Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
Megalakult a földművesek új társadalmi szervezete [Folytat.4* * 3. oldalról.) adott szövetség funkciójától függ majd annak helyzete az agrokomplex szlovákiai önigazgatási szervezetén belül Is. Csehszlovákia föderatív államjogi elrendezésével kapcsolatban föderatív elvek szerint építjük ki az önigazgatási szervezeteket éppen úgy, mint az állami közigazgatás szerveit, és a nemzeti Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztériumokat. Ügy vélem, hogy ezzel feltételeket teremtünk az agrokomplex egész fejlődésének jobb Irányítására. Alaposabban figyelembe vehetjük az agrokomplex szlovákiai feltételeit például a beruházási építkezés Irányításában a munkadíjazás formájának megválasztásában, a dolgozók nevelésében, a körzetek közötti különbségek tiszteletbentartásában, a termékek értékesítési formájában stb. Mindnyájunk becsületbeli ügyévé válik, hogy ezeket az új lehetőségeket teljes mértékben kihasználjuk és minél hamarabb teljesítsük legfőbb feladatunkat, vagyis Szlovákia behozza a csehországi kerületek mögöti lemaradását. Ezzel kapcsolatban Szlovákiában felmerül a komoly feladat, hogy a mezőgázdasági termelés irányításába — főként a dél-szlovákiai kevert lakosságú járásokban — több magyar nemzetiségű polgárt kapcsoljunk be. Szükségessé válik, hogy a szövetkezeti dolgozók és egyénileg gazdálkodó földművesek szövetségének központi bizottsága Szlovákiában kedvező feltételeket teremtsen a magyar elvtársik bekapcsolására. Hiszen olyan körzetekről van szó, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak Szlovákia mezőgazdasági termeléséhez. Már létezik néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a problémát megoldani. Ezeket a javaslatokat át kell tanulmányozni és egységes javaslatot kell kidolgozni Szlovákia minden körzete számára. Tisztelt küldöttek! Az új szervezet megalakításával egyidejűleg fölmerül a szövetkezeti mozgalom felújításának kérdése is. A múltban ugyanis az lrán’yítás adminisztratív módszere következtében ténylegesen eltűnt az állami és a szövetkezeti gazdálkodási forma közötti különbség. Ügy vélem, hogy ezekből az okokból is olyan nézetek keletkeztek a szövetkezetek csúcsszervezetére vonatkozólag, mintha ennek csupán társadalmi, szakszervezeti feladata lenne. Az előzetes fejlődés, amelynek folyamán nem tartották tiszteletben a szövetkezeti és állami vállalatok állammal szembeni viszonya közötti különbséget a földműveseikben valóban kiválthatta egy olyan társadalmi szervezet megalakításának szükségességét, amely megvédetté a szövetkezeti dolgozók jogait az állammal szemben. Felmerült a kérdés, szükséges-e a szövetkezetben, amely tagjainak társadalmi és gazdasági érdekeit testesíti meg, még egy egyéni tagsággal bíró különleges társadalmi szervezetet is létesíteni, vagy pedig helyesebb-e a szövetkezeteket ismét olyan alapokra helyezni, amelyek biztosítanák azok teljes mértékű társadalmi és gazdasági érvényesülését a szövetkezetektől kezdve egészen a központi szervezetig. Szlovákiában arra a nézetre jutottunk, hogy egységes szövetkezeti érdekszervezetet kell alakítani. Hiszen a szövetkezetek helyzetén már eddig is sokat változtatott az a tény, hogy megszüntették a termelés és eladás direktív tervezését. Ennek ellenére még nagyon sokat kell dolgozni és változtatni az eddigi helyzeten ahhoz, hogy a szövetkezett tagok társtulajdoni helyzetét megszilárdítsuk. Ezzel kapcsolatban a földtulajdon kérdését is meg kell oldani. Ügy vélem, hogy ennek a kongresszusnak követelést kellene benyújtania a földtörvény minél előbbi jóváhagyására. Mezőgazdaságunk az utolsó két év alatt nagyon jó eredményeket ért el. A mezőgazdasági üzemek, főként az EFSZ-ek gazdaságilag erősen megszilárdultak, amit földműveseink hagyományos szorgalmának és szívósságának, a nagyüzemi termelés bevezetésének, a gazdasági eszközök megfelelőbb módosításának és az aránylag kedvező természeti feltételeknek köszönhetünk. Az egységes földművesszövetkezetek Szlovákiában a mezőgazdaság és a lakosság élelmiszerellátása terén már néhány éve a legdinamikusabb és a legnagyobb lelentőségű tényezők. Kedvező eredményeket értünk el a bruttó jövedelem képzésében és lényegesen niegnövekedett az építkezési alap is. Fokozódott az egy dolgozóra eső évi munkabér, amely elérte a 14 600 Kös-t. Ennek ellenére a 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. július 13. szövetkezeti dolgozók munkabére még mindig lemarad a népgazdaságunk keretében elért átlagos munkabér mögött. A két sikeres esztendő után azonban nehezebb Idők várhatók. Szlovákiában ez az év Ismét megmutatta, hogy a mezőgazdasági munka nemcsak nehéz és felelősségteljes, hanem nagyon kockázatos Is és a terméshozam nem mindig áll arányban a termelésre fordított erőfeszítéssel, személyi és anyagi költségekkel. Ma teljes felelősséggel megállapíthatjuk, hogy Szlovákiában az idei terméseredményekbe fektetett reményeink nem teljesülnek annak ellenére, hogy erre a mezőgazdasági üzemek túlnyomórészt sokkal jobb feltételeket teremtettek, mint az előző években. A kedvezőtlen természeti feltételek miatt (az első tenyészidőszakban uralkodó kedvező helyzet ellenére) a terméshozam főként a gabonafélék, széna és cukorrépa esetében Szlovákia területén alacsonyabb lesz, mint ahogyan vártuk. Ez a helyzet a kormány elé kerül letárgyalásra. A legfőbb megoldást a rendkívüli gabonabehozatalban látjuk. Ezt a Szlovákiában jól ismert helyzetet azért említem, hogy megmutassam, milyen keveset tettünk eddig Szlovákia nagyon kockázatos feltételei között a mezőgazdasági termelés stabilizálásáért és milyen nagy lehetőségek vannak az árutermelés fokozására. Sajnos, a döntő tényezők nincsenek a földművesek hatalmában. Hiszen ebben az évben Is a hektárhozamok 2—3 mázsával magasabbak lehetnének, ha a földművesek elegendő műtrágyát kaptak volna. Valóban nem tudom megérteni az olyan politikát, hogy millió deviza-korona helyett, amelyen műtrágyát vásárolhatnánk, inkább kétszer annyit fordítunk gabona vásárlására. Követeljük, hogy az elvtársak végre megértsék, hogy a mezőgazdasági termelésben szintén léteznek objektív törvényszerűségek, amelyeket tiszteletben kell tartani és ezeket a mi földműveseink mesterien elsajátították. A termelés állandósítása és az árutermelés fokozása érdekében főként Dél-Szlovákla és Kelet-Szlovákia területén az eddiginél sokkal nagyobb beruházási eszközöket kell fordítani az öntözőhálózat kiépítésére, mivel csakis ennek segítségével tudjuk biztosítani a termelés állandósítását és a napenergia teljes kihasználását. Ez a politika kevés megértésre talált mindeddig a központi tervező szervekben viszont nyilvánvaló, hogy a Nyugat- és Kelet-Szíovákiában öntözött területek 13 százaléka képes a mezőgazdasági termékek egyharmadát produkálni. A termelés további fokozásának egyik forrása a természeti feltételek maximális kihasználása is, így például szőlészetek és gyümölcsösök létesítése dombos területeken stb. A jövőben általában összhangot kell elérni az ökonómiai eszközök és az optimális termelési lehetőségek között a különböző termelési feltételek figyelembe vételével. Szlovákiában a termőföld 38,4 százaléka a jól termő talajok közé tartozik. A cseh országrészben a 66,9 százaléka. Nem marad más hátra, minthogy a természeti feltételeknek adekvát módon emeljük a föld termőerejét Szlovákiában is. Csak így tudjuk majd elérni a piaci termelés 1980-ig tervezett 56 százalékos emelkedését 1967-hez viszonyítva. A piaci termelés állandó fokozása s ezáltal az élelmiszerrel való ellátás maximális biztosítása saját erőnkből, az elegendő termelést biztosító eszközöktől függ (vegyészet, gépipar, építőipar). Ezek az ágaaztok valóban kénytelenek lesznek a mezőgazdaság számára bő áruellátást biztosítani, ide számítva a gépeik javításával járó kötelezettségeket Is stb. A mezőgazdaságot továbbá nem irányíthatja a monopolizált szolgáltatási hálózat technikaiökonómiai színvonala. Épp az ő érdekeik elől hátrált meg eddig az állami politika is, akár a mezőgazdaságot vagy a gépipart, illetve agrokémiát, építőipart illetően. Egy olyan mítosz alakult ki, mely szerint a mezőgazdaságra ráfizetünk. Eközben a jelenlegi dotációk és szubvenciók is azt szolgálják, hogy a mezőgazdaságon keresztül fizessük az ipar korszerűtlen és drága gyártmányait. Épp az állami politikának kell ezt az Irányvonalat megváltoztatnia, s nagyobb ökonómiai nyomást gyakorolni ezekre az Iparágakra. Szintén az állam feladata lesz bebiztosítani a mezőgazdaság számára az állandó fejlesztési forrásokat. A mezőgazdaság ellátása termelési eszközökkel nagyon bonyolult kérdés, s hosszabb távú megoldást Igényel. Ezt tudatosítjuk Is. Viszont állandó garanciákat szeretnénk látni az eddigi időszakiakkal szemben. Ez a nemzetgazdaság egyik kulcskérdése. A mezőgazdaság számára termelési eszközöket előállító vállalatoknak olyan teltételeket kell kialakítani, hogy ez a tevékenységük gazdaságilag atraktív legyen, s világszínvonalon fejlődhessen szükséges ütemben. A mezőgazdaság anyagi és technikai ellátottságának komolyabb oldala az ökonómiai kérdés. Egy egész sor Ilyen eszköznek szabad az ára s dráguló Irányvonalat mutat. Ezzel szemben a mezőgazdasági termékeknek kevés kivétellel stabil áruk van, így aztán nem lehet automatikusan biztosítani a különböző termelőeszközökre fordított lényegesen magasabb befektetéseket. Végső soron ez azt jelenti, hogy csökken a bevétel, a mezőgazdasági üzemek haszna az eredeti feltevésekkel szemben. S ez a ml agrárpolitikánk egyik kardinális problémája, amelyet a legrövidebb időn belül normalizálni kell. A földművesek és egyénileg gazdálkodó parasztok új szervezete feltétlenül jelentős szerepet játszik majd a mezőgazdaság érdekeinek a védelmében ezen a téren. A jelenlegi időszakban a mi körülményeink között is kezd hatni egy új tényező, amely jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági termelést s ez a kereslet kérdése. Komoly problémáik vannak még mindig a vágóállatok értékesítése körül. A kínálat nagyobb, mint a kereslet Ezáltal a mezőgazdaságot komoly károk érik, s az előzetes számítások szerint 10 millió koronáról van szó. Tulajdonképpen mi okozza a vágóállatok értékesítése körül a problémákat? Szlovákiában első helyen a húsfeldolgozó kapacitások teljes hiánya, s úgyszintén a fagyasztó üzemek hiánya is. Az üzleti hálózat fogyatékosságai is, főleg falun, akadályozzák a termékek eladását. Többszáz faluban egyáltalán nincs hentesüzlet, s azonkívül sok olyan hentesüzlet van, hogy hetente csak egy-'két napot tart nyitva, így all elő az a paradox helyzet, hogy amíg a vágóállatok utáni kereslet kicsi, a falun élő lakosság nem jut elegendő hústermékhez. Ezt a problémát mindenekelőtt gazdasági intézkedésekkel kellene megoldani. Javasoljuk, hogy átmenetileg csökkentsék a hús kiskereskedelmi árát, főleg ami a marhahúst illeti. Értékesítési problémák keletkeznek a vágóállatok és a tej eladásán kívül a növénytermesztési termékek, főleg a zöldség körül is. Ennek a problematikának a megoldása kétszintű: — az élelmiszeripari üzemek és kapacitásuk az egyik tényező, — a ktil- és belkereskedelem, de főleg a mezőgazdasági termékek behozatalának koordinációja a belföldi produkció szempontjából a másik. A probléma nem abban rejlik, hogy túl sok húst és zöldséget termelünk, hanem abban, hogy keveset adunk el. Viszont mindenáron el kell adnunk termékeinket, hogy tovább tudjunk termelni, hisz az egységes földművesszövetkezetek ökonómiai gépezetének nem szabad leállnia vagy lelassulnia. Feltétlenül alaposan el kell gondolkodnunk az értékesítésnek e problémája fölött, s meg kell tanulnunk eladni. Az ügy — amint már említettem — mindenekelőtt az élelmiszeripar kezében van. Éppen ezért jobban meg kell ismerkednünk ennek az ágazatnak a problémáival, s több megértést és segíteni akarást kell tanúsítanunk feladataik teljesítése érdekében. Mielőbb el kell távolítanunk az ökonómiai akadályokat és koordinálni szükséges a mezőgazdasági termelést az élelmiszeriparral. Olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek kedvezőek az együttműködés szempontjából. Biztosítani kell az élelmiszeripar rentabilitását, hogy a mezőgazdasági üzemeket érdekelje ennek az iparnak a további fejlesztése anyagilag is, vagy hogy az állam kiadós segítsége mellett táptalajra találjon a szövetkezeti feldolgozó ipar is, amely biztosítaná az összhangot az egyre növekvő termelés és a feldolgozó ipar.i kapacitások között, a termelők érdekeltsége alapján. Természetesen a feldolgozó iparra rugalmas, tettrekész és piackutatással felfegyverzett üzleti hálózatnak kell épülnie. A mezőgazdasági termékek eladásának távlati rendezése szempontjából szükséges, hogy minél előbb foglalkozzunk a mezőgazdasági termelés racionalizálásának kérdéseivel, s keressük azt az utat, hogyan lehetne a mezőgazdasági termékeket és az élelmiszert olcsóbban előállítani. Ugyanis feltétlenül számolnunk kell bizonyos stagnációval, vagy a fogyasztás jelentéktelen emelkedésével az élelmiszeripari árak jelenlegi szintje inellett. A mezőgazdaság racionalizálásának a problémája annál Is inkább fontos, hogy mindeddig nem sikerült elérnünk a nemzetgazdaság és a mezőgazdaság közötti jövedelmi ekvivalenciát. A szövetkezeti dolgozó átlagos kereset* a múlt évben 11 százalékkal maradt el az országos átlagtól. Az új ökonómiai eszközök a mezőgazdaságban még eddig nem szolgálnak az esetleges rossz termésű évek tapasztalataival. 1970-lg (amikoris a mezőgazdasági dolgozók átlagkeresetének el kell érnie az országos átlagot) valószínűleg további követelményeket kell majd támasztani bizonyos juttatások Irányéban a mezőgazdaság számára. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet állandó megoldási forma, ugyanis nem lehet állandó független kiskereskedelmi árszisztém az eladási és felvásárlási árak között. Ugyanakkor érdekünk az, hogy az aránylag magas élelmiszerárak ne korlátozzák a fogyasztást, s így természetesen a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piaci termelését. Perspektivikusan tehát ezt az elvet kell elfogadnunk, s ez kell hogy a stratégiánkká váljon. Mezőgazdaságunk, de az egész nemzetgazdaság állandó fejlődése szempontjából nagyjelentőségűek az export feladatai és az import elleni politika kihasználásának lehetősége. Ezek a lehetőségek valóban nem elhanyagolandók és nagyon sokszor felvetődtek már. A mezőgazdasági dolgozók kezdeményezése számára, főként a Pozsonyi Mezőgazdasági Értékesítő Társulás megalakulása után a külkereskedelmi kapcsolatok szempontjából nagy lehetőségek nyíltak, s megoldást nyertek otyan problémák, amelyeket az állami külkereskedelmi szervek mindeddig nem voltak képesek megoldani. A külkereskedelem alapelveit olyképpen kell megalkotni, hogy ezek segítsék elő a mezőgazdasági termelést, mind az export, mind az import-ellenes intézkedésekkel. Tehát távolról sincs szó bizonyos menynyiségi szempontokat figyelembe vevő politikára, hanem a mi lehetőségeink kihasználási módját kell kutatnunk a világpiaci produkció szempontjából. Szükségessé válik létrehozni egy mezőgazdasági exporttal foglalkozó szervet, amely lényegében az eddigi mezőgazdasági értékesítő társulásból alakulna át, s ez a szerv intézné a külkereskedelmi kapcsolatokat úgy, hogy elősegítse mezőgazdaságunk fejlődését. Nem zárom ki azt a lehetőséget sem, mely szerint a külkereskedelmi kapcsolatokat úgy állítanánk be, hogy ikonkurrenciát jelentenének a hazai termelők számára. Ennek nagy jelentősége lenne. Ha például ezt az elvet érvényesíteni tudnánk, a gépiparral kapcsolatban, nyilván komoly ökonómiai hatást érnénk el. Vonatkozhatna ez természetesen más termelési ágazatokra is. Amint látjuk tehát, a mezőgazdaság fejlődését biztosítő tényezők komplexumáról van szó, s fgy jelenti a mezőgazdaság stabilizációjának az alapját, s ugyanakikor ezek a tényezők azok is, amelyek által a mezőgazdaság hozzájárul az egész államgazdaság fejlődéséhez. Agrárpolitikánkban harmonikusan kell kapcsolódnia a reprodukció következő alapvető tényezőinek: 1. A piaci termelés állandó fokozása, amely lehetővé teszi a lakosság élelmezését és a nyersanyagok biztosítását az ipar számára. 2. A termelési eszközök piacának szélesítése a mezőgazdaság számára. 3. A termékek akadálymentes körforgása és az eladás biztosítása. 4. A fizetési mérleg befolyásolása devizák szerzésével a mezőgazdasági termékek exportja által, avagy a devizák megtakarításával azáltal, hogy csökkentjük a mezőgazdasági termékeik behozatalát. Tisztelt küldöttek! Ezen a konferencián hosszabb idő után részt vesznek az egyénileg gazdálkodó földművesek is, akiket a járási konferencián, mint egyes községek képviselőit választottak, ahol még egyénileg gazdálkodó földművesek dolgoznak. Szeretném különös örömmel kiemelni ezt a tényt. Egy fontos szociális és ökonómiai csoportról van szó, amely lényegében a mezőgazdasági dolgozók Vi-ét jelenti, s aikik Szlovákia mezőgazdasági területének 15 százalékán gazdálkodnak. Megkell mondani azt Is, hogy lényegében kedvezőtlen természeti és gazdasági feltételek között dolgoznak. Nyíltan be kell Ismerni, hogy a mezőgazdasági termelésnek ezen a szakaszán sok politikai és gazdasági kár keletkezett. A tökéletesített gazdasági irányítási rendszer bevezetése után sem teremtünk olyan teltételeket, főleg ökonómiai értelemben, amelyek kedvezőek, illetve egyenlőek lettek volna az egyénileg gazdálkodó földművesek számára. A szociális viszonyok jelenlegi átértékelése folytán s társadalmunk legújabb gazdaságpolitikai intézkedései folytán Is helyes álláspontot sikerült elfoglalnunk, s megállapítást nyert, hogy az ezen a téren követett politika egész szocialista társadalmunk kárára volt. A legátfogőbban a párt akcióproggramja fejezi ki mindezt, amikor megállapítja: „Bár az egyénileg gazdálkodó földművesek termelése aránylag kicsi az egész termeléshez viszonyítva, szükséges könnyíteni a munkájukat, javítani a feltételeiket, s lehetővé tenni a számukra a szövetkezeti és állami üzemekkel való együttműködést.“ Ezeknek a problémáknak a megoldására az SZNT Földművelésügyi és Élelmiszeripari Megbízotti Hivatala javaslatot nyújtott be az egyénileg gazdálkodó földművesekkel szembeni viszony megváltoztatására, amely a Nemzetgyűlés Mezőgazdasági Bizottságában is megértésre talált, s a kormány elé terjesztették jóváhagyás céljából. A teljesség kedvéért s annak példázására hogy a múlt központi szerveiben mennyire bizalmatlanul kezelték az egyénileg gazdálkodó földművesek problémáit, s hogy a tárgyalások sohasem vezettek pozitív és végleges megoldáshoz, az ügyintézés egész kálváriáját szeretném röviden ismertetni. Már 1964-ben beterjesztette javaslatát a Szlovák Nemzeti Tanács az SZLKP KB mezőgazdasági Bizottsága elé. Sőt, az SZLKP KB elnöksége 1964 májusában megtárgyalta és jóváhagyta ezt a javaslatot. 1965-ben az SZLKP KB elnöksége és a CSKP KB Mezőgazdasági Bizottsága megint tárgyalt a kérdésről. A javasolt elvek az új irányítási rendszer szempontjából alapul szolgáltak és elnapolták őket. 1966-ban csak részben módosították a mechanizációs eszközök juttatásával kapcsolatos ügyintézést az egyénileg gazdálkodó földművesek számára. A minisztérium ezzel valószínűleg elintézettnek tekintette az ügyet. 1967 végén az új irányítási rendszer szempontjából átdolgozták a javaslatot, amelyet jóváhagyott az SZLKP KB elnöksége. Azután a javaslatot a Nemzetgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága tárgyalta. De letárgyalta 1968 februárjában a Szlovák Nemzeti Tanács és március 15-én az SZNT plénuma. A javaslat három hónap elteltével sem került a kormány elé. Interpelláltunk ennek érdekében az SZNT legutóbbi ülésén. A legutóbbi információk szerint a kormány elé került a Pénzügyi Minisztérium ellenzésével, mely szervnek kifogásai vannak az ökonómiai kiegyenlítéshez szükséges eszközök kérdésében. Tiltakozunk az ilyen eljárás ellen és kérjük a kormányt, hogy az eléje terjesztett javaslatot hagyja jóvá még ezen a héten, hogy e konferencia utolsó napján ismertethessük a küldöttekkel az eredményt. Csodálkozunk rajté, hogy annyi fáradság után a sajtó hathatós támogatása mellett, nem is szólva arról, hogy mindezek az elvek a párt Akcióprogramjában is benne foglaltatnak, még mindig akadályokat gördítenek a múlt hibáinak eltávolítás* elé, amely olyan embereket ért, akik tulajdonképpen a legnehezebb körülmények között állítják elő élelmiszeripari termékeiket maguk és a társadalom számára. Miről van tulajdonképpen szó e beterjesztett javaslatban? Az egyénileg gazdálkodó földművesek egyenjogúsításáról, mind a szocialista üzemekkel szemben az adás-vételi kapcsolatok terén és általában az árpolitika, beleszámítva a különböző különbözeti járadékokat, terén is. A javaslatban benne foglaltatik az egyénileg gazdálkodó földművesek és a szocialista üzemek közötti kooperációs kapcsolatok kérdése is. Azokban a falvakban, ahol kizárólag egyénileg gazdálkodó földművesek élnek, s azokon a területeken, ahol szétszórt településeken dolgoznak, javasoljuk, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek alakítsanak szövetségeket. A szövetkezeteik és/ az egyénileg gazdálkodó földművesek alakulandó központi bizottságában ez utóbbiak is megtalálják társadalmi helyüket, s a földművesszövetkezetekikel együtt segítik majd elő mezőgazdaságunk fejlődését, alapítják majd meg érdekvédelmi szövetségüket, hogy a földművesek e csoportja számára is megtaláljuk a termelés progresszívabbb formáit, valamint életszínvonalunk és kulturális fejlődésük emelésének módját. Kedves Elvtársaik, Eivtársnők, tisztelt Küldöttek! Szlovákia agrárpolitikájának néhány problémáját vetettem fel. A problémák lényege, amelyekről szóltam, tulajdonképpen a mezőgazdaság és a népgazdaság egyéb ágazatainak ökonómiai egyenjogosításában rejlik. Meggyőződésem, hogy a földművesek ezen új szervezetében hathatós eszközre találunk, amely ezt a folyamatot az állami és gazdasági szervekkel közösen végleg megoldja. Ez ugyanis az alapja annak, hogy lakosságunkat magas szinten lássuk el, s úgy vélem, mindez hazánk további felvirágzása szempontjából is jelentős.
