Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-19 / 42. szám

A KÉT HÍVATLAN VE NO £6 ELVEGYÜLT A LAKODALMAS SOKASÁG KÖZÖTT eGYSZfR CSAK GERGELY BENYITOTT AZ ÖRÖMSZÜLŐK SZOBA JA B fiL /URAfl APAMf\ / TUDJAM-E, HOGY Jut VICA MÉM SZEMET/ ) PjgT \s^az/’a... \ /■ HOGY MERSZ Á í KÉRDŐRE VONNI? / NE RONTSD 1 ME6 A LÁNYUNK ^SZERENCSÉJÉT! JOBB AGYKUTYA ! / AKKOR GYERÜNK, IRÁNY A KASTÉLY! MERT LAKODALOMRA KÉSZÜLNEK Ilik A KIRÁLYNŐ GVALUI KASTÉLYÁBAN, m MtKCSCY BESZÉLT A MENYASSZONY- jh NYAL, S MOST JÓ HÍRREL SZOLGÁL %\ GERGELYNEK. f JÓL SEJTETTED ÉVA NEM SZERET 7 A HADNAGYOT. TAKARODJ, MÍG KI NEM RÚGLAK! CECEY URAM. E PILLANATTÓL NEM ISMEREM KEGYELMEDET! A CSEMADOK további feladatairól Bevezetőül szerelném leszögezni, hogy saját vélemé­nyemet fogom elmondani, mivel a CSEMADOK semmi­lyen szerve nem hatalmazott fel arra, hogy nevében véleményt nyilvánítsak. Kezdem talán azzal az örvendetes ténnyel, hogy a Szabad Földműves a CSEMADOK KB által előterjesztett programtervezet-javaslatot széleskörű vitára bocsátotta. A lapnak ezen megnyilvánulása minden bizonnyal abból ered, hogy a CSEMADOK-ra — amely szervezetileg, szer­vezetten összetömörítette délvidék magyarságának je­lentős részét — a jövőben széleskörű feladat vár, és a feladatok egyre komolyabbak lesznek. A programtervezet-javaslat széleskörű vitát kfván. Megvitatásához nem lehet hozzálátni úgy, hogy... „csak a már addig is meglevő, jól-rosszul bevált mód­szereket rögzíti“ vagy ... „nyújt-e kellő alapot egy hosszabb távú szervezeti — elevenen ható intenzív — életre". Azért nem lehet, mert pillanatnyilag felmerülő, „távlati“ kérdésekre a vita nem adja meg a kellő vá­laszt, mivel a választ és a biztosítékot a CSEMADOK életének fejlődésében csakis az idő fogja megadni. S ezt az időbeni távolságot sem szabhatjuk meg pon­tosan, mert a CSEMADOK sorsa rajtunk, de sokban még­sem rajtunk, egyszerű CSEMADOK tagokon vagy veze­tőkön múlik, amennyiben a CSEMADOK fejlődése szoro­san összefügg a társadalmi, politikai és gazdasági fej­lődéssel. Ezen tényezők figyelembe vétele nélkül kezde­ményezéseink nem lehetnek eredményesek. Ezt bizo­nyítják a január előtti, illetve utáni hónapok és főként az augusztus 21. után hekövetkezett változás. Voltak dolgok, amelyekről január előtt csak suttogva mertünk beszélni, január után már nyíltan, de sok meg nem értés kíséretében, majd jött egy újabb időszak, amikor a dolgok fkövetelések, kérelmek, beadványok stb.) egé­szen természetesen, s nem utolsó sorban jogosan hatot­tak. A programtervezet-javaslat a további népművelő tevé­kenység és a szervezettség magasabb szintre való eme­lésének kérdését a tudományos intézmények megalapí­tásában látja. A megállapftás helyes. A tudományos in­tézmények létesítése a mai viszonyok között kielégíteni az igényeket. A tudományos intézmények azonban csak abban az esetben teljesíthetik küldetésüket, ha a CSE­MADOK szerves részeivé válnak, pontosabban: közvet­lenül a CSEMADOK Irányítása alá tartoznak majd. A kér­dés ez, és ennyi: vajon lehetnek-a a jövőben a CSEMA­­DOK-nak önálló Intézményei, amelyek képesek tudomá­nyos munka kifejtésére? A múltba visszatekintve a CSEMADOK a nemzetiségi kultúra és Iskolaügy fejlesztését szorgalmazta. Ugyan­csak hatása volt a hazat magyar Irodalom és újságírás fejlődésére Is. A hatás mennyiségben kifejezve kicsi, de értékelhető. A jövőben e hatás csak úgy fokozódhat, ha a CSEMADOK saját könyvkiadóval és több sajtó-orgá­nummal rendelkezik majd. Szükségszerű és sürgető egy új társadalmi és politikai hetilap kiadása a Hét mellett, s ugyancsak szükséges egy új napilap megindítása is. Megvalósulásuk esetében bízom abban, hogy konkrét eredményt érnek el a hazai magyar irodalom és újság­írás minőségének fejlesztése terén. A nemzetiségi kultúra és egyéb ágazatok fejlesztésé­nek érdekében várható újabb társadalmi szervezetek megalakulása, amelyek bizonyos területeken levennék a súlyt a CSEMADOK válláról. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Szövetségének előkészítő bizott­sága a szövetség megalakulását a Forradalmi Szakszer­vezeteken belül látja megoldhatónak. A formát eleve nem lehet rossznak ítélni, de majd a kivitelezésnél kell komolyan odafigyelni, hogy esetleg ne síkos talajra épít­sünk. A MISZ-ről végérvényesen még nem született dön­tés. Meggyőződésem, hogy a MISZ létrejötte után is lesznek járások, ahol görcsösen ragaszkodni fognak az Ifjúság irányításának régi módszereihez. Ebből eredően nagy feladatok várnak a CSEMADOK-ra, ha teljesíteni akarja mindazt, amit a jövő megkövetel. Az Intézmények létrehozásáig azonban a csehszlová­kiai magyar dolgozók kulturális fejlődésének megszilár­dítása és politikai öntudatuk növelése terén nem állhat be pangási Időszak. Szükséges az új munkamódszerek meghonosítása, ezek meghonosításához pedig szükséges a CSEMADOK apparátusának kibővítése. Konkrétan a Járási titkárságok dolgozóinak létszámbeli növelésére gondolok, mert az adott esetben csak úgy érhetjük el a CSEMADOK társadalmi pozíciójának növelését. Motet í k y Árpád, a CSEMADOK JB titkára, Nyitra Gutenberg Johann halálának 500. évfordulójára nap Látogatóban a 80 éves CSONTOS Vilmosnál Az élet elpereg, mint nyitott tenyér­ből az összemorzsolt rög-darabkák, lehull a semmibe, az ismeretlenbe... Mi marad belőle? Mennyi az értelme? Mi az, amiért érdeme* mindent vál­lalni? Mi ád erőt az embernek az örök újrakezdésre? A kérdések, a gondolatok, a változó tájjal együtt kergetik egymást vissza, előre a tegnapot, a mát t a holnapot vallatvB. Zuhog az eső, a Garam áz az Ipoly­­völgye fölé felnyúló dombokra. Az út slkoz, fekete azzfaltja tompán világít. A lepergő lombok az oszt idézik, az elmúlást, azt az elmúlást, amely tele van izgató nyugtalansággal. Az út kanyarndújában a vasúti át­­járú után hirtelen, mintha elvágták volna, a dombok vonulata megszakad, s mint egy asztaltap, tárul ki az Ipoly völgye, jobbról. Zalaba túlsó szélén a Szikincse fürge habjai futnak a partot szegélyező fűzek és nyárfák védő inmhsátra alatt. A faluba vezető út feltört, mély kátyúk akasztják a forgalmat. Szeren­csére nem kell végigjárni, mert Cson­tos Vilmos háza a falu szélén áll. Régi típusú, hosszú parasztbúz, előtte mély árok. s a kerítés mögött dús­­lnnihil diófák. A falu kihalt, néptelen. De hát ki­nek is volna kedve kint járni ebben a szomorú őszi világban? Azt próbálom hirlalenéhen össze­számolni, hányadszor vagyok már itt. Harmadsznr, negyedszer? Nem tudom pontosan. Meglepő a csend, a mozdulatlanság. Valahogy mást vártam, másra számí­tottam. De hát mire? Fényes ünnep­ségre? Nem. Akkor? Valamire, vala­mire, ami egy kicsit kifelé is meg­mutatná, hogy ebben a házban ma ünnep van; hogy e hatvan éves Cson­tos Vilmost, az embert, a költőt ün­nepük. S helyette ez a csend, ez az ószí mozdulatlanság... Vagy mégse? Megyek végig a ház melletti beton­járdán. Az épület hátsé végéből han gokat hallok. Négyen-öten dolgoznak ott a ház végéhez ragasztott épüle­ten. Cserepeznek. Vilmos bácsi még- felnyújtja a kezé­ben lévő cserepeket a tetőre, s csak azután fordul felém. — Hát eljöttél... — Megígértem még a tavasszal. Ruhájáról, kezéről leveri a port. — így van az, látod, mindig akad munka, nem tudok elszabadulni. — Még ma sem? — Ez is csak olyan nap, mint a többi. Es hát tulajdonképpen miért is volna más? — De a holnap ás a holnapután már más lesz. — Nem lehet más. Holnap és az­után is dolgozni kell. Nem tudok sza­badulni, nem mehetek nyugdíjba. . . Nincs ember a szövetkezetben. Pedig jó vnlna megpihenni, írni... Ügy frni, hogy ne legyen más gondom. Mi az a „más gond“? A falu, a szö­vetkezet, az emberek, az ország, az emberiség gondja ... Tágul a kör, pe­regnek a szavak, a mondatok. Hatvan évre néz vissza Csontos Vilmos, hat­van év küzdelmeire, harcára. Arra az útra, amely a 'legmélyebb mélysé­gekből indult, hogy az általa megfo­galmazott „csendes lobogással“ fel­emelkedjen lehetőségei csúcsára. Nagy-nagy emberség. nagy-nagy tisztaság és akarat kellett ehhez. Most sincs másként, ma sem lehet meg­pihenni. Az embernek, ■ költőnek a mindent kellett és kell ma is vál­lalnia, hogy megvalósíthassa önma­gát. Hatvanig és hatvanon túl is ez és ennyi a feladat, a munka. Elké­szült a hatvan év leltára. Csontos Vilmos élete. Cime: Gyalogút. Szimbó­lum. Aki mezítláb kezdte az életet, az gyalngóton indult. Más választása nem lehetett. S kevesen értek el ezen az úton olyan távolra, mint Csontos Vilmos. i Hatvan év. Minden külső pompa és ünneplés nélkül. Éppen csak hogy megémlékeztek róla egy egy vers fölé szedett két-hárnmsoros mondatban. .. Vilmos bácsi — ahogy mondta — nem is várt többet. De azért többet adhattunk volna. Gál Sándor A nagy változások előidézői min­denkor a felfedezések és a találmá­nyok voltak. A félévezreddel ezelőtt elhúnyt Gutenberg neve és emléke örökké fennmarad, hiszen ő tette le­hetővé, hogy a ritkaságszámba menő, alig megfizethető könyv közkinccsé váljék. Ez a demokratikus érzésre valló törekvés ösztönözte ifjú korától fogva a mainzi patríciusok ivadékát. Forradalmian merész gondolat volt, hogy mozgató acélbetűk és egy prés segítségével állítsa elő és népszerű­sítse az emberi szellem megnyilatko­zásait szolgáló könyvet. Kudarcok és csalódások sem szegték kedvét, mert hitt gondolata igazában. Már az ókorban is létezett könyv, természetesen nem a ma Ismert for­májában. Hammurábi, a babilóniai uralkodó f. e. 1760-ban ékfrással vé­­sette agyagtáblákba törvénykönyvét. Néhány századdal később az egyip­tomiak papfrusztekercsekre frták és festették mondanivalójukat. A kö­zépkor kolostorainak csendes frőszo­­báiban a szerzetesek páratlan buzga­lommal, vallásos hevülettel másolták pergamenre előző korok szellemi ha­gyatékát. Finom ecsetvonásokkal, mű­vészi érzékkel szfnezték-szépftették a könyv külsejét és belsejét. A hatal­mas, féltett kötetek lánccal polcaik­hoz erősített kincsek voltak. A XV. század a reneszánsz, az emberiség hajnala, hatalmas szellemi megmoz­dulások kora. Szinte törvényszerű, hogy Gutenberg agyában akkor szü­letett meg az ötlet, melynek megvaló­sításával, évezredes próbálkozás és három esztendei kemény munka után 1455-ben jött létre a világ legelső nyomtatott könyve, a latinnyelvü Gu­tenberg Biblia. Igényes technikai és esztétikai kivitele ma Is bámulatra­­méltó. S milyen tragikus sors várt Guten­­bergre! Az évekig tartő próbálkozá­­j sokhoz nem lévén pénze, kölcsönt , vett fel egy aranyművestől. Hitelezője , a legkritikusabb időben annyira szo­rongatta, hogy bírói Ítélet alapján kénytelen volt neki átengedni műhe­lyét, annak berendezését, és a már j kész, de még áruba nem bocsátott j 1280 oldalas Bibliát. Az akkori 200 példányból máig 47 maradt meg. A i kisemmizett Gutenberget a mainzi ér­­j sek vette udvarába s gondoskodott í ételéröl-italáról. Még Gutenberg életében futótűz­ként terjedt el Európában a könyv­­nyomtatás. A XVI. században Mexi­kóban, Peruban és japánban nyíltak meg az első nyomdák. A XVII. és XVIII. században pedig a többi világ­­| részben. Ausztráliára csak a XIX. szá­zad elején került sor. A sok és olcsó, kisebb és ügyes formájú könyv meg­jelenésével párhuzamosan nőtt az ol­vasók tábora, s csökkent az frástudat-johannes Gutenberg lanok száma. Feltárultak az emberi­ség előtt a megismerés kapui. A böl­csészeihez, a tudományokhoz, az Iro­dalomhoz, a költészet szépségeihez vezető út nyitva áll bárki előtt, aki­nek szelleme, értelme őhajtja azok megközelítését. Különös, hogy 's nagy ember, Gu­tenberg élete folyásáról a hagyomány oly keveset őrzött meg. Még születése pontos ideje, kezefrása, sfrja sem ismeretes. S egyetlen korabeli arc­mása sincs. A hálás későt utókor, elsősorban szülővárosa Igyekezett a mulasztásokat jóvátenni, 1837-ben nagy ünnepségek keretében szobrot állított emlékére. Majd megalapította a tudományos kutatásokkal foglalko­zó Gutenberg Könyvtárat, s a hatal­mas Gutenberg Múzeumot. Az ezen intézménytől kölcsönkapott anyagból nyitotta meg mostani kiállítását a Szlovák Nemzeti Múzeumon, Guten­berg halálának 500. évfordulójára emlékezve. A rendkívül tartalmas és érdekfeszftő tárlat beszámol a könyv ezeréves fejlődéséről az ókortól nap­jainkig. Az üvegszekrények becses eredetű könyvritkaságai s a fénykép­dokumentációs anyag fényt vet. a kü­lönböző korok embereinek minden­napi, szellemi és lelki életére és fgy valóságos kultúrtörténeti jellege van. Megismerkedhetünk itt a régi nyom­tatás-technikával. jelen van Guten­berg műhelyének felszerelése, a ha­talmas prés és tartozéka! ts. A könyvet szerető és értékelő nem­zedékünk bővítheti ttt ismereteit és elmélyítheti kapcsolatát a könyvvel. Bárkány jenőné öúiÜurúhs híreké © Az idei irodalmi Nobel-dfj leg­esélyesebb jelöltje — az Arbeiter Zei­tung ozlúi értesülése szerint — Tarjei Vesaas norvég íré. Harmincöt regé­nye, színdarabja és verseskötete kö­zül többet idegen nyelvekre is lefor­dítottak. Q A msnnheimi nemzetközi film­fesztiválon, amely az elmúlt szomba­ton ért véget, a zsűri e Nagydijat nem osztotta ki. A nemzetközi filmkritiku­sok dfját a csehszlovák rövid doku­mentumfilm, a Prágai oratórium nyer­te el. A rövidjátékfilmek kategóriá­jában a bírálóbizottság juraj Jaku­­hisko filmjét a Gödére várva című alkotást értékelte a legjobbnak. Egyszerű

Next

/
Thumbnails
Contents