Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-12 / 41. szám
Hoszkvo után Jelenlegi helyzetünkben nem győzzük eléggé hangsúlyozni mennyire megnövekedtek a nemzeti i bizottságok feladatai. Mindenekelőtt tőlük függ elsősorban, vajon milyen rövid időn belül sikerül konszolidálni belső viszonyainkat. Nem kell különösképpen hangsúlyoznunk, hogy mi függ ettől további fejlődésünk, a szocialista demokrácia elmélyítése szempontjából. Ugyanakkor küszöbön áll a föderációval kapcsolatos törvényjavaslat jóváhagyása. Csak természetes, hogy ez a tény is lényegesen módosítja nemzeti bizottságaink munkáját, hatáskörét. Mindezt szem . előtt tartva ült össze Liptovsky Mikulásban e héten a kerületi és járási nemzeti bizottságok titkárainak aktívája, amelyen több mint 80 titkár vesz részt. A föbeszámolóban dr. ján Filkn elvtárs, az SZNT nemzeti bizottságokkal foglalkozó komissziójának az elnöke pozitiven értékelte mindazt á munkát, amelyet a megnehezített és sokszor bonyolult helyzetben is sikerült elvégezni. Kiemelte azt a tényt, hogy nemzeti bizottságaink aktívan kivették részüket a konszolidációval kapcsolatos kérdések meg oldásából. Ugyanakkor rámutatott néhány fogyatékosságra, amelyek az egyes járásokban, de kerületi szinten Is előfordulnak. Figyelmeztetett, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a különböző bűncselekmények. Filko elvtárs továbbá tájékoztatta a nemzeti bizottságok titkárait a készülő választási törvényekről, s kérte, hogy támogassák azokat a polgárokat, akik a rehabilitációs törvény értelmében jogosan kérelmezik ügyeik rendezését. A legutóbbi területi átrendezés valóban sok vitára, sőt huza vonára adott okot. Tény, hogy né- [ hány esetben nem a legszerencséseb- ! ben oldották meg az új járások kialakítását. így aztán nem csoda, ha csupán Szlovákia területén 39 új járást kérelmeznek nemzeti bizottságok, üzemek, földművesszövetkezetek, polgárok. Meg kell mondanunk, hogy nem egy esetben bizonyos lokálpatrióta törekvésekről van szó, ellenben tagadhatatlan, hogy a javaslatok nagyobb része valóban konkrét gazdasági elemzésekből s társadalompolitikai indokolásokból indul ki. Például nehéz lenne „kiforgatni“ azt az érvet, hogy a nyolc évvel ezelőtt alakult úgynevezett „nagy járások“ néhány szerve mindmáig képtelen megfelelő kapcsolatot teremteni a hatáskörébe tartozó falvakkal, községekkel. Bár a 39 új járás kialakítása talán kissé túlzott követelmény, hisz ez a szám magasabb a jelenlegi járások számánál, mindegyik javaslat felett el kell gondolkodni, ugyanis tartalmazhat figyelemre méltó gondolatokat. érdekes momentumokat. Mindenekelőtt bizonyos kritériumokat kellene kidolgozni, amelyek alapján azután elbírálnák ezeket a kérelmeket. Persze közrejátszik majd még az is, vajon a föderatív államforma el fogadása után két- vagy háromfokozatú irányítás bevezetése válik szűk ségessé. A kétfokozatú mellett szól mindenesetre, hogy lényegesen megnövekedne a járási nemzeti bizottsá gok s ugyanakkor a városi nemzeti bizottságok jogköre, s az államappa rátus végrehajtó szervei mintegy kö zelebb állnának a polgárok problé máihoz. A jelenlegi helyzetben persze hasznosabb, ba valóban indokolt esetekben bizonvos „határkitgazításo- : kát“ eszközölnek felettes szerveink, ugyanakkor betartva a fontossági sorrendet ezt a kérdés is meg kelt oldani a maga komplexumában. Egyre gyűlnek az anyagi eszközök a 2171-es bankszámlára. Az egyes üzemek, földművesszövet kezetek, egyének, iskolák, intézetek koronát korona mellé rakva százezres tétekkel növelik a köztársasági alapot. S ha már az ajándékozásnál tartunk szükséges megjegyezni, hogy a hazánk megsegítésére felajánlott anyagi eszközök akkor értékesek valóban, ha azokat két kezünk munkájával teremtjük meg. Ne forduljon elő, hogy tekintélyes tételeket ajánlunk fel különböző üzemi alapokból, I s ugyanakkor az illető üzeni az állam j segítségére szorul. Ilyen esetben tehát a kevesebb több, éppen ezért soha ne feledkezzünk meg a felajánló- j sok erkölcsi oldaláról. Az utóbbi napokban is egyre növekedik az „aranyalap“. Az Állami Bank fiókjai a legutóbbi jelentések szerint 73 520 gramm aranyat vetlek át polgárainktól. j-mre) 2' SZABAD FÖLDMŰVES A moszkvai tárgyalások eredményeiről tanácskozott a héten Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége. A kiadott komüniké tartalmát gondosan áttanulmányozva aránylag könnyen vonhatunk le következtetéseket belpolitikai helyzetünk konszolidációját illetően, s nem kevésbé pártunk további politikai vonalvezetésével kapcsolatosan. Pártunk Elnöksége egyetértését fejezte ki a moszkvai küldöttség álláspontjával, s egyértelműen elfogadta a tárgyalások eredményeit. Nyilvánvalóan ezzel összefüggésben fontos határozat született. A legközelebbi napokban dokumentumot dolgoznak ki kommunista pártunk konkrét feladatairól a jelenlegi időszakban, amelyet a Központi Bizottság elé terjesztenek jóváhagyás és természetesen megvitatás céljából. A dokumentum fontosságára abból is következtethetünk, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártonkívüliek megismerkednek majd tartalmával. Pártunk elnöksége leszögezte, hogy a további munkának mindenekelőtt a január utáni politika pozitív eredményéihez, valamint a pozsonyi nyilatkozathoz és a moszkvai egyezményhez kell igazodnia. Meg kell erősíteni a párt marxista-leninista egységét^ a politikai rendszer stabilitásának alapfeltétele viszont a párt vezető szerepének elmélyítése a társadalmi élet minden szakaszán. Éppen ezért nagyon világosan ki kell fejteni a január utáni politikának azokat a pozitív vonásait, amelyeket igazolt a gyakorlat, s amelyek egyúttal a gerincét is alkották. Persze a január utáni politika pozitív vonásaitól élesen el kell határolni mindazt, ami lényegében szocialista társadalomépítésünk meggyengítésére irányult, s mintegy élősködni kívánt demokratikus vívmányainkon. Nem kevésbé fontos az, hogy mindennek a következményeként felmerült fogyatékosságokat Is kiküszöböljük az irányításból, hisz ezek lényegében fékezték pártvezetésünk január utáni törekvéseit. A komüniké hangsúlyozza, hogy szocialista társadalomépítésünk útján mindenképpen igazodnunk kell a marxizmus-leninizmus általános érvényű törvényszerűségeihez s nem szabad szem elől tévesztenünk azt a követelményt, hogy szüntelenül harcolni kell a különböző burzsoá ideológiák ellen. Ennek szellemében utat kell találnunk a párt ideológiai egységének és szilárdságának megteremtéséhez, amelynek egyedüli útja a párton belüli demokrácia lenini normáinak következetes betartása. Kommunista pártunk tagjaira felelősségteljes munka vár, a párt politikai elképzeléseit, határozatait fegyelmezetten és következetesen kell érvényesíteniük a közéletben. Mindez elválaszthatatlan a párton belüli demokrácia fogalmától. A párt feladatainak megállapításakor úgyszintén nagy gondot kell fordítani a káderkérdésekre is. Ügyelni kell arra, hogy az államapparátusba és a pártszervekbe olyan emberek kerüljenek vezető beosztásokba, akik a nép bizalmát élvezik s ugyanakkor szilárdan állnak pártunk, a szocializmus és a proletár nemzetköziség elveinek talaján. Különös figyelmet kell szentelnünk az ideológiai munkának. Minden kommunistának ideológiánk internacionalista szelleméből kell kiindulnia, .s^egyértelműen meg kell értenie hazánk fejlődésének távlatait, amely elképzelhetetlen anélkül, hogy egyre szorosabb kapcsolatokat teremtsünk a Szovjetunióval és a . baráti szocialista országokkal." S ennek az értelmébéü kell megfogalmazni a politikai teendőket mind gazdasági, mind katonai és kulturális vonatkozásban. Mindenekelőtt kötelező ez a hírközlő eszközökre, amelyek tevékenységét határozottan szocialista szellemben kell irányítani, s arra ösztönözni, hogy segítsék elő kommunista pártunk politikai elképzeléseinek realizálását a pozsonyi nyilatkozattal és a moszkvai egyezménnyel kapcsolatosan. Az Elnökség meghagyta a tömegtájékoztató eszközök irányításának további megszilárdítását. Világosan ki kell fejteni álláspontunkat a Nemzeti Front koncepciójával kapcsolatosan is, amely zárva tartja kapuit minden új politikai párt előtt, s egyedül a szocialista társadalomépítés alapelvein áll. Ugyanúgy őrködni kell a január utáni politika összes pozitív vívmánya felett, óvni a párt és a dolgozó nép egységét, a dolgozók részvételét biztosítani az irányítás minden területén s egyúttal ellenállni minden olyan Irányzatnak, amely anarchiát akar kiváltani. Mielőbb el kell érnünk, hogy erőinket a demokratikus centralizmus alapelveinek megőrzése érdekében sorakoztassuk fel. Mindez nem jelenti azt, hangsúlyozza a komüniké, hogy visszatérünk a január előtti politikához, sőt az ötvenes évek deformációihoz, a szocialista törvényesség semmibe vevésének időszakához. Polgáraink jogi védelme és biztonsága érintetlen, természetesen az olyan polgároké, akik nem vétenek érvényes törvényeink ellen. A párt további feladatait magába foglaló dokumentum feldolgozza majd a föderatív államrendezéssel kapcsolatos kérdéseket is, felvázolja a párt működését az új, megváltozott körülmények között s bőven foglalkozik az új gazdasági irányítással kapcsolatos kérdésekkel is. Külpolitikánk alapelve — szögezi le a komüniké — továbbra is a szocialista országokkal való szoros együttműködés, s az az elv, hogy minél jobban járuljünk hozzá a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdító sához. Hazánknak, dolgozó népünknek a lehetőségek szerint teljes mértékben hozzá kell járulnia az imperializmus elleni harchoz, a világbéke megteremtéséért indított küzdelemhez. Néhány hamis hírt is kénytelen volt dementálni pártunk Elnöksége legutóbbi ülésén. Főleg nyugati hírforrások terjesztik, hogy a moszkvai tárgyalások után, a Központi Bizottság ülése előkészítésének időszakában tanácskozások folynak bizonyos káder-kérdésekről is pártunk és kormányunk legmagasabb szintű vezetésében. Az Elnökség megállapította, hogy ezek a hírek alaptalanok. A továbbiak során pártunk Elnöksége megvitatta a föderációval kapcsolatos törvényjavaslat néhány problémáját is. A különböző bizottságokban dolgozó kommunistákat figyelmeztette, a munkát úgy irányítsák, hogy október 28-ig a Nemzetgyűlés elé terjeszthessék a törvényjavaslatot, s azt a Nemzetgyűlés elfogadhassa. Tudomásul vette az Elnökség a párt sorainak bővüléséről szóló jelentést, amely arról tanúskodik, hogy az utóbbi hetekben sok polgártársunk jelentkezik a kommunista pártba. Augusztus felétől szeptember közepéig nem kevesebb mint 7199 új tag lépett a pártba. Az Elnökség hangsúlyozta a párt sorainak növekedését elsősorban a pártszervezeteknek kell irányítania, ugyanakkor több figyelmet kell szentelni a fiatal munkásoknak, mezőgazdasági dolgozóknak, értelmiségieknek és a nőknek. Amint tehát az elején megállapítottuk, pártunk Elnökségének legutóbbi ülése, illetve a kiadott komüniké valóban életünk, társadalom-politikai helyzetünk minden területét érinti, s világos következtetések vonhatók le belőle a jövőt illetően. Mindannyiunknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek egyaránt feladata, hogy pártunk politikája mellett kiálljunk, s internacionalista hagyományainkhoz híven a szocialista tábor erős láncszemévé váljunk. A föderációs törvényjavaslattal egyidőben legfelső szerveink össznépi vitára bocsátották a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytörvény-javaslatot is. Hazai magyar körökben sokan bizakodással, mások bizonyos fenntartásokkal fogadták. S éppen ezért, mielőtt véleményt fűznénk az alkotmánytörvény-javaslathoz, le kell szögeznünk egy tényt: ez a magyar kisebbség további életét is meghatározó alkotmánytörvény nem kUlső befolyás eredményeképpen született meg, hanem a csehszlovákiai magyarság összefogásának vívmánya. Hisz mindannyian tudjuk, hogy a burzsoá köztársaság „kisebbségi joga“ nemzetközi fórumok nyomására lépett érvénybe s tartalmában, de realizálásában is mindvégig megőrizte „adomány-jellegét“. Továbbá azt sem hallgathatjuk el, hogy a javaslat lényegében tartalmazza mindazt, amit az elmúlt fél évszázad folyamán a Szlovákiában élő magyarság el szeretett volna érni. Bármiképpen is magyarázzuk lényegét, értelmét, egy olyan területet jelent, amelyen „mozogni lehet“, hiszen az a puszta tény, hogy mint nemzetiségi csoportot ismeri el a köztársaság területén élő magyarokat sokat von, illetve vonhat maga után. De az sem kerülheti el a figyelmes olvasó szemét, hogy részt kértünk és részt kaptunk a hatalom gyakorlásából, jogunk van nemzetiségi szervek, intézmények létrehozására. Ha most visszagondolunk az elmúlt hónapok vitáira, vádaskodásaira elmondhatjuk: ennyire nem számítottunk. Bár bíztunk, hitünket a legsúlyosabb rágalmazások idején sem veszítettük el, méltán tartottunk „bizonyos“ befolyások érvényesülésétől. Közben azonban sikerült bizonyítanunk. Ismét hitet tett Szlovákia magyarsága a köztársaság mellett, nehéz, bonyolult napjaiban egy emberként szállt síkra az egység megtartásáért. S ez a tény végül a kételkedők, rágalmazók torkára forrasztotta a szót. Talajukat vesztették, bárki bizonyosságot szerezhetett, hogy „történelmi tényekre, tudományos kutatásokra stb,“ alapozott téziseik messze elrugaszkodtak az objektivitástól, álelméletekkel szerették volna megmételyezni a két nép egyre erősödő barátságát. A gondosan „hizlalt“ gömböc tehát elpukkant, kár volt a fáradozásért! ... Pepsze túlontúl naiv elképzelés lenne azt hinni, hogy ezzel egyszer s .mindenkorra szerteoszlott a veszély,’hogy a magyar és a szlovák dolgozók közös ellenségei szegre akasztják a fegyvert A nacionalizmus, amint azt módunkban állt tapasztalni, nagyon ragályos betegség, a „szorgalmasan“ elhintett mag hoz-Egyenjogúak leszünk hat még „gyümölcsöket“. Hozhat, ez természetes, viszont tőlünk függ, milyen feltételeket teremtünk különböző szennyes áramlatok számára. S itt, ezen a ponton ad okot bizakodásra elsősorban az alkotmánytörvényjavaslat. Lehetetlenné teszi, hogy bármikor is illegálisnak nyilvánítsa valaki természetes emberi jogaink gyakorlását. Hogy kétségbe vonja, egyáltalán Jogunkban áll-e magyarul, anyanyelvűnkön beszélni az utcán!.., Az alkotmánytörvény-javaslat október 28-án kerül a Nemzetgyűlés elé. jóllehet nem fogadják el közfelkiáltással. Jóllehet különböző ellenvélemények kerülnek felszínre. Van okunk bizakodásra. Meggyőződésünk, hogy győzedelmeskedik a józan ész. Viszont addig is mindent el kell követnünk e javaslat sikerének érdekében. Nem, nincsen helye jelenleg a megnyugvásnak, passzivitásnak. Mindannyiunk véleményére szükség van, s nemcsak a CSEMADOK helyi szervezeteinek, de mindenütt, ahol magyar nemzetiségű dolgozók élnek, állást kell foglalni — pro vagy kontra! ... A helyzet objektív elemzéséből kiindulva tegyük meg mindannyian javaslatainkat, módosításainkat. Legyen az alkotmánytörvény olyan dokumentum, amely végleges és teljes biztosítékot nyújt mindannyiunk számára. Véleményünk szerint az alkotmánytörvényben egyértelműen és világosan ki kell domborodnia annak a ténynek, hogy a nemzetiségek is egyenértékű és egyenjogú hordozói a csehszlovák államiságnak. Ezt az objektív realitást ne utalásokból, félmondatokból kelljen kihámozni. Nem kevésbé fontos, hogy az alkotmánytörvény szelleme, alapelvei teljes egészében áthassák a Cseh- illetve a Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi törvényeit, óvakodnunk kell tehát attól, hogy a paragrafusok különböző hajlataiban, kacskaringóiban elsikkadjon a törvény lényege. Hisz mindannyian tudjuk, hogy így ismét termő talajra találna mindaz, ami az elmúlt időszakban nagyon is mélyre eresztette fullánkjait. Kétségbevonhatatlan, hogy január óta megszilárdult népeink egysége. Komoly, jelentős tényező ez további sorsunkat illetően, így azután lényegesen könnyebbé válik majd megállapítani, vajon ki hová tartozik. Vajon kinek érdeke ennek az egységnek a meggyöngítése, felelőtlen megbontása. Ugyanakkor viszont még ma is hiba lenne elsiklani afelett, illetve azok felett, akik „üsd, vágd nem apád“ alapon próbáltak éket verni közénk, akik szemében a jövőben is vörös posztó marad a szlovákiai magyarság törvényes jogainak megadása. ÍB) K-ű inm-e n i d c u n M ötven év Az emberiség történetének korszakait évezredekkel, évszázadokkal mérjük. így aztán a történelem időrengetegében ötven esztendő mindössze röpke pillanat. Egy emberöltő; egyetlen nemzedék beteljesülése. S most, hogy Csehszlovákia népei és nemzetiségei e közös hazában megértek egy emberöltőt, méltán tesszük fel hát a kérdést: beteljesültek-e az első nemzedék álmai, valósággá értek-e vágyai? Zsúfolt ötven esztendő volt ez, hatalmasakat lendült a történelem kereke, s amint az már lenni szokott, sőt, a kis népek történetében szinte kisértő törvényszerűséggé vált, hol jobbra, hol balra ... Közép-Európában a népek egymásra találása, baráti kézfogása érdekében folyt és folyik a harc. A második világháború vérzivatara után, a szocialista társadalmak közösségében nyílott rá először mód, hogy minden hátsó gondolat, önzés és diplomáciai praktika kizárásával közeledjünk egymáshoz. S tulajdonképpen itt, ezen a ponton sejlett fel az első, de az utána következő nemzedékek számára is vágyaik beteljesülése. Földrajzi fekvésünk, az ország stratégiai jelentősége, de nem utolsó sorban munkásosztályunk harcos, internacionalista szelleme, népünknek az az óhaja, amely 1948-ban érett forradalmi tetté, kijelölte számunkra a helyet, megmutatta hová kell tartoznunk. A szocialista társadalomközösségen belül érezhettük először, hogy államiságunkat, önálló társadalmi létünket nem fenyegeti veszély, hogy bármikor nyugodt lelkiismerettel kérhetjük szomszédaink segítségét. Gazdasági vonatkozásokban óriási távlatok nyíltak meg előttünk, fejlett iparunk kiválóan illeszkedett he a szocialista tömb gazdasági rendszerébe. Talán mondanunk sem kellene, hogy speciálisan „nyugati“ szemmel vizsgálva a dolgot, bizonyos köröket enyhén szólva is kellemetlenül érintett negyvennyolc és ami utána következett. A csehszlovák burzsoáziában a kapitalista világ hűséges „ideológiai gyarmatot“ veszített el Közép- Európában. A két világháború közötti gazdasági segélynyújtás tehát korántsem volt önzetlen, nem a csehszlovák munkásosztálynak és parasztságnak szólt, hanem mindenekelőtt a nagyburzsoázia propagandáját szolgálta, s nemcsak itt, hanem általában. Ne csodálkozzunk tehát, ha a „nyugati“ propaganda kufárai és üzletemberei máig sem nyugosznak, hiszen „zsíros“ befektetések úsztak el anélkül, hogy legalább részben hasznot hoztak volna. Mindezt szükséges tudatosítanunk e napokban, amikor Csehszlovákia fennállásának ötvenedik évfordulójáról készülünk megemlékezni. Szükséges azért, mert mindezek a tényezők lényegesen közrejátszottak és befolyásolták a legutóbbi eseményeket, amelyek józan értékelése nélkül nem teremthetünk megfelelő perspektívát az elkövetkező ötven esztendőre. Az évfordulóknak ugyanis, amelyek a múlt precíz és objektív történelem-értékelését idézik elő, csak akkor adhatunk igazán belső tartalmat, ha sikerül általuk felvillantani a jövő útját. S ezt a célt kell szolgálnia a mi évfordulónknak is. Utat kell mutatnia, olyan utat, amely iránt népeink, nemzetiségeink bizalommal viseltetnek, amelyért lelkesedni, élni tudunk. Ide kívánkozik Feuchtwanger egyik találó megállapítása: „A történelem kerülő utakon jár, különös kerülő utakon, nem mindig látni, hová tart.“ Hát igen ... nem mindig .látni! ... Ellenben tudni talán lehet. S ma pont abban a helyzetben vagyunk, hogy sokan nem látják hová tart történelmünk. Ám ha a tények szintéziséből indulunk ki, akkor tudjuk hová tart. Akkor bízunk benne, hogy el is ér oda, ahová tart. Az idő nem csúfolhatja meg a népek, az emberek összes álmát. Mi a szocialista társadalomépítés mellett döntöttünk. Legjobbjaink ezekért az eszmékért áldozták életüket. S járjon a történelem bár a legkülönösebb utakon, mi igenis tudjuk hova tart. (-*h.) 1988. október 12.
