Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Az őszi és téli tojástermelés csökkenésének okai Világviszonylatban nő az egy személyre eső tojásfogyasztás. Ezt a fejlettebb országok statisztikái kézzelfoghatóan bizonyítják. Észak Amerika államaiban ez a mennyiség megközelíti a 300 darabot, az USA- ban pedig már túl is lépték ezt a mennyiséget. Európában átlagosan 175—210-et fogyasztanak személyenként. Az elmúlt húsz év alatt a tojásfogyasztás több minf 12 százalékkal növekedett. Ezek a számok bizonyítják, mennyire fontos a tojástermelés növelése. Ez a termék a tej mellett a legfontosabb és legtermészetesebb táplálék, amely ideális feltételeket biztosít az emberi szervezet egészséges fejlődéséhez. A szükséges növekedés azonban nemcsak a tyúkok szaporításával függ össze, amit azonban vitathatatlanul befolyásol életkörülményeiknek minőségi javítása is. A tyúktartás korszerűsítése elősegíti a tojáshozamok növelését és az évi termelés egyenletesebbé tételét. Ez utóbbi igen fontos, s emellett lényegesen javult a tojás tárolásának lehetősége. Ősszel hidegebbre fordul az idő. Ilyenkor a tojáshozam viszszaesése tapasztalható. Ezt főleg a háztáji tyúktartásoknál tapasztalhatjuk, mert mind az élelmezés, mind az ólazás körül nagyok a hiányosságok. A kezdetleges körülmények okozzák, hogy a novembertől februárig tartó hideg hónapok idején 150—160 tojótyúk mindössze 40—48 tojást tojik, s ez több milliós csökkenést jelent. Nem csoda tehát, ha a kereslet növekedésének következtében átmenetileg emelkedik a tojás piaci ára. A termelés egyenletesebbé tétele megvalósítható, különösen a nagyüzemekben, ahol erre megfelelő körülményeket lehet teremteni. Ilyen helyeken a téli hónapokban a tojástermelés csökkenése nem nagyobb 5—7 százaléknál, viszont a háztáji, viszonylag kezdetleges tyúktartásnál 10—40 százalék között mozoghat. Ennek okát nem lehet csak az ólazási, vagy takarmányozási feltételekben keresni: több okra vezethetők vissza: A következőkben . szeretnénk elemezni ezeket: 1. A jérceállomány növelése. Bizonyára már sokan megfigyelték, hogy a hideg hónapok folyamán jobb volt a tojáshozam olyan esetben, ha az állományban több volt a jérce és csőikként a 2—4 éves tyúkok száma. Ez az állapot még javult is, amikor a keltetés időpontja a tavasz elejére, főleg március hónapjára esett. A korai keltetésű állomány jércéi éppen szeptember—októberben kezdenek tojni, amikor már átlagosan csökkenni kezd a tojáshozam. A kétéves tyúkok ebben az időszakban kezdenek vedleni, ami a tojásrakás szünetelését vagy csökkenését vonja maga után. Az idősebb tyúkokkal még rosszabb a helyzet, s ezt a fejlődési sajátosságot iparkodik kihasználni Dánia, Hollandia és újabban a Magyar Népköztársaság is, hiszen a tojás a nevezett államok fontos kiviteli cikke. Az előző kettő jérceállományának rendszeres biztosítása évente a 80—100 százaléknál mozog, de nálunk még ■a 40 százalékot sem éri el. 2. A téli takarmányozás javítása. Az előbb említettekkel szorosan összefügg a helyes takarmányozás. Ezzel sokban csökkentjük az időjárási tényezők negatív szerepét. A fyók is talál szemet“ szállóige még ha rejt is magában nemi igazságot, a háztáji tyúktartásnál nem vonatkozik a: egész évre. A tavasz végi, nyári és ősz eleji hónapok folyamán a szokásos élelmen kívül a tyúkok találnak rovarokat, hernyókat, gilisztákat stb. S ezzel kiegészítik fehérjeszükségletüket. A zord téli napokban ezt teljesen nélkülözik, ezért elengedhetetlen a téli napokon számukra a fehérjés takarmányok biztosítása. 3. A fény szerepe. A tojástermelés szorosan összefügg a fény mennyiségének alakulásával, mert biokémiai folyamatokra van kihatással. Tojástermelésre leszűkítve ennyit jelent: a látóidegeken bejutó erősebb fényhatás az agyfüggelék elülső lebenyén keresztül aktivizálja a tojásalakulás szervezeti folyamatát. Amíg júliusban és augusztusban a felhő nélküli, napsütéses órák száma — a napi aktív fénytartam — 9—10 óra, addig decemberfebruár idején 1,5—3 órára csökken. A magas szintű tyúktenyésztéssel rendelkező országokban egyre-másra nagyobb lendülettel vezetik be az ólak mesterséges megvilágítását, hogy a fényalakulást jobbá tegyék. Ez a forma 25—30 százalékkal, sőt esetenként 40—50 százalékkal növelheti a tyúkok téli tojáshozamát. 4. A hőmérséklet hatása. A hőmérséklet nemcsak a tojástermelést, de annak minőségi alakulását is befolyásolja. A túlzottan magas vagy nagyon alacsony hőmérsékleti környezetben a tyúkok kisebb súlyú és vékony héjú tojásokat tojnak. A háztáji tenyészetekben a tyúkok elhelyezése legtöbbnyire korszerűtlen. Sertésólak padlásán, deszkaólban, rögtönzött istállózási körülmények között élnek télidőben is, és ezeken az ólakon rendszerint mines ablak sem. Ha van, olyan kicsiny, hogy a nappali fény is csak derengésnek hat. Télen a tápanyaggal felvett energia nagyobb részét az állat kénytelen testmelege fenntartására fordítani. Baromfira a hirtelen hőmérsékletváltozás is káros, aláássa egészségét. Nagyüzemekben már korszerű ólak állnak a tenyésztés rendelkezésére. A tyúkok a téli időben a nap nagy részét meleg helyen töltik, de esetenként ki sem engedik őket. Mezőgazdasági kihatom fezetekben több helyen kikísérletezték már, hogy milyen hőmérséklet a legkedvezőbb a tojótyúkok számára. A voronyezsi (Szovjetunió) és a virginiai (Amerikai Egyesült Államok | kísérleti állomások a 18—21 C fok hőmérsékletet tartják a legkedvezőbbnek. Ennél magasabb hőmérséklet nem ajánlatos. A megfigyelések arról számolnak be, hogy 27—30 fokos melegben kedvezőtlenül alakul a szervezet működése: az állatok kevesebbet esznek, nagyobb az ivóvíz fogyasztásuk, lélegzetük mélyebb, csökken a testsúlyuk és tojáshozamtrk. Ha nehézségbe ütközik a baromflőlak állandó melegének biztosítása, iparkodjunk a szélsőséges hőmérséklet ingadozást leküzdeni az ói falának jobb szigetelésével, megfelelő szellőztetéssel, langyos ivóvíz adagolásával. Téli tojásszükségletünk ellátását elősegíthetjük, ha a felsorolt életkörülményeket kedvezőbbé tesszük tojóházainkban, de elsősorban a háztáji baromfinál, mivel itt mutatkozik legnagyobb tojáskiesés a téli hónapok idején. Ez nemcsak a közellátási segíti, de a magasabb tojásfelvásárlási ár közvetlenül is anyagi hasznot jelent a termeiének. (ls| Villanykörtével vagy fénycsővel? Tojóházban, nevelőben, hizlalóban egyaránt fontos a világítás. A fényerő a kelleténél se nagyobb, se kisebb ne legyen, a teljes területen oszoljon el, a fény színösszetétele segítse a letojatást, az állatok nyugalmának biztosítását és korszerű ki- és bekapcsolással rendelkezzünk. Legjobb, ha a fényforrás 2 méterre helyezkedik el az állatoktól. Ekkor tükrösernyőjű izzólámpával 3 watt a szükséglet . egy négyzetméter alapterületre, fénycsővel, 1,5 watt. Ez 12—20 lux fényerő az állat közvetlen környezetében. Erre szükség van, mert különben a padozatos tartásban nehezen találják meg az élelmet és az ivóvizet, nem szólva arról, hogy a tojásképződéshez is fény szükséges a tojónak. A tojó a sötét fészekbe nem szívesen megy be, általában nyugtalan, ha környezetét nem tekintheti át. Ilyenkor a hirtelen fényre, zajokra különösen érzékeny. A fészek lehet valamelyest árnyékban, de semmiesetre sem sötétben. A félhomályt a fészken belül a tojó határozottan kedveli. A kérdés, hogy mit alkalmazzunk — izzólámpát vagy fénycsövet — gazdasági okokból merül fel. Izzólámpával egyenletesebb fényelosztás alakítható ki, kisebb a befektetés is, a fénycső viszont jóval kevesebb áramot fogyaszt. Néhány tájékoztatási jellegű adat izzólámpák használatára: számok a lámpazsinórok, illetve az egyes zsinóron függő lámpák egymástól való távolságára vonatkoznak, 2 méternyire az állatoktól.) E tapaszialati értékek tiszta égőkre és tukrözötányérokra vonatkoznak, legalább 14 naponkéntn gondoskodni kell a meg tisztításukról. Az’állatok nem látnak jól kék, lila és zöld fényben, ezért az égőnek lágy fényűnek kell lennie. A vörös fény csak a tojástermelésre hat s a normális égőben is található elég belőle. Ne tévesszük ezt össze a vörös üvegű izzóval, mert ennek a félhomály és tolltépés megakadályozása a célja. A hizlalóban az állatok befogásához jó a kék világítás. Az automata-kapcsoló az irányított világítás pontos szabályozója. Lámpák köze Lámpaerősség Lámpaerősság tükrözővel, tükröző' tányér m watt nélkül, watt 2,70 25 40 3.50 40 so 4.00 40 60 5.50 60 100 0.00 70 100 8.00 150 200
