Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
Éljen és virágozzék szeretett hazánk! Bratislava, 1968. október 26. ——in .. I, . _ .u.i——mwB Ara L— KCs XIX. évfolyam, 43. szám. A csehszlovák külföldi ellenállási mozgalom képviselője az első világháború idején a Csehszlovák Nemzeti Tanács volt. Elnöke T. G. Masaryk, titkára E. Benes volt, míg a szlovák népet M. R. Stefánik képviselte. Hadifoglyokból, emigránsokból, önkéntesekből alakultak a csehszlovák légiók. Képünk a történelmi események néhány részletét örökíti meg. Tornóc az egység és az antifasiszta harc jelképe ■jV Az egység jegyében Az antifasiszta harc legszilárdabb támasza a Szovjetunió volt és marad -fr Közös hazában a proletár nemzetköziség szellemében Senki se érezze magát megrövidítve A demokrácia fegyelmet és felelősséget is jelent A tornóci manifesztáció 30. évfordulójára Szlovákia minden részéről eljöttek a régi veteránok, a három évtizeddel ezelőtt tartott nagygyűlés résztvevői, és az új, valamint a legújabb kommunista generáció élharcosai, akik ma a tornőci hagyományokon tovább haladnak a megkezdett úton. Ott láttuk a régiek közül Poszpísil Józsefet, a manifesztáció akkori szervezőjét, a Kuglerokat, az érsekújvári Hübsch Samut, a dunaszerdahelyi Mondok Gábort, a galántai Kleé elvtársat és még sok-sok becsületben, elvhüségben megöregedett, de még mindig fiatalosan lelkesedő elvtársat. Igen, ott voltak azok közül a legjobbak, akik harminc évvel ezelőtt mintegy 18 ezren a fasiszta előretörés idején magasra emelték a zászlót a Csehszlovák Köztársaság megvédéséért és szlovákok, magyarok közösen összefogtak a nácizmus, a hitlerizmus ellen. Az idő igazolta a tornőci manifesztáció céljainak helyességét. Akkoriban a haladó erők attól függetlenül, hogy milyen nemzethez tartoznak, egységbe tömörültek a legnagyob veszély, a hitlerizmus ellen. Az évfordulón tartott gyűlésen éreztük a tornóci manifesztáció lelkesítő szellemét és a résztvevők különösen dr. Gustáv Husáknak, Szlovákia Kommunista Pártja főtitkára beszédének azon részeit tapsolták meg, amelyek az egységre buzdítottak és elítélték a szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokat. Dr. Gustáv Husák a zsúfolásig megtelt tornóci Művelődési Ház termében alig tudta megkezdeni beszédét a viharos taps miatt. Ez a tény kifejezte azt, hogy azok az erők, akik igazán gondolják a szocializmus építését, támogatják dr. Gustáv Husák azon törekvéseit, hogy az országban meg kell teremteni a szocialista egységet és csakis akkor érhetünk el kellő sikereket, ha az ország minden polgára igazán otthon érzi magát ebben a közös hazában. A beszéd minden szavára az nyilt igazmondás, a megfontoltság, a józanság volt jellemző. Ez vonatkozik az augusztusi eseményekre is. Hangsúlyozta, hogy bár ebbe még mindig nincsen azonos véleményünk az öt országgal, azonban tudomásul kell venni, hogy a nagy fasiszta ellenes harcnak sohsem lett volna olyan sikere, ha a Szovjetunió és a szovjet hadsereg nem támogatja azt. Az ö részvételük nélkül nem valósulhatott volna meg hazánk és Közép-, valamint Kelet-Európa felszabadítása. Ezért, ha a Szovjetunióval való kapcsolatainkat vizsgáljuk, nem ítélhetünk érzelmi alapon. A január utáni időszakkal kapcsolatban kifejtette nézetét, hogy továbbra is a demokratizálódás útján haladunk, azonban tovább haladásunk érdekében meg kell szilárdítani a fegyelmet. Tény, hogy január után egyes elemek különbözőképpen fogták fel a szocializmus fogalmát és olyan egyének is élősködtek rajta, akik azt gondolták, hogy elérkezett politikai életbelépésük ideje. Gyalázták a kommunista pártot és a szocialista országokkal való kapcsolatainkat. Ezek közé tartozott a K—231-es klub is, amely volt börtöntöltelékekből szerveződött és már 10 ezer tagja volt. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy politikai meggyőződése miatt senkit sem börtönöztünk be és a jövőben sem tesszük ezt. Azonban a demokrácia egyben fegyelmet és felelősséget is jelent, és azokat, akik megsértik törvényeinket, megfelelő büntetéssel sújtjuk. Amikor erről beszélt, a résztvevők viharosan tapsoltak. Ebből is látszott, hogy azok az elvtársak, akik igazán szocializmust akarnak és becsületesen gondolják az építőmunkát, fegyelmet akarnak, hogy az alkotó emberek békében dolgozhassanak, Husák elvtárs hosszasan foglalkozott a nemzetek és nemzetiségek kérdésével. Amikor ezt a problémát érintette, minden szavából a proletár nemzetköziség és az egység csendült fel. Hangsúlyozta, hogy a proletár nemzetköziség szellemében felül kell emelkednünk az apró-cseprő dolgok felett, mert ezek fékezik a haladást. A résztvevők a beszédből észrevehették, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása nem megy simán és zökkenőmentesen. Mind a szlovák, mind a magyar részről több követelés érkezik be. Hangsúlyozta, hogy a problémákat elsősorban arra tekintve, hogy ezer éve együtt él a szlovák és magyar lakosság, szenvedélymentesen a járások keretén belül kell megoldani. Ha a szlovák nemzet a föderációs törvény végén elnyeri egyenjogúságát, az nem jelentheti azt, hogy a magyar nemzeti kisebbség kárára visszaél azzal. Viszont, ha megjelenik a nemzetiségi törvény, a szlovákok sem szenvedhetnek sérelmet a vegyes lakosságú területeken. Olyan légkört kell teremteni, hogy a vegyes lakosságú területeken mind a szlovák, mind a magyar teljesen egyenjogűnak érezze magát. Azokon a területeken, ahol a számszerűség tekintetében kisebbségben élnek a szlovákok, ne beszéljenek magyarizációról, másrészt viszont ne támadhasson olyan érzés, hogy a magyar emberek elszlovákosltására törekszenek. Dr. Gustáv Husák elvtárs beszédének befejező részében volt még egy igen szép rész, amit sző szerint idézek: „Cgy vélem, hogy amellett, hogy szlovákok, vagy magyarok vagyunk, még valami másról is van szó, nevezetesen arról, hogy ennek a közös államnak a polgárai vagyunk, hogy rengeteg közös érdekünk van, és hogy azt kell keresni, ami minket összeköt és nem azt, ami elválaszt.“ Végre hogy január után már erről is beszélünk. A nagy nemzeti viszályban bizony jórészt megfeledkeztünk a proletár nemzetköziségről és arról, hogy a szocializmust ennek szellemében lehet csak építeni minden országban. Nemrég egy előadást hallottam, amely az Osztrák—Magyar Monarchia munkásmozgalma legnagyobb tragéidájának azt tartotta, hogy a szociáldemokrata párt nemzetiségi csoportokra forgácsolődott szét. Ez volt az oka, hogy nem volt elég ütőképes. Pedig épp a szociáldemokrata mozgalom volt az első, amely először mondta ki a világnak a proletár nemzetköziség eszméjét. Ez volt a legszebb gondolat a munkásmozgalomban. Erről tett hitet 30 évvel ezelőtt a nagy tornóci manifesztáció is és az évfordulón tartott nagygyűlés is. Nincs más út, egységben haladhatunk csak előre, szilárd szövetségben a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. i BÁLLÁ JÖZSEF Köztársaságunk 50 éve A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására kibontakozó és szüntelenül erősödő nemzeti felszabadítás! mozgalom, amely a cseh és a szlovák nemzet önálló közös államban való egyesülését, vagyis a Csehszlovák Köztársaság megalakítását tűzte ki célul, ötven évvel ezelőtt győzedelmeskedett. Az első világháborúban vereséget szenvedő Osztrák-Magyar Monarchia, amely a kis nemzetek börtöne volt, széjjel hullott, s így 1918. október 28-án sor kerülhetett a Csehszlovák Köztársaság kikiáltására. ötven év távlatából értékelve az eseményeket arra a következtetésre jutunk, hogy köztársaságunk megalakulása nemcsak a nemzeti függetlenség szempontjából, hanem az általános társadalmi fejlődés tekintetében is haladó jelleggel bírt, mert hozzájárult a Habsburg uralkodóház hatalmának széjjel zúzásához és az abszolutizmussal párosuló feudálkapitalizmus egy sokkal humánusabb és haladóbb társadalmi rendszer, a polgári demokrácia váltotta fel. Persze ez a megállapítás távolról sem jelenti azt, hogy a szó tényleges értelmében akarnám rehabilitálni a nemzeti felszabadítási mozgalom élen álló burzsoá politikusokat, akik mint az erős cseh bruzsoázia érdekeinek képviselői és a nyugati kapitalista országok uralkodó köreinek elkötelezettjei minden lehetőt elkövettek abból a célból, hogy a munkásosztály hatalomra jutását megakadályozzák. Csupán azt a történelmi tényt hangsúlyozom, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának élharcosai — annak ellenére, hogy a születő köztársaság osztályjellegének formálásakor szembe helyezkedtek a munkásosztály progresszív erőinek forradalmi és szociális törekvéseivel — tagadhatatlan érdemeket szereztek a cseh és szlovák területek egységes állammá való formálásában és abban, hogy a megalakult köztársaság népei részére —■ az előző viszonyokhoz mérten — korszerűbb, humánusabb fejlődési előfeltételeket teremtettek. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik az is, hogy az alkotmányban lefektetett polgári jogok gyakorlásának méretei —, mint minden burzsoá demokratikus köztársaságban, úgy a megalakult és fejlődésnek indult Csehszlovák Köztársaságban is — a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti erőviszonyoktól függtek. Élénken emlékezetünkben élnek még azok a megpróbáltatások — a munkanélküliséggel és adóterhekkel párosuló nyomor — amelyeket a szüntelenül erősödő és zsírosodé burzsoázia teremtett számunkra. S persze a saját bőrünkön éreztük azt is, hogy a burzsoá demokratikus társadalom, amelynek mi magyar nemzetiségű dolgozók is alkotó részévé váltunk, a kisebb nemzetet és a nemzeti kisebbségeket kettős elnyomásban: egyrészt gazdasági, másrészt pedig nemzetiségi elnyomásban részesítette, ami elsősorban is Szlovákia és a nemzeti kisebbségek által lakott területek fejlesztésének elhanyagolásában, így a munkalehetőségek korlátozott terjedelmében, a kereseti viszonyok romlásában nyilvánult meg. Magától értetődik, hogy a szlovák, a magyar és a német burzsoázia, amely a dolgozó nép elnyomásában a vezető szerepet betöltő cseh burzsoázia módszereit alkalmazta és a nemzeti kisebbségek elnyomásában is a cseh burzsoázia hűséges szövetségesének bizonyult, álszenteskedő magatartásával igyekezett fékezni dolgozó népünk egységének szilárdulását, vagyis tagadva az osztályellentéteknek, mint a burzsoá csehszlovák társadalom legfőbb belső ellentéteinek tényét, a nacionalizmus, szeparatizmus és irredentizmus szellemének terjesztésével a köztársaság megsemmisítésére törekedett. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának pillanatától felismerte ,és tudatosította történelmi küldetését. A proletár nemzetköziség szellemében szervezte a munkások és- az adóterhekkel sújtott kistermelők engesztelhetetlen harcát és következetesen síkra szállt a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek teljes egyenjogúságáért is. A kommunisták természetesen számoltak azzal is, hogy a csehszlovákiai burzsoázia álhazafisága előbb vagy utóbb nemzet- és hazaáruláshoz vezet. Ezért a megalkuvást nem ismerő osztályharcot párosították a köztársaság védelmét szolgáló hazafias törekvésekkel. Nem véletlen, hogy a válságos időszakban, amikor köztársaságunk sorsa forgott kockán, egyedül a dolgozók széles tömegeinek hazafias érzelmeit tápláló kommunista pártunk képezte és képviselte azt az erőt, amely nem alkudozott hazánk és népeink ellenségeivel, hanem a hódítókkal szembeni ellenállási mozgalom szervezője, függetlenségünk és köztársaságunk harcos védelmezője maradt. Folytatta és össznépi mozgalommá érlelte ezt a harcot hazánk történelmének leggyászosabb éveiben, melynek eredményeként a szovjet hadsereg önzetlen segítségére támaszkodva örökérvényű érdemeket szerzett az idegen megszállók és azok hazai segítőtársai hatalmának felszámolásában, a csehszlovák államiság felújításában. Köztársaságunkkal egyidős a magyar nemzeti kisebbség is. Ha vissza lapozgatunk nemzetiségi létünk rövid történelmébe, akkor azt látjuk, hogy a közös hazánk a múltban bizony eléggé mostohán, de az utóbbi időszakban, főleg azonban a társadalomformáló 1948-as Februári Eseményektől mint egyenjogú polgárokhoz, tehát emberségesen viszonyul hozzánk. Persze e ténymegállapítással egyidőben jogosan állíthatjuk azt is, hogy az eltelt ötven esztendő alatt mi csehszlovákiai magyarok is nem csupán beilleszkedtünk hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri közösségébe, hanem a közös hazának odaadó és hűséges polgáraivá, a csehszlovák társadalom elválaszthatatlan alkotó részeivé, tehát nem formális, hanem tényleges csehszlovák hazafiakká váltunk. Ezt igazolják hagyományaink, az embertelen kizsákmányolás, nemzetiségi elnyomás elleni harcunk és a köztársaság védelmét szolgáló hazafias kiállásunk. Illetve az a tény, hogy a csehszlovákiai magyarság haladó erői — a köztársaság megszületésének pillanatától szerves részét képezték annak az egységfrontnak, amely a komumnista párt vezetésével a dolgozó nép életkörülményeinek javításáért, hazánk szuverenitásáért és a kizsákmányolástól mentes társadalmi rendszer létrehozásáért harcolt. Elmélyült csehszlovák szocialista hazafiságunk méltó kifejezője pedig az, hogy a csehszlovákiai magyarság döntő többsége nemcsak megbarátkozott a szocializmus eszméivel, hanem azokat magáévá is tette és e nemes eszmék gyakorlati megvalósulásáért küzd a társadalmi életünk minden szakaszán. Népünk, a csehszlovákiai magyarság tudatosította azt is, hogy céljaink azonosak a cseh és a szlovák nép érdekeivel, s hogy közös hazánk gyarapodását, nemzetközi tekintélyének elmélyülését és mindannyiunk boldogulását nem a széthúzás és torzsalkodás, hanem az egyetértéssel párosuló közös erőfeszítéseink szolgálják. Az említett tényekből kiindulva természetes és törvényszerű jelenségnek tartják azt a bölcs internacionalista magatartást is, amelyet pártunk és államhatalmi szerveink tanúsítanak a nemzeti kisebbségek — s így a magyarság irányában is. Igen! A szocialista demokrácia természetes velejárójának tekintjük azt, hogy az állampolgári jogaink, az egyenjogúságra és az önigazgatásra való jogigényünk gyakorlásához szükséges előfeltételek megteremtése hivatalos párt- és állampolitikává minősült. A nemzeti kisebbségek államjogi helyzetét meghatározó alkotmánytörvény, amely a föderációról, a cseh és a szlovák nemzet államjogi helyzetéről szóló alkotmánytörvénnyel egyidőben lép érvénybe, kifejezi hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek a kölcsönös bizalomra épülő egységét és egyben maximális biztosítékokat nyújt ahhoz is, hogy a megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünneplő közös hazánkat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot nemzeteink és nemzetiségeink minden tagja a jövőben még édesebb hazájának, igazi otthonának tekintse._________________________________________________Pathó Károly
