Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Jk zok a változások, amelyeken ja** nuár óta társadalmunk keresztülment, természetesen érintik a kultúrát is, főleg a vezetés és a koncepció szempontjából. Nálunk ma minden — a szó jó értelmében — a politika árnyékában van. S ez helyes: közgazdaságunk és kultúránk sorsa, jövője jelenleg a politikától függ. Ez az általános érvényű, s a társadalom eddigi fejlődésével bizonyított tétel azonban nem zárja ki a kölcsönösséget. S valójában Így is van. S ha így van, akkor beszélni kell arról is, milyen helyet foglal el, avagy objektiven milyen helyet foglalhat el társadalmunkban, már az újban, a kultúra. Természetesen az első szó az alkotóké. Sokszor kimondták már, s mindig újra ismétlik azt alkotásaikban. Kulturális tényezőink, beleértve az újságírókat is, abban, ami ez évben nálunk történt, eminens szerepet játszottak; s ezen túl hangjuk sokmtndenben döntő volt. Ehhez a megismeréshez a tények tiszteletben tartása vezet; a régi, a nem régi és né teszi az embert, és ez egyedül csak a kultúra lehet. Ezért a szocialista társadalomnak ezt minden oldalról biztosítania kell. A gyakorlatban tehát úgy kell ezt érteni, hogy a kultúra a társadalom fejlődésének szerves része. A kultúra emberre való hatása nélkül — a termelőre s a fogyasztóra — nem lehet biztosítani a társadalom létét és állandó fejlődését. Ez a megismerés nem csupán nálunk jött létre, habár ezt nem szívesen ismerjük be. Mert miért építenek például az NSZK-ban olyan nagyszerű koncerttermeket, amelyekben a mi művészeti együtteseink is szerepelnek? Franciaországban miért töprengnek például azon, de nem csak töprengenek, hanem építenek is a tömegkultúra számára korszerű építményeket a legmodernebb technikával felszerelve? Bizonyára nem pazarlásból vagy a milliomosok hatalmi mániájából. Bizonyára azért, mert egyszerűen szükség van rá. Társadalmunk mai fokán ezt az oboldalú fejlődésére, annak minden te rületén és részlegén. A dogmatikus kultúrpolitika is azt állította, hogy ilyen céljai vannak. Ellenben más elképzelései voltak a kultúrpolitika sokoldalú, és kedvező fejlődési feltételei száméra. Mi ma nem az utilltarisztikus koncepcióból akarunk kiindulni, amely a kultúrát az élet más területeinek alárendeli, hanem a marxista alapon értelmezett sajátságokból. E sajátságok országos, európai és végül is világviszonylatban felfogott értelmezése alapján. Ilyen felfogásból ered kultúrpolitikánk koncepciója. ★ Tudom, hogy a kulturális értékeket alkotó egyének számára távoliak az olyan prózai dolgok, mint a tervek, s egyéb közgazdasági fogalmak. De másként ez sem megy. A szocialista társadalom éppen azért, mert felhasználja a társadalmi termelés eredményeit, joga van azok elosztására, esetleg újraelosztására. A kultúrának nincs szüksége holmi 1 kültúrpoutikankröTI a leien tényeit is ide sorolva. A maguk elkötelezettségével a politikai és kulturális dolgozók sikeresen hozták létre a kultúra és a politika egységét. A legfontosabb tényezőnek tartom a lehető legrövidebb időn belül (mindez ökonómiai lehetőségeinktől függ) elérni azt, hogy a kultúra számára anyagi lehetőségeket biztosítsunk adekvátan a helyét és jelentőségét megilletően, amely a modern társadalomban objektív követelmény. S valahol itt kezdődnek mai nehézségeink. Azokon a helyeken, ahol a tervezést és a pénzügyi dolgokat intézik, sajnos még olyan elképzelések vannak, hogy a kultúra olyasmi, ami lehet, de nem okvetlenül szükséges. Mintha csak a társadalom valamilyen díszítő eleme lenne, cicomája a termelési és az elosztási folyamatnak a társadalmon belül és nem egy az alapvető feltételek közül, amelyek meghatározzák a termelés végső fejlődését. Az ilyen egyértelmű hozzáállás az anyagiak légkörében tehát a társadalomnak magának is árt. Természetesen érvényes az, hogy ha az emberek egyáltalán létezni akarnak (a szocializmusban is), kell hogy fogyasztók legyenek. S hogy legyen mit fogyasztaniok, termelniük kell. Ez igaz. De az ember nem azért él, hogy dolgozzon, hanem fordítva. Mert mitől és kitől függ a termelés, annak mennyisége és minősége? Az emberektől! Az emberektől — a termelőktől. És milyeneknek kell lenni a termelőknek? Kell, hogy a kor magaslatán álljanak. Ez azt jelenti, hogy az is számít, hogy milyenek az érzelmi és az erkölcsi tulajdonságai annak az embernek, aki termel, kísérletezik és alkot. Arról van szó, hogy milyen hasznosan éli át az ember azt az állandóan növekvő időt, amely a polgári kötelességei elvégzése és az alváson kívül megmarad. A harcban, amely a nagyobb kenyérért folyik, objektíve elkerülhetetlen annak a katalizátornak a szerepe, amely függetlenjektív igazságot fel kell fogni. A kultúra és annak szükségletei nem lehetnek tervezve és biztosítva „a társadalmi szükség" rovatban, amelyet legelőször rövidítenek meg, ha az eszközökben hiány mutatkozik. ★ Milyenek a mi jelenlegi elképzeléseink a kultúrpolitika irányítására és koncepciójára Szlovákiában? Ma még hiányzik egy alapos szociológiai felmérés. A Népművelési Intézetet olyan irányban szervezzük át, hogy ezt képes legyen megoldani. Azok a szakembereink, akik elméletben foglalkoznak a kultúrával, azok számára mindezidáig nem világos, mi minden tartozik a kultúra területére — szűkebb és tágabb definíciók is vannak. Gyakorlatilag meritórikusan elhatárolt szakaszt igazgatnak mindennemű ágazattal és részleggel egyetemben. Mit jelent feldolgozni a kultúrát, mit jelent kultúrpolitikát végezni? Legszimpattkusabbnak tűnik az alábbi liberális jelszó : „Leissez fair, lessez passé.“ Vagyis minél kevesebb vezetés, minél kevesebb politika, annál jobb a kultúra számára. Ez a jelmondat nálunk annál is inkább szimpatikusán hat, mivel megértük a dlrektiv irányítást, a dogmatikus elképzelések alapján. A kultúra azért volt. hogy valamit szolgáljon: a szocializmus építését, a munkatermelékenységemé lését, az új szocialista ember etikai és ideológiai nevelését stb. Egy bizonyos vezetés összegezésekor azonban nem lehet elítélni általában a vezetést. Meg kell találni az ésszerű és rugalmas formát, amely megfelelhet a szocialista demokrácia elképzeléseinek. Az említett liberális jelszó azt jelenti, hogy felesleges a vezetés általában: ez viszont egyáltalán nem jelent semmilyen kultúrpolitikát. Az ilyen álláspontot a legprogresszívebb burzsoá-demokrácia sem enged meg. A kultúrpolitika feladata a mai körülmények között az, hogy optimális feltételeket teremtsen a kultúra sokkegyelemre, vagy prevencióra. Csupán azt akarjuk, hogy azok az értékek, amelyek a kultúra területén jöttek létre, ezen a területen legyenek felhasználva. A már ma meglévő kulturális értékek központosításával és gazdaságos kihasználásával meg lehet és meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek által elérhetővé válnak társadalmunk kultúrpolitikai céljai. Ez nem lesz sem könnyű, sem egyszerű, sok előítéletet kell leküzdenünk, de anélkül ez már nem megy. A továbbiakban abból indulunk ki, hogy a kultúra, a nemzet életében sajátos terület. Ez azt jelenti, hogy a kultúra vezetését nem szolgáltathatjuk ki külső, nem adekvát, szűk politikai, propagandisztikus, ideológiai és hasonló céloknak. Természetesen a kultúra dialektikus összefüggésben van az élet minden más területével, átszövi azt, lényege azonban ennek ellenére nem változik meg. Nem lehet alárendelni a közgazdaság céljainak, habár az ökonómiai helyzetet sem lehet figyelmen kívül hagyni, Tehát a „kultúrával nevelni“ utilitarisztikus jelszót el kell vetni, s helyébe a helyesebb és általánosabb jelszót kell tenni: „Kultúrára való nevelés.“ Kultúrpolitikánk feladata, hogy az adminisztratív és bürokratikus módszerek szövevényén keresztül megteremtse az optimális feltételeket a nemzeti kultúra fejlődésére. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az egészségtelen irányzatoknak teret biztosítunk. A kultúra olyan tevékenység, amely lehetővé teszi az emberi én megváló sulását a művészeti alkotások létrehozásában és művészi interpretálásában. Ez olyasmi, amit nem lehet parancsra, vagy felülről jövő igények szerint elvégezni. Az embernek ezt akarnia és tudnia kell. Ezért szabad utat kell adni az önkéntes szervezeteknek. amelyek az ember önmaga megformálása számára az eddigieknél jobb feltételeket biztosítanak, mint az eddigi álami ’ szervek. S úgy gondolom, hogy a jelzett önkéntes szervezeteknek nem lesz nehéz megtalálni a kapcsolatot az állami szervekkel, amelyeknek csakis hasonló céljaik és elképzeléseik lehetnek. E téren nagy feladatok várnak a Matica Slovenskára, a CSEMADOK-ra. és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségére. ★ A nemzeti kultúra ideértve a nemzetiségek kultúráját is, nagyon széles és differenciált terület, amely integrációba foglalja mindazokat a szétágazó és lényegében eltérő részeket, amelyek önmagukban relatíve szintén sajátságosak. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kialakítani egy univerzális, általános érvényes fejlődési modellt ezek terjesztésére és vezetésére a nemzett kultúra és a nemzetiségek kultúrája szempontjából. A kultúrpolitikának biztosítania kell az alkotók számára az optimális autonómiát; biztosítania kell a kulturális értékek optimális terjesztését a lakosság legszélesebb rétegei között: biztosítania kell a tudományos értékelést olyan szempontból, hogy milyen sikeres e tevékenység, miben mutatkoznak előnyei és sikerei, gyöngéi és hiányosságai. így értelmezzük az állami szervek szükségességét és létét a kultúra területén. Nem szándékozunk és nem is akarjuk a kiadó terveit jóváhagyni, sem a színházak dramaturgiáját. Ugyanis itt kezdődött a formalizmus és talán még ennél is rosszabb valami. Viszont a terveket figyelemmel akarjuk kísérni, értékelni olyan szempontból, hogy hogyan segítenek elérni kultúrpolitikánk célját, újjászülető társadalmunkban. Erre vannak a tudományos bizottságok, amelyeknek tagjai szakképzett emberek. ★ Kultúrpolitikánk koncepciója azonban megköveteli azt is, hogy tudjuk mit akarunk elérni a kultúra területén. Nagyvonalú vagy karitatív mecénásság a kultúra különböző területeivel kapcsolatban még nem bizonyos, hogy jó kultúrpolitikát jelent és nem is biztos, hogy hozzájárul a kultúra szükségleteinek biztosításához. Például — mint ismeretes — korlátolt lehetőségeink vannak bizonyos megszabott helyzetekben. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben bizonyos kuics szerint kell elvégeznünk az elosztást. Egyszerű példát hozok fel: hosszú időn át beszéltünk Szlovákia mozihálózatának létesítéséről. Mit lelent ez? Minden faluban mozit építeni? Ha a lehetőségeket, amelyek megvannak, így felosztjuk, nagyon gyenge mozijaink lesznek. Mondjuk, hogy jobb anyagi föltételeink vannak — tehát sokkal jobb moztépületeket építünk. Optimális invesztíció lesz ez? Nem volna előnyösebb központi mozikat építeni a legmodernebb technikai fölszereléssel? A helyes koncepció kialakításán szükségünk van — ahogy már emlí tettem — több egyéb között szólít szociológiai felmérésre, hogy mégis merhessük a lakosság valós Igényei a kultúra minden területén. Átfog« kutatásra van szükségünk, hogy meg állapíthassuk, számunkra mi felel mej legjobban abból, ami a világon má van. Szükségünk van humanlsztiku: és teoretikai összegezésekre, hog' tudjuk, milyen kulturális szükségeke ismerhetünk el valósaknak és melye két mellékeseknek. A tudományo; kultúrpolitikát főleg a jelen időbei úgy kell kialakítani, hogy az megfe leljen a felmérések pozitív jellegének amelyeket elérni igyekszünk. STEFAN BRENClC Uíce.6. kíteó IcuAtya, NANCY SINATRA los Angeles egyik legmagasabb dombián lakik. Házából gyönyörű kilátás nyílik a városra és környékére. A gyönyörű villát Nancy maga rendezte be, mtután elvált Tommy Sandstól. Nancy 27 évvel zzelött lépett be a szórakoztató műfaj történetébe, mikor apla — akkor Tommy Dorsey zenekarának fiatal énekese — „A nevetős arcú Nancy“ című dalt énekelte. Kevesen tudták, hogy a dal újszülött kislányáról szól. Nancynak ma már nincs szüksége apjára, megindult a karrier — és nem is csak énekest karrier — útján. Televíziós műsorokban szerepel, filmet látszott Elvls Preslyvel, és most készült a „Vtrággyermekek" című film forgatására. Nancy Sinatra így nyilatkozik: „Azt hiszem, hamarabb tanultam meg énekelni, mint beszélni. Mindig kapásból eltanultam egy ritmust vagy dallamot. Már gyerekkoromban dalokat komponáltam, néhányat ki is adtak. A zene az életem, olyan számomra, mint a levegő. Ami apámat illeti, meg kell mondanom, hogy nem miatta léptem erre a pályára. Azért lettem énekesnő, mert szeretek énekelni. Kislány koromban sohasem beszéltem erről apámmal. De amikor hanglemezgyárat alapított, azt mondtam neki: „Megpróbálhatom?“ ö pedig azt felelte: „Miért ne, egy lemezfelvétel nem kerül olyan sokbal" Így próbáltam meg, és így keletkezett első lemezem, a Not Just Your Frtend. A lemeznek nagy sikere volt Európában, sőt tulajdonképpen az egész világon, kivéve az Egyesült Államokat és Angliát. A hanglemezgyárban úgy vélték, lehet belőlem vaiakt, és azt mondták, folytassam a dolgot — főleg azért, mert Sinatrának hívnak és senkt sem mert elzavarni. De azért Is, mert néhányon valóban hittek bennem. En folytattam ts, de nagyobb meggyőződés nélkül, mert annak idején férjnél voltam, nagyon szerettem a férjemet és teljesen lekötött a házasság. Olykor készült egy-egy lemezem. Ha sikerült eladni belőle valamennyit, örültem, ha nem — azt sem bántam. Csak később, válásom után láttam komolyan munkához-. Ebben az Időben Ismerkedtem meg tee Hazelwood zeneszerzővel. Jimmy Bowen, a hanglemezgyár művészt vezetője hozta el anyámhoz. Jimmy mindig személyesen irányította hanglemezfelvételeimet, de sohasem sikerültek igazán jól. Ezért most már az volt a feladata, hogy találjon valakit, akt dalokat ír számomra. Három-négy zeneszerző közül választhattam, de amikor Jimmy látta, hogy Leevel megértjük egymást, elhatározta, hogy együtt fogunk dolgozni. Az első dal a „So Long Babe" volt, és ez lett első komoly sikerem. Nancy Sinatra r EZ EG/ CSULAGNAK A KEPE. MESD NETTEL/!, rakd a ruhádba ES, AKKOR NEM / v ER A 601/0. .(A A TOROK ÁHÍTATUL HALLGATTA A DlÁ KOT MIKOR GERGELY MAGARA MA‘ RABT, KITÖRÖLTE £ RAJIRÓL, AZ ALAGÚT JELZÉSEIT, ESMAi HELYRE JEGYEZTE AZOKAT. " .ALIGHOGY ELKÉSZÜLT, VISZ XSZAJÖTTA TÖRÖK.. MEGTETTEM KÉRTÉL BE. AH/T KERTEL, BESZELJ M/ AZ A KABALA? A BETEGEK SÁTORÁBAN JUMURD5AK FELFEDEZTE A PAPOT. _ EGYIK TÖRÖK KUPONOS . A PERGAMENT TALÁLT ÉS A DIÁKTÓL KERTE A MEGFEJTésr. A PAPÍR RAJZA EGER YÁRÁT ÉS A TITKOS ALAGUTAKAT MUTATTA. MOST EN MENTHETEM MEG az Életedet. HALLOD? A 6YÜRÜMET AKAROMft KINCSET ÉRŐ KABALA EZ: MENJ, SZEREZZ NEKEM LOVAT, EEGT/ERT, ADDIG MEG EEJTEM A PERGAMEN TITKÁT! . ^9 ptp MAR NEM^W . SZÓLT, MEGÜVEGESEDETT. SZEMMEL \f|n ff) BÁMULT A SEMMIBE... \