Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-05 / 40. szám

Szárnybontogatás az ENSZ-ben A világszervezetben komoly munka kezdetét Jelzi, hogy a hét elején már egymás után érkeztek a tagállamok külügyminiszterei. Az ENSZ nyitányá­ra azonban Jellemző, hogy az ülés­szak kilátásairól mérsékelt optimiz­mussal beszélnek. A nyugati hírügy­nökségek erősen felcsigázva az érdek­lődést Abba Eban Izraeli külügymi­niszter szereplése Iránt, azt állítják, hogy új elgondolásokkal érkezik New Yorkba, s az Izraeli béketerv lehető­séget kínál bizonyos rendezésre. Egyébként a Közel-Keleti téma állt Nixon vasárnapi beszédének közép­pontjában Is. A republikánusok mind­inkább esélyessé váló elnökjelöltje kifejtette, hogy szovjet—amerikai tár­gyalás lenne kívánatos, mielőbb a Kö­zel-Keletről, mert meg kellene aka­dályozni a háborús robbanást ebben a térségben. Az ENSZ-ben tehát még­­csak szárnybontogatásról beszélhe­tünk, és a komolyabb munka csak az elkövetkező napokban Indul meg. Izraeli feltételek az ENSZ-megfigyelőknek Az Izraeli kormány ülést tartott, amelynek végén bejelentette, hogy Izrael csak abban az esetben hajlan­dó engedélyezni ENSZ-megfigyelők számára a megszállt területeken élő arabok helyzetének tanulmányozását, ha az arab államokban élő zsidókra Is kiterjesztik a vizsgálatot. Ezzel kap­csolatban meg kell említenünk, hogy a Biztonsági Tanács úgy határozott, hogy megfigyelőket küld az Izraeli megszállás alatt lévő területekre, mert az arab országok arab ellenes atrocitásokkal vádolják a megszálló-Kléber-sugárút Csaknem négy hónapja tárgyalnak már Párizsban a Kléber-sugárúton a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok hivatalos képviselői, de a megbeszélések eddig semmi eredményre nem vezettek. kát. Izraeli kormányfők úgy vélik, hogy a Világszervezet az Izraeli el­utasító magatartás láttán nem küld megfigyelőket a megszállott terüle­tekre. összefoglalónk elején említett Izraeli béketerv szerint az Izraeli erő­ket visszavonnák a Színál félsziget­ről, amelyet fegyvermente» övezetté alakítanának, valamint az elfoglalt Jordániái területek nagy részéről, — azonban Izrael továbbra is megtartja a ghazai övezetet, és az elfoglalt Szí­riái magaslatokat. Ezen kívül a meg­szállt Jordániái területek egy részén közös arab—Izraeli közigazgatás alatt álló ütköző övezetet hoznának létre, amely Jeruzsálemtől délre Bet­lehemen és Hebronon, északra pedig Ramlah városán át húzódna. A terv lényege, hogy Izrael közvet­lenül akar tárgyalni az arab orszá­gokkal, és az elfoglalt területek nagy részének átadása fejében követeli ma­gának a Szuezl-csatorna használatá­nak Jogát és Izrael teljes elismeré­sét. Hozzá kell tennünk, hogy ezek mind olyan követelések, amelyeket korábban az arab országok elutasí­tottak. Támadnak az amerikaiak a demilitarizált övezetben Vietnamban váltakozó hadművele­tek vannak. A hét elején mintegy 6000 amerikai katona a demilitarizált övezetben támadott vadászgépek, tü­zérség és harckocsik támogatásával. A hadműveletbe bekapcsolódtak a hadihajók Is. A Vietnami Népi Demo­kratikus Köztársaság külügyminisz­tériuma tiltakozott amiatt, hogy az amerikai haderők újabb agressziókat követnek el a demilitarizált övezet­ben. Jelentősek szerint a szabadsághar­cosok Is akcióba léptek. Reguláris hadseregük tüzérsége meglepetéssze­­rfl rakétatámadást hajtott végre Sai­gon katonai, rendőri és más stratégiai fontosságú objektumai ellen. A sza­badságharcosok tüzérsége élénken te­­vénykedett a danangl térségben is. A vietnami helyzettel kapcsolatban Clark Clifford amerikai hadügyminisz­ter kijelentette, hogy a jövő év Jú­liusáig nem lehet számítani a Viet­namban tartózkodó amerikai csapatok kivonásával. A Jelenlegi Időszakban semmiféle kivonulást nem terveznek. Eredményes a szovjet ökonómiai reform A moszkvai Pravda blrálólag fog­lalkozik az ökönómiai reform előre­törésével. Megemlít néhány hiányos­ságot, amit az ökonómiai reform gya­korlati megvalósításában követtek el. N. Bajbakov a Minisztertanács alel­­nöke és a Goszplán elnöke a cikkben megemlíti, hogy három év alatt 25 ezer vállalatnál léptették érvénybe az ökonómiai reformot és ez az Ipari termelés 70 százalékát jelenti. A nye­reség 80 százaléka már az ökonómiai reform szerint gazdálkodó üzemektől származik. A cikkíró még közli, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme az utóbbi két év folyamán átlag 7,1 szá­zalékkal növekedett, az előző terv 5,7 százalékos növekedésével szemben. Az ipari termelés volumene ugyanebben az Időszakban 20, a mezőgazdaságé 10,3 százalékkal gyarapodott, örven­detes ténynek könyveli el, hogy a dolgozók reáljövedelme 12,5 százalék­kal lett magasabb. A féltés hangján Csehszlovákiáról A külföldi sajtó még mindig élén­ken foglalkozik a csehszlovák esemé­nyekkel. Az utóbbi időben a Varsói Szerződés öt tagállamának sajtójából a féltés hangja cseng ki. Bizonygat­ják, hogyha hadseregeik nem Jelen­tek volna meg Csehszlovákiában, a nyugati Imperializmus érvényesíthette volna szocíalistaellenes törekvéseit. A Magyar Nemzet folytatásban közli a moszkvai Fehér Könyvet, amelyben megjelent újságcikkek alapján bizo­nyltja a szocialistaellenes erők tevé­kenységét. Különösen kiemeli a K-231- es klub tevékenységét, amelynek már 40 ezer tagja volt és fiókszervezetei alakultak az. Egyesült Államokban, Kanadában és más nyugati országok­ban is. Bizonyítja azt is, hogy az el­lenség programjában szó volt Cseh­szlovákia Kommunista Pártja betiltá­sáról is. Egyébként a szovjet sajtó elégedetlenségét fejezi ki afölött, hogy a csehszlovák újságok elhall­gatják, hogy a müncheni egyezmé­nyek idején a Szovjetunió az utolsó percig a csehszlovák nép mellett állt. Ezt a következtetést vonhatjuk le a két küldöttség huszadik hivatalos találkozója után. S miután a sajtó beszámolt a találkozón elhangzott nyilatkozatokról, azt is megállapíthat­juk, hogy az eredménytelenségért — vagy ahogy egy vietnami diplomata szimbolikusan jellemezte, a „kivezető ajtó nélküli szobáért“ — az amerikai kormány a felelős. Washington az álláspontok közele­désének már a lehetőségét is meg­­torpédozza. A párizsi tárgyalásokon makacsul ragaszkodik valamiféle „kölcsönösséghez“, holott a vietnami hadszíntéren csak egy agresszor van, az Egyesült Államok és csupán egyet­len nép harcol igazságos ügyért, a szabadságért és függetlenségért, — a vietnami nép. Az agresszió beszünte­tése tehát csak az egyik fél, az ag­­resszor kötelessége, ezért képtelenség „viszonosságot“ kérni. Mindez annyira magától értetődő, hogy az ameri­kaiaknak a „kölcsönös deeszkaláciő­­hoz“ ragaszkodó tárgyalási taktikáját minden józan szemlélő megalapozat­lannak tartja. Ez a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy az amerikai kormány egyáltalán nem törekszik bé­kés megoldásra Vietnamban. Ezt támasztja alá a vietnami had­színtéren tapasztalható amerikai te­vékenység is, főként a Vietnami De­­mokratikus Köztársaság elleni bombá­zások fokozódása. A Fehér Ház és a Pentagon továbbra is a katonai „meg­oldásokat“ erőlteti, s a párizsi tár­gyalásokat szinte csak szemfény­vesztő trükknek használja fel az ag­resszió ellenzőinek megtévesztésére az Egyesült Államokban és szerte a világon. Márpedig, ameddig az USA feltétel nélkül be nem szünteti a Viet­nami Demokratikus Köztársaság bőm bázását és az ország elleni egyéb katonai cselekményeit, addig a viet nami kérdés egy lépéssel sem juthat előbbre a politikai rendezés útján. Ez a VDK szilárd álláspontja, amelyet a vietnami nép létérdekei vezérelnek Ezek az érdekek pedig összhangban vannak mindazzal, amit ma a szocia lizmusért és a békééért vívott harc követel: meg kell fékezni az imperia lizmust. A vietnami tárgyalófélnek a politi­kai rendezésre irányuló őszinte szán dékát mutatja, hogy az amerikaiak agressziós cselekmények beszüntetése után kész megkezdeni a tulajdon képpeni tárgyalásokat a békés megöl dósokról, amelyekre a VDK ismert négy pontja és a DNFF politikai pro gramja jó alapot nyújt. 0 SZAR ATI FÖLDMŰVES 1968. október 5. Pillantás a nagyvilágba Kína ünnepelt Pekingben 500 ezres tömeg ünne­pelte a Kínai Népköztársaság kikiál­tásának 19. évfordulóját. Az ünnep­ségen résztvett Mao Ce-tung, vala­mint Lin Plao nemzetvédelmi minisz­ter. Az évforduló alkalmából a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa, valamint a Minisztertanács üdvözlő táviratot küldött a Kínai Népköztársaság párt­ós kormányszerveinek. Vasúti szerencsétlenség Görögországban Görögországban egy gyorsvonat be­lerohant a személyvonatba. A szeren­csétlenségnek 34 halálos áldozata és 118 sebesültje van. Biafra a polgárháború árnyékában Nigéria a napokban ünnepelte füg­getlensége elnyerésének 8. évforduló­ját. Elég szomorú volt, mert az or­szágban még mindig polgárháború tombol és Biafrában naponta 8—10 ezer ember hal éhen. Magyarország emeli a kivitelét Csehszlovákiába Budapesten tárgyalások folytak a csehszlovák—magyar árucsere-forga­lomról. A közlemény szerint az áru­csere-forgalom idén 7 százalékkal nö­vekedik. A tárgyalásokon jegyzőköny­vet Írtak alá az 1968-as árucsere­­forgalomról, amely szerint Magyaror­szág 8,5 millió rubellel emeli kivite­lét Csehszlovákiába. Csehszlovákia 2 millió rubel értékkel emeli az áru­kivitel előbb meghatározott mennyi­ségét. A HOLD FELÉ „A Szonda-5 segítségével nemcsak azt lehet szondázni, mi van a Holdon, hanem azt is, hol tart ma a szovjet űrkutatás“ — Irta a minap egy len­gyel lap. Megállapítása találó. Az űr­állomás sikere (körülrepülte a Hol­dat, majd visszatért a Földre) azt mutatja, hogy a Szovjetunió tudósai­nak, mérnökeinek, munkásainak kö­zös munkája nyomán, s kiaknázva a kommunizmus építésének nagy lehe­tőségeit, a világűr meghódításának újabb területén tört az élre. Először sikerült leszállítani olyan flrberende zést, amely előzőleg más égitestet került meg. Először sikerült vissza vezetni az atmoszféra sűrű rétegén keresztül a Földre egy űrhajót, amely második kozmikus sebességgel ha ladt, vagyis másodpercenként 11 kilo métert tett meg. Először fordult elő. hogy az űrállomás nem közvetítette tapasztalatait“ a földi elemző köz pontokba, hanem azt a sok tudómé nyos adatot, amelyet a Hold meg kerülése közben szerzett, visszatérve közvetlenül „nyújtotta át“ a szakem bereknek. Ezek a szenzációs eredmények hosszú és szívós kutatómunka gyű mölcsei. A Hold szovjet ostroma 1959-ben kezdődött, amikor a sarló és kalapács Jelzésű űrállomások meg­közelítették a Holdat, elérték felszí­nét, lefényképezték mindkét felét. 1966 áprilisában a Luna-10 a Hold első mesterséges holdja lett. A Szon­da-sorozat 1964-ben indult, mind az öt ilyen típusú kutatóállomás rend­kívül fontos feladatokat teljesített elsősorban a Hold, de más égitestek titkainak feltárásában is. A Szonda-5 teljesítményét a nagy­tudású szakemberek és az egyszerű érdeklődők egyaránt nagyra értéke­lik. Mindenekelőtt azért, mert közvet­lenül segítette azoknak a nehézségek­nek a kiküszöbölését, amelyek még az ember Hold-utazása előtt állnak. Az eddigi szovjet űrsikerek alapján irömmel gondolunk rá, hogy a Hold­’s lépő első ember a Szojetunió állam­polgára lesz. A Szonda-5 a mai feszült világpoli­tikai helyzetben a béke jelképe. Mi­közben az amerikai repülőgépek pusz­tító terhükkel száguldanak Vietnam felé, a szovjet űrhajó az emberiség békés jövőjének követeként kutatja a világűr titkait. Ez törvényszerűen következik abból, hogy a szocialista világ, a kommunizmust építő Szovjet­unió minden vívmányát a haladás, a béke, az imperialista-ellenes harc szolgálatába állítja. Galilei, Kepler, és Ciolkovszkij mai szovjet követői nek győzelme az egész emberiségé! Meddőségre ítélt nyugat-német politika Alsó-Szászországban múlt va­sárnap községi, illetve Járási választások zajlottak le, ame­lyeknek ezúttal meg volt a maga kis „szenzációja“, éspe­dig a neonáci Német Nemzeti Demokrata Párt pozíciójának gyöngülése. Míg ugyanis ez a hitleri nyomdokokon járó szerve­zet az Alsó-Szászország-i tarto­mányi választásokon annak ide­jén 7 százaléknál is több sza­vazatot kapott, addig most a községi, illetve járási képvise­lőtestületi választásokon „csu­pán“ a szavazatok 5,2 százalé­kára tett szert. Tulajdonképpe­ni győztesként a Szociáldemok­rata Párt került ki, amely a szavazatok majdnem 42 száza­lékát nyerte el, ugyanakkor a Keresztény-Demokrata Unióra, Kiesínger kancellár pártjára a szavazatok 38 százaléka esett. Ennek ellenére, egyrészt a bo­nyolult nyugat-német választási rendszer, másrészt paktálásaik révén a keresztény-demokraták több mandátumhoz Jutnak, mint a szociáldemokraták, akik el­len Kiesingerék két községben még a neonácikai is szövetség­re léptek, akárcsak a szabad demokraták, akik egyébként a szavazatok több mint 9 száza­lékával valamelyest megerősöd­tek. Ámbár az ilyen lista-kap­csolás csak szórványos volt, jogos megütközést keltett a de­mokratikus közvéleményben. Hiszen arra mutat, hogy a pol­gári pártok a legreakciósabb erőkkel is hajlandók össze­szűrni a levet, ha úgy vélik, hogy veszélyben forog uralmi helyzetük. A keresztény-demok­rata uniót még az sem riasz­totta vissza az ilyen paktálás­­tól, hogy Kiesinger kancellár pártja a szövetségi kormány­ban, tehát a legmagasabb szin­ten, koalícióban van a szociál­demokráciával. Nem kérdés, hogy a keresz­tény-demokrata szavazók Jelen­tős része nem fúj egy követ a neonácikkal, de a nyugat-német reakció politikája, a revansiz­­mus szellemének éltetése talajt biztosit a szélső Jobboldali áramlatnak, amely ellen újab­ban a nyugat-német rendőr­szakszervezet elnöke Werner Kühlmann is felemelte szavát, amennyiben a neonácik pártjá­nak betiltását követelte. Bármennyire is örvendetes a demokráciára nézve a neonácik szavazatainak visszaesése, még nem következtethető belőle biz­tonsággal a további mozgás­irány. Már csak azért sem, mi­vel a községi, illetve Járási vá­lasztásokon nem annyira a po­litikai pártok, mint inkább a Jelöltek személye szerint Iga­zodtak a szavazók. Egyébként pedig alapvetően fontos tény marad, hogy míg a nyugat­német kormánypolitikában nem következik be gyökeres de­mokratikus fordulat, a szélső­séges reakció, vagyis a fasisz­ta irányzat ilyen vagy olyan változatban komoly veszélyt Jelenthet. Sajnos azonban egyelőre mi sem mutat ilyen pozitív demok­ratikus átállásra. A gyalázatos müncheni diktátum 30. évfor­dulója például alkalom lehe­tett volna, hogy a nyugat­német szövetségi kormány ele­jétől kezdve semmisnek nyil­vánítsa a müncheni „egyez­ményt“, de erről továbbra sem akar tudni. Willy Brandt kül­ügyminiszter, a szociáldemok­rata párt elnöke legalább éle­sen elítélte a Münchenben győ­zedelmeskedett hitleri politikát és mindazt, ami ahhoz fűző­dött elejétől kezdve „igazság­talannak“ minősítette. Tovább azonban ő sem ment, vagyis nem mondta ki, hogy a mün­cheni diktátum eleve semmis. Bonn magatartására Jellemző a francia—nyugatnémet barátsági szerződés alapján megvalósult legutóbbi tanácskozási Jellegű találkozó Is, amely csakúgy mint a korábbi találkozók, Adenauer halála óta savtalan­­borstalan eszmecserévé korcso­­sult. Míg Kiesinger kancellár az augusztusi csehszlovákiai eseményeket ürügyként szeret­né felhasználni az Északatlanti tömb katonai erejének, s ezen belül a nyugat-német hadsereg harcképessének fokozására, ad­dig De Gaulle tábornok óvott az elhamarkodott reakcióktól, amelyek csak bonyolíthatnék a helyzetet. Ha az augusztusi események értékelésében for­málisan összhang is mutatko­zott a tárgyaló partnerek közt, De Gaulle tábornok mit sem változtatott a NATO Irányában tanúsított ismert negatív maga­tartásán. Szilt Dicséret vagy rágalom EGY NYILATKOZAT MARGÓJÁRA A véleményalkotás nemcsak a tárgyról ad képet, hanem — és azt hiszem elsősorban az egyénről, annak mentalitásáról, világnézetéről, akt a véleményt mondja. így történt ez Brandt nyugat­német szocdem-vezér esetében is. Az említett politikus azt nyilatkozta, hogy Dubőek elv­társ ugyanazt akarta Csehszlo­vákiában, mint amt a szociál­demokrácia célja ts. Köztudomású, hogy a szociál­demokrácia hosszú fennnállása alatt még sohasem valósította meg a kitűzött célt — a demok­ratikus szocializmust — pedig erre mint többségben lévő kor­mányzó erőnek többször volt alkalma és lehetősége. Ezért nem is hinném, hogy Dubőek elvtárs ezt az összehasonlítást dicséretként könyvelné el, ép­pen úgy, mint akármelyik más marxista politikus, aki valóban a szocialista rendszerű állam felépítésének plattformján áll. Ez annyira nyilvánvaló, hogy egy higgadtabb nyugatnémet publicista a nagy nyugati Dub­­öek-rajongás napjaiban figyel­meztetett ts rá. „Vegyük tekin­tetbe, hogy Dubőek mégiscsak kommunista“ — írta. (Éz csak úgy érthető, hogy ne várjunk üubőektól semmiféle kapita­lista restaurációt.! Nem kétes, hogy Dubőek elv­társ, vagy más marxista ala­pon álló poltttkai egyéniség joggal hitelrontásnak, szemé­lyét a maxista tömegek előtt lejáratni akaró rágalmazásnak értékeli ezt a „dicséretet". De fordítsuk meg a dolgot. Pártunk Központi Bizottsága és Dubőek elvtárs ts személyesen többször hangsúlyozta, hogy ná­lunk a szocializmust marxtsta­­lenintsta alapelvekkel össz­hangban építjük, hoy a szocia­lista népek családjába tarto­zunk, és a párt vezető szerepét a szocialista társadalomban nél­külözhetetlen előfeltételnek tartjuk. Nem hinnénk, hogy ezt a plattformot, amely minden kommunista párt alapvető tör­vénye, Brandt és a nyugatnémet szociáldemokrácia vállalná. Te­hát a hasonlat mindenképpen sántít. Willy Brandt igen értelmes ember és rafinált poltttkai egyéniség és ezért valószínűt­len, hogy ne tudná azt, hogy a nyilatkozatával nem jó szolgá­latot tesz Dubőek elvtársnak és pártunk új vezetőségének. Nyil­ván nem is ez volt a célja, ha­nem az, hogy felmagasztalja saját politikai nézetett, a szo­ciáldemokrácia politikai kon­cepcióját és a világ elé állítsa, mint követendő példát. Es mindezt alátámassza egy olyan személyiség tekintélyével, mint Dubőek elvtárs. Tehát ezt a spontán szlmpá­­tia-nytlakozatot csak így lehet értékelni. Hiszen a jó kereske­dő is úgy szokta az áruját aján­lani, mogy X nagyságos úr is ilyet vásárolt, sőt az Y nagysá­gos asszony is. Csak hát Brandt elfelejtette, hogy ml már vásá­roltunk ebből az áruból, s töb­bé nem kérünk belőle. Jól tud­juk tehát, hogy selejt. P. E. szemle

Next

/
Thumbnails
Contents