előnyös feltételek mellett az ún. kemény valuta országaiban adnák el, és ellenértékképpen olyan áruféléket hoznának be, amelyek tagüzemeik körzetében szükségesek a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés fejlesztésére. Továbbá olyan korszerű gépeket szeretnének behozni, amelyekkel tökéletesíthetnék a háztartási eszközök készítését. A Mezőgazdasági Áruértékesítési Társulás mindazon mezőgazdasági termékek hazai, de főleg külföldi eladásával foglalkozott, amelyek iránt az állami felvásárló szervek kevés érdeklődést tanúsítottak. A két cég a parasztszövetség elnöksége elé olyan javaslatot terjesztett, miszerint csak egy mezőgazdasági kül-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. október 26. kereskedelmi részvénytársaság jóváhagyását tartják helyesnek. A cég neve AGROEXPORTA lenne, bratislavai székhellyel. Az AGRARIA expozitúrája, kirendeltsége lenne a cégnek, az olyan áru kereskedelmére, amelyek nem függenek össze a mezőgazdasági termeléssel. Tehát az AGRARIA mint az AGROEXPORTA részvénytársaság szerves része működne és a hegyi és hegyaljai körzetek EFSZ-ei melléktermelésének szervezésével, valamint késztíményeik eladásával foglalkozna. Részvénytársasági alapon Az AGROEXPORTA mint részvénytársaság működik majd 25 millió koronás kezdő alaptőkével. Egy részvény értéke 50 000 korona. Abból a célból, hogy a parasztszövetségbe tömörült tagságnak irányítási joga legyen, a részvényeknek legalább a 60 százalékát kizárólagosan EFSZ-ek vehetik meg, hozzávetőleg 20 százalékát az érdeklődő állami gazdaságok és csak a felmakadó részt vásárolhatják meg más intézmények. A Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulásnak máris szándékában van 40 részvényt vásárolni. Az alapszabály szerint a részvények oszthatatlanok, tehát egy részvénynek nem lehet több szocialista gazdasági szervezet tulajdonosa egyidőben. A mezőgazdasági külkereskedelmi részvénytársaság jóváhagyására előreláthatólag ez év október 29-én kerül sor, amikor a föderatív államjogi elrendezés következtében már a Szlovák Nemzeti Tanács lesz jogosult jóváhagyni a vállalat megalakítását. Közel két éven át működött a Mezőgazdasági Áruértékesítő Társulás az EFSZ tagüzemek pénzbeli hozzájárulásából, amely eredetileg 264 276 korona volt. Ez az alaptőkének is nevezhető összeg a társulás rövid működési ideje alatt a nyolszorosára, hozzávetőleg kétmillió koronára növekedett. A befektetés tehát különösen kifizetődő. Az AGROEXPORTA néven részvénytársasággá alakult társulás külkereskedelmi célja a mezőgazdasági termények, valamint a melléktermelési ágazatok készítményeinek külföldre történő kivitele, ezzel szemben a mezőgazdasági gépek, vegyi anyagok, főleg műtrágyafélék behozatala, továbbá reexport és szállítmányozás. Export terén a részvénytársaság feltételezett következőévi forgalma 100 millió új paritású korona lesz. Külföldre élőmarhát, baromfit, vadat, házinyulat, tojást, gyümölcsöt, zöldséget, erdei bogyógyümölcsöt, vetőmagot, ültetőanyagot, melléktermelési tárgyakat szándékoznak szállítani. Foglalkozni kívánnak továbbá külföldön munkaközvetítéssel, szolgáltatások végzésével és szállítmányozással. Import terén mezőgazdasági gépek és berendezések, műtrágyák, takarmány komponensek, permetező szerek, tenyészállatok és egyéb szükségletek beszerzésével foglalkoznak majd. A következő évben a behozatal terjedelme hozzávetőleg 50 millió új paritású koronára tehető. A melléktermelés vonalán a következő évben kb. 50 millió koronás áruértékkel számolnak, amely évi átlagösszeget két-három éven belül 100, sőt 150 százalékkal fokoznák. Piackutatás A parasztszövetség saját tagjainak érdekvédelme szemelőtt tartásával meghatározná, főleg idényben, az olyan mezőgazdasági termények behozatalának mennyiségét, amelyekből elegendőt termelnek hazai mezőgazdasági üzemeink és egyidőben szabályozná az olyan termények behozatalát, amelyek hiánycikként lépnének fel. Az AGROEXPORTA dolgozói a külföldi piackutatás alapján tudatnák a parasztszövetséggel, hogy milyen áru iránt van külföldön fokozott érdeklődés, milyen árak érhetők el, esetleg a következő időszakban milyen fejlemények Várhatók. Az exporttevékenység megkívánja a külföldi kirendeltségek létesítését. Az AGROEXPORTA fióküzleteket létesítene Ausztriában, Olaszországban, Nyugat-Németországban, Svájcban, Franciaországban és a külkereskedelem fejlődése szerint további államokban. önálló munkacsoportok működnének Trencsénben, Kassán, Zólyomban, Nyitrán, Komáromban és másutt. Ezen kívül szükség szerint az egyes járásokban diszpécserek működnek majd, akik a központtal és a szakcsoportokkal való kapcsolat fenntartását könynyítenék meg az érdeklődők és üzleti partnerek számára. A vállalat saját raktárak építését tervezi, továbbá kisebb feldolgozó üzemek létesítését, mint amilyen például a bényi baromfifeltiDlgozó üzem. A cég bratislavai központja egyelőre a Tolsztoj utcán működik (Tolstého 5, telefon: 48966), de távlati elképzelések szerint a parasztszövetséggel közös adminisztratív épület építésébe kezdenének. Fontos tény a mezőgazdasági üzemek számára, hogy saját külkereskedelmi vállalatukon belül számos eladási lehetőséget, s főleg fokozott jövedelemmel használhatnak majd ki a közeljövőben. Azok az üzemek, amelyek a libamáj kilójáért négyszázötven koronát, vagy a belezett gyöngytyúk kilójáért harminckét koronát értek el a szóbanforgó külkereskedelmi vállalat segítségével, s közben még huszonöt százalékos valutarészesedést is kaptak, teljes megelégedésüknek adtak kifejezést. Az export-lehetőségek felkutatása azért is fontos, mert állami felvásárló vállalataink hova tovább képtelenek lesznek átvenni és elhelyezni az egyre nagyobb mennyiségben előállított* mezőgazdasági terményt. Az eladási lehetőségek leszűkülése pedig a termelés fokozása helyett annak csökkenését idézné elő, amit semmilyen állami vagy politikai szervünk, de egyetlen mezőgazdasági dolgozónk sem kíván.Kucsera Szilárd Ha tetszik, ha nem, legelnie kell. Egyes vidékeken ezzel a módszerrel oldják meg a tehenek legeltettését és könnyű őrzését. -It-A jó víznek nem kell cégér... teni, hogy sem a Perec-menti falvak mezőgazdasági üzemei, sem a lévai halgazdaság tavai nem „estek ki“ a termelésből. A látszólagos száraz adatok mögött az emberi alkotóerő és munka rejlik. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalat szakemberei nagy odaadással, egymás iránti megbecsüléssel és megértéssel viseltettek. Hogy milyen volt a munka üteme, annak érzékeltetésére szolgáljon még egy adat. A régi csatorna elkészítését annak idején háromszáz-ötszáz kubikos munkás végezte szakaszosan mintegy öt évig talicskázva. A felújítást, amely egyenlő egy teljesen új építkezéssel, nem egészen öt évig átlag hatvanöt munkás végezte. Az egy munkásra jutó termelékenység átlagárakban számítva meghaladja az évi százezer koronát. Voltak olyan munkacsoportok is, amelyek az évi száznegyvenezer koronás személyenkénti termelékenységet is elérték, nem beszélve a gépek elért eredményeiről. A meder felújításakor folyóméterenként átlagosan nyolc-tizenkét köbméter földet kellett megmozgatni. Mintegy tizenötezer hektárnyi területet érint a csatorna átépítése. Az elposványosodott terep hozzávetőleg kétezerötszáz hektáron szűnik meg, megváltoznak a talajviszonyok. Megkezdődik kétezeregyszáz hektárnyi alagcsövezett terület intenzív kihasználása. Mintegy öt-hatezer hektárnyi területen öntözéses művelés folytatható. A folyóvíz következtében javulnak a klimatikai viszonyok. Mindezen tényezők és a várható fokozott terméshozamok következtében az egész mű megépítésének költségei nyolc, esetleg tíz év alatt megtérülnek. A munkálatok befejezése alkalmából rendezett ünnepség napján az őbarsi várhegy tövében elnéztem mint folyik a Perec-csatornában az életet adó víz. A munkások barátian felelevenítették a közel öt év alatt átélt élményeket, közben gondtalanul kocintgattak a borospohárral a nagy munka emlékére. r. n.
