Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-05 / 40. szám

A CSEMADOK további feladatai A CSEMADOK programtervezet-javaslatának első részét a múlt szombati számunkban kö­zöltük. A közölt rész inkább az általános prob­lémákkal, megoldásra váró feladatokkal fog­lalkozott, azokat körvonalazta. Az alábbi, má­sodik rész már a konkrét teendőket próbálja összefogni. Felvetődik a kérdés: megmarad­jon-e a CSEMADOK elnevezés, avagy módosul­jon? E kérdés, s még a többi megoldásra váró feladat tisztázása nem egy-két napos munka. Hosszabb időt vesz igénybe. Mint ahogy már Irtuk: olvasóink javaslatainak, véleményének a közölt programtervezet-javaslattal szemben, lapunkban teret biztosítunk. [g] Az eddigi körvonalazott feladatok­ból, hatáskörből önként adódik egy probléma: meghagyjuk-e szerveze­tünk eddigi elnevezését (CSEMADOK) vagy módosítjuk a következőképpen: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Or­szágos Szövetsége (MADOSZ)? A „kulturális“ szó elhagyásával a bő­vített jogkört Juttatnánk kifejezésre, az „országos“ Jelszó betoldásával pe­dig azt hangsúlyoznánk, hogy a MADOSZ az ország egész területén (Csehországban is) megalakítható, sőt a falvakon és városokon kívül alapszerveztel működhetnének ln-> tézményekben, hivatalokban és üze­mekben is. További munkájuk célja, fő tartal­ma a következő: — A CSKP vezetésével segíteni ha­zánk magyar\ nemzetiségű lakosságá­nak a proletár nemzetköziség, a csehszlovák államiság és az egészsé­ges nemzeti öntudat szellemében va­ló nevelését. — A közigazgatási szervekkel és a többi társadalmi szervezetekkel együttműködve elősegíteni a magyar dolgozók további kulturális és poli­tikai fejlődését a tudományos világ­nézet alapján, támogatni a tudomá­nyos ismeretek elsajátítását, mozgó­sítani tagságunkat és a hazai magyar dolgozókat a szocialista társadalom fő politikai, gazdasági, Ideológia és kulturális feladatainak teljesítésére. — Ápolni és elmélyíteni a magyar dolgozók baráti kapcsolatait a cseh és szlovák néppel, kulturális életünk kölcsönös megismertetésével, előse­gíteni nemzeteink és nemzetiségeink természetes közeledését, erősíteni az együvétartozás és az egyetemes ma-1 gvar kultúrához való tartozás tuda­tát. — A haladó hagyományokra tá­maszkodva fejleszteni és népszerűsí­teni a népművészetet. E feladatok és célkitűzések telje­sítése érdekében továbbra is a követ­kező munkaformákat és módszereket fogjuk alkalmazni: — Népszerű tudományos eljárások és vitaestek rendezése a politika, gazdaságtan, marxizmus-leninizmus, technika és kultúra kérdéseiről. — Szaktanfolyamok, művelődéspoli­tikai szemináriumok rendezése a nép­gazdaság fejlesztéséről, művészeti, kulturális kérdésekről. — Irodalmi estek, színelőadások, esztrádműsorok, népművészeti bemu­tatók, irodalmi színpadok, olvasókö­rök, kirándulások, hangversenyek, kiállítások, irodalmi és történelmi évfordulók szervezése. — A kulturális és népnevelő mun­ka folyamatos, fejlesztése érdekében saját énekkarok, tánc-, zene- és szín­játszóegyüttesek szervezése és verse­nyek rendezése. E feladatok teljesítése közben a CSEMADOK továbbra is szorosan együttműködik majd a társadalmi szervezetekkel és közigazgatási szer­vekkel, népművelési házakkal, egy­séges földműves szövetkezetekkel stb. A körvonalazott célkitűzések és feladatok megvalósítása érdekében módosulna a CSEMADOK (MADOSZ) servezeti felépítése is. Alsó fokon továbbra is alapszerve­zetekkel rendelkezne, amelyek azon­ban (nagyobb szervezetek és városok esetében) klubokra oszlanának. Az eddigi alapszinti szervezeti élet ugyanis kezdi elveszíteni vonzóságát, lassan üressé válik. Szervezeti éle­tünknek tehát továbbra is tömegbá­zisra kell támaszkodnia. Középfokon (Járási, illetve kerületi szinten) a Jelenlegi Járási titkárságok mellett a hatáskörükbe tartozó klu­bok vezetőiből klubtanácsok alakul­nának, mint a klubélet tanácsadó és irányító szervei. Felső fokon (központi szinten) a központi bizottságon és annak elnök­ségén kívül, de annak alárendelve tudományos tanács alakulna, amely a tudományos élet kibontakoztatására hivatott szakosztályok vezetőségi tag­jaiból tevődne össze. A szakosztályok fokozatosan független tudományos munkahelyekké válnának, mihelyst arra a Szlovák Tudományos Akadé­mián belül vagy azzal párhuzamosan lehetőség nyílik. Kívánatos volna a következő szak­osztályok létrehozása: 1. Tudományos szakosztály, amely a pedagógia, filozófia, pszichológia, természettudomány, társadalomtudo­mány (főleg történelem) és a nyelv­­tudomány fejlesztésével foglalkozna. 2. Irodalmi és publicisztikai szak­osztály, amely az irodalomtudomány, irodalomtörténet, irodalmi előadások, irodalmi vándorgyűlések szervezésé­vel törődne, szorosan együttműködne a Magyar Könyv- és Lapkiadóval, fej­lesztené a kapcsolatokat a cseh, a szlovák és a magyarországi irodalom­mal, a televízióval és rádióval, együtt­működne az írószövetség és az Ojság-C okán és sokszor megkongatták ** már a vészharangot a műked­velő mozgalom felett. Hogy mind­máig él, sőt hazai magyar viszonylat­ban kulturális életünk jelentős részét alkotja, egyre növekvő igényesé­­günknek köszönheti. A műkedvelő színjátszás berkeiben törvényszerű változás következett be, s mai ereje már nem kvantitásában, hanem kva­litásában rejlik. Nagyszerű, nem egy esetben a professzionális szintet is megközelítő bemutatók születnek, az ösztönösség helyébe céltudatosabb dramaturgia és rendezői munka lé­pett. Színjátszó együtteseink jelenté­keny része mintegy stabilizálódott, munkája folytonossá vált, s mi sem természetesebb, hogy kilépett a dile­­tantizmus „bűvköréből“, képessé vált valódi művészi értékek megteremté­sére. Olcsó kis produkciókkal ma már a „legvidékibb“ csoport sem képes fenntartani magát, szakvezetés hiá­nyában kudarcba fullad minden kez­deményezés, kísérlet. De legyünk őszinték — nemcsak a szakvezetésről van szó, bár ennek elsődlegességét nem lehet tagadni, hanem az érem második, iletve anyagi oldala is egy­re inkább előtérbe kerül. Megfelelő felszerelés, s újabban arányos tiszte­letdíjak nélkül a legtöbb kezdeménye­zés naiv ábránd marad csupán. A írószövetség magyar szekciójával, be­folyást gyakorolna a magyar könyv­hálózatra és könyvállományra, köz­ponti könyvtárat hozna létre stb. 3. Művészeti szakosztály, amely a képzőművészet, ének- és zeneművé­szet, valamint egyéb művészeti ágak fejlesztésével foglalkozna, kiállításo­kat szervezne stb. A szakosztályok tagjait közgyűlé­seken választják meg, eddigi elméleti, illetve tudományos munkásságuk el­ismeréseként. Minden szakosztálynak tiszteletbeli elnöke és fizetett titkára volna. A népnevelési és népművelési te­vékenység formáival a központi ap­parátus dolgozói foglalkoznának az eddig legjobban bevált munkamód­szerek és szervezeti keretek felhasz­nálásával. Ezenkívül szükségesnek mutatkozik egy külön szervezési osztály létre­hozása a politikai és társadalmi szer­vezetekkel való munka összehangolá­sára, a szempontok egységesítésére stb. A szellemi élet koncentrálása ér­dekében azonban a CSEMADOK-nak (MADOSZ-nak) nélkülözhetetlen in­tézményekre is szüksége van (CSMT­­KÉ, Hét, Lap- és könyvkiadó, szín­ház, hivatásos dal- és táncegyüttes, tudományos könyvtár) és végül mind­ezek elhelyezésére egy reprezentatív épület, a magyar kultúra székháza Pozsonyban (Komáromban vagy Duna­­szerdahelyen). Mindehhez természe­tesen rendszeres állami dotációra lesz szükség, amelynek egy részét a Nemzeti Front, más részét (a tudo­mányos munka végzésére) a Szlovák Nemzeti Tanács adná, akárcsak a Maticának. ÚJ FILMEK Bemutató filmszínházainkban az elmúlt napokban több új film került műsorra. Ezek közül a legftgyelemre méltóbb kétségtelenül Stanley Ku­­blcka amerikai rendező Spartacus című történelmi nagyfilmje. Howard Fast ismert regényéből készült mű, időszámításunk előtti utolsó századba vezeti el a nézőt. Bemutatja az akkori civilizált világ központját, Rómát és a rabszolgák egyre erősödő mozgalmát. A film főhőse Spartakus (Kirk Douglas) rabszolgák gyermeke, őrá Is szülei keserves sorsa vár. Tizenhárom éves korában egy bányatulajdonos veszi meg. A kőbányai munka erőssé, edzetté teszi és már fiatal korában próbál harcolni az igazságtalanság ellen. Ellenszegül őreinek. A lázadó Spartacust a többiek megfélemlítésére kikötik. Az éhhaláltől egy gladiátor­iskola tulajdonosa menti meg, aki több társával együtt megveszi Spartakust azzal a céllal, hogy gladiátorokká képezze őket. A sors továbbra is ke­gyetlen a főhőshöz és sorstársaihoz. Embertelen kiképzésen mennek ke­resztül, Aki nem bírja erővel az állandó megpróbáltatásokat, elpusztul, mielőtt még kiállhatna a viadalra. A gladiátor-iskolában kezdődik külön­ben Spartacus és Varinia nagy költői és tragikus szerelme. Az időszámításunk előtt 73-ban kezdődő nagy rabszolgalázadás a capuai gladiátor-iskolában kezdődik, ahonnan Spartacus harminc társával kitör és szétveri az ellenük kiküldött római osztagot. A rabszolgák tömegesen szöknek a felkelőkhöz, és Spartacus csakhamar hatalmas seregnek a ve­zére, mely sokáig súlyos csapásokat mér a korszerűen felszerelt hadsere­gekre. A film bővelkedik drámai fordulatokban, s elejétől végig leköti a néző figyelmét. Az alakítások színvonala kitűnő, de ez természetes is, hiszen a főszerepeket egytől-egyig híres filmcsillagok: Kirk Douglas, Jean Simon­son, Charles Laughton, Tony Curtis stb. Játsszák, úgyhogy a már csaknem tíz évvel ezelőtt készült szélesvásznú színes, panoramatikus film nálunk is nagy sikerre számíthat. ☆ A nagy vonatrablás című angol film az öt évvel ezelőtti fantasztikus és minden idők legnagyobb vonatrablásának történetét eleveníti fel, mely még a mai napig sincs teljesen lezárva. A két évvel ezelőtt készült film két nyugatnémet rendező: John Olden és Klaus Peter Witt munkája. A szí­nészgárda túlnyomó része, legalábbis ami a főszerepeket Illeti,' ugyancsak német. Dogenan londoni régiségkereskedő összeköttetésbe lép az angol alvilág ismert alakjával Arrow-val, akivel közösen elkészítik és kidolgozzák a vonatrablás tervét. A merész akció lebonyolításához több emberre van szükségük, ezért még 11 megbízható „szakembert“ szereznek. A terv meg­valósításához szükséges alaptőkét, hogy is másképpen, ugyancsak rablás­sal szerzik meg. Az igazi „munka“ csak azután kezdődik. A banda egyik tagja tilosra állítja a szemafort és így megállásra készteti a mozdony­­vezetőt. A merész terv sikerül. A nyomozással McLaod-ot, a Scotland Yard felügyelőjét bízzák meg, aki aránylag rövid időn belül fényt derít századunk legagyafúrtabb bűncse­lekményére. Tíz embert letartóztat, de Dogenan és két társa nem kerül hurokra, sőt a régiségkereskedő két szabadon maradt társával igyekszik kiszabadítani barátait. A film az egyedülálló bűncselekménynek csaknem tökéletes rekonstruk­ciója. A rendezők a legapróbb részletekre is nagy gondot fordítottak és tlán ez a precizitásra való törtkvés az egyedüli hátránya a máskülönben érdekes filmnek. (0. V.) Évek - igények szakszerű rendezői-dramaturgiai mun­kát, irodalmi színpadaink esetében legtöbbször a forgatókönyv megírását, a színvonalas dlszletezést honorálni kell, s véleményünk szerint a „be­fektetés“ sokszorosan megtérül, és nemcsak erkölcsileg!... A professzionalizálódás folyamata tehát megállíthatatlan, mindenütt számolnunk kell vele. Ugyanakkor ezzel a folyamattal párhuzamosan kell igényeinknek is növekednie. Mű­kedvelő színjátszóink felkészítésére lényegesebben több gondot kell min­denképpen fordítani. Persze nem csu­pán a próbákról, illetve ezek szín­vonaláról van szó, hanem a műveltsé­gi és szakmai szint rendszeres és állandó emeléséről elsősorban. Az előttünk álló új műkedvelő szln­­játszó-évad indításakor tudatosíta­nunk kell az elmondottakat. Annál inkább, mert valóban sok függ a jó indítástól. Minden rendezőnek, cso­portvezetőnek szükségszerűen el kell gondolkodnia a lehetőségek felett, megfontoltan fel kell mérnie az együt­tes erejét. Ez után kerülhet csak sor természetesen a darab megválasztásá­ra. S ha már itt tartunk: előbb-utóbb el kell tekintenünk a lényegében mű­kedvelők számára Irt és hagyományo­san sablonos színművek realizálásá­tól. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy aránylag jó sikerrel mutathatók be műkedvelői szinten a modern szer­zők darabjai. Sőt, koncepciózus ren­dezői munkával valóban érdekes, öt­letes bemutatókkal lépnek műkedve­lőink a közönség elé. A régi, nagy kasszasikereket hozó szirupos, szenti­mentális színművek ma már nem mél­tóak műkedvelő színjátszásunk szín­vonalához. Meg kell értenünk, hogy ezekből a művekből még a „legszipor­­kázóbb“ rendezés, a legkorszerűbb díszletezés árán se lehet modern elő­adást „faragni“. Kár az Időért, erőink pocsékolásáért, nem beszélve arról, hogy visszatartjuk a csoport fejlődé­sét. Evek múltával tehát nőnek az Igé­nyek. S számunkra, a csehszlovákiai magyar kulturális élet számára mind­ennél fontosabb, hogy ezek az Igé­nyek a maximumot érjék el. Nem en­gedhetjük meg azt a „luxust“, hogy lemondunk a műkedvelő színjátszás­ról, mint eleve alacsonyabbrendű tevékenységről. Nem tehetjük ezt azért, mert se minőségileg, se meny­­nyiségileg nem tudjuk pótolni mással. Hangsúlyozzuk: egyetlen hivatásos magyar színházunk van csupán!.. S mint ilyen képtelen helyettesíteni műkedvelő csoportjainkat. Ehhez a tájszfnházak egész sorára lenne szűk ség, ez pedig nagyon is a jövő ze néje. Az emberek igénylik a színházat Annak ellenére, hogy a televízió jobb nál jobb előadásokat „szállít házhoz“ S ennek az igénynek a kielégítése érdekében mindent el kell követ nünk. Függetlenül attól milyenek lehetőségeink. A helyzet reális szem léletéből kell kiindulnunk, álmodo zásnak, illúzióknak itt nincsen helye. Műkedvelő színjátszó-mozgalmunk Irányítóinak, szervezőinek a felada ta, hogy az adott helyzetből és lehe tőségekből kiindulva maximális ered ményeket érjünk el. Minden segltsé get, beleértve az anyagit Is, meg kell adnunk és teremtenünk, hogy mű­kedvelő színjátszó együtteseink lépést tudjanak tartani az Idővel. Mindez persze a szervező munka magasabb formáit igényli, több nagyvonalúsá­got, bátorságot követel meg. Műkedvelő színjátszó együtteseink évadnyitása elé tehát ennyit. S hogy valamiről meg ne feledkezzünk: sok sikert, sok tapsot, sok-sok forró szín­házi estét kivánunkl B. P. I.

Next

/
Thumbnails
Contents