Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-19 / 42. szám
Az Egységes Parasztszovetség Hím ff Ősz a Duna-parlon él, járja, figyeli a maga módján, a maga eszközeivel újjáteremti? A művész szemével Pozsonypüspökin a kórházzal szemben van egy utca. Csendes hely. A forgalom éppen csak annyi, hogy az itt lakó emberek el vagy hazatértükben végigmennek rajta. A házak előtt diófák állnak, némelyik még őrzi a termést, de a legtöbbről már „leverték“. Az egyik diófákkal takart házban lakik Nagy József, festőművész. A műterem az L alakú épület hátsó, hosszabb szárnyában van. Nagy ablakon árad be a fény. A falakon végig képek. Grafikák, festmények, nyomatok. Az ablakkal szemben egy nagyméretű gobelin-terv. Azon dolgozik most Nagy József. — Hamar ideértél — mondja — még nem vártalak. De annál jobb. így több időnk lesz. — Merre megyünk? — Az erdőbe, azután a Duna-partra Ahogy az időből futja. Kiválaszt néhány ceruzát és egy jegyzetblokkot. — így — mondja. — Kész is lennék. Mehetünk. Átvágunk a töltésen. Az út két oldalán fasor húzódik. Az akácok sokujjú lombja már sárgulni kezd. Mellettünk nehéz teherautók dübörögv nek, felverik a port. Kukoricások, friss szántások és bevetett táblák maradnak mögöttünk. Előttünk sötétlik az erdő. — Majd figyeld meg a fákat — mondja. — Sokan észre sem veszik, mennyi szépet rejtenek. Az út balra kanyarodva fut be az erdőbe. Két hatalmas tölgyfa áll a baloldalon. Jobbról egy csapat jege-Favágók Nem csattog a fejsze. A fűrész sem sir. Magasra rakott halmokban állnak a méteres fahasábok. Az egyik farakás előtt két hollófekete ló áll, mögöttük gumikerekű pótkocsi. A kocsiról egy ember fahasábokat dobál le. Két társa alig néhány lépéssel tovább megnyergel egy-egy bakot. A bak villájába szorítva fahasáb fekszik. Ritmikus hajlongással hántják le a hasábok kérgét. Kezükben borotvaéles vonőkés, vagy ahogy ők mondják: „kézivonyó“. Télen, nyáron, esőben, hóban, ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a ritmikus hajlongás. A mögöttük lévő halomba rakott hasábfa lassan fogy. Egy ember napi nyolc órai munkával egy két métert ha megtisztít belőle. Sokat tettünk, de nem eleget AZ EGYSÉGES PARASZTSZÖVETSÉG BEADVÁNYA A NEMZETI FRONTHOZ Mint ismeretes, a nyitrai alakuló gyűlésen a küldöttek megválasztották az Egységes Parasztszövetség Szlovákiai Központi Bizottságát, elnökségét és jóváhagyták az alapszabályzatot. Szövetségünk ezzel tagja lett a Nemzeti Frontnak, s elnöke P. Jónás mérnök, valamint főtitkára V. Mráz mérnök, az SZNT tagjai lettek. A Belügyminisztérium Prágában NV-III/3-1844/68-as számú rendelkezésében 1968. szeptember 9-én jóváhagyta a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszabályzatát és engedélyezte tevékenységét. A folyamatos munka és a szövetség küldetése érdekében a központi bizottság megalakítja saját végrehajtó szervét, élen az elnökkel és a főtitkárral. A központi bizottság eddigi tevékenysége az alábbiakra irányult: 0 Védtük a földművesek érdekeit a Földművelés- és Élelmezési Minisztériummal tartott tárgyalásainak alkalmával főleg ökonómiai természetű kérdésekben és az 1969-es népgazdasági terv készítésénél: 0 Földműveseink társadalmi érdekeit a Nemzeti Front szerveiben védjük. Részt veszünk a népgazdaság különféle ágazataira vonatkozó törvényjavaslatok előkészítésében, melyek érinteni fogják a Parasztszövetség tagjait. Ide tartozik pl. az új szövetkezeti törvény, a földalapról szóló törvény és más fontos törvényjavaslatok kidolgozása: 0 A jövőben fölépítjük a központi bizottság és szövetségünk járási vezető, végrehajtó szerveit. Egységes nézetre törekszünk Elsődleges feladatnak tekintettük, hogy egységes álláspontra jussunk a mezőgazdasági üzemek és a vele együttműködő szolgáltató vállalatok önigazgatási szerveinek felépítésében. Főképpen a gazdasági szövetkezetek alakításáról és szövetségéről, a meliorációs szövetkezetek, valamint a gépállomások, továbbá a mezőgazdasági építővállalatok szövetségeiről esik szó. A Földművelés- és Élelmezési Megbízotti Hivatal a párt központi bizottságával az említett intézmények előkészítő bizottságaival való tárgyalás során tisztáztuk a szövetségek szervezési vonatkozásait. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a döntő szó a mezőgazdasági termelőüzemek szövetségeié, vagyis az Egységes Parasztszövetségé és az Állami Gazdaságok Szövetségéé-marad. Ezek közül az Egységes Parasztszövetségnek különleges helyzete és küldetése is van, mert egyben mint társadalmi szervezet, másrészt mint gazdasági szervezet védelmezi tagjainak érdekeit a szolgáltató, a szállító és a feldolgozó partnerekkel szemben. A védelmet a mezőgazdasági termelőüzemek a szövetség képviselőin keresztül kapják, akiket delegálunk az egyes partnerüzemek igazgatósági tanácsaiba. A Parasztszövetség Központi Bizottsága terv szerint kéthetenként ülésezik és intézi a folyóügyeket. Az elnökség kidolgozta és sajtóban közzétette az Egységes Parasztszövetség programját, a szervezeti fölépítés tervezetét és saját tárgyalási rendjét. Tizennyolc járásban Szeptember végéig Szlovákiában 18 járásban alapították meg a parasztszövetség előkészítő járási bizottságait. A bizottságokat a járási mezőgaz. dasági társulások elnökségi tagjaiból, a termelési igazgatóságok képviselőtestüléteiből és a oyitrai konferencián résztvevőkből, alakították. A szövetség megszervezéséről'szóló szövetkezeti gyűléseket október végéig tartják, ahol jóváhagyják a tagoknak a szövetségbe való belépését, ugyanakkor megvitatják a szövetség programját. Ezzel egyidejűleg a taggyűléseken küldötteket választanak a járási konferenciákra. Ezeket a konferenciákat december 15-től tartják, ahol megválasztják a szövetség járási szerveit és a küldötteket a VIII. szövetkezeti kongresszusra, melyet 1969 első negyedében tartunk. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága javasolja, hogy a járási előkészítő bizottságik az alakulófélben lévő Nemzeti Front járási szerveibe nevezzék be küldötteiket és azok tevékenyen vegyék ki részüket a munkából. A Parasztszövetség elnöksége két kérvényében, valamint a Nemzeti Front Központi Bizottságával való tárgyalás alkalmával kérte, hogy a mezőgazdasági termelők és azok legnagyobb szervezete az Egységes Parasztszövetség a népgazdaság feladataiban való részesedése arányában kellő létszámmal kapjon helyet az SZNT-ben. Az eddigi képviseleti két hely ugyanis nem fedi a kijáró arányt. Az Egységes Parasztszövetség választott és végrehajtó szerveinek munkáját akadályozottnak tekintjük, mert nincs megfelelő helyiségünk. Ennek következtében sem a társadalmi, sem pedig a közgazdasági fölépítménv koncepcióját nem készíthetjük el a kívánt alapossággal. Ezzel egyidejűleg a választott szervek nem teljesíthetik az illetékes állami és politikai szerveknek, sem pedig a szövetség szerveinek határozatait. A végrehajtó szervezet kiépítésének lemaradását a lakáshiány Is előidézi. Amennyiben ezeknek az alapvető feltételeknek megoldása nem tartozik az Egységes Parasztszövetség hatáskörébe, szükséges, hogy a Nemzeti Front Központi Bizottsága kellő támogatást nyújtson a parasztszövetségnek azok megoldásában. állnak a galagonyabokrok alatt egy kis ház szomszédságában. — Kié ez a méhes? — kérdem Nagy Józseftől. — A pozsonypüspöki szövetkezeté. Gyakran kijárok ide. Ismerem a mémészt. A bátyját is ismertem. Rákban halt meg, egész fiatalon__ A szavak elvesznek a csendben. Az ember akárhova téved, mindenhol emberi sorsokba, tragédiákba ütközik.‘Még egy elhagyott méhesben ik. — Érdekes rész ez a darab' itt — mutat Nagy József a galagonyákra, — mintha Afrika egy darabját felejtette volna Itt az idő. Néhány évvel ezelőtt a filmesek is felfedezték. Valami afrikai tárgyú filmhez készítettek felvételeket__ A Duna part A szakadozott parton állunk. Keskeny ösvény vezet idáig. Vad szél tépi a bokrokat, összegomboljuk a kabát szárnyait. Itt már érezni az ősz fogát. Kemény, harapós. Nyáron ezen a helyen halászok lesik a szerencsét. Most kihalt, üres a part. Az áradások hordaléka szürke-piszkosán fekszik a lábunk alatt. A part melletti mélyedés vizében egykedvűen ' bámulják magukat a fák. Ki tudja mióta, s ki tudja meddig?! Már benne járunk a délutánban, a Nap a Duna túlsó oldaláról küldi felénk egyre erőtlenedő sugarait. Indulni kéne hazafelé. Vagy csak egyszerűen elmenni valahová tovább, lefelé, követve a Duna hömpölygő hullámait ... Mert nincs az emberben perc nyugalom, s ez az ősz nem a megnyugvást hozta. A gondolatok megállíthatatlan sora elindul, kötődik és oldódik bent és rajtunk kívül, ahogy az évszakok, ahogy a világ, s a sorsunk mozog. Nem lehet elmenekülni, sem kitérni... Vállalni kell az egészet. A szél zúgását erős dübörgés szeli ketté. Felettünk egy raj helikopter zúg el, át a Duna túlsó partja felé. Kattogó, recsegő hangjuk felveri az őszi erdő csendjét. Ezt is élni kell. Mert az ősz nem megnyugvás, hanem küzdelem. GÁL SÁNDOR Nagy József rajzai. Akik feltörték az ugart. A húsz évvel ezelőtt alakult tőrei szövetkezet alapító tagjai, középen Furinda Rudolffal, Szlovákia első szövetkezeti elnökével. Bállá felv. SZABAD FÖLDMŰVES 1988. október 19. Zokog, zokog az ősz konok hegedűje, zordul szívem fordul szívem keserűre. (PauJ Verlaine) nyenyár szegélyezi az utat. Zöldesfehér kérgük szinte világít. Az aljnövényzet sötét tömbje csak kiemeli vonalaikat. Emlékeztetnek valamire. — Szépek, igaz? — mutat a fákra Nagy József. — Már megcsináltam metszetben és színesben is őket. Mégis mindig találok bennük valami újat__ — A szenei kiállításodon nem volt azokból a képekből? — De igen. Több is, ha nem tévedek. így már tudom, honnan olyan ismerős ez a facsoport. A valóságban ugyan rhás egy kicsit, de ha kimetszenék az erdőből ezt a részletet, nyilván másként hatna. Azt mutatná, amit a művész szeme, s gondolkodása lényegesnek tartott és kiemelt. — Ez még nem az igazi ősz. A színek eléggé nyersek, vadak. De azért így is érdekes. Már bent járunk az erdő mélyén. Ha egyedül volnék, órákig bolyonganék. Nagy József viszont ismer itt minden utacskát. Évek óta járja a — Mennyit lehet keresni ezzel a munkával? — Az attól függ, milyen a fa. Általában 1000—1300 koronára jövünk ki. — Hová szállítják a fát? — Van amit a papírgyárakba, de egy része külföldre kerül. Hogy hova, azt nem tudom. Hajóval viszik hol le, hol fél a Dunán. — Ősszel és télen nem kellemetlen így ülni a szabad ég alatt? — Mit csináljunk? — Nem gondoltak arra, hogy legalább tetőt építsenek a fejük fölé? — Gondoltunk, jó is lenne, de hát az az erdőgazdaság dolga lenne. S hát mindig máshol dolgozunk, ott, ahol éppen kitermelik a fát. Tetőt vagy valami fészert pedig nem lehet mindenhol építeni. Illetve lehetni lehetne, csak túl költséges volna... Egy elhagyott méhesben Alig párszáz lépéssel távolabb a tisztás Duna íelpli oldalán kaptárak Minden évszaknak megvannak a maga színei. A tavaszi virágbaborulás valami bódult-mámoros, buja, felkínálkozó kitárulkozás. Csillogó pompa, vad és kiismerhetetlen. Friss és termékenyülni vágyó. A nyár már higgadtabb, szelídebb, magát-adó, elomló arany és szelíd kék ... Asszonyosan, anyásán telt. S az <Jdz? Milyen az ősz? Csendes, szelíd tónusú színeivel a megnyugvást hozza. Ritkuló lombok között almák piroslanak, a déli lankák napsütötte vonulatain érik a szőlő. A kukoricatáblák száradó, kirojtosodott levelein átjár zörögve a szél. S mégis olyan minden, mintha mozdulatlan lenne. E mozdulatlannak tűnő világ azonban elér az értelemig, valamit felold és — mert ez is lehetséges — valamit leköt: kicsit hasonlít a vegytani reakciókban végbemenő folyamathoz — feloldódnak a vegyületek, hogy új alakot öltsenek ... Ilyennek látom, ilyennek érzem néha az őszi tájat. S máskor? Máskor meg másnak. Önos szürkeség, ködnyalábok. Zuhogó eső, hideg tócsák az utakon. Látom, élem ezt is, azt is. Az őszt valahogy másképp érzem magaménak, mint a többi évszakot. Szeretem a hajnali nyirkos-ködös, csontig hatoló hidegét, a dérré változó harmat kristályait, a füvek földre lapuló zöld lándzsáin; szeretem a sárgára és pirosra érett fák lombhullajtó elszunnyadását... Ilyenkor feléled bennem valami vándor-ösztön, menni, elhagyni a kikövezett utakat, a városi dübörgést, a lerakodó kormot, füstöt, benzingőzt. Nem kell sok, csak éppen odaállni a Duna-partra, s meghallgatni a part mellett végigvonuló erdő halk zízegését. De nem egyedül, mert az egyedüllét nem oldja fel a szépséget. Töprengtem, gondolkodtam, kivel is volna érdemes bejárni egy darabját az őszi erdőknek Csallóköz felső részén. Végülis a kérdést így fogalmaztam meg: ki ismerheti ezt a tájat a legjobban, ki tudja megmutatni, felszínre hozni színeit, rejtett szépségeit? A. válasz ezután már egyszerű és kézenfekvő volt. Mert ki ismerhet jobban egy tájat a festőnél, aki benne Duna-parti erdőséget ceruzával, jegyzetfüzettel, s alig akad olyan hely, amit nem örökített volna már meg. — Autóból keveset látni. Jobb ide gyalog vagy kerékpárral jönni. Nagy erdei tisztás tárul elénk. Lehet vagy öt hektárnyi. Friss gyeptörés. — Nocsak! — mondja kissé meglepődve. — Feltörték a legelőt. Látnod kellett volna azt is, mert így nem érzékeled a különbséget. Mikor még nem volt felszántva, zöld színével belesimult az erdőkbe, most meg, mintha felemelkedett volna, megtörnek a vonalak. Érdekes, roppant érdekes __ 3
