Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Az orpington tyúkfajta Az elmúlt évszázad végén egyes kiállításokon általános csodálatot keltettek az orping ton, a brahman és a kokinkínai fajták. Ebben az időben hazájukból igen gyorsan elterjedtek csaknem az egész kontinensen. Legnagyobb sikerüket az évszázadunk első éveitől az első világháború kitöréséig terjedő időszakban érték el. A legelterjedtebb fajta az orpington volt, amely hosszabb szünet után nálunk ismét megjelenik és sok tenyésztő foglalja ik nevelésükkel, mivel e fajta egyedeinek formás testalkata megnyerte tetszésüket. Az első világháború után Szlovákiában néhány igen jó tenyészettel rendelkeztünk. A második világháborút követő években, különösen a tojástermelésre szakosított nagyüzemek létesítésének esztendeiben a nehéz fajtákat háttérbe szorították, mint a könnyebb fajtákkal versenyképteleneket. Csupán a legutóbbi évtizedben jelennek meg nálunk ismét az orpington fajták, sajnos, azonban már nem olyan minőségben, mint régebben. Az orpington fajtát Cook angol tenyésztő nemesítette ki a múlt század 80-as éveiben egyszerre háromféle: sárga, Tekete és fehér színben. Később ez a fajta további színárnyalatokkal gazdagodott. A sárga orpington kitenyésztéséhez Cook hamburgi arany, dorking és kokinkínai fajtákat használt fel. A feketéket a minor, á plymuth és a langsan fajtákból, a fehéreket a leghorn, a dorkin és a hamburgi fajtákból nemesítette ki. Egyetlen típus és színárnyalat állandósítása sokéves munkát valamint nagy tenyésztői gyakorlatot követelt. És Cook szerencsére ilyen gyakorlattal rendelkezett. Cook igyekezett e nehéz testű fajtától is megfelelő tojáshozamot elérni. Az összes általa kitenyésztett színcsoportok nemesítéséhez valamelyik jól tojó fajtát is felhasználta. Ezért. Cook orpingtonjai nemcsak je lentös súlyukkal — típusukról nem is beszélve — tűntek ki s ezen felül az akkori időkre jelentős — elsősorban a téli hónapokban számottevő — tojáshozammal jeleskedtek. A Cook által kitenyésztett orping tonokés általa kidolgozott szab ványok a tyúkok súlyát 4,5—5 kg-ban, a kakasok súlyát 5—6,5 kg-ban állapította meg, az átla gos tojáshozamnak 150—200 és 60 — 70 súlyú tojásnak kellett lennie. A jércék már a 7.—8. hónapban kezdtek tojni és tojtak egész télen a vedlésig. Az idősebb tyúkok korábban kezd tek kotlani. Megjegyzendő, hogy akkoriban nem gyártottak semmiféle különleges 'keverék takarmányokat a tojók számára, nem használtak különböző speciális tápanyagokat sem. Ezért nem csoda, hogy ilyen tulajdonságok mellett akkoriban ez a fajta gyorsan terjedt el egész Európában, sőt Afrikában, Amerikában és Ausztráliában is. Az orpingtonok ugyanis igen jól alkalmazkodnak a legkülönbözőbb éghajlati feltété lekhez. Az Osztrák-Magyar Monarchiában ez a fajta ugyancsak gyorsan elterjedt, elsősorban a közvetlenül Cook-tól behozott tenyészállatok segítségével és a Magyar Kormány Gödöllőn létesített orpington tenyésztelepet. Az akkori időkben ez szenzációnak számított; hiszen e fajta tyúkjai jelentős testsúlyukkal s emellett igen jő tojáshozamukkal tűntek ki. A mai orpingtonok szintén kiváltják csodálatunkat arányos és hatalmas alakjukkal, azonban mégis kisebbek. Fenti összehasonlításunk után nem lesz érdektelen, ha tenyésztésének jelenlegi helyzetéből kiindulva mérlegeljük előnyeit és hátrányait. A nálunk tenyésztett orpington-fajták elsősorban az NDK-ból behozott tenyészanyagból származnak. Véleményem szerint, ha a jelenleg tenyésztetteknek olyan testsúlyuk és olyan tojáshozannik lenne, mint amilyen elődeiknek 50—70 évvel ezelőtt volt, talán ez lehetne a legelterjedtebb fajták egyike. A mai orpingtonok külemüket és színüket tekintve csaknem teljesen azonosak az eredeti fajtával, de mégsem érik el a megkívánt testsúlyt és tojáshozamuk is kisebb. Fejlődésük, növekedésük lassúbb, később kezdenek tojni. Fenntartották azonban azokat a tulajdonságaikat, hogy télen is tojnak, jő minőségű húst termelnek, igénytelenek a kifutóval szemben, szelídek, kezesek és jól kotlának. Ugyan a jó kotlási képességet a termelés szempontjából ma már inkább negatív tulajdonságnak tartják. azonban még mindig sok a kistenyésztő, akik bizonyos mértékben rászorulnak a természetes költésre, tehát az olyan kotlókra, amelyek megbízhatóan kiköltenek minden alájuk rakott tojást. A kotlási képességet illetően az orping tonokka! egyetlen fajta sem veheti fel ,a versenyt, igaz ugyan, hogy e fajtából nagyobb tenyészeteket nem lenne érdemes létesíteni, mert ez nem kifizetődő. Véleményem azonban az, hogy hibáznánk, ha ezt a szép fajtát csak azért nem tenyésztenénk, mert nem annyira rentábilis, mint egyes tojástermelő fajtánk vagy a hibridek tenyésztése. Negyven-ötven évvel ezelőtt orpingtonokat szüléink is tartottak udvaraikban. Még ma is emlékszem, hogy egészen szerény takarmányozás mellett, meg nem felelő, bádoglemezzel fedett, hideg tyúkólakban, — amelyeknek csak az volt az előnyük, hogy jól szellőztek, mert a falaik gyalulatlan lécekből készültek, — ar tyúkok mégis jól tojtak. A téli hónapokban is anyám naponta öszszeszedett egy szakajtó tojást. Ezt csupán azért említem fel, hogy rámutassak e tyúkfajta igénytelenségére. Akkoriban, gyermekkoromban, annyira megkedveltem az orpingtonfajtát (habár tudom, ez a fajta ma már nem versenyezhet a jelenlegi nagyhozamú fajtákkal), hogy néhányukna'k helyet adok udvaromon. Helyet szorítok azért, hogy gyönyörködhessek szépségükben, télen is legyen friss tojás és ha szükséges, megbízható kotlók is kéznél legyenek. Koloman Slimá, Vágújhely (Fordította: Oy) Szófiától 16 kilométerre, Kostinbrodban építették fel Bulgária legnagyobb baromfitenyésztő üzemét. Az európai viszonylatban is egyik legnagyobb ilyen létesítmény építését 1965-ben kezdték és most fejezik be. 70 épületben 5 millió broilercsirkét nevelnek fel évenként, terv szerint 6000 tonna vágósúly! számolva. A broiiercsirke-nevelő épületek egyenként 66 X 30 méter méretűek, a szülőpártartásra berendezett tojóházak mérete 33 X 30 m'ter. „Baromfiváros" Bulgáriában A vállalat (CKS = Centralnii Kooperativni Soyusj a francia Studier céggel kötött megállapodást. A Studier cég az amerikai eredetű Peterson-Studler broiler szülő és nagyszülőpárokat szállítja. A szülőpár naposcsirkék ára 1 dollár, a nagyszülőiké 9,50 dollár. A megegyezés tartalmazza a Studier cég állandó szakmai segítségét és garanciáit is. A szülőpároktól 9 hőnapos termelés alatt — a technológiai feltételek betartása esetén — 135 tojást. Illetve egy tojó után 88—94 csirkét garantálnak. Az ólak felszerelését dán cégek szállították. Az egész telep központi gázfűtéses. A telepnek saját vágó- és feldolgozóüzeme is van, ezt szintén Dániából importálták. Ennek kapacitása óránként 3500 csirke. A vállalat az előző évben már 1700 tonna broilerhúst termelt. A csirkéket 58 napos korban vágták. Átlagsúlyuk 1,48 kg, az átlagos takarmányértékesítés pedig 2,36 kg volt. V. B. Fekete orpington kakas Fekete orpington tydk
