Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
Falba épített etetők Őszintén szólva eddigi pályafutásom során nem láttam a (kaptár falába épített etetőket. Értlhető kíváncsisággal nézegettem hát az újítást, illetve az idegen számára láthatatlan etetőket. Bott elvtárs méhészkedése során immár a harmadik fajta etetővel dolgozik. Az etetők mindhárom típusát 6aját maga gyakorlati és elméleti felkészültségének, sokrétű megfigyeléseinek eredménye. (A kaptár berendezésének, illetve készítésének módjáról későbbi időpontban írunk.) Ojszerű födelezőasztal A méhészek rendszerint a legegyszerűbb, évtizedek óta ismert födelezőt alkalmazzák pörgetés alkalmával. E műveletnél a méz ide-oda csepeg, elmaszatolja a körülöttünk lévő tárgyakat. Ha nagy veszteségről nem is beszélhetünk, kellemetlen, hogy pergetésikor minden ragad a méztől. Ennek megelőzése érdekében Bott elvtárs egy nagyon praktikus födelezőasztalt készített. Az asztal két részből áll. A jobbfélen helyezkedik el adróthiuzalú fedelező. Alatta rostaszövet húzódik, ahová a födelezésből visszamaradt viasztörmelék kerül. Az asztal bal részében nyolc keret helyezhető el. Ide kerülnek a lefödelezett keretek. Mivel nyolc keret állandóan készenlétben van, a pergetés folyamatosan végezhető, nem kell várni az újabb keret födelezésére. A födelezőasztal alsó részébe kis lejtéssel pléhtálca van beépítve, végén csurgósra képezve, ahol a födelezésből, majd a keretekből kicsurgó méz edénybe jut. Ennek következtében egy szem méz sem vész kárba, nem pocsékolódik el. A födelezőasztalra egy-két hazai hírneves méhész is felfigyelt. Megnézték, megdicsérték, elkérték tervrajzát. Megígérték, hogy javasolják az újítás elismerését, jutalmazását. Napok, hetek múltaik, de semmi hír nem érkezett az említett méhészektől. Később a födelezőasztal tervrajzát Prágába küldte, de a mai napig se tervrajz, 6e válasz nem érkezett. Érthető, hogy ez csalódást okozott a méhész számára, hiszen sok fejtörés után nagy gondossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel készítette az ország méhészei számára bátran ajánlható födelezőasztalt. Mindamellett a vérbeli újítónak nem szegte kedvét, hogy méhészfelszereléseit és kaptárait tovább tökéletesítse. Kitanult szakmája, az asztalosság, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az agyában megszületett tervek testet öltsenek. Sándor Gábor Modern, minden igényt kielégítő kaptárak A méhész szorgalmára, állandó kísérletezésére vall, hogy nemcsak a kaptár berendezésének tökéletesítésén töri a fejét, de újtípusú kaptárak készítésén is fáradozik. Jelenleg számos újtípusú kaptárt mondhat magáénak, amelyet a „Tamaskó“ féle kaptáTrendszer alapján készített. Természetes, jőnéhány újítás beiktatásával. Ezzel a kaptártípussal szintén folyóiratban ismerkedett meg. Ezt követően nem volt rest és elutazott Kiskunfélegyházára, Farkas István méhészhez, aki az említett kaptártípussal méhészkedőit. (Farkas Istvánnal azóta is tartja a barátságot.) Nem kenyerem a dfcsérgetés, de őszintén szólva az új kaptárak, illetve berendezésük láttán kalapot kell emelni. Ha valaki a modernséget, a tökéletességet keresi a méhlakásokat illetően, akkor ez Bott elvtárs. Maga a kaptár felépítése (vándorlásra alkalmas), berendezése (menekülő tér, szellőztetés, falba épített etető stb.) a mai méhésztudomány magas szintjéről tanúskodik. S mindez egy egyszerű méhész Bott József méhész kezében az újított etetővel. A „Méhész“ 7-ik számában ** (július) „Pempőtermelés egyszerű módszerrel“ címen cikket közöltünk Kovács Márton barti (bruty) méhész munkamódszereiről, tapasztalatairól. Amint később tudomásunkra jutott, az írás nyomán számos méhész a helyszínre utazott, hogy saját szemével is meggyőződjön Kovács elvtárs pempőtermelési módszereiről. A „kíváncsi“'látogatók névsorában szerepelt Bott József is, Sülről (Sulany p. Horny Bár), aki az állami erdőgazdaság méheinek gondozása mellett odahaza is méhészkedik. Mi késztette Bott elvtársat a látogatásra? Az új módszer elsajátítása, hogy több mézet, illetve melléktermékeiket hozzon létre. A méhész ezen tanuinivágyása serkentett bennünket arra, hogy felkeressük otthonában. Bott elvtárs már nem mai méhész, ugyanakkor nyitott szemmel jár a világban. A méhészet terén minden érdekli, ami új, ami érdekes. Még mindmáig élénken emlékezetében él tanítómestere, Kvassay József jóakaratú figyelmeztetése: „Ha nem sajnálod az időt és fáradtságot, jó méhész válhat belőled.“ Az asztalos mesterséget kitanult kezdő ember valóban nem sajnálta az időt és fáradtságot, ha a méhekről volt szó. Két éven keresztül minden vasárnap eljárt a három kilométernyire lévő Kvassay bácsi tanító méhésztanyájára, hogy gyakorlati és elméleti tudást szerezzen. Azóta kerek húsz esztendő telt el. Buktatókkal, ikisebb-nagyobb szerencsével járó két évtized. Hogy ez idő alatt mi ragadt a méhészre, azt az alábbiakban tolmácsolom. Délkeleti irányba helyezzük a kaptárakat Ez a megállapítás nem újkeletű, ám erre vonatkozóan a méhésztársadalomnak nincs egyöntetű véleménye. Amint Bott elvtárs kertjébe léptünk, azonnal felhívta figyelmünket a kaptárak elhelyezése. Szerinte a tisztuló kirepülés, majd a méhek koratavaszi szaporodása szempontjából nagyon elsődleges, hogy a kaptárak kijáró nyílásukkal délkelet felé nézzenek. Ez főleg azért fontos, mert az adott időben, mondjuk március 10-én, amikor a nap ereje annyira felmelegíti a levegőt, hogy a méhek elvégezhetik az első tisztuló kirepülést, a napocskát tekintve nem mindegy, mikor tűz a kijáró nyílásra. Célravezető, ha a nap sugarai már reggeltől érintik a kijáró nyílást. Ekkor már a déli órákig olyannyira felmelegszik a kaptár elülső része, hogy kezdetét veszi a tisztuló kirepülés. Ugyanakkor, ha a kaptár kijáró nyílása dél irányba néz, a nap később érinti, melynek következtében a tisztuló kirepülés a délutáni órákra tolódhat. Ily esetben azon-Néhány újítás és ami mögötte van ban az is megtörténhet, hogy az idő elcseréli a száját, és emiatt a kirepülés teljesen el is maradhat. Ezt követően rendszerint csupán néhány hét múlva lesz újabb alkalmas idő a méhek kirepülésére. Köztudomású, hogy ez a legkülönbözőbb veszélyeket rejtheti magába. készítette. Az első és második fajta etető közismert, de az újonnan falba épített etetőt a méhész saját elgondolása alapján módosította. Ugyancsak módosítást hajtott végre az úszókat illetően. Az etetőkbe a méhek zavarása nélkül kívülről önthető az eleség. A téli 2 : 3 arányban hígított culkorszörpből 1,50 kg fér az etetőbe. Délkeleti irányban felállított kaptárak 4
