Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-12 / 41. szám

MüÜG^t szemle CSEHSZLOVÁK felszólalás AZ ENSZ-BEN Amióta New Yorkban megkezdő­dött az ENSZ 23. ülésszaka — bár eleinte sokan pesszimizmussal néztek a vllágférum munkája elé — mégis, ennek ellenére a világ közvélemé­nye az ENSZ felé fordult, és jellem­ző, hogy nemcsak az ENSZ keretén belül folyik a vita az égető külpoli­tikai kérdésekről, hanem az ENSZ székhelyén is különböző két és több­oldali találkozókra került sor. Ezek közé sorolhatjuk a Willy Brandt és Gromlko- találkozást, amiről lapzár­táig még nem kaptunk részletesebb jelentést, valamint a nagy port fel­verő Rusk—Gromlko találkozót. A Rusk—Gromlko találkozó az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházán kívül zajlott le és kiszivárgott hírek szerint a nemzetközi politika legidő­szerűbb kérdéseiről volt szó. Groml­ko a Rusk-kal való tárgyalást az újságíróknak adott nyilatkozatában hasznosnak minősítette. Elmondotta, hogy az ilyenfajta megbeszélések hasznosak, s nem rossz, ha az Egye­sült Államok és a Szovjetunió átte­kinti a nemzetközi helyzet általános vonatkozású kérdéseit. Kiemelte, hogy a leszerelés területén további hala­dást lehetne elérni. Michael Steward angol külügymi­niszter az ENSZ közgyűlés ülésszaka során szintén találkozik Gromlko szovjet külügyminiszterrel, akivel időszerű politikai kérdésekről tár­gyal-Az ENSZ közgyűlésén felszólalt Václav Pleékot, hazánk ügyvezető külügyminisztere, aki sajnálattal ál­lapította meg, hogy a tavalyi ülés­szak óta meglehetősen romlott a nemzetközi helyzet. Majd foglalko­zott a közel-keleti, az izraeli helyzet­tel, valamint Csehszlovákia belpoli­tikai helyzetével is. Hangsúlyozta, hogy a helyzet csakis úgy konszoli­dálódhat, ha betartjuk a moszkvai egyezményeket. Kifejezte óhaját, hogy a csehszlovák kérdést vegyék le a közgyűlés és a Biztonsági Tanács napi­rendjéről, mert ez nem szolgálja sem a világszervezet, sem Csehszlovákia érdekeit. Csehszlovákia az öt szövet­séges állammal, mint szocialista or­szágokkal maga oldja meg problé­máit. Ellentámadásba lendültek a biafraiak Az elmúlt hetekben a nigériai hely­zet alakulásából a világ külpolitikai kommentátorai azt a következtetést vonták le, hogy a tragédia befejező­dött és végétért a polgárháború. Azonban a napokban újabb fejlemé­nyeknek lehetünk tanúi. Amint az várható volt, nem alakult meg kül­földön az emigráns kormány, hanem újabb ellenállási góc keletkezett. A biafraiak egyrészt áttértek a partizán háborúra, másrészt újabb elit egysé­geket sorakoztattak fel a lagosí kor­mánycsapatok ellen. A biafralakat végképp elkeserítette a szövetségi csapatok kegyetlenkedése és nép­irtása. A kormánycsapatok már any­­nyira mentek, hogy a Vöröskereszt négy megfigyelőjét is agyonlőtték. Amint már lapunk előbbi számában is közöltük, naponta 5—1000 biafrai gyerek és felnőtt hal éhen és a szö­vetségi csapatok továbbra sem enge­dik a biafrai területre a Vöröskereszt élelmiszer-szállítmányait. Üjabban lé­­gihídon próbálják megmenteni a biafrai gyerekeket. A legutolsó jelentések szerint a jobban felszerelt biafrai egységek sikeres támadásba lendültek és beha­toltak Okigwi- városába, amelyet egy héttel ezelőtt szálltak meg a szövet­ségi csapatok. Aba térségében is si­keresen nyomulnak előre a biafraiak. A nigériai polgárháború tehát újabb fordulatot vett és egyelőre nem lehet tudni hova fejlődik. A mexikói diákok tovább folytatják sztrájkjukat Mint ismeretes, a diákzavargások miatt veszélyben volt a mexikói olim­pia megtartása. Ordaz mexikói elnök a Nemzetközi Olimpiai Bizottság köz­gyűlésén mondott megnyitóbeszédé­ben kijelentette, hogy a mexikóiak túlnyomó többsége az 1908-as olimpiai játékok sikeres megtartását óhajtja. Az utcai incidensekért az agitátoro­kat tette felelőssé. Értesülések sze­rint a diákmegmozdulásokkal kapcso­latban a múlt héten 800 személyt vet­tek őrizetbe. Olyan hírek is kiszivá­rogtak, hogy néhány vezető állású politikus kihallgatására és esetleges letartóztatására kerül sor. Mexikóban a helyzet továbbra is feszült és az ország eddigi legsúlyo­sabb válságát éli. A diáktüntetése­kért egyes hivatalos szervek a bal­oldali értelmiséget vádolják. A mexi­kói diákok legutóbb úgy döntöttek, hogy folytatják sztrájkjukat és a sztrájkbizottság éhségsztrájkba lép. Azonban az olimpia ideje alatt nem rendeznek utcai tüntetéseket. Ismét Kommunista Párt Nyugat-Németországban Majna-Frankfurtban 12 évvel Né- , metország Kommunista Pártjának be­tiltása után megalakult a Német Kommunista Párt. A megalakulást a Német Komunista Párt újjáalakításá­ért küzdő szövetségi bizottság jelen­tette be. Az új párt programjában szerepel az állam és a társadalom szocialista átalakítása. Követelik a szükségálla­pot-törvények érvénytelenítését, a fennálló határok elismerését, Bonn egyedüli képviseleti igényeinek fel­adását, az egyenjogú kapcsolatok helyreállítását, a Német Demokrati­kus Köztársasággal, továbbá az atom­sorompó szerződés mielőbbi aláírását és a monopóliumok hatalmának kor­látozását. A Német Kommunista Párt megalakulását a Szövetségi Köztársa­ság demokratikus erői örömmel üd­vözölték. A párt megalakulásával kapcsolatban különböző vélemények alakultak ki. Egyrészt azzal indokol-, ják, hogy Németországban erősödik a fasiszta veszély és szükség van egy i harcos kommunista pártra, másrészt olyan hangok is vannak, hogy Bonn a Német Komunista Párt elismerésé­vel szalonképessé akarja tenni poli­tikáját és politikai előnyöket remél a nemzetközi fórumon. Viszont van­nak olyan hangok is, hogy a párt legális működésével egyesíteni lehet­ne a nyugatnémet haladó erőket. Nixon továbbra is tartja előnyét Az amerikai választásokkal kapcso­latban a múlt hét végén közzétett közvélemény-kutatási adatok szerint Nixon változatlanul tartja, sőt egyes helyeken növelte előnyét Humphrey­­val szemben. Még a legborülátóbb statisztika szerint is, Nixonnak már csak 34 elektor! szavazat hiányzik a győzelemhez. A New York Times sze­rint Nixon eddig összesen 380 elekto­­ri szavazatot remélhet, ami 110-zel több, mint amennyi elnöki választá­sához szükséges. Katonai puccs Peruban A közelmúltban újabb puccsal bővült az államcsínyekben oly gazdag Latin-Amerika története. Október 3-án a perui hadsereg tankegységei el­foglalták Limában az elnöki palotát és a tisztikar egy része Juan Velasco Alvarado tábornok vezetésével magához ragadta a hatalmat. Fernando Be­­launde Terry, a perui köztársaság elnöke Argentínába menekült, kormá­nyának néhány tagja — a nemzeti érdekek elárulásával és megvesztege­téssel vádolva — fogoly. Még nem tudni mennyire sikerül Alvarado tábornok rezsimjének gyöke­ret verni. Az egyetemi diákság tiltakozási kísérletei és 30 ezer cukoripari munkás tüntető sztrájkja máris kifejezésre juttatta a felháborodott demok­ratikus erők elégedetlenségét. Az Egyesült Államok, melynek monopőltő­­kései nemcsak Peru réz, ólom és horganybányáinak, de jelentős gyapot­ültetvényeknek is urai, egyelőre tartózkodó magatartást tanúsít, de aligha kétes, hogy elismeri a mostani jobboldali nacionalista katonai rezsimet, amely sietett feloszlatni a parlamentet, betiltotta a politikai pártok műkö­dését és súlyos vádakat olvas az előző kormány tagjainak fejére. Alvarado a külföldi tőkebehatolás elősegítésével, a pénzügyek szétzilálásával, a szu­verenitás megsértésével okolja a megdöntött kormányt, sőt korrupcióval is, amely egyébként Latin-Amerikában nem éppen nagyon ritka jelenség. Kétségtelen, hogy az alapjában véve amerikabarát Belaunde Terry, aki a gazdasági élet fellendítésének, merész útépítési és urbanisztikai tervek megvalósításának s főleg egy nagyarányú mezőgazdasági reform keresz­tülvitelének ígéretével jutott az elnöki és kormányfői poszthoz, nem telje­sítette programját. Peru ugyanis továbbra is elmaradt, túlnyomóan mező­­gazdasági ország, melyre súlyos kölöncként nehezedik a nyomasztó inflá­ció, a hazai tőke kiáramlása, a korszerű iparosítás és a piac hiánya. Az amerikai nagyipar érdekében meghirdetett agrárreform, amelyet a tragiku­san elhúnyt amerikai elnök, John F. Kennedy az úgynevezett Haladást szolgáló Szövetség révén vélt elősegíteni, mint sok más latin-amerikai államban, Peruban sem vált valósággá. De mi is jogosíthatott volna holmi illúziókra, amikor ez a Szövetség Perunak is csak néhány millió dollárt juttathatott, ugyanakkor viszont az ország nyersanyagát egyre alacsonyabb árakon vette fel a külföldi piac, főleg az üáA. És ha mindehhez figye­lembe vesszük, hogy a nagybirtokokon dolgozó indiánok, akik sötét kö­zépkorra emlékeztető munkafeltételek közt dolgoznak és bizonyos terüle­teken évenként 9 dollárnál sem keresnek többet, akkor csak iróniaképpen hat piacról beszélni. Az agrárreform eredménye mindeddig szánalmasan csekély. Növelte a nehézségeket, hogy az ország naftaforrásait kiaknázó észak­­amerikai kőolaj-társaság, búsás jövedelme ellenére, évtizedeken át adós maradt a perui államnak járó illetékek fizetésével. A perui réz, horgany és ólom-ércek kibányászásának egy további hatalmas monopólium látja hasznát. Belaunde Terry tett ugyan egyes lépéseket az északamerikai tőke befolyásának visszaszorítására, de nem ért velük célt, sőt csak fokozott ellenállásra bírta az Egyesült Államok szekerét toló perui katonai erőket. A viszály különösen annak hatása alatt éleződött ki, hogy Peru kormánya, azután, hogy az USA elutasította bizonyos lökhajtásos vadászgépek szállí­tására irányuló kérelmét, amelyek csak a „partizánok“ elleni harcra lettek volna alkalmasak, Franciaországtól máris megkapta a megrendelt Mirage V. típusú vadászgépeket. Mint általában a katonai államcsínyek hosszú sora, így többek közt az 1964-ben végrehajtott brazil, és az 1966-ban megvalósított argentin puccs is bizonyítja, Velasco Alvarado tábornok rezsimje sem oldja meg a nép létfontosságú problémáit, sőt várható, hogy az országot még inkább az imperialistákhoz láncolja, és további puccsok lavináját indítja el Latin- Amerikában. Szírt • A dél-vietnami Gerilla hadsereg az ország fővárosába vezető straté­giai fontosságú utakat támadta. Az akciók sarán felrobbantották a fővá­rosba vezető út Ben Luc-i hídját. • Willy Stoph a Német Demokra­tikus Köztársaság megalakulásának 19. évfordulóján ünnepi beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a dol­gozóknak a szocialista államban meg­testesülő szilárd hatalma csak a munkásosztály és pártja vezetésével biztosítható. • A Szovjetunióban Föld körüli pályájára bocsájtották a Kozmos 248 elnevezésű mesterséges holdat. A szputnyíkon elhelyezett berendezések normálisan működnek. % Ceausescu, a Román Államta­nács elnöke és a Bolgár Kommunista Párt főtitkára a termés ünnepe alkal­mából beszédet mondott. Foglalko­zott a román mezőgazdaság és ipar eredményeivel, majd rátért a nemzet­közi kérdésekre is. A szocialista or­szágokkal kapcsolatban kijelentette, hogy voltak bizonyos nézeteltérések, de meg van róla győződve, hogy ezek átmeneti jellegűek, és oly módon kell eljárni, hogy minél gyorsabban elhárítsuk ezeket. • A Lenini Komszomol születésé­nek 50. évfordulója alkalmából az SZKP határozata pozitívan értékelte a szervezet munkáját, amely 50 év alatt mintegy 100 millió fiatalnak adott ideológiai kiképzést. A határo­zat hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben a fiatalság osztályharcos kommunista nevelése még felelősség­teljesebb és időszerűbb, mint valaha. A nigériaiaknak is van Duböekjuk Nigériában M. A. Amos postai hi­vatalnok Kaby városában újszülött fiát Dubíeknek keresztelte, hogy ez­zel fejezze ki csodálatát a csehszlo­vák államférfi iránt. Á névadást tu­datta hazánk lagosl képviseletével. 200 halott Mexikóban Félhivatalos források szerint Mexi­kó városában a diáktüntetéseknek mintegy 200 halálos áldozata van. A diákok képviselője arról tájékoz­tatta a közvéleményt, hogy az össze­tűzések során 40 katona elesett. A legutóbbi jelentések szerint ismét puskaropogástól volt hangos a város és három járókelő megsebesült. A mexikói képviselőházban megvitatták Pillantás a nagyvilágba a diákmegmozdulásokat és a kor­mánypárti többség képviselői felszólí­tották a lakosságot az Intézmények védelmére és figyelmeztették a fia­talokat, hogy ne legyenek eszközök azok kezében, akik ártani akarnak a mexikói népnek. Három földrengés Japánban Kedden reggel három földrengés volt Japánban. A gazdasági károk jelentősek, azonban halálesetekről eddig még nem érkezett jelentés. A finnországi választások eredménye Keletnémet gazdasági csoda Még a felszabadulás első éveiben olvastam egy könyvet, aminek ez volt a címe: „Német kikelet“. A könyv részletesen taglalta Hitler uralomra jutásának körülményeit, a szociál­demokrata párt árulását, amely lehe­tővé tette, hogy a fasizmus előre tör­jön, a fasiszta vezérek torzsalkodá­sát, majd a vesztes háború utáni ál­lapotot, amikor Németország egy részén, Kelet-Németországban, a há­ború, a fasizmus romjain elkezdődött valami új, ami Luxemburg Rosa és Ernest Thälman hagyatékaira épült. A könyv címlapján egy fa látható, amelynek ágait lefűrészelték és a megmaradt rügyekből új hajtások fa­kadnak. Ez a fa szimbolikusan kife­jezte, hogy Németországban valami nagy dolog történt. A győztes ha­talmak, elsősorban a Szovjetunió le­vágta a fasizmus ágait és az új haj­tásokból lassan-lassan megszületett az új Németország. Nagy szó volt ez akkor olyan államban, ahol előzőleg Hitlerék félrenevelték a tömegeket, felsőbbrendűségre, gyilkolásra nevel­ték az ifjúságot Tragédiába rántot­ták azt a népet, amely világszerte ismeretes műveltségéről és munka­szeretetéről. A német alaposságnak minden országban híre volt és van. Nagy kár, hogy ezt a munkaszerete­tei, tudást a fasiszta vezérek a ha­ladás ellen használták fel. Amikor 1946. április 21-én megalakult Né­metország Szocialista Egységpártja, Wilhelm Pieck ezt a kijelentést tet­te: „Nagy feladat előtt állunk: új an­tifasiszta demokratikus Németország g SZABAD FÖLDMŰVES 1968. október 12. megteremtése a cél . Otto Grotewohl pedig így köszönti a párt alakuló gyűlését: „A régi álom valósággá vált, megszületett a német munkás­­osztály egysége.“ Az új párt tehát megszületett és egészséges alapokon kezdte meg a munkát, amely nem volt könnyű. El­sősorban is hatalmas agitációs mun­kát fejtettek ki a tömegek között, hogy meggyőzzék a parasztságot, a munkásságot, az értelmiséget arról, hogy Németországnak Európában nem a mílitarizmus újjáépítése, a háborúk kirobbantása a feladata, ha­nem az, hogy békés épitőmunkával a haladás, a szocializmus érdekeit szolgálja. Sem a politikai munka, sem a gaz­daságépítés nem volt könnyű. A há­ború sokkal nagyobb károkat okozott Kelet-Németországnak, mint Nyugat- Németországnak. Amint köztudomású a szövetségi csapatok kevés ellen­állás után szállták meg Németország nyugati részét. Viszont a keleti ré­szen a hitleri hadvezetés az utolsó órákig elkeseredetten védekezett, számítva arra, hogy a szövetségesek esetleg megbocsájtanak Hitlernek és a Szovjetunió ellen fordulnak. Hogy ez nem következett be, ez a világ közvéleményének köszönhető, amely akkoriban olyan erős volt, hogy nem jöhetett létre külön béke a nyugati szövetségesek részéről az utolsó óráit élő fasiszta Németországgal. Egyez­ség tehát nem jött létre, azonban, amíg a nyugati hatalmak könnyen nyomultak előre, a Szovjetuniónak még mindig hatalmas erőkifejtésébe került, amíg a rommá lőtt Berlinben a Reichstagra kitűzhették a vörös zászlót. Véget ért a háború, amely a Hágnak 50 millió halottjába és 30 millió sebesültjébe került. Németor­szág közel 6 millió emberéletet vesz­tett, ezenkívül az anyagi kár 200 mil­liárd márkára rúgott. A lakások 35 százaléka elpusztult és az ipar 30 százaléka is romokban hevert. Kelet- Németországban, amint már említet­tük, sokkal nagyobb volt a kár.. Itt az ipar potenciájának 40 százaléka ment tönkre, a városokban a lakások fele használhatatlanná vált és tönk­rement a mezőgazdasági gépek 30 százaléka is. Az újáépítést valúsággal a semmi­ből kellett kezdeni. Csekélyebbek voltak itt a lehetőségek is, mert amint köztudomású, az ipar nagy része a háború előtt főleg a nyugati ország­részekbe központosult. Elég megem­líteni azt a tényt, hogy a mai Nyu­­gat-Németország területén termelték a háború előtt az acél és vas 80 szá­zalékát és az öntödék 80 százaléka is ott volt. Kelet-Németországban inkább a könnyűipar kapott szót. A munka tehát két szakaszon kezdődött meg. Elsősorban gyors ütemben fejlesztet­ték az ipart, főleg a kémiai ipart, má­sodsorban megkezdték 1945 őszén a földreformot a nagybirtokokon. A földbirtokokon megkezdték a szövet­kezeti gazdálkodást, valamint állami gazdaságot alakítottak. A gyárakat pedig államosították. Hogy milyen nagy volt a fejlődés a mai napig, ar­ra a legjobban jellemző az a világot bejárt megállapítás, hogy a nyugat­német gazdasági csoda után Kelet- Németországban is gazdasági csoda történt. Hogy mennyire fejlett az ipar, mennyire emelkedett az élet­­színvonal, valamint, hogy milyen magas szintű a munkaszervezés, arra a legjobban jellemző az a tény, hogy már 1966-ban áttértek a munkások az ötnapos munkahétre. Ma a Német Demokratikus Köztársaság ipara any­­nyira fejlett, hogy világméretben már a hetedik helyre küzdötte fel magát. A népgazdaság stabilizálása után tehát a Német Demokratikus Köztár­saságban hatalmas fejlődés követke­zett be mind a mezőgazdaságban, mind az iparban. Mezőgazdaságát joggal csodálják meg a szocialista és a nyugati államok szakemberei is. Rendkívül magas a belterjesség, és gyorsan nő a munkatermelékenysége is. Az iparban hasonló a helyzet. A fejlődés azonban csak most vesz gyorsabb ütemet. A tervek szerint 1980-ig a tudományos káderek szá­mát meg két és félszerezik. A mér­nökök számát pedig három és fél­szeresére emelik. A német kikelet tehát annakidején joggal keltett reményt a világ béke­szerető embereiben. Oj fény jelent meg Németország egy részén, amely a mai napig bevilágítja egész Euró­pát. Ez a fény a marxizmus-leniniz­­mus gyakorlati alkalmazása alapján jött létre és világosan mutatja az utat a Német Demokratikus Köztársaság és egész Európa népei előtt. Német­ország Szocialista Egységpártja táp­lálja ezt a fényt, méghozzá töretle­nül, minden ingadozás nélkül, a szo­cialista építés szolgálatában. Ez a párt tényleg csodákat művelt. Meg­nyerte a tömegeket és azok ma min­den erejükkel egy olyan Németország építésén fáradoznak, amely fáklya­ként mutatja Európában az utat a szo­cializmus építése felé, és amely so­hasem áll többé a fasizmus, az impe­rializmus szolgálatába. Születésének 19. évfordulóján ezt a Németországot joggal köszönti az egész haladó vi­lág. BÁLLÁ JÓZSEF Finnországban megtartották a köz­ségtanácsi választásokat, amelynek alkalmából a szociáldemokrata párt kapta a legtöbb szavazatot. A szociál­demokrata párt a szavazatok 24,2; a középpárt 19,4; a Finn Népidemokra­tikus Unió 17,2; a konzervatív párt 17,1 százalékát kapta. Albánia kínai rakétákat kap Kína partmenti, segítséget nyújt Albániának. Máris üzembe helyezték a kínai radar hálózatot és elhelyez­ték az első tüzérségi egységeket is. 25 000 dollár KING gyilkosának (Herald Tribune) — A Martin Luther King néger vezető meg­gyilkolásával vádolt James EarI Ray már 25 000 dollárt kapott élet­­történetéért, de rövidesen még többet folyósítanak számára — mondja William Brandford Huie író. Huie is meg akarja írni Ray életét és ebből két alapanyagot képező rész már a kezében is van. (Ray egyébként légkondicionált cellában várja novemberi tárgya­lását.) Huie arról imert, hogy déli tárgyú könyveket ír. Ray élettörténetének megírásá­val kapcsolatban azt is elmondot­ta, hogy a gyilkosság vádlottjának folyósított pénzt Arthur Hanes, Ray ügyvédje a perköltségek ki egészítésére fordítja. Hanes ügy­véd viszont nem volt hajlandó kö­zölni, hogy ügyvédi költségeit ki fedezi.

Next

/
Thumbnails
Contents