Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Hogyan juthatunk nagytápértékű, olcsó húshoz? Már sóik falusi és városkörnyéki ház udvarában megtalálhatjuk a házinyulat. Ám ezek c tenyészetek kizárólag saját szükségletet elégítenek ki, legfeljebb néhány tenyésztő ed vágásra, vagy továbbtenyésztésre egy-két növendéknyulat, jobbára azt is csak az ismerőseinek, szomszédainak. A piacon ritkán vásárolható nyúlhús, pedig sokan kedvelik ezt a könnyen emészthető, ízletes húsfélét. Amióta tudományosan is kimutatták, hogy főleg a fiatal házinyulak húsa nagy tápérté' kű, amellett nem hizlal, (főleg a karcsúságukra vigyázó nők szívesen fogyasztják — ha hozzájutnak). Zsírtalansága miatt ez érelmeszesedést megelőzni kívánó korosabb emberek is keresik, fogyasztják. Míg nyugaton amerikaiak, franciák, németek, hollandok, belgák már évtizedek óta nagy ménetekben tenyésztik a hézinyuiat s ellátják nyúlhassál a piacot, addig nálunk a háztáji, e egy két nagyobb házinyúltenyésztelepnél nem jutottunk tovább. Sokaikat visszatart a nyúltenyészettől a ketrec drágasága. Ezzel nem egészen lehet egyetérteni: a legtöbb nyúltenyésztő fúró-faragó ember. Egy szakkönyv, vagy szaklap által közölt ketrecrajz segítségével magiunk is készíthetünk a célnak megfelelő nyúlketrecet. A ketrec anyaga is egy kis ügyességgel könnyen és olcsón beszerezhető. Nagy láda, hulladékdeszka, drótháló, pléhlemez, kátránypapír, csaknem mindenütt akad ... A kész ketrecet olyan helyre állítsuk, ahol széltől, esőtől. erős napsütéstől védett. Emellett megemlítendő, hogy a házinyúlnak is nagyon kell a friss levegő, de mindenáron védjük a huzattól. A tél hidegét is jól elviselik, csak arra kell vigyáznunk, hogy az alom mindig száraz legyen. A házinyulak takarmányozása nem költséges. Egy nyúl átlagosan 4—5 dkg szemes eleséget, 14—18 dkg szénát, míg tavasztól őszig körülbelül fél kilogramm zöldet fogyaszt naponta. Főképpen szereti a hereféléket, kerti zöldségmaradvényokat, de a falevelét, friss hajtásait zölden, illetve szárítva szintén szívesen fogyasztja. Akik nyúltartáshoz fognak, ajánljuk, hogy 3—5 anyával és egy bakikai kezdjenek. Egy-egy anyanyúltól évenként (februártól októberig) három fiadzást várhatunk. Összesen tehát évente 70—80 utódot is nyerhetünk. Ez a mennyiség egy kisebb család számára csaknem kielégíti a hússzükségletet. A nagytestű és középnagyságú állatoik utódai jó gondozás mellett három-négy hónap alatt megközelítik a két kg-os élősúlyt. Külföldön egyes nyúltartó cégek, ahol az állatok nevelésével intenzíven foglalkoznak, nyolc-tíz hét alatt elérik a két kiló élősúlyt nyulanként. A fajta megválasztásánál fő,képpen a nagyteslűek és középnagyságú fajtákat részesítsük előnyben. Véleményem szerint a középnagyságú fajták többet szaporítanak, kicsinyeiket biztosabban nevelik, húsuk ízletesebb, tehát ajánlatosabb tartásuk. Ilyenek a Nagy csincsilla, Bécsi kék, Nagy ezüst, Cseh tarka stb. Számos tenyésztő, aki már gyakorlattal rendelkezik, előnyben részesíti a keresztezett nyulak nevelését. Nyúltenyészetünkben a legnagyob élősúlyt az óriásnyulak utódaiból érhetünk el. Sajnos, Itt olyan hátrányok jelentkeznek, mint a későbbi párzás, kevesebb szaporulat, körülményesebb takarmányozás, valamint az ismert betegségek hamarabbi fellépése. Ezt tekintetbe véve a tenyésztők többsége a középnagyságú fajta nyulak tartását helyezi előtérbe. P. L. Szalma, mint kiegészítő takarmány A kanadai Indian Head (Sask.) kutatóintézetben végzett kísérletek szerint a megdarált szalmával kiegészített takarmányon tartott jércék később a tojóidőszakuk alatt több tojást termelhetnek. A kísérleteknél 25 és 50 %-os arányban kevertek szalmát a növendékek takarmányához. A növendékállatok szívesen elfogyasztották a 25 % szalmatartalmú takarmányt, az 50 % szalmát tartalmazó takarmányhoz viszont hetekig kellett szoktatni az állatokat, amíg a kívánt mennyiséget elfogyasztották, vagyis szoktatás nélkül nem is nyúltak a takarmányhoz. A 25 % szalmadarával kiegészített takarmányon tartott állatok takarmányfogyasztása megnövekedett, egészen addig a mértekig, amíg azok azonos tápértékét fogyasztottak a tiszta darakeveréken tartottakkal. A 25 %-os takarmányon tartottak elhullási vesztesége kevesebb volt a kontroliénál, de a beólazáskori súlyuk valamivel kisebb volt. A legnagyobb elhullási arányt az 50 % szalmán tartott csoport mutatta, és ezek voltak a legkisebbek a beutazáskor. Ezek képtelenek voltak ellenállni a legenyhébb stresszeknek. Két-három napig tartó hideg vagy nedves időjárás esetén vissza kellett térni az eredeti keveréktakarmányhoz mindaddig, míg az időjárás meg nem javult. Ezek szerint az 50 % feltétlenül sok és a helyes arány 25—50 % között keresendő. Lógó, gyulladásos begyet csu-Nyulak törzskönyvezése £zámos tenyésztőt isme** refc, akik fajtatiszta tenyé6znyulak tenyésztésével foglalkoznak, tagjai a Csehszlovák Kisállattenyésztő Egyesületnek, de nyulai nem törzskönyvezettek, mert annak módját nem ismerik. Emellett szeretnék, ha nyulaik fülében ott díszlene a törzskönyvi szám, mert ez négy-ötszörösére emeli értéküket, ugyanakkor jóleső érzés, ha törzskönyvezett állománya van a tenyésztőnek. Hogyan történik a törzskönyvezés? Az a nyúltenyésztő törzskönyveztethet, aki tagja a kisállattenyésztő egyesületnek, és nyulait öt hónapos korig törzskönyveztette. Akinek tehát öt hónapnál idősebbek a nyulai, már nem törzskönyveztethet akkor sem, ha fajtára jellemző, standardnak megfelelő ez állománya. Az ilyen tenyésztő okosan teszi, ha egy ismert tenyésztőtől vásárol egy fias emsét, és egy fiatal bakot (természetesen a hiteles törzskönyvi lappal együtt), és ezzel a törzsállománnyal kezdi a tenyésztést. Ezeknek az utódait, 2 BiWiffi» amint említettem, öt hónapos korig törzskönyveztetheti ha a kisnyulak szépek, jól fejlettek, egészségesek, a standardnak megfelelő küleműek. A tenyésztő, ha valamelyik törzskönyvezett anya megfiadzott, kérjen fedeztetési lapot (pripusfaci list) a kisállattenyésztő egyesület titkárától. Amikor a nyulak már nagyobbacskák, sorszám szerint beírja számukat, feltűnteti színüket, valamint a fiadzás idejét, a tulajdonos nevét és lakhelyét. A fedeztetési és a szülők törzskönyvi lapját átadja a titkárnak, aki a többi írásbeli munkát elvégzi. A fedeztetési lap első oldalán bejegyzi a nőstény és hím fajtáját, színét, születésének idejét, a tulajdonos nevét, lakhelyét, a fedeztetés idejét utólag. A fedeztetési lap másik oldalára rávezeti a szülők, nagy- és dédszülők fülszamait, tulajdonosaik nevét, lakhelyét. E helyen legyen szabad leírnom, hogyan néz ki egy törzskönyvi lap: 15x25 cm nagyságú keményebb karton lap, mel6ő oldalán a nyúl ivara, fajtája, színe, fülszámai é6 a születés ideje van feltüntetve. Ezen kivül a tulajdonos neve, lakhelye, valamint a járási regisztrátor dátummal és pecséttel ellátott aláírása látható. A törzskönyvi lap másik oldalán a szülőik, nagy- és dédszülők törzskönyvi adatai, a tulajdonosok neve, lakhelye, valamint a nagyszülők osztályzata van bejegyezve. És végül lent a jobb sarokban (adás-vétel esetén) az új tulajdonos neve és lakhelye található, melyet a helyi szervezet regisztrátora aláírásával és az egyesület pecsétjével hitelesít. A született kisnyulak adatait is szolgáló fedeztetési lapot a szülők törzskönyvi lapjaival együtt a helyi egyesület titkára küldi a járási egyesület regisztrátorénak. Ez a szükséges adatokat bejegyzi a járási nyúlnyilvántartó könyvbe, minek alapján minden nyúl számára külön-külön kiállít egy törzskönyvi lapot. Ebbe a törzskönyvi lapba már bevezették a kisnyulak fülszámait is, például így: bal fülszám: CS 8 68. Ez azt jelenti, hogy a kisnyúl 1968 évi augusztus hónapban született Csehszlovákiában. Jobb fülszám: 164 96. Ez azt jelenti, hogy a nyulat 164. számú sorszámmal jegyezte be a komáromi járási nyúlregisztrálé a nyilvántartást a könyvbe. Ugyanis minden járásnak megvan a maga száma. A komáromi járásé 96, a rimaszombatié 106, és így'tovább. A járási nyúlregisztráló, miután kiállította a kisnyulak törzskönyvi lapját, a többi okmánnyal együtt elküldi a helyi szervezet titkárának, aki darabonként 1,40 korona illeték kifizetése ellenében átadja tulajdonosának a törzskönyvi lapokat. A törzskönyvi lapokban feltüntetett számokat a kisállattenyésztő egyesület megbízottja vágja a nyulak fülébe. A tetovált nyulakat később a járásról kiküldött szakértő osztályozza, melynek eredményét a törzsikönyvi lapba szintén bevezetik. Ennek előnye az, hogy a tulajdonos tudni fogja, törzsállománya javítása céljából melyik anyát vagy bakot tartsa meg magágak. Természetes, hogy a legszebbet. Dr. Izsót Zoltán pán a tisztán keveréktakarmányt fogyasztó csoportnál találtak. A kontroli-takarmány, vagyis a szalma-kiegészítés nélküliek esetében gyakoribb volt a kannibalizmus, az állatok sokkal idegesebbek voltak, sokkal nehezebb volt a kezelésük. A szalma-kiegészítésű takarmányon tartott csoportokban még akkor sem mutatkozott kannibalizmus, ha zárva tartották őket. Később a tojóházban a szalma-kiegészítéssel neveltek mind jobban tojtak és lassabban értek el ugyan magas termelési szintet, de hosszabb ideig tartották. Kevesebb volt közöttük az elhullás, és ennek folytán több a beólazott állatokhoz viszonyított átlagtermelés. (Feed stuffs)
