Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-28 / 39. szám

Répakampány körüli gondok Gondterhelten köszöntött ránk a borongás ősz. A jó gazda számítását idén keresztülhúzta, Igyekezetét pe­­diR gúzsbakötötte a természet. Az időjárás megfékezte a cukorrépa rendes fnjlödését, s munkája eredmé­nyét, jóhiszemű várakozásával szemben csak megkésve takaríthatja be. Ez a tény megzavarta a cukorgyárak munkatervének teljesítését is. Felkerestem az Egyesült Cukorgyárak nagyszombati nemzeti vállalatának Major István nevét viselő dió­szegi üzemét, hogy annak igazgatójától, Magnus Ottó elvtárstól megtudjam, milyen a helyzet termelői körzetükben és a répakampányra történő felkészülés a gyárban. — Hogyan alakul mezőgazdasági üzemeinkben a helyzet a cukorrépa betakarítással kapcsolatban? — ér­deklődöm. — Idén nemcsak most ősszel, de tavasztól kezdve nehezehb a helyzet a cukorrépa termesztésében, mint tavaly volt. Tavasszal két nagy szél az elvetett magot kifújta. Ezért ösz­­szesen 3300 hektárnyi répavetést kel­lett kiszántani és a területet ismét bevetni. Körzetünkben 145 mezőgaz­dasági üzem 5560 hektárnyi területen termeszt cukorrépát, ami azt jelenti, hogy a területnek több mint a felén kellett a répát kiszántani és újra­vetni. Volt olyan terület is, ahol há­romszor vetettek. A gondok már ta­vasszal kezdődtek, mire jött a nagy szárazság, ezt pedig a kártevők pusz­títása követte. Szeptember huszon­hatodikára volt tervbevéve a gyár megindítása, hogy miként alakul a helyzet az agronómusaink helyzet­­jelentéseitől függ. Tizennyolc átvevő­helyünkre megbeszélésre hívtuk ösz­­sze a termelőüzemek képviselőit és a teljes kép' kialakulása alapján dön­tünk. Más éveken a gyár körüli fal­vakból beszállított répával szoktuk a kampányt kezdeni, de idén az emlí­tett újravetések legtöbbje éppen ezt a területet sújtotta. Egyébként az egész Csallóköz is körzetünkbe tarto­zik Nemesócsáig. — A gyárban milyen módon oldják meg a kellemetlen helyzetet? — Igyekszünk öt napra való tarta­lékot teremteni, anélkül nem kezdhe­tünk. Eredetileg szeptember húszadi­kára, a szárazságot követően október ötödikére tolódott a kampány terve­zett kezdete. Az aratás utáni esőzés tervünket szeptember huszonhatodi­kára helyesbítette. A répa megnőtt, és most már átlag hatszáz grammos gyökere van, cukortartalma pedig 14,4 °/o, s így nem kell új kezdési határidőt szabni. Agronómusaink most azokat a területeket írják össze, ame­lyeken nem kellett kiszántani az első vetést, mert itt a répa már érett és ezzel kezdhetnénk a munkát. Komá­romtól Pozsonyig most olyan bonyo­lult lesz a beszállítás szervezése, ami­lyen még nem volt. — Mivel szállítják a répa zömét és mennyit fizetnek a termelőnek, ha saját járművével hozza be a termést? — Az összes répát gépkocsikkal szállítjuk be, leginkább az állami teherautókkal, mert a fuvarozási vál­lalattal minden évben szállítási szer­ződést kötünk. Ha a termelő saját kocsiján hozza be a répát, annyit fi­zetünk. mint az állami vállalatnak. — Milyen kocsikra kötik a szerző­dést és milyen szállítási díjátalány­ban egyeznek meg? — Tíztonnás kocsikat rendelünk és az elszámolás is e tarifa szerint tör­ténik. — Arra nincs mód, ha a szövetke­zetek három vagy öttonnás szállító­­eszközzel hozzák be a répát a gyárba, hogy eszerint valamivel többet fizes­senek fuvardíjként? — Megvannak a saját pénzügyi ter­veink és ha többet fizetnénk, túllép­nénk az önköltségeket. Azon kívül a termelőknek is vannak Tatra 111-es kocsiaik, vagy Skoda 706-osuk pót­kocsival. — Kampány elején azonban a gyár­nak is érdeke, hogy ne húzódjon el a rossz idők beálltáig a beszállítás, ezért a terveket már úgy kellene összeállítani, hogy hivatalosan meg­állapított fuvardíjat fizessenek. Egyéb­ként mennyi répa kerül naponta be­szállításra? — Naponta legalább 220 vagon ré­pát kell beszállítanunk, mert 193 va­gon répa a napi feldolgozási nor­mánk. Amíg a cukorgyár tiszta, amit úgy értek, hogy a bepárolgók és a főzőgépek nincsenek beinkrusztálva, meg az egész vonal, amelyen a cu­­korlevek végighaladnak, nagyobb az­­elpárolgás, úgyhogy hamarább sűrű­södik a lé és akkor természetesen többet is tudunk vágni. Első napok­ban kétszáz vagonig vágunk. Azért kell valamivel többet beszállítani, mert tíz százalék földdel, levéllel és egyéb hulladékkal is számolni kell. — A gépjavítás a megszokott ütem­ben haladt? — Nagyon jő gépjavítóink vannak, úgyhogy ezzel nincsen probléma. Ép­pen január 27-én ünnepeltük cukor­gyárunk alapításának 100. évfordu­lóját, amikor érdemrendet is kap­tunk. Akkor készítettünk egy áttekin-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. szeptember 28. tést, hogy milyen a gyár munkaerői­nek stabilizálódása. Erre azért volt szükségünk, mert eszerint osztottuk ki a jutalmakat. Nyilvánvaló lett, hogy kb. 155 olyan alkalmazottunk van, aki húsz éven felül dolgozik a gyárban, 160 aki 15—20 évig dolgozik nálunk, 145 aki 10—15 évig dolgozik itt, a többi tíz éven aluli időt töltött üzemünkben. Százötven nyugdíjas is részt vett az ünnepségen. A cukor- és a konzervgyárban évi átlagban 760 dolgozónk van, mezőgazdasági üze­meinkben pedig 620-an dolgoznak. Kampány idején módunkban áll mun­kaerő árcsoportosításokat végezni, anélkül, hogy túl nagy lenne az idény­munkások száma. Gépkarbantartóink között sokan közel húsz éve dolgoz­nak ugyanazon a munkaszakaszon, így a javítás körül nincsen baj. A leg­utóbbi napokban a még szükséges röppentyű malmokat szerelték be ezek a szakemberek, amelyekben a levekből kiválasztódik a cukor. Tizen­­kilenc-huszadikán került sor az úgy­nevezett melegpróbákra, ami — ha rendben lezajlik — indulhat a kam­pány. — Milyen cukrot készít zömében a gyár? — Kampány idején nagyobbrészt kristálycukrot termelünk 1600—1700 vagon mennyiségben, majd 300 va­gonnál nagyobb mennyiségű kocka­cukrot és év közben a kristálycukor­ból pocukrot is őriünk. Tervünk eredetileg 2000 vagon mennyiségű cukor gyártása lenne, mivel azonban egyes gyárak körzetében nincsen elég répa, így a 80—85 napos kampány idején csak 1700 vagon cukrot készí­tünk, a felmaradó répát pedig át kell adnunk más gyáraknak. — Az agronómusok milyen mennyi­ségűre becsük körzetük répatermését összesen és hektáronként? — Becslésük szerint 19 000 vagon mennyiségű répára számíthatunk, az időjárás szerint, esetleg többre is. A hektárátlag 350 mázsa körüli lesz, ami kielégítő. — Jövőre indul a dunaszerdahelyi cukorgyár próbaüzemelése, azután hogyan alakul körzetük sorsa? — Körzetünk nagy részét főleg a Csallóközt a szerdahelyi cukorgyár veszi át. Ezt sajnáljuk, bár nem mond­hatom, hogy a csallóközi répa a leg­jobb, mert ami cukortartalmát illeti, körzetünkben itt terem a leggyen­gébb répa. A cukortartalom átlaga itt 1,5—2 százalékkal alacsonyabb, mint például Tapolcsány környékén, ahol tavaly 16 százalékot is elérték, de az előző években már 18—19 szá­zalékot is kimutattak. — Ez persze a répafajtától is függ. — Az igaz. A cukorrépát már any­­nyira kinemesítették, hogy sok répa terem egy hektáron, de átlagos má­­zsánkénti cukortartalma alacsony. Mi a Dobrovicei V (vynosná) nagyhoza­mú fajtát kaptuk elosztásra. További fajta Dobrovicei N [normál), amely­nél közepes a cukorrépahozam és a cukortartalom is. A Dobrovicei A faj­ta cukortartalomra legkiválóbb, 18— 20 %-ot ad, azonban répahozama ala­csony. Be kell látnunk, hogy a kuko­rica silózásához nagyon fontos a ré­paszelet és a répafej, ezért a mező­­gazdaság szempontjait követve a Dob­rovicei V cukorrépa a legelőnyösebb, hiszen sok tömegtakarmány előállí­tását teszi lehetővé. — Mennyi répaszeletet kapnak vissza a mezőgazdasági üzemek? — Az átvett és kifizetett cukor­répa mennyiség 57 %-át adjuk vissza a termelőnek répaszeletben. — A mázsánkénti huszonöt koronás árat a mezőgazdaság alacsonynak tartja, különösen, ha összehasonlítást tesz a környező államokban kialakult árakkal. Magyarországon például öt­ven forint körüli árat fizetnek a cu­korrépáért mázsánként. Szó van va­lamilyen árrendezésről a közeljövő­ben? — Szó van olyan árrendezésről, hogy/ a huszonötkoronás mázsánkénti alapár bizonyos százalékú cukortarta­lomnál megmaradna, például 15 °/o­­nál, az ennél kisebb cukortartalom esetén árlevonásra, nagyobb átlag esetén pedig áremelésre kerülne sor. — A nemrégen megalakult paraszt­szövetség bizonyára nem enged élet­beléptetni olyan árakat, amelyek a mezőgazdasági üzemek érdekeivel ellentétben állnak. Az áralakításnál figyelembe kell venni a cukorrépa önköltségi árán kívül a cukor világ­piaci árát, és csakis ilyen alapon le­het az árakat megváltoztatni, ami azonban nem jelentené a mezőgazdák megkárosítását. Bizonyára harc ala­kul ki a gyáripar és a parasztszövet­ség között az árakat illetően. De szól­junk valamit a melaszról is. Mennyi melaszt kap a mezőgazdaság a répa ellenében az ipartól? — Eddig fél százalékot adtunk ki, de ezen a téren is változás várható. Szerintem többet kellene visszatérí­teni, mert egyre inkább rátérnek a mezőgazdasági üzemek az úgyneve­zett szintetikus etetésre, ahol a me­lasz nagy szerepet játszik. Ezt onnan is tudom, mivel nekünk is van kétés­­félezer hektárnyi szántóterületünk és közel ezerhatszáz szarvasmarhánk, amelyeknél mi is alkalmazni kezdtük ezt az új etetési módszert. Meg kell említenem, hogy amíg Magyarorszá­gon a szelet kiszállítását számlázzák, nálunk ezt díjmentesen tesszük. — Milyen eredményeket értek el a szintetikus takarmányozási módszer hatására gazdaságaikban? — Elsőként negyven 150 kilós nö­vendékmarhánál vezettük be ezt a módszert az alsóréti gazdaságban, ahol a tervezett 60 dekás napi súly­­gyarapodás helyett 69 dekát értünk el. A napi takarmányadag 3 kg kuko­ricacsutkából, 10—35 dkg szintetikus kiegészítő takarmányból (amely 32 százalék hugyanyt tartalmaz), 1,5 kg árpadarából és 1—2 kg melaszból áll. Az első húsz nap a szoktatási idő, amikor vigyázni kell. A szintétikus kiegészítőből három napig 10 dkg-ot adagoltunk naponta, a negyedik na­pon 15- dkg-ot, az ötödiken 20 dkg-ot, azután a hetedikig 30 dkg-ot és a tizenkettedik napig 35 dkg-ot adagol­tunk. Semmilyen bonyodalom nem fordult elő, így ezt az adagot tovább­ra is betartjuk. Míg öt gazdaságunk­ban a hízómarhák egykilós súlygya­rapodásakor a takarmány átlag 13,50 koronába kerül, a szintetikus takar­mánykiegészítő próbaalkalmazásakor megállapítottuk, hogy ez a költség mindössze 5,90 korona. Ehhez persze mindkét esetben még 5,40 korona át­lagos üzemköltség járul, beleértve az alkalmazottak fizetési hányadát is. Az új módszer további előnye, hogy nem fejlődik feleslegesen nagyra az álla­tok bendője és eladáskor a 7 %-os levonás helyett csak 1—2 °/o-ot von­nak le a felvásárlók. — Mit tegyen a termelő, hogy meg­legyen a gyárral való jő együttműkö­dés? — Szerintem szükséges a végleges szerződésbe foglalt egyezségeket be­tartani, főleg azt, hogy mikor mennyi répát ad át harmonogramm szerint a mezőgazdasági üzem a gyárnak. Ha ez így lesz, nem kell majd sorban állni és az átvételre várakozni. Eddigi körzetünkben nagyon jól kijöttünk, megegyeztünk a termelőkkel és a ter­melési igazgatóságok vezetőivel és dolgozóival is. Bárcsak így lenne új körzetünkben is a jövő évtől. Az ön­tözés folytán állandóan növekedik a Csallóközben a cukorrépa termelés. Például a nagymegyeri hizlalda 500 mázsa körüli tejrmést ér el az öntö­zött területen. Ez tette szükségessé a dunaszerdahelyi cukorgyár felépí­tését, amelynek teljesítménye kétszer akkora lesz, mint a mi üzemünké. A körzetek megosztására, elrendezé­sére ezért kerül sor. ☆ Mi marad más hátra, mint megkö­szönni a tájékoztatást. Kívánom, hogy a termelők együttműködése az Egye­sült Cukorgyárak nagyszombati nem­zeti vállalata tíz üzemével, valamint a Tőketerebesi Cukorgyár nemzeti vállalattal legalább olyan jó legyen, mint Diószegen. KUCSERA SZILARD Traktorvezetők és a villámcsapás Az AEG elektromos kutatóinté­zet kísérleteket végzett annak megállapítására, hogy a baleset­­védelmi célt szolgáló szilárd épí­tésű vezetőfülke mennyiben véd meg a villámcsapástól. A 400 kí­sérlet — melyet 2 millió voltos feszültséggel végeztek — kimutat­ta, hogy az ilyen vezetőfülke, mint védőháló működik, a villámcsapást levezeti a földbe és a vezetőnek viszonylag biztonságot nyújt. Ugyanakkor veszélyes a vezető­fülkében több személynek zsúfo­lódnia, mert így közel kerülnek a fülke áramvezető alkatrészeihez, és az áram átüthet. Takarmánysilózás idején kitűnő szolgálatot tesz a 2 OCN jelzésű répafej­­vágó gép. -ksz-A jó termés egyik feltétele az istállótrágyázás Növényeinktől csak akkor várha­tunk nagy termést, ha időben gondos­kodunk az elegendő és megfelelő tápanyag visszapótlásról. Nagyon sok EFSZ-ben ma már jól kezelik az istállótrágyát, tudjak hogyan kell szarvasban tárolni, innen széjjel hor­dani és rögtön alászántani. Könnyen elvégzik az istállótrágyázást azokban a gazdaságokban, ahol a télen és a tavasszal termelt istállótrágyát már a trágyázásra kerülő tábla szélére szarvasba kihordták, ahonnan kevés fogat és kézierő felhasználásával el­végezhető a nyárvégi istállótrágyázás. Azokban a gazdaságokban pedig, ahol elmulasztoták a trágyának szarvasok­ba való kihordását, ott nagyobb szá­mú gépi és fogatos erő felhasználá­sával pótolhatják a mulasztást. Miért a nyárvégi istálló­trágyázás a legelőnyösebb? Az istállótrágyát a vetés előtt any­­nyival korábban kell lekeverni a ta­lajba, amennyi idő szükséges ahhoz, hogy a talajban lévő baktériumok az istállótrágya szerves anyagának nagy részét humusszá dolgozzák fel. Leg­korábban azok alá a növények alá trágyázunk, — repce, őszi takarmány­­keverékek —amelyeket nyár végén vagy ősszel vetünk. Kora tavaszi ve­tésű növényeink pl. a répafélék alá is a nyárvégi trágyázás a legjobb. Viszonyaink között leghelyesebb a nyárvégi istállótrágyázást augusztus végén és szeptember első felében el­végezni, mert ilyenkor a legélénkebb a „talajélet“. A hűvösebb időjárás beálltáig még sok idő áll a talajbak­tériumok rendelkezésére, hogy a szervesanyag feldolgozásával elegen­dő tápláló anyagot tárjanak fel a növények számára. A nyárvégi istállótrágyázáson kívül nálunk télen és tavasszal is végzünk istállótrágya alászántást. Mindkét esetben azonban nagy veszteségekkel kell számolnunk. A téli trágyázás hátránya az, hogy a korán beálló fagyok megakadályozhatják a trágya alászántását. Ilyenkor a trágyában lévő tápanyagokat kifújja a szél, a téli csapadék és a hóié kilúgozza, s tavasszal, amikor alászántásra ke­rülne a sor, már csak szalmát tudunk a talajba juttatni A tavaszi trágyázás pedig — éppen a szántás miatt — sok csapadékveszteséget jelent, amit a fejlődő növény megérez vegetációja folyamán. A tavaszi trágyázás csak egyes laza, szélhordta talajokon en­gedhető meg. Ha valami ok miatt a nyárvégi ístállótrágyázást nem tudtuk elvégez­ni, legkésőbb az őszi mélyszántással szántsuk alá a trágyát. Tavasszal, le­hetőleg késői vetésű trágyaigényes növényt vessünk a talajba, hogy a trágyának elegendő ideje legyen a feltáródáshoz. A trágyázás legfontosabb szabálya, hogy a széthordás és a teregetés után azonnal következzék a trágya leszán­­tása. Ha a szétteregetett trágyát na­pokig alászántatlanul hagyjuk, elvesz­ti értékes tápanyagának — a nitro­génnek — jelentős részét. Ilyen trá­gyának már nem lesz termésfokozó hatása. Azt a táblát, amelyet délelőtt trágyáztak meg, ott a traktorok dél­után és este végezzék el a szántást, amelyik táblán pedig délután végez­ték el a trágyázást, ott másnap dél­előtt okvetlenül fejezzék be a szán­tást. A rakodók az üres kocsikat is rakni tudják, így nem kell várni, ha­nem csak a megrakott kocsikat el­vontatni, azáltal jobb lesz a fogatolt kihasználása és meggyorsul a munka. Milyen mélységben szántsuk alá az istállótrágyát? Általában középmélyen (16—18 cm) szoktuk az istállötrágyát alászántani. Célunk az legyen, hogy a trágya bomlásához elegendő levegőt és ned­vességet biztosítsunk, s a trágyát a kiszáradástól megvédjük. Éppen ezért kötöttebb talajokon sekélyebben (16— 18 cm), homokos, lazább talajokon pedig mélyebben (18—20 cm) kel! a szántást elvégezni. A nyáron alászán­tott istállótrágyát sima hengerrel hen­­gerezzük le, mert így biztosíthatjuk a gyorsabb bomlást. A talajnedvesség elpárolgásának megakadályozására a henger után tövisboronát járassunk, mely a talaj felső rétegét porhanyó­­sítja, megakadályozza az alsóbb réte­gek nedvességének elpárolgását. Ha gondosan és időbén végezzük el a trágyázást és az alászántást, szá­míthatunk a talajban élő baktériu­mok millióinak támogatására. Segítsé­gükkel meggyorsul az istállótrágya elbomlása és fáradozásunk gyümölcse a jövő évi magasabb termésátlagok­ban mutatkozik meg. László László tudományos munkatárs A VILÁG SZŐLŐTERMELÉSE A világ termő szőlőterülete as utóbbi 4—5 évben állandósult, a kö­vetkező években azonban újabb nö­vekedéssel számolhatunk. Az 1965. évi termőterület kerekítve 10 millió hektár. A világ bortermelése az utolsó tfs évben körülbelül 18 százalékkal nőtt. 1965-ben 278 millió hl-t tett ki. A* átlaghozam ugyanakkor 23,8 hl/ha-ról 28,2 hl/ha-ra nőtt. A borfogyasztás fejátlaga az utol­só tíz évben évi 2,7 százalékkal nö­vekedett. Legnagyobb a fogyasztás Franciaországban, ahot-^p átlag meg­haladja a 120 litert. A csemegeszőlő-termelés növekedé­se átlagosan évi 6 százalék. Az 1965 évi termelés 58 millió mázsa volt. 1975-re mintegy 75 millió mázsás ter­méssel számolnak. ULTRAIBOLYA SUGÁRZÁS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN Az állatok tartós istállózása kifutó és természetes napfény nélkül hipo­­vitaminőzishoz és megbetegedéshez vezet. Az ultraibolya sugárzás nem­csak aktivizálja a D-vitamin képző­dését, hanem az állatok egészségére közvetlenül is hat. Kedvező hatása van a szőrre, tolira és a tojás meszes héjára is. Ezenkívül ionizálja a leve­gőt és ózont termel. A besugárzás alatt tartott malacok csoportjában 50—80 százalékkal kevesebb volt az elhullás, mint az ellenőrző csoport­ban. A tojók 10 százalékkal több to­jást tojtak. A besugárzott tojások ke­lést aránya szintén javult.

Next

/
Thumbnails
Contents