Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-21 / 38. szám

■Népgazdaságunk számára a juhtenyésztés fontos állattenyésztési ág. A juh három irányban fejleszthető termelése és hasznosítása' mellett még jobban kidomborodik gazdasági jelentősége, ha értékes termékeivel szembeállítjuk igénytelenségét:

Sok száz, sőt ezer hektár olyan terület van, melynek gyepét csak a finom ajkú juh tudja érékesíteni. A juh jól tudja kihasználni az aprófiivű, dombos, sülevényes, köves legelőket és az útszélek, árkok, szérüskertek, gazdasági udvarok gyepét. A juhnyáj tavasz elejétől a tél beálltáig feltételes legelőkön, így tarlókon, lekaszált réteken, kiszedett burgonya és répaföldeken talál táplálékot. A juh nyári takarmányozásával nincs kaszálási és fuvarozási munka sem.

Azonban minden igénytelenségük mellett is meghálálják a szakszerű és bő takarmányozást. Csak attól az állattól várhatunk magas termelőképességet, melynek jó minőségű és elegendő mennyiségű takarmányt és megfelelő életfeltételeket tudunk biztosítani.

A gondos juhász az egész legeltetési idény alatt hetenként egyszer szükség esetén többször is járja végig a határt és kutassa fel, hol van a nyáj számára „harapni való“. A juhok tavasztól késő őszig való takarmányozása nem okoz nagyobb gondot, mert ebben az időszakban a nyájnak rendszerint bőségesen akad legelési alkalom. Ahol nincs elegendő természetes gyeplegelő s a juhállomány nagyértékű, ott mesterséges legelőket kell létesíteni. Jó lege-» löt ad a baltacím vagy egyes fukeverékek, melyekben legyen réti- és angolperje, csomós ebir réti ecsetpázsit, réti komócsin, szarvaskerep, svédhere, fehérhere, vöröscsenkesz, komló, lu-cérna. Gyengébb talajon bevált a somkóró, mely tavaszi gabonák közé vetve már az első évben is legeltethető. A következő evben pedig már májustól augusztus végéig. A vöröshere es lucerna legeltetésnél óvatosnak kell lenni, mert ezektől a juhok felfúvódnak. Melegebb tájakon a szárazságot tűrő szudamfű elegendő takarmányt nyújt a juhoknak júniustól szeptember közepéig még a száraz evekben is.

A juhok legeltetésénél ki kell kerülni a mocsaras, vizes, lápos mélyfekvésű legelőket és óvakodni kell a harmatos, és esőtől nedves legelőktől, mert ezek a májmétely, tüdő- és gyomorférgesség, lépfene veszedelmét rejtik magukban. A lárvák felmásznak a füvek hegyén felgyülemlett cseppekbe. A harmat elszállása és a szárazság beállta után a talajhoz közelebb eső nyirkosabb részeiket keresik. Szép időben a juhokat az esti órákban is legeltessük, mert a juh legjobban szeret alkonyaikor legelészni.

Míg tavasztól őszig a nyájat olcsón lehet tartani, a tél folyamán nem szabad a takarmánnyal takarékoskodni, mert ez lerontja a juhok erőnlétét és csökkenti termelőképességüket. A télen gyengén takarmányozott állatok eltengődnek ugyan, de jövedelmet nem nyújtanak. A szűkös takarmányozás csökkenti az ellenállóképességet is. Gyenge táplálás folyamán elvékonyodnak a gyapjúszálak, kisebb lesz a gyapjútermelés. Ha az anyajuhok nem jutnak a szükséges tápanyagmennyiséghez, akkor a téli hónapokban C6ak feleakkorával növekszik a gyapjúfürtök hossza, mint amennyit növekedett a nyári hónapokban. Még károsabb befolyást gyakorol a silány téli tartás a bárány szaporulatra és a tejtermelésre. Az anyajuh a vemhesség utolsó szakaszában nem ad kellő mennyiségű tejet és a bárány gyenge életerővel jön a világra, csenevész marad, könynyen megbetegszik és áldozavitamin] és ásványi anyagokat tartalmaz. Ezeknek hiánya komoly megbetegedéseket idézhet elő.

A tejelő juhoknak fontos póttakarmányul szolgálnak a nedvdús gyökerek és gumók. Ezek jó hatással vannak a tejelválasztásra. Ilyenek a takarmányrépa, cukorrépa, sárgarépa, csicsóka, burgonya, továbbá a gyári nedves melléktermékek, mint a répaszelet, szeszmoslék, sörtörköly stb. A nedvdús takarmányokhoz hozzá kell keverni pelyvát vagy szecskát.

Nagy fehérjetartalmú takarmányok az abrakfélék (korpák, pogácsák stb.). Ezeket főleg az igényesebb állatokkal etetjük.

Mindenképpen kifizetődik télen is a juhokat, ha csak 1—2 órára kihajtani a szabadba,

A juhok

takarmányozása

túl esik a kevésbé veszélyes kórokozóknak is. Nagyobb az elhullás és gyakori eset, hogy 100 anyától nem 120—130 bárányt, hanem csak 70—80-at sikerül leválasztani. így aztán kevesebb jerkebárány marad a kiselejtezésre kerülő anyák pótláséra.

A juhtartás sikerét nagy részben a téli tartás dönti el. Ebben az időszakban a juhok nélkülözni kényszerülnek a természetes tartás előnyeit. Sötét, párás akiokban vitaminigényüket alig vagy csak kis mértékben tudják pótolni. Pedig éppen a téli hónapokra esik az anyák vemhességének utolsó, legnehezebb szakasza, maga az ellés és a szoptatás. Ilyenkor kerülhet veszélybe, sőt veszendőbe az egész esztendő eredménye. A nem kielégítő takarmányozás, az egészségtelen mikroklíma, a zsúfolt elhelyezés és fényhiány következtében romlik a kondíció, az egészségi állapot, csökken az ellenállóképesség és a termelékenység.

A juhok téli takarmányát nagyjából két csoportra lehet osztani. Az első csoportba tartoznak a tömegtakarmányok. Ezek biztosítják az állatoknak a jóllakást. Ide soroljuk a különböző növények szalmáját. Ebbe a csoportba tartozik a savanyított takarmány az ún. silótakarmány. Ezek ízletesebbek a szalmaféléknél. Nagyobb vitamin és ásványi anyag tartalmuknál fogva pótolják télen a zöldtakarmányt. A tömegtakarmányok azonban esak a ridegen teleltetett juhokat elégíthetik ki. A szoptató anyák, a bárányok, a tenyészkosok és a hizlalt juhok persze még más takarmányokat is igényelnek, de ezeket már pontosabban adagolva nyújtjuk az állatoknak.

A szénafélék etetése nagyon fontos az anyák és bárányok téli takarmányozásában. A széna sok vitamint (főleg A és D

hogy a gyenge hótakaró alatt csipegessék a zöld növényeket.

Hogy télen is több zöld takarmányhoz jussanak a juhok, a mesterséges téli legelőket létesítsünk. Ezeknek legeltetése egészséges, olcsó és hasznos. A legelőn felvett takarmány minden vonatkozásban jobban táplálja a juhokat. Aminosavainak aránya kedvezőbb, vitaminokban és nyomelemekben gazdagabb és amellett ízletesebb is. A legeléskor a fény, a levegő és a mozgás kedvezően befolyásolják a juhok életerejét, ellenálló- és termelőképességét.

A téli legelők létesítése gazdaságos. A ráfordított költségek alacsonyak. Erre a célra másod- és harmadosztályú vetőmag is alkalmas. Külön terület sem kell hozzá, mert az ősszel elvetett mesterséges juhlegelok csak télen foglalják el a területet és tavasszal az ilyen terület már a tavaszi vetésű terményeik számára hozzáférhető, így nem e6ik ki a vetőtervből. Az elmaradó őszi szántás előnyeit pótolják az őszi vetés talajmunkái, a talajban maradó gyökérmaradványok kedvező hatása és a legelő juhok trágyája révén a kosarazó természetű trágyázás. Az ilyen téli legelő után vetett növények meghálálják a kosarazást és jelentős terméstöbbletet adnak.

A téli mesterséges juhlegelő létesítésére legalkalmasabb a repce, az ősziárpa, a rozs vagy ezek keverékeinek vetése. Általában a gabonaféléket ajánlják ilyen legelők létesítésére. A gyakorlatban nagyon jól bevált a korán vetett őszi repce legelő. Nagyobb kéntartalmánál fogva kedvezően hat á gyapjútermelésre. Jól bevált keverék a következő: 52 kg rozs + 2,6 olaszperje + 6,1 kg repce, vagy 43,5 kg rozs + 2,6 kg olaszperje + 2,6 kg bíborhere + 12,2 kg szöszbe- vagy pannonbükköny, aszerint, hogy homokos vagy könnyebb talajon telepítik

a léli juhlegelőt.

A mesterséges téli legelőkön való legeltetés pótolhatja a napi 2 kg takarmányrépát, vagy 1—1,5 kg középértékű szálastakarmányt. A téli legeltetés fokozza a juhok gyapjú- és tejtermelését, emeli súlygyarapodásukat. A gyapjúszálak téli levékonyodása a téli legeltetés hatására mérséklődik.

A mesterséges téli juh legelők létesítése és legeltetése is bizonyos szakértelmet és ismereteket igényel. A mesterséges juhlegelő a korszerű nagyüzemi juhászatokban bevált és példájuk követendő.

A tenyésztésen kívülálló egyévesnél idősebb nyájat ridegen szokták tartani. Nyáron a legelőn megkeresi élelmét. Télen takarmányszalmával é6 silótakarmánnyal beéri. Ha kondíciójuk romlani kezdene, adjunk nekik némi szénát (fejenként kb. 0,50 kg-ot) vagy nedvdús takarmányfélét.

Jó közepes táplálást a szoptató és fejős anyáknak télen: 1- kg takarmányszalma (hüvelyes és gabonaszalma), 1—2 kg répa, 0,25 kg pelyva és 0,30— 0,40 kg abrak. Ha nincs a gazdaságban elegendő pillangósszéna és hüvelyesszalma, akkor az abraknak legalább a fele hüvelyesdara vagy olajpogácsa legyen. A tejelésre jó' hatással vannak a nedvdús takarmányok. Az anyák gyenge takarmányozása megbosszulja magát, mert rövid marad a gyapjú, nem fejlődik a szopósbárány, a leválasztás után pedig kevés tej fejhető tőlük.

A vemhesség 4-ik havában az anyát már jobban kell takarmányozni. Nyáron járjanak a vemhes anyák bőséges legelőre. Gyenge legelő mellett abrakvagy zöldtakarmány pótlékról kell gondoskodni. Télen 1 kg jóminőségű szénát, 0,50 kg takarmányszalmát és 1—2 kg nedvdús takarmányt kell naponta a vemhes anyáknak nyújtani. Az utolsó hónapban ehhez még 0,20—0,30 kg abrak járuljon. Ha nincs elég széna, okvetlenül alkalmat kell adni a téli legelésre. A szénát esetleg jó minőségű szilázs is pótolhatja.

A tenyészkosok a hágatási idényen kívül nyáron járjanak Jegelőre. Gyenge legelő mellett kapjanak abrakot vagy zöldtakarmány pótlékot, hogy le ne romoljanak A leromlott vagy elhízott kos nem hág és így sok a meddő anya. Télen 1—1,5 kg széna, 1—2 kg répa s kellő mennyiségű takarmányszalma legyen a kosok napi adagja. Szükség szerint 0,25— 0,50 kg abrakot kapjanak. A hágatási idényben vagy lehetőleg ezt megelőzőleg az előbbiekhez 1 kg abrakot kapjon a hágókos. Ez lehet zab vagy olajpogácsa és hiivelyesmagvak keveréke. Zab helyett árpát is adagolhatunk.

Végül meg kell emlékeznünk a juhok „sózásáról“ és rendszeres itatásáról. A juhok ren(Folytatás a 8. oldalon.)1