Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
Csak erős méhcsaládokat A méhek teleltetését mézkamrákban 5—6 évvel ezelőtt nagyobb mértékben népszerűsítették, de később ez a propaganda teljesen megszűnt, különösen azt követően, hogy a Liptovsky Hrádok-i Méhészeti Kutató Intézet ezzel kapcsolatos kutatásainak negatív eredményeit közzé tette. Jómagam inár 6—7 éve mézkamrában teleltettem 8—10 méhcsaládomat (a 150 közül). Ezek legtöbbnyire igen erős vagy erős méhcsaládok voltak. Tavasszal ezek legtöbbje szintén elég erős volt és amelyek nem voltak elég erősek, azokat áthelyeztem a fészekbe és a mézkamrát megszüntettem. Az így nyert tapasztalataimat nem lehet általánosan alkalmazni az összes méhcsaládra. Szomszédom azonban a legutóbbi években 110 méhcsalád ja közül 40—50-et teleltetett át mézkamrákban. Az átteleltetésnek ezt a módját igen dicsérte, úgymond ezek családjai tavaszszal gyorsabban fejlődnek. De mikor megkérdeztem, hogy az eredmény megmutatkozik-e a nagyobb mézhozamban, nevezetesen az akácméz főhordásában, nemleges választ adott és meg volt győződve arról, hogy a legjobb hozamot a fészekben áttelelt méhek adják. Így azután elhatároztam, hogy ezt a módszert magam is kipróbálom. Száz méhcsaládból 1966 őszén kiválasztottam 47-et, amelyek az átlagosnál erősebbek voltak és az anyák is jól petéztek. A családokat a téli készletek kiegészítése előtt a költőtérben és a mézkamrában is 6—7 keretre szűkítettem. A költőtérben a legszélre szűzlépet tettem és az oladlfal mellett üres helyet hagytam. A mézkamrában a lépkeretek mellé válaszfalat és szigetelőréteget tettem A körülbelül 12 kg mézből és cukorból álló téli készlet feltöltése után a fészket a szokásos módon (ruberoid, nemez, 2X hobralemez, 0,5 cm papírréteg] letakartam. Ugyanígy jártak el az Erdőgazdaság két szomszédos farmján is. Még az első tavaszi tisztuló repülés előtt mindannyian megállapítottuk, hogy a fészekben áttelelt családokhoz viszonyítva igen nagy az elhullott méhek száma. Egyes helyeken ez 2500 mehet is kitett, másutt kevesebb volt, de mindenütt jóval több, mint a fészekben áttelelteknél. A fészek a mézkamrától nem volt elválasztva. A fészekben a lépek együtt voltak és így történt, hogy három méhcsalád a készletek kiegészítése után (annakelőtte a tartalék feltöltése után azonnal ellenőriztem, hogy a család a mézkamrában van-e és nem a fészekben, de mindegyikük a mézkamrában volt) és az ellenőrzés után lehúzódtak a fészekbe s így egy esetben tavaszig az éhségtől pusztultak el, mert a fészek lépkereteiben csak elenyésző mézmennyiség volt. Amikor az első kirepülés után már februárban megállapítottam ennek a méhcsaládnak az éhenpusztulását, a mézkamra felemelésével ellenőriztem a családokat, s így megállapítottam, hogy még két család van a fészekben eleség nélkül, de befedett fiasított lépekkel. Mézzel teli lépkeretek •berakásával megmentettem őket [a mézzel telt lépeket a fiasított lépek mellé helyeztem és mézes cukorlepényt is adtam). Tavasszal a fészkek nedvesek voltak, padlójuk piszkos és penészes volt annak ellenére, hogy a méhtetemeket idejében kisöpörtem. Mindkét szomszédom ettől a jelenségtől annyira megijedt, hogy már kona tavasszal minden családot a fészekbe helyeztek át és megszüntették a mézlkamrákat (ahhoz hasonlóan, ahogy Lipt. Hrádokban jártak el). Jómagam csupán kilenc családot helyeztem így át a fészekbe (megszüntetve a mézkamrát), amelyek számomra ismeretlen okból gyengék maradtak. Ezután még 38 méhcsaládom maradt a mézkamrákban. Húsz méhcsaláddal füzesek közelében vándoroltam, ahol még két család mutatkozott gyengének e feladat megoldására. A válság átvészelése után serkentés nélkül (a természet ébredése előtti kora tavaszi serkentést kivéve) ezek a családok gyorsan fejlődni kezdtek, s így 14 nappal az akác virágzása előtt már petéik voltak a mézkamrában és a fészekben. A méhcsaládok a fészek szabadon maradt térségében (a vándorlásikor a lépkeretek a fészekben szétcsúsztak, mivel a 9 keretnek szánt helyen csak 7 keret volt) építeni kezdtek. Hogy megakadályozzam az akácvirágzás előtti rajzást ki kellett vennem a fias lépeket s ezekkel erősítettem meg a gyöngébb családokat. Ennek ellenére egy család még az akácvirágzás előtt kirajzott. Megjegyzem, hogy 100 méhcsaládom közül évente 1—10 rajom van. Nagyobbára azonban csak az akác elvirágzása után. Az akácvirágzás előtt 14 nappal áthelyeztem az anyákat a fészekekbe. A fészket két közfallal egészítettem ki és a fészket ráccsal takartam le. A túlságosan nagy mennyiségű virágpor- é6 a bőséges nektárkészlet az építkezés korlátolt lehetőségeivel együttesen idézte elő azt, — habár az akácméz-hozam 50 százalékkal volt nagyobb, mint a fészekben áttelelt többi méhcsaládnál —, hogy mégis nem sokkal az akác elvirágzása után e méhcsaládok 60 százalékának nem volt petéző anyája, esetleg vagy kirajzottak, illetve leváltották az anyát (ha az öreg méhanyának rövidebb szárnya volt) és a rajzás csupán idejében történt beavatkozásom következtében nem valósult meg. Befejezésül megállapíthatjuk: A mézkamrában az átlagosnál erősebb, 1,5—2 kg súlyú, kellő méz- és virágpor-készlettel, valamint fiatal anyával rendelkező méhcsaládokat célszerű és előnyös átteleltetni. Ezek azután tavasszal rendszerint az átlagosnál jobban fejlődnek, és így számukra már nem elegendő a 180 dm2 lépterületű (B9) kaptár. Ha pedig nincs lehetősége további terjeszkedésre, fejlődésre, úgy a csalág kirajzik. S ez okozza azután, hogy ezek a méhcsaládok nem átlagon felüliek a nyár elején is. Az ilyen jól ellátott, erős méhcsalád kora tavasszal sem szorul csaknem semmilyen beavatkozásra, segítségre (szükségtelen a serkentés és a család bővítése), ami kétségkívül előnyt jelent a vándorlásnál, amikor nem lehet mindig idejekorán kibővíteni a családot. Később azonban, úgy 2—3 héttel az akác kivirágzása előtt, a rajzás meggátlására, különösen a B 9 típusú kaptáraikban, határozott, radikális beavatkozás szükséges. Ha a méhész ezt a problémát sikeresen megoldja, akkor a mézhozam általában nagyobb, mint a fészekben áttelelt családoknál. A szokottnál több méhtetemet megmagyarázhatjuk azzal, hogy a kijárónyílás messze van a téli fürttől és a méhtetemek Townsend, a guelphi mezőgazdasági főiskola méhészeti osztályán (Kanada) megvizsgálta, hogy 16 ezer közül melyik a legalkalmasabb a méhek kiűzésére a rakodókaptár mézkamrájából. Köztük volt pl. a mesterséges mandulaolaj, vagy benzaldehid, metilbenzoát, karból, etilfenilacetát, propionanhidrid, origánumnlaj utánzat, levendulaolaj, szafrol, citromolaj utánzat, narancsolaj, etilbenzát, eugenol, gerainol, bergamot-olaj. Mindenekelőtt kalitkázott méheken vizsgálta, hogy a szerek egy perc alatt a méhek hány százalékát riasztják el. Utána a szabadban folytatódott a kísérletezés azokkal a szerekkel, melyek valamit ígértek. Kalitkás kísérletkor a mesterséges mandulaolaj 85, a metilbenzoát 81,5, a karbolt 73,2, az etilfenilacetát 71,6, a propionsavhidrid 69,7 százalék méhet szorított vissza egy perc alatt. Mindezekből az is kiderül, hogy nem a légzőszerven át hatnak a méhekre, hanem a csáp érzőszervein. A levágott csápú méhekre közömbösek voltak ezek a szerek. Végül csak négy anyag maradt a porondon: a mesterséges mandulaolaj (benzaldehid), a metila kaptárban maradnak, míg e fészekben telelő méhek egy része halála előtt kiröpül a kaptárból, a méhek másik része pedig a tetemeket hamarább takarítja el a kaptárból.. Gyorsabban takarítják ki a kaptár padlóját is, mivel a méhek téli fürtje egészen a padlóig lóg le, s méhtetemek csupán a kaptár hátsó sarkaiban maradnak. A közepesen erős méhcsaládokat nem ajánlatos a mézkamrában átteleltetni, s a gyengébbeket egyáltalán nem is^ehet. Alsó röpnyílásaink mellen teljesen elpusztulnának. Azokat a méhcsaládokat, amelyek valamilyen okból a tél folyamán legyengültek, tavasszal át kell helyezni a fészekbe és a hagyományos módon kell gondozni. Az erős családokat, habár a fészekben piszok és nedvesség van i6, nem szükséges visszahelyezni a fészekbe. A melegebb és szárazabb napok beköszöntével a padló csakhamar kiszárad. A mézkamrában áttelelt méhcsaládok azonban sokkal gyorsabban növekednek, mint azok, amelyek a fészekben teleltek. Ezen felül sokkal kevesbb munkát adnak. Ezért a jövőben az erős méhcsaládokat a mézkamrában teleltetem. Jozef Chynoradsky (Fordította: Oy) benzoát, a karból és az etilfenilacetát. Legjobb mégis a mesterséges mandulaolaj, meri a hőmérséklet csak kevéssé befolyásolja a hatását. Használatkor Townsend szerint a következőkre kell ügyelni: 1. A mandulaolaj 14—29 C fok hőmérsékleten alkalmas, felhős és napos időben egyaránt. 2. A mandulaolajjal meglocsolt lapot kifelé szigetelni kell hő ellen. 3. A családot egy kicsit meg kell füstölni közvetlenül a mandulaolajos lap fölrakása előtt. 4. A mandulaolajt jól záró edényben, fénytől védve kell raktározni. 5. A mandulaolajt hígítlanul kell használni. Csak keveset kell- belőle locsolni a takaró lapra. 8. Tiszta mandulaolajat kell használni. Néhány rokon szer mérgező. 7. A mandulaolaj a fénytől szétbomlik. Valamennyi szel kr próbálásakor azt lehetett tapasztalni, hogy alacsony mézkamra fiókhoz jobbak, mint magashoz. A teljes magasságú Langstroth-fiók is nagy egy kicsit. MHSISm 7 Mandulaolaj a méz elszedésére
