Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-28 / 39. szám

Mi az igazság a termelékenység körül?

Egyes mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek szájából számtalan esetben hallottuk, hogy mit sem ér a méhcsaládok számszerű gyarapítása a termelékenység hatékony növelése nélkül. Erre az állításra azonban azt kell mondani, hogy megbízható adatok állnak rendelkezésünkre az alábbiakról: amig 1920-ban nálunk a méhészek tulajdonában lévő 486 000 méhcsaládból 1 millió 190 ezer kilogramm, azaz családonként 2,5 kg mézet pergettek, addig a jelenlegi 967 ezer családtól nem kevesebb mint 4 millió 114 ezer kg, vagyis családonként 4,3 kg mézet értékesítettek.

Már pedig ebből az következik, hogy a termelés jóval magasabb volt az értékesítésnél, hiszen nagyon kevés olyan méhészkedő akad, aki saját célra vagy pedig házi értékesítésre ne hagyna pár kiló mézet. Tehát az az igazság, hogy a saját célra és a házi értékesítésre megtartott mézmennyiség erősen megközelíti a hivatalosan értékesített mézmennyiséget. Ez pedig nagyon is a termelékenység kedvező növekedését bizonyltja.

Hasonló a helyzet a viasszal és más méhészeti termékekkel is. Tény, hogy a termelékenység tekintetében hordásban kedvezőtlen esztendőkben sem estünk a közép-európai színvonal alá, de méztermelésben gazdag években erősen felülmúltuk a környező országokat.

Például a Véela felvásárló szerv tervében a közelmúltban 3967 tonna méz felvásárlása szerepelt, de a jó hordás következtében a méhészek 5506 tonna kitűnő minőségű mézet értékesítettek. Különben ezen a téren eléggé nagyok az eltérések Szlovákia és a cseh országrészek közt. Tény, hogy a méhcsaládok országos mennyiségének egyharmad része szlovákiai méhészkedés tulajdonában van, de fölötte érdekes, hogy a méz hivatalos értékesítésének mégis kétharmad részét adják. Egyedül a nyugatszlovákiai kerület több mézet ad el az állami alapokba, mint a cseh kerületek együttvéve. Ügy gondolom, hogy ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy Szlovákiában a méhészkedés a kívánt színvonalon van.

Fölmerül a kérdés, miért? Egyszerűen azért, mert a szlovákiai méhészkedők hordás idején nem sajnálják az időt, közülük sokan vándoroltatják méheiket. Ez eredményezi a jó eredményeket. S ezzel már meg is cáfoltam az állítólagos elégtelen termelékenységgel kapcsolatos állításokat. Tény, hogy a termelékenység nagyon sokszor az embertől függ.

(h)

Néhány szó méhészeinkhez

A Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottsága javaslatot tett a méhész-akcióprogram kidolgozására. Ajánljuk minden méhész társunknak, hogy ezzel az akcióprogramunkkal megismerkedjék s ennek alapján megtegye észrevételeit és hozzászólásait a méhészek szlovákiai szervezetének új programjával, jellegével és küldetésével kapcsolatban.

A Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottsága által kiadott irányelveik szerint az alapszervezetek számolják el azt az állami hozzájárulást, amit a méhcsaládok 1968. évi átteleltetéséhez szükséges cukormenynyiség vételére kaptak, éspedig legkésőbb ez év szeptember 30-ig. Mivel az elmúlt esztendőkben a példás alapszervezeteken kívül akadt néhány olyan szervezet is, amely ezt az elszámolást megkésve, csupán többszöri felszólításra s ezen félül nagyon gyatrán kidolgozva küldte be, a funkcionáriusokhoz fordulunk, hogy ebben az évben ne legyen egyetlen olyan alapszervezetünk sem, amely a kitűzött határidőre ne nyújtaná be az állami hozzájárulás jól kidolgozott elszámolását.

S még egy pillanatra álljunk meg a mélhek beteleltetésének kérdésénél az idén elért mézhozammal kapcsolatban. Amint tudjuk Szlovákia több körzetében, különösen az alacsonyabban fekvőkben, a mézhozam ebben az évben nagyon gyenge, kedvezőtlen volt, olyan, amilyenre az utóbbi években még példát sem találunk, nem emlékszünk. Ez a tény megköveteli a méhészektől, hogy a beteleltetéskor egyetlen szükséges intézkedésről se feledkezzenek meg.

Ha már érintettük a mézhozam kérdését, még néhány szót intéznénk azokhoz a méhészekhez, akik ebben az évben is jó mézhozamot értek el. Adjátok le az állami alapokba minden mézfeleslegeteket és így a legnagyobb mértékben segítitek elő azt, hogy Szlovákia, mint egy közigazgatási és termelési egység a termelés ezen szakaszán is maradéktalanul teljesítse feladatait! A. K.

(Ford.: Oy)

Ilyen lép már nem való a kaptárba. Fotó: -s-A kiöregedett lépőket a kaptárból szeptember második felében szedem él. A selejtezésnek ezt az utolsó mozzanatát tervszerű munka előzi meg. Az öreg lépek javarészt a fészekben vannak. A tavaszi fészekbővítéskor betett, nem öreg, de mégsem egészen fiatal lép az év végére elöregedett. Akad öreg lép még ezen fölül is. Az anya az öreg lépekhez — különösen augusztusban — görcsösen ragaszkodik. Hiába helyezzük ezeket a fészek széle felé, a népesség még elfoglalja a teljes fészket, és az anya a közbe iktatott fiatalabb lépőket kihagyva, az öreg lépekbe petézik. Még a leendő téli fészek kialakításánál is előnyben részesíti az öreg lépeket, ha nem is a kijáróval szemben vannak ezek. Célom tehát az, ne legyenek ilyenek a téli fészekben, selejtezésükkor a Hasítás és a méz ne akadályozza a tervezésem szerinti munkát.

Álló rendszerű kaptárban a selejtezés egyszerű. Az anyaráccsal elválasztott mézkamrába kerülnek a kiselejtezendő lépek. Az áthelyezést már a nyár folyamán célszerű megkezdeni, így a fészekből kiemelt fiasítást nem fenyegeti a megfázás veszélye. Előnyös ez azért is, mert a petézés még lendületben van, és a kiemelt keretek helyébe tett fiatal építményt Is bepetézi az anya.

Gyűjtés vagy etetés esetén még műlépes pótlásuk is helyénvaló. Ha az állókaptárban a nyár folyamán nincs anyarács, a fészek fönt alakult meg. Augusztus közepe táján a fészket lehelyezem, de fönt maradnak a kiselejtezendő fiasításos lépek. A fiasítás zöme alul van, az anya már nem hagyja el a ráerőszakolt alsó fiókot. Az ekkor közbeiktatott anyarács természetesen még jobb biztosíték.

Egyszerű a selejtezés az egyanyás fekvő kaptárban is. Ebben a kiselejtezendő lépek az anyarácson túlra kerülnek. Ha fiasításosak, a fészek folytatásaként. Az egyanyás fekvő kaptárban is a korán megkezdett selejtezés a célszerű, az álló kaptárnál mondottak miatt. Több munkát ad a kétcsaládos kaptár öreg lépjeinek a selej-A lépek selejtezése

tezése. A lépre augusztusban még szükség van, mert ezek a fészek és a mézkamra szerepét is betöltik. Már akác után helyes, ha rangsoroljuk a lépeket. Selejtezésük megkezdését augusztus végére hagyom. Kialakítom 7—9 lépen a téli fészket, és bőrlemezzel határolom. A fészken kívülre kerülnek a kiselejtezendő lépek, a fiasításosak ugyancsak a fészek folytatásaként. A fiasítást ekkor még nem fenyegeti a megfázás.

A leírt módokon a Hasítástól mentesül a lép. Több gondot jelent, hogy belőlük a méz is kiürüljön. A méz kihordatását a téli fészek kialakítása utáni időszakra hagyom. A lefödelezett sejtekből a méhek nem ritkán egy éjjel a fészekbe hordják a mézet, de eltarthat több napig is. A kijáró erős szűkítése, a rostaszövet gondos takarása ezalatt igen ajánlatos. Én nappal végzem a födelezést az adott körülményekhez képest. Nagy állománynál az esti órákban való végzése a legmegnyugtatóbb. Az úgynevezett „csendes rablás“ is sok méli pusztulását okozhatja. Igen vontatott a nyitott méz kihordatása. Ha a lép sejtjeit nem romboljuk szét, selejtezéskor gyakori még a méztől csillogó selejtes lép. Ha a sejtek peremét keresztül-kasul a fedelező villával elromboljuk, akkor gyorsabban kiürítik a sejteket. Nemcsak a méztől csillogó sejtek éleit kell elrombolni, hanem a mellettük levő üres felületet is, mert nem ritkán a’ szomszédos, épen hagyott sejtekbe hordják át a megrongáltakból a mézet. A selejtezendő lépek ilyen megrongálása nem kár. Száraz lépek selejtezése különösen azok számára fontos, akik a sonkolyt műlépre cserélik át. Az átvételnél a tényleges szennyezettség elbírálása nehéz, és az átvevő ceruzája „vastagon fog“. A kiselejtezendő mézeslépek kipörgetése csak akkor előnyös, ha más kipörgethető lépőkkel együtt érdemleges mennyiséget ad. A kevesebb méz felkarcolásával megnyújthatjuk az augusztusi serkentés idejét, hizlaltatjuk az elrendezett ték fészek, mézkoszorúit.

Illa IstváE