Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-12 / 41. szám

TERVEK ES GONDOK KEGYELMES PADtSAH HIVATf K/A, TISZA VIZET ITTA, YÁ6Yll( ANNAK JZ/YE VISSZA... SZABAD VAGY, BÁLINT/ ,SZÓLJ AZ­Érdekemben. > ^ magam is SZERETNÉM, KA VALAKI , MEGMONDANA» ' NEM FELEJTEM El... i W&ZF VAJON MIT ff FORRAL A SZULTÁN j-EZ JÁRT TÖRÖK \ BÁLINT GONDOLATÁBAN. ...ES A RAB OROSZLÁN SZEMÍBDL rZYÖNGYÖZÖTT A KÖNNY. Beszélgetés Hubík Istvánnal, a Madách könyvkiadó föszerkesztöhelyettesével A hazánkban létrejött változások január 6ta mindenkit egy kissé politi­zálásra késztettek. Mindezt betetőzték az augusztusi bonyolult s egy cseppet sem kedvező események. Figyelmünk is mindig a legégetőbb, leg­aktuálisabb napi eseményekre terelődött; azokat elemeztük, boncoltuk, s latolgattuk kilátásainkat. Ennek következtében minden más, sokszor ta­lán nagyon is fontos gyakorlati teendőinket hagytuk figyelmen kívül. Nem csak a gazdasági problémákra, a nemzetiségi kérdés rendezésére, vagy a föderációs tervek megvalósítására gondolok. Természetesen ezek az elsőd­leges megoldásra váró feladatok. Azonban ezen kívül vagy ezen túl is van éppen elég tennivaló. Ugyanis tény, hogy az események naponkénti változásában, áradásában megfeledkeztünk a kultúráról. Ez egyaránt vo­natkozik falura, városra, s egyáltalán nem vet valami kedvező fényt azok­ra, akik ezt ilyen vagy olyan okok miatt elhanyagolták. Nem akarok mélyebben erről a problémáról beszélni, mert nem tartozik szervesen az alábbi interjú kereteibe, de azért valahogy mégis csak össze­függ. Hogy hogyan, azt majd látni fogjuk. Egy példát legelőbb is: legalább másféltucat eredeti művet jelentetett meg kiadónk, s e könyvekről lap­jainkban alig közöltek valami ismertetőt, nem is beszélve komolyabb írá­sokról, recenziókról. így természetesen nem jutottak a köztudatba sem ... Hogy ez milyen hatással van vagy lehet könyvkiadásunkra, arról azt hi­szem felesleges bővebben beszélni. Az élet azonban ennek ellenére tovább megy a maga útján. Tavaly létre Jött a Tátrán kiadó keretein belül a Magyar Üzem, amely az idén már tel­jesen önállósult s Madách Imre kiadó néven szerepel. Az önálló kiadó léte azonban sok olyan probléma elé állítja a kiadó dolgozóit, amelyek egy­általán nem mondhatók könnyűnek. Napjainkban készül az új kiadási terv, ezért úgy gondoltuk nem lesz felesleges, ha olvasóinkat tájékoztatjuk mindarról, ami a jövő évben a Ma­dách Kiadó terveiben szerepel, s természetesen azokról a kérdésekről is beszélünk, amelyek a mostani helyzetben gondot és nehézséget jelentenek kiadónk munkájában. Kérdéseinkre Hubik István főszerkesztőhelyettes, a Madách Kiadó veze­­tőszerkesztöje válaszolt. As idén társadalmi életünk külön­böző területein alapvető változások mentek végbe. Magyar viszonylatban az első gyakorlati, mondhatnám kéz­zelfogható eredménye a demokrati­zálódási folyamatnak kiadónk önálló­sulása. Véleményem szerint, azonban ez egyben olyan problémákat is a felszínre hozott, amelyek korábban nem voltak. A kérdés így kézenfek­vő: Az önállósult Madách Kiadónak milyen nehézségeket kall megolda­nia. hogy megfeleljen hivatásénak? Ha szabatosak akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy kiadónk az önállósulás felé tart. A folyamat visz­­szanyúlik 1967 elejére, amikor- a ko­rábbi magyar szerkesztőség a Tátrán kiadó keretében megmaradva —■ fő­­szerkesztővel az élén — üzemi szint­re emelkedett, és így működött más­fél éven át. A demokratizálódási fo­lyamat eredményeképpen ez év július 1-től a magyar üzem Madách Könyv­kiadó néven mint külön gazdasági egység dolgozik a Tátrán fióküzeme­ként, s a tervek szerint 1969 elejétől saját maga igazgatta önálló jogi sze­mély, teljesen önálló vállalat lesz. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az eltelt nem egészen két év alatt elég sok történt annak érdeké­ben, hogy a kiadó jól teljesítette hi­vatását. Gondoltunk elsősorban a ter­jesztés fájó ^pontjára, s külön ma­gyar propagandaosztályt létesítet­tünk. Kedvezően hatott a változás az eredeti magyar kéziratok sorsára, s az elfekvő érdemes kéziratállo­mány a minimumra csökkent. Köny­veink külalakra nézve is változato­sabbak lettek, egyre inkább kielégí­tik hazai olvasóink fejlődő ízlését, s mind jobban megfelelnek magyar­­országi partnereink kívánalmainak. Van itt, természetesen, még bőven javítanivaló, és sokat várunk július óta működő állandó műszaki szer­kesztőségünktől. Nehézségek? Az önállósuláshoz ad­minisztratív személyzet kell. Október 1-töl huszonketten vagyunk, a jövő év elejétől közel harmincán leszünk, s mindössze hat helyiségünk van. A legnagyobb nehézség tehát a kiadó elhelyezése. Elmélyülést kívánó szer­kesztőt munkát ilyen zsúfoltságban nem lehet végezni. Több szerkesz­tőnk hónapok óta otthon dolgozik, s rövidesen ott tartunk, hogy a szer­kesztők egyharmadának nem Jut hely a kiadóban. Amit más irodalmi ki­adók egymás közt szakosftottan, meg­osztva végeznek, mi — bár kicsiben — magunk végezzük, s nem végez­hetjük alacsonyabb színvonalon! Sok­rétű munkánkhoz számos segéd­könyvre van szükség, ami nem lehet meg minden szerkesztő lakásán. Az „.MfJWPOLl lUÄEAÄitE -\ mfiLtärmm török mim nr otthon dolgozás tehát sok esetben nehézséget okoz idősebb, tapasztal­tabb szerkesztőinknek is, az útmuta­tásra szoruló fiatal, kezdő szerkesz­tőkről nem is beszélve. Egyelőre úgy próbálunk enyhíteni a helyzeten, hogy konzultációs napokat iktatunk be, amikor minden szerkesztő bejön, és beszámol munkájáról. Ez azonban nem megoldás. A színvonal romlásá­nak veszélye nélkül nem odázható sokáig a kiadó megfelelő elhelyezése. Ha a jövő terveiről beszélünk, illik visszapillantani az elmúlt évi mun­kára is. Hogyan zárta az elmúlt évet az önállósult Madách kiadó? A kérdés meglehetősen összetett. Jóllehet a kiadó már az 1969. évi terv anyagán dolgozik, sőt annak is a végefelé tart, mert december 15-ig az utolsó kéziratot is nyomdába kell adnunk, 1968 még nem zárult le. Más a szerkesztőségi évi tervteljesí­tés és más a nyomdai kivitelezés. Az 1968. évi kiadási tervben szereplő könyvek fele még nem jelent meg, s bár lerövidített terminusokkal, vagyis rohammunkában készülnek a korrektúrák, több könyvünk megjele­nése áttolódik 1969-re. Ilyesmi elő­fordult a múltban is, de sokkal ki­sebb mértékben. A tárgyilagosság kedvéért meg kell mondanunk, hogy a tünetek már az augusztusi esemé­nyek előtt sem voltak a legbíztatób­­bak. A kiadó statisztikája szerint — ha van ilyen — melyek voltak az elmúlt év legsikerültebb könyvei, külön­­külön a vers. a próza, a tanulmány és a fordítások kategóriájában? Formális statisztikát ugyan nem vezetünk, de azért nem nehéz felso­rolnunk a lassan végéhez közeledő év, illetve a közelmúlt legsikeresebb könyveit. Nemcsak a kritika, hanem a Versbarátok Körének tagsága is kedvezően fogadta Zs. Nagy Lajos Tériszony, valamint Gyurcsó István Percmutatók című verseskötetét. Si­kerként könyvelhetjük el Tőzsér Ár­pád második kötetét is (Kettős űr­ben}, vagy Ozsvald Árpád Madách­­díjjal jutalmazott Laterna magicáját. Aztán feltétlen siker Dobos László regénye a Földönfutók, és Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén című köny­ve, továbbá Duba Gyula Baj van a humorral címen megjelent válogatott kötete. S bár még nem jelent meg (ez év végéig piacra kerül), sikerre tarthat számot Fábry Zoltán Stószi délelőttök című esszégyűjteménye, melyben ott lesz A vádlott megszólal is. S kétség nem férhet hozzá, hogy sikert arat Rácz Olivér megjelenő ifjúsági regénye: A Rezeda cirkusz?! A fordítások közül meg kell említe­nünk Duéan Hantáiknak a dokumen­MEG M/ND/G NEM TUDOM, BÁL INT, MIÉRT ÜLSZ tum-irodalom körébe tartozó művét, A középszerűség géniuszát, mely Hit­lert mutatja be közelről, s feltétlen közönségsiker lesz Jiff Brdeőka Li­monádé Joe című szatirikus cowboy­­regénye. A Versbarátok jföre „örök problé­ma“. Nemcsak a taglétszámra gondo­lok. hanem a Versbarátok Köre soro­zatban kiadott kötetekre is. Mi a je­lenlegi helyzet? A Versbarátok Köre külső kezde­ményezésre, mondhatni, közkívánatra alakult azzal a céllal, hogy egyetlen nagy családdá fogja össze versked­velő magyar honfitársainkat. A kör elsősorban a középiskolás ifjúságból szerveződött. A dolog természetéből eredően ez a tömegbázis állandóan változik, s csakis permanens tobor­zással lehet fenntartani; illetve to­vább növelni. A kiadó ez év október 1-től külön személyt alkalmaz a Versbarátok Köre, a Magyar Könyv­barátok Köre és az Iskolások Könyv­tára sorozatok teendőinek ellátására, különös tekintettel a tagtoborzásra. Ami a VBK-sorozat összetételét illeti, továbbra is igyekszünk érvényesíteni azt az elvet, hogy Jegyen benne két, de legalább egy hazai magyar költő friss kötete. Most kezdődik az új kiadói év. Az olvasókat érdekli, milyen és hény hazai magyar müvet jelentetnek meg terveik szerint. Az 1969. évi tervünkben 18 hazai mű szerepel. Ez műfajilag így oszlik meg: esszék (Dallos István: A Híd vallomása, Fábry Zoltán: Korparancs, A Kassai Batsányi Kör évkönyve, Tő­zsér Árpád: Hagyomány és folytonos­ság); széppróza (Darkó István, Duba Gyula, Egri Viktor, Monoszlóy Dezső, Ardamica Ferenc, Zólyomi Antal); versek (Ozsvald Árpád, Fecskó Pál, Farkas Jenő, Tóth Elemér, Gál Sán­dor, Batta György, Dénes György] és egy gyermekverskötet. Tavaly a Hét ben hosszú vita folvt a megjelent könyvek alacsony pél­dányszámáról. Sok értékes és hasz­nosnak tűnő javaslat is volt. Lesz-e ennek gyakorlati eredménye, emelke­­dik-e a kiadott -könyvek példányszá­ma? Hát igen, a példányszám! Szögez­zük le, hogy a kiadónak az eszmei, erkölcsi szempontokon kívül anyagi érdeke is, hogy könyvei minél több példányban jelenjenek meg. Bővülő propagandaosztályunk eddig is ért el bizonyos eredményt, s egyebek mel­lett jórészt kiépítette a könyvbizalmi hálózatot. Természetesen a kiadó le­hetőségei korlátozottak, -egymaga nem birkózhatik meg minden szub­jektív és objektiv nehézséggel. Egy bizonyos: a hazai magyar könyvpiac még messze van a telítettségtől. Hisz­­szük, hogy államjogi helyzetünk al­kotmányos rendezése itt is jótéko­nyan hat majd, és megteremti az eredményesebb munka feltételeit. Nyilvánvaló, hogy egy rövid interjú keretein belül nem eshet szó minden meglevő problémáról. E néhány sor azonban világosan azt mutatja, hogy kiadónk helyzete nem a legrőzsásabb. Olyan szervezési gondok hátráltatják a munkát, amelyek sokszor a színvo­nal rovására mennek. Ennek ellenére — mint azt az elmondottakból lát­hatjuk — feladatukat igyekeznek megoldani mindannyiunk megelége­désére. Ehhez azonben nem elég a kiadó szándéka és erőfeszítése. Kell, hogy közös üggyé váljon a szlovákiai magyar könyvkiadás: az íróké, a ki­adóé s legfőképpen az olvasóké. GÁL SÁNDOR Csallóközi Színházi Napok •4 Háromszáz résztvevő 4 Műso­ron: Holtai, Miller és Lev Tolsztoj drámái 4- Szó és gondolat — a középiskolák szavalóverse­nyére a Szabad Földműves vándordíjáért 4 Október 24- és 27-e között kerül sor a hagyományos Csallóközi Színházi Napokra. A csehszlová­kiai magyar műkedvelő színjátszó­mozgalom e jeles ünnepén Duna­­szerdahelyen bemutatkozik a nagy­­szombati szlovák színjátszócsoport Heltai Jenő Néma levente című darabjával. A MATESZ bemutatá­sában láthatja a közönség Miller: Szálemi boszorkányok című drá­máját; a Csallóközi Színház pedig Lev Tolsztoj Anna Kareniná-ját viszi színre. Az idei Csallóközi Színházi Na­pokon kerül sor első ízben a ma­gyar tannyelvű mezőgazdasági középiskolások szavalóver­senyére a Szabad Földműves vándordíjáért. Szerkesztőségünk e fő díj mellett a szavalóverseny helyezettjeinek oklevelet és érté­kes könyveket juttat. Az idei Csallóközi Színházi Na­pok alkalmat adnak értékes viták­ra, eszmecserékre, amelyek bizo­nyára nagyban hozzájárulnak majd műkedvelő színjátszásunk színvo­nalának emeléséhez. (G.) Nagy József: Dűlőül A MATESZ októberi terve 13. Lédec Lúdas Matyi 17. Hidaskürt Űri muri 18. Komárom Lúdas Matyi 19. Csilizradvány Szent Péter esernyője 19. Sókszelőce A bosszú 20. Jóka Romeo és Júlia 24. Dunaszerdahely Salem! boszorkányok (premier) 25. Komárom Salemi boszorkányok 26. Alsószeli Salemi boszorkányok 27. Vasárnap Salemi boszorkányok 29. Komárom Lúdas Matyi 30. Vágkirályfa A bosszú 30. Ipolyvisk Szent Péter esernyője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents