Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
Találkozás a nagy harcsával ELMONDOTTA: IVANICS JÓZSEF Július ötödikén, az esti órákban a Duna és a Vág összefolyásánál, illetve ettől visszafelé a vágspictől vagy 100 méterre horgásztam társaimmal. Háromnegyed nyolc felé járhatott, amikor arra gondoltam, befejezem a kilátástalan horgászatot. Egyik horgomat leszereltem és készültem a második leszereléséhez. Kivontattam a vízből, miközben azon tépelődtem, mitévő legyek? Hazamenjek, ne menjek? Tréfásan meg is kérdeztem Lénárt Lajost, aki nyugodtan horgászott, mit csináljakf Lénárt barátom nevetve válaszolt. — Sose menjen haza! Főleg ha van csalétke. Az igazi kapások ideje csak ezután következik. Bíztatott, dobjam he újból a horgot, nem lehet tudni, mi történik. Ugyanis addig, amíg a horog a vízben van mindig számíthatunk kapásra. Főleg az ilyen meleg júliusi este. Szótfogadtam. Friss lótetűt tettem a horgomra és máris nagy ívben repült vagy harminc méterre a Vágduna sötéten-lomhán folyó sejtelmes vizében. Vártam, hogy a nehéz ólommal ellátott horog leszálljon a víz fenekére. Ugyanis a víz mélysége itt eléri a 6—7 métert s az ólom fenékre szállását kis tompa koppanás jelzi, amit a tapasztalt horgász keze azonnal megérez. Esetemben ez nem következett be, mert amikor az ólmom a horoggal félután járhatott, a várt koppanás helyett komoly ütést éreztem a nyélen s ez alaposan meghúzta kezemet. Bevágtam! Húzásáról éreztem, harcsáról van szó és nem is a legkisebbről. Kellő vigyázattal fogtam az előttem kilátásban lévő küzdelemnek, nehogy esti vendégem faképnél hagyjon. Felszerelésemben biztos voltam, mert ezzel nálam nincsen baj. Ugyanis felszereléseim között nem tűrök semmiféle ócskaságot. Főleg a damilra vagyok kényes. Annak mindig jó állapotban kell lennie. Szeretem ha a dolgaim rendben vannak, így kevésbé éri az embert meglepetés. Horognyelem kipróbált minőségű üveglaminát, a tekeröm pedig kifogástalan állapotban lévő nagy ROEN hetenként karbantartva, olajozva! Zsinóromat a napokban vásároltam 0,40 mm-es PLANA gyártmány. Haditanácsot tartva magamban kezdtem a küzdelmet. Elhatároztam, kifárasztom és partra vontatom őkéimét. A szokásos fárasztási művelet, fél óráig is eltartott. Az első percekben a zsákmány engedelmesnek bizonyult. Hagyta magát vontatni. Oly könnyen jött, nem is gondoltam arra, hogy különösebb példányról van szó. Ogy öt perc elteltével halacskám 15—20 méter távolságra közelítette meg a partot. Ekkor hirtelen megvadult, irányt változtatott, s nagy sebességgel úszni kezdett lefelé a Nagy- Duna tőlem vagy 150 méterre lévő torkolata felé. Oly nagy volt ellenállása, hogy kénytelen voltam a féken engedni vagy 80—100 métert. Csak ezután lehetett újból rábírnom, hogy szüntelen húzásomra Ismét felém vegye az irányt. Nagy erőfeszítések árán újból sikerült vagy húsz méterre felém vontatni. Ekkor megint irányt változtatott. Célja ügylátszott mindenáron elérni a Nagy-Duna hullámait. Halam és én ezt a műveletet vagy öt ízben megismételtük. A hal a nyolcvan-száz méter zsinórt mindig húzta s csak ezután engedelmeskedett ismét. Az ötödik esetnél azonban már annyira kifáradt, hogy lomhán hagyta magát húzni. Alig ellenkezett! Ezt azonnal kihasználtam! Horognyelemet kissé megemeltem, így feje kissé kiemelkedett a vízből egy-egy pillánatra. Ilyenkor némi levegő jutott a légzőszerveibe. Ekkor fuldokolni kezdett, veszített erejéből s ellenállása is csökkent. Ezután a harc komoly jelleget öltött. Elérkeztünk az utolsó legkritikusab pillanatokhoz. Halam egyre fáradtabban, de elkeseredetten védelmezte életét. A küzdelem során azon igyekeztem, hogy minél többször kapjon levegőt, melynek kövekeztében egyre gyengült és feladta a harcot. Az utolsó tíz méteren engedelmesen hagyta magát vontatni és teljesen a parthoz jött. Ekkor a küzdelmet figyelő kollegák, Krízek Ciril és Vilheim Vilmos a helyszínre rohantak. Harcsakihúzó kampó híján Krízek barátom bátran belenyúlt a hal nagy szájéba és segített a partra vonszolni. Igenis vonszolni, mert ekkor lepődtünk meg, milyen tekintélyes a zsákmányom. Gondot okozott hazacipelése is. Igaz, örömömben nem is éreztem a súlyát, pedig ez volt életem legnagyobb zsákmánya. Otthon megmértük, de csak centiméterrel; 170 cm hosszú Vági harcsa volt! Súlyát másnap mértük meg, 29.50 kg-ot nyomott. Megérte a fáradságot, a küzdelmet, amit vele folytattam. Feleségein is nagyon örült és lefényképezkedtünk a hal társaságában, hogy öreg napjainkban legyen mit mutogatnunk az unokáknak. Lejegyezte: Holczer László, Komárom ■^yálkás compónak, cigányhalnak nevezik ezt az igénytelen, békés természetű halat. Valóban ráillik a nyálkás jelző, hiszen szervezete, a többi halfajoktól eltérően, igen sok nyálkát termel, védve ezzel a hal testét a külső sérülésektől. A compó a kárász társbérlője, így szokták emlegetni sporthorgász berkekben s ez így is van: együtt túrják az iszapot s ahol egyik halfaj megtalálható, ott biztosan a másik is horogra akad. Hamar elárulja tartózkodási helyét, hiszen ahol a nádas szélén iszapfelhőt és levegőbuborékot látunk feljönni a víz felszínére, ott biztosan compó turkál élelem után kutatva a tófenék iszapjában. Az állóvizek, tavak, mocsarak, folyőkiöntések, holtágak, Duna menti balták tipikus lakója. Minden állóvízben a vízfenék közelében található, így te-A COMPÚ hát horgászata is az életmódjához alkalmazkodik. Étvágya júniusban, tehát az ívási időszak elteltével megjön és mohón kezd táplálkozni. Horgászata tehát a víz fölmelegedésével párhuzamosan egyre eredményesebb. A compó étlapján azok a táplálékok szerepelnek, amelyek a tófenéken minden időben megtalálhatók. Tehát giliszták, rovarok, azok álcái, csigák, növényi részek és magvak, lárvák. A táplálkozásban lusta hal: a megtalált eledelt nem falja be azonnal, hanem ízlelgeti, szopogatja, gyakran befalja és aztán kiköpi. Ezért gyakran rajta is veszít, mert más elevenebb halfajok, így például a kárász gyakran felfalja előle az iszapból kitúrt táplálékot. A horgászata alkalmával is gyakran megtörténik, hogy addig ízlelgeti a horgon levó csalit, amíg a kárász, küszök, vagy a keszegek leeszik előle a horogról. A compó horgászatához elsősorban apróbb és minél elevenebb gilisztát használjunk. amely hamar felhívja mozgásával magára a hal fievelmét. Ezenkívül főtt búzaszemet, puliszkapépből gyúrt apró golyót, kenyérbelet is használhatunk csaliként. A compó esetében is gyakran nagyobb fogáseredményhez vezet a horgászhely előzőnapi beetetése Ebben az esetben megtörténhet, hogy a beetetett helyre egyéb, a tófenéken turkáló halfaj gyűl össze s így másnap compó helyett kárász vagy ponty a horgászzsákmány. Kászono Zoltán
