Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-28 / 39. szám

Nem az ötödik kerék a vegyiparban!

Az utóbbi hónapokban a sajtó, a televízió és a rádió több alkalommal bírálta a vegyipart a hiányos műtrágya szállításért. Meg kell vallanunk, hogy a bírálatok legtöbbje helyénvaló. Tény, hogy a vegyipar a 100/1966-os kormányrendelet értelmében nem kielégítően teljesíti a műtrágyászállítást, s. a lemaradás főképpen az összetett műtrágyáknál érezhető, melyeket részben a lovosicei és a sellyei, valamint a stráZskéi vegyipari üzemeknek kellene nagyobb mértékben gyártaniuk.

Dvorsky elvtárssal, a dévényújfalusi szövetkezet elnökével való beszélgetésem során megtudtam, hogy idén az első félévre tervezett 1050 mázsa műtrágya helyett csupán 650 mázsát kaptak. Megértem, ha az elnök dühös a hiányos szállításra. De engedtessék meg, hogy rámutassak e hiány okára, mint mondani szokás, úgy igazából kipakoljak, hadd lássák a földművesek, hogy végeredményben nem a vegyipar a hibás. Tudni kell ugyanis, hogy vegyiparunk adja a foszforos műtrágya 90 százalékát, a nitrogén műtrágyának nem egész 80 százalékát, s a kálitartalmú műtrágyának csupán 3 százalékát. Ebből is kitűnik, hogy a vegyipar nem lehet az ellátás egyedüli szerve. Tudni kell továbbá azt is, hogy az összes mezőgazdasági tiszta hatóanyag szükségletnek a hazai vegyipar kevesebb mint 50 százalékát szállítja. Emellett nem avatkozik az elosztásba, ennél fogva feladatának teljesítése értékelésénél az adott helyzetből, nem pedig a látszatokból kellene kiindulni, nem abból a szemszögből, hogy a közvetítők miként látják el az egyes mezőgazdasági üzemeket ipari trágyaszerekkel.

Lássuk csak, hogy a vegyipar (1000 tonnákban tiszta hatóanyagban) hogyan teljesíti a 100/1966-os kormányrendeletből ráháruló feladatokat:

Évek Különbözet

Megnevezés 1967 1968 Terv Várható telj.

Foszforos trágyaszerek:

Feladat 238,4 256,5 18,1 —

Szállítás 234,4 (242) — (1,4)

teljesítés %-ban 102 (94,5) — —

Nitrogénes trágyaszerek:

Feladat 202,7 254,6 51,9 —

Szállítás 196,5 (236,6) — (25,5)

Teljesítés %-ban 96,9 (92,9) — —

Megjegyzés: Zárójelben a várható teljesítés.

Milyen volt a szállítás az első félévben? Rendelkezésemre áll e cikk megírásához a vegyipar teljes adatanyaga. Elárulhatom, hogy az ipari trágyaszerek 90 százalékát a bratislavai vegyüzemekben termelik! Ezért a hazai szállítást és a kivitelt ebben a vonatkoztatásban 1000 tonna tiszta hatóanyagban az alábbi táblázatban értékelem:

Időszak

1967. 1968.

Megnevezés I. félév I. félév

Foszforos trágyaszerek:

Szállítás 107,9 109,4

Kivitel — 4

Nitrogénes trágyaszerek:

Szállítás 94 103,6

Kivitel 9 11

Kálitartalmú trágyaszerek:

Szállítás 2,4 5

Kivitel — —

Mind a két táblázat mutatja, hogy a vegyipar nem teljes mértékben teljesíti saját feladatát, mégis bővült az általa termelt ipari trágyaszerek szállítása, s a mezőgazdasági termelés növelését hatékonyan szolgálta.

Egy esztendős tapasztalat birtokában megállapíthatjuk, hogy összetett műtrágyákból alig érjük el a beütemezett mennyiség 30 százalékát, mert a gyártásra beállított gépek nem megfelelőek, gyakran elromlanák. A hiányt részben egy tápanyagot tartalmazó műtrágyák termelésével pótoljuk. Annak ellenére, hogy a vegyipar üzemei a termelékenység emelésére törekednek, mégsem remélhető lényegesebb javulás, sőt várható, hogy az idén szállítható műtrágyamennyiség nem éri el az 1967-es mennyiséget.

Beszélni kell továbbá arról is, hogy a Bulgáriába szállított foszfort tartalmazó műtrágyáért nitrogén tartalmút kapunk cserébe, ami semmi esetre sem veszteség mezőgazdaságunk szempontjából. Nitrogén műtrágyákat főképpen Lengyelországba, a hosszú lejáratú szerződések értelmében küldünk, amiért népgazdaságunk értékes nyersanyagot, rezet kap vissza. A kapitalista államokba szállított nitrogén trágyáért pedig devizát kapunk, s ezért a műtrágya gyártásnál nélkülözhetetlen gépeket vásárolhatunk. Az elmondottakból is látható, hogy szó sincs öncélú vagy jogtalan kivitelről.

Persze a minőségről, a választékról és a csomagolás technikáról vitatkozhatnánk. Tény, hogy a lovosicei salétromot máris müanyagzsákokba téve szállítják. A Duslóban ugyanezt jövőre kezdjük. Emellett lépéseket tettünk egy olyan gyári berendezés behozatalára, mely csökkenti a szuperfoszfát kenődését. A termelékenység növelését azzal is elősegítjük, hogy a lovosicei vegyüzemünkben egy új üzemrészleget szerelünk fel, a szuperfoszfát szemcsézésére. Jóllehet, hogy mindez kevés a valóságos szükséglet kielégítésére. Tudni kell azonban, hogy a vegyiparban kissé bonyolultabbak a dolgok, mint más iparágban. Egyes bonyolult technológiai berendezések fölszerelésénél nagyon pontosaknak kell lennünk, s ezért az építés kissé lassú ütemű. Tudom, ez nem lehet alibi, de előbbi megjegyzésemmel csupán azt akartam mondani, hogy a műtrágya-gyártás a vegyiparon belül semmiesetre sem az ötödik kerék, mint ahogy egyesek hangoztatják.

Még néhány szót az ipari trágyaszerek tápanyagainak összetevőiről. Sokan támasztanak olyan követelményeket, hogy a szállított műtrágya kénsavas nitrogén vagy mésznitrogén tartalma töményebb legyen. Ismert, hogy mindkét műtrágyafajta nitrogén tartalma 20—21 százalék közt mozog, de köztudott, hogy ma már 30 százalékos nitrogéntartalmú salátromos műtrágyákat is gyártunk, s a hugyany, — amellyel szemben egyesek sokszor ok nélkül bizalmatlanok — 46 százalékos nitrogént tartalmaz, s termelését egyre fokozzuk.

Elismerem, hogy a vegyipar nem a kívánt mértékben teljesíti a mezőgazdasággal szembeni szállítási és szolgáltatási feladatait. Őszintén szólva erre még legalább két esztendőt kell várni. Mindamellett állítom, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonysága növelése nem csak^a jelenlegi hazai műtrágya szállítástól függ! Jó lenne, utána nézni, hogy az adott helyzetben mire lenne leginkább szükségünk, mi hozna nagyobb hasznot, a betakarító gépekért külföldön kapott deviza, vagy a feldolgozó ipar gépesítése, vagy a kiszárított vetőmagvak, esetleg a külföldről sokak részéről behozatalra sürgetett ipari trágyaszerek.

Persze számolni kell azzal is, hogy a műtrágyák világpiaci eladási ára a mezőgazdasági termékek áraihoz viszonyítva magasabb, mint nálunk. Ezért jó ha előre gondolunk s nemcsak arról, mire lenne szükségünk, de arról is, hogy amit teszünk, hasznos legyen. Például, ha előre tudnánk, hogy nálunk a jövőben milyen mértékben csökken az élelmiszerek, a takarmányok és a hús behozatala, könnyen lehet, hogy maradna deviza a vegyipar gépi berendezéseinek behozatalára, azaz kompletizálására is, ami feltétlenül gyorsítaná a műtrágyával való hazai ellátást.

Juraj Korim mérnök,

az Agronómiái Technológia

Kísérleti Intézete

munkacsoportjának vezetője

Mit vállal magára a parasztszövetség ?

Mint ismeretes, ez év júliusában Nyitrán megalakult az Egységes Parasztszövetség. Üj erő formálódott, mely szocialista társadalmunkban nem csupán a mezőgazdasági politika kialakításában, hanem a közéletben és hazánk irányításában is részt vállalt.

A szövetséget erre feljogosítja az a valóság, hogy a múltbani akadályok és nehézségek ellenére, — melyeket a mezőgazdaság elé gördítettek, s helyzetét, küldetését és részesedését népgazdaságunk fejlesztésében kétségbe vonták, — olyan fejlődést ért el, bogy piacainkat, dolgozóink igényeit kellő mértékben kielégíthetjük. Tény, hogy nálunk a földművesek munkáját most, első ízben pártunk januári plenáris ülésén és a Szövetkezetek VII. Kongresszusán értékelték érdemlegesen.

így a közelmúltban megalakult Egységes Parasztszövetség szolgálni, védeni fogja a földművesek gazdasági és társadalmi érdekeit. Elsősorban is arról van szó, hogy a szövetség hasonló feltételeket teremtsen a termelő földműveseknek, mint amilyenekkel népgazdaságunk más munkaszakaszain dolgozók rendelkeznek. Ilyenek például a mezőgazdasági termelés specifikus helyzetének elismerése, $ ezen belül a munka fajtája é* terjedelme, a mezőgazdasági dolgozók joga a szabadságra, az önművelésre, a szakmai tudás továbbfejlesztésére stb. Mindezeknek, — hogy összhangban legyenek a mezőgazdasági dolgozók jogaival, — ennek megfelelő jogi normákat kell érvénybe léptetni.

Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasági termelésben az ember a döntő tényező. A róla és jogairól történő gondoskodás természetes, hogy a szövetség feladata lesz. A szociális gondoskodás terén tehát a földműveseknek is meg kell kapniuk azt, amit a népgazdaság többi ágazataiban dolgozóknak, hiszen köztudott, hogy a mezőgazdasági dolgozók a legmostohábh körülmények közt végzik feladatukat. Ennélfogva kívánatos, hogy a szövetkezeti tag külföldi és hazai üdültetése erejének felújítását szolgálja.

Szükséges, hogy a földművesek nyugdíjaztatása is olyan színvonalat érjen el, akár más termelési ágazatokban. A parasztszövetség azért alakult, hogy ezeket az illetékes helyeken keresztül is vigye.

A szövetség a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordít arra is, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok megtalálhassák számításukat. Közreműködik a falusi lakásépítésben a munkakörnyezet csinosításában, a kulturális, a társadalmi és a sporttevékenység megfelelő kialakításában, továbbá az üzlethálózat, az egészségügyi és az iskolák hálózatának kiépítésében stb. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy a fiatalok falun gyökeret verjenek, otthonra találjanak.

A jelenlegi problémadús időszakban kétségtelen, hogy gazdasági téren nagyon komoly feladatok várnak az Egységes Parasztszövetségre. Miről is van tulajdonképpen szó? Arról, hogy a mezőgazdaság legfőbb hajtómotorja az egyre növekvő társadalmi szükséglet. így van ez az egész világon. Egyszóval naponta egyre több élelmiszerre van szükség, mert amint mondani szokás, éhes gyomorral dolgozni nem lehet.

Ebből kiindulva elengedhetetlenül szükséges, hogy az Egységes Parasztszövetség a mezőgazdasági termelőkkel, mind saját tagjaival, mind pedig az.. ^!?aín' Simaságokkal és más mezőgazdasági termelőkkel szoros együttmüködésben olyan anyagi alapot teremtsen, mely a mezőgazdaság jelentőségének, munkamegosztásának, nem utolsósorban a nemzeti jövedelemben való részesedésének a legjobban megfelel. Itt elsősorban arról van sző, hogy az Egységes Parasztszövetség döntő joggal részt vehessen az árpolitika formálásában. Véleményem szerint, a mezőgazdasági termékek a szükségletek, vagyis a gépek, a trágyaszerek s a szolgáltatások árainak ilyen vagy olyan ingadozására gyorsan és rugalmasan kell reagálni, mert csak így alakulhat ki a kívánatos ökonómiai egyensúly, ami elősegítheti mezőgazdaságunk konszolidálódását, a termelés arányos növekedését, a zavaró körülmények kiküszöbölését.

A szövetségnek ügyelnie kell arra, hogy megőrizze a mezőgazdasági termelés egyensúlyát, hatékonyságát azokkal a partnerekkel szemben, akik rossz minőségű, sokszor célszerűtlen munkájukkal — mondjuk meg őszinte.n.“ károsítják a mezőgazdasági termelőket, illetve saját eredménytelenseguket a termelők nyakába szeretnék varrni. Hisszük, hogy a Parasztta!áie,*é8 ezekl,en a kérdésekben az állami szerveknél kellő megértésre

Jan ®z6, hogy fáradalmunkban emberségesebb életet teremtsünk a földműveseknek, olyant, mint hazánk többi polgárainak. Azt akarjuk, hogy szocializmusunkban a mezőgazdasági termelő is megbecsült ember legyen, munkája után elfoglalhassa az őt megillető helyet.

Dr. Michal Öurdiak, az Egységes Parasztszövetség Szlovákiai Központi Szervének dolgozója

Szerezzen érvényt a taggyűlés

a szövetkezeti demokráciának!

m múlt hónapban a. szimői szövetkezetből küldöttség érkezett szerkesztőségünkbe. A tagság nevében elpanaszolták, hogy szövetkezetük vezetői a dolgozók tudta nélkül magasabb prémiumot osztottak egymás közt, mint amennyi járt volna. Kértek bennünket, menjünk ki, s a helyszínen győződjünk meg a történtekről.

Elöljáróban le kell szögeznünk, egyedüli célunk az igazság kiderítése, s ebből a szemszögből közelítjük még a fölvetett problémát. Érthető, hogy első útunk az Érsekújvári Járási Mezőgazdasági Társuláshoz vezetett. Stefan TamaSkoviö elvtárs, az ellenőrző munkacsoport vezetője kimerítő tájékoztatást nyújtott a munkadíjazás és a premizálás járási módszereiről és a Szímőn történtekről.

Ismertette, hogy a járás szövetkezeti vezetői az egységes díjazási elv szerint, év közben havonta alapfizetésüknek 80 százalékát kapják kézhez, s a meghatározott összegből (100%-ből) 20 százalékot betétként

visszatartanak arra a célra, ha esetleg vezetésük alatt a gazdaság nem érné el a tervezett nyersbevételt. Ha azonban elérik a kitűzött bevételt, akkor a vezetők év végén megkapják a 20 százaléknak megfelelő visszatartott összeget is.

A díjazási elv foglalkozik továbbá a vezetők premizálásának ■ hogyanjával Is, mely meghatározza, hogy ha a gadaság túlteljesíti nyersbevételét, abban az esetben a vezetőknek minden 1 % után alapfizetésükhöz 2 °/onyi haszonrészesedést számíthatnak. A premizálási alapelv azonban félreérthetetlenül kimondja, hogy egy-egy szövetkezeti vezető évi haszonrészesedése nem haladhatja túl a 20 %-ot! A vezetők fizetése tehát a prémiummal együtt legfeljebb 120 százalékig terjedhet. Mi természetesen ebből a szemszögből néztük a szimői esetet, s ennél a pontnál kerestük a szövetkezeti tagság jogát és igazát.

Tamaskoviö elvtárs továbbá tájékoztatott arról is, hogy a szimői szövetkezet tavaly sokszorta jobb eredménnyel zárta az évet, mint az előbbi esztendőkben. Ennek eredménye képpen — akárcsak az ország többi hasonló gazdaságában — az állami alapokból 473 000 korona növekedési prémiumot kaptak. Állítólag a szövetkezet évi pénzügyi tervében ezzel az összeggel nem számoltak, s egy rendelkezés értelmében a pénzt a béralapra tették. A járási főellenör a továbbiakban megjegyezte, hogy a mezőgazdasági társulás figyelte a szimői és más szövetkezetek gazdasági fejlődését, s a nyersbevétel kedvező alakulását. A járásban így 25 szövetkezet — köztük a szimői is — 110 %-ra vagy ezen felül teljesítette pénzügyi bevételi tervét. Ebből kiindulva a mezőgazdasági társulás javasolta, hogy a szövetkezetek vezetőinek a tagsággal való tárgyalás, azaz a taggyűlés jóváhagyása után a növekedési prémiumból — a gazdaság tulajdonát képező pénzösszegből — esetleg a vezetőség tagjainak a rendes 20 százalékon felül további prémiumot fizethetnek.

A szimői szövetkezetből egyik napon névjegyzékkel és a nevek mellé föltüntetett különböző összegekkel a mezőgazdasági társulás által történt jóváhagyás előtt jelentkeztek, s kérték a fizetési lista lebélyegzését és aláírását, hogy a rajta szereplő öszszeget a bankból kivehessék. A járási mezőgazdasági társuláson a fizetési listát az Ismert oknál fogva aláírták és lebélyegezték.

Amikor pár nap múlva a mezőgazdasági társulás végérvényesen jóváhagyta a többletprémium kifizetését, a szimői szövetkezetnek is megküldték, hogy a vezetők alapfizetéséhez

további 5 százalékot engedélyeznek. Előzőleg ugyanis 10 százalékot már megkaptak.

A tények világosan bizonyítják, hogy a szimői szövetkezet vezetői a megengedett 120 százalék helyett a külön prémiummal együtt 135 százalékos fizetést vettek fel. Természetes, az már a tagság dolga és joga, hogy ebben a kérdésben miként dönt.

A járásról a szövetkezetbe látogattunk, ahol elbeszélgettünk Balogh István szövetkezeti elnökkel, Horváth Lajos mérnökkel, a gazdaság ökonómusával, Illés Józseffel, az ellenőrző bizottság elnökével, Juhász Ferenccel, az ellenőrző bizottság tagjával, valamint Lénárd József és Borka István vezetőségi tagokkal.

A szövetkezeti elnök ismertette, hogy a 380 taglétszámú gazdaságban nem is oly rég csak 60—70 dolgozó jelent meg a tagsági gyűléseken. Amióta azonban a prémium-ügy folyik, esetenként 100—130-an látogatták a gyűléseket. A többletprémiumért elsősorban a járási mezőgazdasági társulást hibáztatja, ahonnan utasítást kaptak az 5 százalék kifizetésére, s végeredményben szerinte a 10 százalékot is így kapták.

Mint ismeretes, a szövetkezeti demokrácia alapelvei leszögezik, hogy a csoporttulajdonon belül a legmagasabb fórum a taggyűlés. Tehát minden, ami kívülről jön — legyen az bár utasítás — a szövetkezeten belül nem leht ereje, nem juthat érvényre a tagság akarata, illetve jóváhagyása nélkül. Nagyon csodálkozunk, hogy ezt az igen lényegbevágó tényt a vezetőség figyelmen kívül hagyta. Nagyon Is nyilvánvaló, hogy a tagság legalapvetőbb jogát, annak mellőzésével sértették. S végtére illett volna

tudni, hogy a pénzügyi kérdésekben semmi esetre sem kerülhető el a tagság beleegyezése. Tény, hogy a járási szervnek a szövetkezet felé tanácsadói, nem pedig utasító joga van. A szövetkezet belügyeibe csak abban az esetben avatkozhat, ha úgy látja, hogy annak léte forog kockán vagy sértve véli a tagság jogait. Ez a valóság. A többi kizárólagosan a tagságra tartozik.

A járási mezőgazdasági társulás küldöttei az egyik tagsági gyűlésen indokolni akarták utasításuk „helyességét“, de a tagság nem értett egyet az indoklással, mert sértettnek látta a szövetkezeti demokráciát, s úgy határozott, hogy a vezetők fizessék vissza a többletprémiumként fölvett összeget. Ezen a gyűlésen azonban a tagságnak csupán 32 százaléka vett részt, s ezért a határozatot a szövetkezeti alapszabályzat és a házirend értelmében érvénytelenítették. Micsoda leleményesség! Lám, ez esetben érvényes volt a házirend.

Most persze nem az a lényeg, hogy a taggyűlésen nem jelent meg a tagság több mint 50 százaléka, hanem az, hogy a szövetkezet alapszabályzata és házirendje értelmében kinek volt Joga arra, hogy a szövetkezet belügyeibe tartozó pénzügyi-premizálási kérdésekben érvényesen döntsön. S már el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor kézzelfogható, nyílt tényként láthatjuk a szövetkezeti demokrácia fölrúgását, a tagság jogainak .semmibe vételét, s még egy lényeges tény, ha már a dolgozók 37 százaléka úgy érzi, és tudja, hogy valami nincs rendjén, akkor nagyon is nyilvánvaló, hogy a hibákat mégiscsak orvosolni kellene, máskülönben egyre jobban jelentkeznek az ellentétek és elharapódzik a bizalmatlanság.

De menjünk ki az emberek közé, hallgassuk meg hogyan vélekednek a történtekről. Elbeszélgettünk Borka Lajossal, Kiss Dénessel, Bombic Bélával és másokkal, akilk mélységesen elítélték az esetet, s nem értenek egyet a többletprémium kifizetésének módjával, mert a 78 ezer koronát az ő megkérdezésük nélkül, a hátuk mögött, suttyomban fizették ki a vezetők közt. Talán, ha a taggyűlés elé vitték volna a dolgot és kellőképpen megindokolják, akkor, most nem lenne ennyi bonyodalom. Többen így beszéltek: „Egyre azt kürtölik, hogy a tagság a szövetkezet legfelsőbb fóruma. S közben mi történik? A vezetők, akiknek jó példát kellene mutatniuk — maguk sértik a demokráciát. A tagság pedig húzza be a nyakát, tartsa a száját, s ha valami nem tetszik, nyelje le.

Hiba, nagy hiba, hogy a szimői szövetkezeti tagság nem jár teljes létszámmal a gyűlésekre. Persze ebből arra is lehet következtetni, hogy Szímőn végtelenül laza a kapcsolat a tagság és a vezetőség közt. Mindamellett a tagságnak egységesnek kellene lennie, el kellene járnia a taggyűléseikre és mindent el kellene követnie, hogy a jelenlegi áldatlan állapot megszűnjék.

Beszélgetés közben az egyik gyalogmunkás fanyar képet vágva megjegyezte: „Minek menjek gyűlésre, amikor úgy sem a tagság akarata érvényesül?!“ Nos, éppen ezért szükséges, hogy a taggyűléseken minden egyes dolgozó megjelenjen, s ivédje saját jogait, érdekeit, és a szövetkezeti demokráciát.

Tény, hogy Szímőn a szövetkezett demokrácia s az emberi jogok megsértése következtében egyesek közömbösek lettek a dolgokkal szemben. De ez semmi esetre sem lehet megoldás. S még kevésbé öregbíti a járási szervek jó hírnevét.

HOKSZA ISTVÁN