Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-21 / 38. szám

Szovjet repülőgépek Kína fölött Csehszlovák események a világsajtóban A csehszlovák eseményekkel az egész világ sajtója foglalkozik. Híre­ket ,és kommentárokat közölnek a szocialista és a kapitalista országok sajtójában, rádióiban és televízióiban is. Egyre kevesebb szó esik a Varsói Szerződés hadseregei megszállásának okáról és inkább arról vitatkoznak, hogy a jelenlegi helyzetből mi a leg­helyesebb kiút. Már azok a kommu­nista pártok is felülvizsgálják előző nyilatkozataikat, amelyek maradék nélkül elítélték a Varsói Szerződés hadseregeinek beavatkozását. A Fran­cia Kommunista Párt ugyan fenntart­ja előző határozatát, amely helytele­níti a beavatkozást, azonban kijelen­ti, hogy a Francia Kommunista Párt nem vesz részt semmilyen szovjet­ellenes kampányban, amely a szocia­lizmus ellenségeinek a malmára haj­taná a vizet. A francia kommunisták hangsúlyozzák, hogy a francia nép­nek megmagyarázzák az egyezmény lényegét, amelyet mind a szovjet, mind a csehszlovák pártvezetők fo­gadtak el Moszkvában. A külföldi sajtóügynökségek jelen­téseiben sok olyan hír jelenik meg, amely fölcsigázza az érdeklődést. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az állami pénzverde kiadja Dubőek képmását. Azonban az utóbbi időben ezt a hírt megcáfolták. A bolgár had­sereg lapjában viszont olyan hírt kö­zöltek, hogy Pelikánnak, a csehszlo­vák televízió igazgatójának asztalá­ban megtalálták Hitler portréját és pornográf képeket. Az Olasz Kommu­nista Párt általában elégedett a cseh­szlovák konszolidálódással. Az öt szo­cialista ország sajtója viszont elége­detlen a konszolidálódással, főleg a jobboldali elemek elleni harccal és azt állítják, hogy újabban az ellen­­forradalmi elemek hazafias leplet vet­A „fekete oroszlán“ a csehszlovák határokon A csehszlovák sajtó alig ad hírt a „Fekete oroszlán“ fedőnév alatt ren­dezett hadgyakorlatról. A nyugatné­met hadsereg mintegy 42 ezer kato­nája 14 ezer tankkal és páncélkocsi­val vesz részt a hadgyakorlaton, de belekapcsolódnak a légierők is. Ezzel egyidőben a NATO kilenc országa több mint 100 hajóval és repülőgép­pel flotta-gyakorlatot tart az Észak- Atlanti-óceánon. Jelentések szerint a csehszlovák határ közelében katona­ság váltotta fel a határcsendőröket és a katonai egységek a határtól né­hány száz méternyire valóságos harci állásokat építettek ki. A nyugatnémet­csehszlovák határ mentén megélén­kült az amerikai légierő felderítő tevékenysége is, Az amerikai helikop­terek szüntelen repüléseket végeznek a határvonal mentén és a szovjet csapategységek felderítése céljából több ízben megsértik Csehszlovákia légiterét. Van mód politikai megoldásra A közel-keleti térségből ismét élénk katonai tevékenységekről érkeznek jelentések. Szinte minden nap van­nak kisebb-nagyobb összetűzések. Olykor mindössze tíz percig tart a tűzharc, de már háromórás össze­tűzésről is érkezett jelentés. Az össze­tűzések miatt Szuez városát már majdnem teljesen kiürítették. Egyip­tomi politikai körökből olyan hírek szivárognak ki, hogy sor kerülhet egy nagyobb akcióra is, amellyel Egyiptom visszaszerezheti elrabolt területeit. Kairóban az Arab Szocia­lista Unió országos kongresszusa ja­vasolta a mozgósítást és egy népi hadsereg felállítását. Ezzel kapcsolat­ban Nasszer elnök beszédében kije­lentette, hogy a közel-keleti válság békés politikai megoldása lehetséges, feltéve, ha Izraelnek nem tesznek te­rületi engedményeket. Nagyobb összecsapások Vietnamban A kínai külügyminisztérium tilta­kozó jegyzéket nyújtott át a pekingi szovjet nagykövetségnek, mert szov­jet katonai repülőgépek augusztus 9-e és 29-e között több ízben megsértet­ték Kína légiterét. Mozgósítás Egyiptomban Jelentéseik szerint Egyiptomban mozgósítás történt. Ezzel kapcsolat­ban Mohammed Fauzi nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy minden­áron vissza kell szerezni az Izrael által megszállt arab területeket, te­kintet nélkül a politikai megoldásra. Száz hadihajó az Atlanti-óceánon A NATO 100 katonai hajója had­gyakorlatot tart az Atlanti óceánon. Az Ezüst-torony nevű hadgyakorlat­ban csatahajók, torpedórombolók vesznek részt és fő feladat a tenger­alattjárók elleni harc, valamint az aknamezők megszüntetése. isaggs Pillantás •Esésig nagyvilágba Szovjet tankok Szudánban A jövő héten szovjet fegyvereket, főleg tankokat szállítanak Szudánba. Amint a szudáni fővárosban bejelen­tették, a Szovjetunió vadászrepülőgé­peket, tankokat, légelhárító ágyúkat és radar-berendezéseket szállít Szu­dánba. Visszakapja Kína ENSZ-jogát? Tizenegy ország kérte, hogy az ENSZ közgyűlése tűzze napirendre a kínai kérdést, vagyis Kína ENSZ- jogainak helyreállítását. Tavaly Kína ellen 59-an szavaztak, mellette pedig 45-en. tehet hogy idén az erőviszo­nyok megváltoznak, és Kína vissza­kapja ENSZ-jogát. A pápa a kritika ellen tek magukra. Az egység jelszava alatt végzik bomlasztó tevékenységüket. Külföldi államférfiak nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy a csehszlovákiai események nem hatnak ki kedvezőt­lenül a Szovjetunió külkereskedelmé­re. Legutóbb Deboé francia külügy­miniszter hangsúlyozta, hogy Francia­­ország továbbra is folytatni kívánja kereskedelmi és ipari kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi kelet-euró­pai országokkal. Hangsúlyozta, hogy nem lehet visszatérni a hidegháború korszakához. A dél-vietnami szabadságharcosok offenzívája egyre nagyobb kereteket ölt. A legjelentősebb összecsapások Hoi An város közelében, valamint Da Nang környékén történtek. A szabad­ságharcosoké továbbra is a kezdemé­nyezés és az amerikaiak inkább vé­delemre szorulnak. Egyébként a pá­rizsi vietnami tárgyalások továbbra is holtponton vannak. Ezzel kapcsolat­ban U Thant Debré francia külügy­miniszterrel folytatott megbeszélése után kijelentette, hogy az Észak-Viet­­nam elleni bombatámadások teljes és feltétel nélküli beszüntetése az első lényeges lépés a békés rende­zésre. VI. Pál pápa állítólag szankciókat akar alkalmazni azok ellen a papok ellen 58-ban szavaztak, mellette pedig ját, amelyben harcot indított a fo­gamzásgátló szerek ellen; Közeli kö­rök azt tartják, hogy a pápa esetleg néhány kritikust kizár az egyházból. Földalatti atomrobbantás az USA-ban Az USA-ban a nevadai kísérleti állomáson idén már harmadízben haj­tottak végre földalatti atomrobban­tást. A robbanás ereje 20 és 200 kilo­­tonna között volt. Indonéz problémák Ez év szeptember végén lesz há­rom esztendeje annak, hogy Indoné­ziában az ún. Szeptember 30-i moz­galomban tömörült radikális baloldali erők megkísérelték a jobboldali tábor­nokok eltávolítását azzal a céllal, hogy a hatalmat magukhoz ragadva, forradalmi átalakulást, hajtsanak vég­re. Ám a hadsereg gyors közbelépése meghiúsította a puccskísérletet, amelyért az ország szélsőséges jobb­oldali erői véres bosszút álltak. Le­gyilkolták a kommunisták százezreit, számos baloldali érzületű és egyéb haladó szellemű polgár börtönbe ke­rült, sok polgár valósággal üldözött „vad“ lett. Indonézia politikai élete azóta is állandóan hullámzik. Igaz, bekövetkezett bizonyos viszonylagos konszolidáció, de a kommunisták el­leni hajsza változatlan buzgalommal folytatódik. így hát az illegalitásba szorított kommunista párt rendkívül nehéz feltételek mellett küzd az or­szág jobb jövőjéért. A legálisan működő szervezetek vetélkedésében látszólag sikerült a jórészt konzervatívoktól balra helyez­kedő, mérsékeltebb irányzatú nacio­nalistáknak tért hódítani, ami abban is kifejezésre jutott, hogy az Ideigle­nes Népi Tanácskozó Gyűlés (vagyis a parlament) Suharto tábornokot már nemcsak ügyvezető, hanem tényleges köztársasági elnöknek választotta meg. Ebből az alkalomból Suharto megbízást kapott, hogy teljesen szá­molja fel a Szeptember 30-i mozga­lom maradványait, tegye lehetetlenné annak felújítását, szilárdítsa meg az államapparátust, védje az alkotmányt g SZÁRÁT) FÖLDMŰVES 1968. szeptember 21. és a békés együttélésből következő elveket, a Pancsa Silát. Különös figyelmet érdemel a fegyveres erők szerepének ismertetése, amelyek a köztársaság politikai életében élvo­nalbeli helyzetet foglaltak el, amire annál a ténynél fogva tarthattak igényt, hogy a nemzeti felszabadító mozgalomban, az Indonéz állam éle­tében mindig jelentős szerepet töl­töttek be. Nevelésük Sukarno nacio­nalista és imperializmusellenes poli­tikájának szellemében valósult meg és ez a profil még ma is jellemző a tisztikar nem kis részére. Kétség­telen, hogy a hadsereg ereje a kom­munista párt törvényen kívül helye­zése óta megnövekedett. Ismeretes, hogy pl. Közép-Jáván és más szigete­ken is a hadsereg reakciós elemei a progresszív erők üldözésében meny­nyire hangadók, de fegyvernemek szerint megoszlók a politikai irány­zatok és árnyalatok. Egyébként tartós politikai stabilitásról már csak azért sem lehet beszélni, mert újabban Su­karno egyik legnagyobb ellenfelének Mohamed Hattának új egységes mosz­­lim pártja tör előre, amelynek mű­ködését a hatóságok még nem hagy­ták jóvá. Ez a maradi erőkre támasz­kodó párt bízik benne, hogy a leg­közelebbi választásokon 10 millió sza­vazathoz jut. Ám a választások határ­ideje még bizonytalan és a naciona­listák feltehetőleg mindent elkövet­nek, hogy az ismételten, .halogatott választásokig megerősítsék pozíciói­kat, méghozzá a hadsereg bizonyos részének támogatásával. Helyzetük ugyanis az emlékezetes szeptemberi puccskísérlet szétzúzása után ugyan­csak leromlott és híján vannak oly kiemelkedő vezetőknek, mint amilyen Sukarno, az egykori elnök volt. Indonézia kulcskérdése kétségtelenül a nyomasztó gazdasági bajok orvoslása, amelynek késlekedése miatt, ahogy a nyugatnémet „Frank­furter Rundschau“ című lap írja, most ugyanazok a diákok bírálják Suhartot, akit két év előtt Sukarno lemondását követelték. A legújabb nyugtalanságot a drasztikus áremelé­sek okozták. Megdrágult a benzin is, emelkedtek a menetdíjak és a köz­vélemény a kormányban helyet fogla­ló tábornokokat teszi felelőssé a meg­élhetési nehézségekért. Súlyos prob­léma a falusi lakosság városba özön­­lése, amely ott duzzasztja a munka­­nélküliek légióit. Így igaz az a meg­állapítás, hogy Suhartonak semmire sincs nagyobb szüksége, mint egy kis gazdasági csodára, néhány évi olyan eredményes fejlődésre, amely megengedné 100 millió indonéz élet­­körülményeinek megjavítását, főleg munkahelyek megteremtését. Növeli a nehézségeket az ország súlyos el­adósodottsága, amely befolyásolja In­donézia nemzetközi helyzetét, Legna­gyobb hitelezői a szocialista államok, jelentősek azonban az Indonéz tar­tozások az ún. Tokiói Klubban egye­sült tőkés nagyhatalmaikkal szemben, amelyek Indonéziának mindazonáltal további hiteleket és segélyeket nyúj­tanak, persze komoly gazdasági kon­cessziók és politikai feltételek ellené­ben. Bár segítségük döntő jelentőségű Indonéziára nézve, Suharto tábornok szeretné az ország szuverenitását, semlegességét és elnemikötelezettsé­­gét megóvni. Persze a gazdasági füg­gés ezt kérdésessé teszi. Szírt Lezárul a nigériai dráma Az afrikai csúcsértekezlet hatá­rozatának egyik pontja kimondja, hogy Nigéria egysége és területe sérthetetlen. Felszólítja az ellen­­ségesikedőket, tegyenek pontot a 15 hónapja tartó háborúra és el­lenségeskedésre, sürgeti a polgári lakosság megsegítését. Hosszabb vita után a határozat teljes mér­tékben támogatja a nigériai föde­rációs szövetségi kormányt és fel­szólítja Biafrát, hogy működjön vele együtt. Külpolitikai kommen­tátorok találóan állapították meg, hogy a csúcsértekezlet szabadke­zet adott a központi kormánynak és ezzel a biafrai szakadárok sor­sa megpecsételődött. A 15 véres hónap után tehát békésebb napok következnek. • Hogy a nigériai háború így feje­ződött be, az előre látható volt. A biafraiak végső vereségére már augusztus végén lehetett következ­tetni, amikor Gowón tábornok, a nigériai szövetségi kormány veze­tője meghirdette a végső katonai offenzívát. Azóta a rosszul fel­fegyverzett biafraiak, bár elkese­redetten küzdöttek, sorozatos ve­reségeket szenvedtek. Afrika leghosszabb és legvére­sebb háborúja, amely százezrek életét követelte, tehát befejezés felé közeledik, azonban nem árt ez a háború, milyen imperialista visszatekinteni, miért robbant ki érdekek húzódtak meg a háttér­ben. Meg kell mondanunk, hogy Ni­géria nem egy szilárd ország, összesen 250 törzs tartozik a szö­vetségi kormányhoz, akik között gyakori az ellenségeskedés, össze­csapás. Ilyen törzsi harc után ke­rekedett fel az ibo törzs és a nép­irtás elől az ország keleti részébe menekült. Menekülés közben az üldözőktől és az éhségtől tíz meg tízezer ibo pusztult el. A megfo­gyatkozott törzs azonban az or­szág keleti részén tovább sem élt békében. Amerikai, nyugatnémet és francia bújtogatásra meghirdet­ték az önálló biafrai államot és elszakadtak a szövetségi kormány­tól. Az amúgy is gyűlölettől izzó törzs tehát végső fokon imperia­lista érdekeket szolgált. Amerika hasonló taktikát alkalmazott mint Kongóban, ahol ügyes sakkhúzós­sal sikerült az országból kiszorí­tani a belga érdekeltségeket. Ni­gériában angol érdekeltségek vol­tak és ez ellen kezdte meg a har­cot az USA. Nem kis eredménnyel, hisz az eddigi Biefra területén je­lenleg már hat amerikai olajtársa­ság működik. Az amerikai törekvé­seket ebben az esetben Anglia el­len Franciaország is támogatta. Tehát a biafrai szakadár kormány lényegében az imperialisták érde­keit szolgálta. Ma már bizonyítékok vannak arról, hogy amerikai, francia fegy­verek mellett, holland kereskedők nyugatnémet fegyvereket is juttat­tak a szakadár Biafrába. Lényegé­ben arról van szó, hogy az olaj­­érdekeltségök megszerzése mellett meg akarták osztani a Nigériai Köztársaságot, hogy így szétfor­gácsolják az erőket, főleg azt az erőt, amely Afrikában egyre több gondot okoz az imperialistáknak. A szakadár Biafra feje Ojukwu tábornok, bár még mindig irányít­ja a biafrai csapatokat, hírforrá­sok szerint már azon gondolkodik, hogy Franciaországba emigrál, és ott emigráns kormányt alakít. Leg­frissebb jelentések szerint a biaf­raiak már az utolsó jelentősebb várost védik kevés sikerrel. Ha el is húzódik még a vereség utol­só napja, a tényen már nem lehet változtatni, a szakadár biafraiak elvesztették a csatát, befejeződik a tizenöt hónapos véres háború, amelynek következtében gyerme­kek és felnőttek százezrei pusztul­tak el. Kegyetlen háború volt ez. Hiába szólalt meg a világ Ielkí­­ismenete, hiába küldtek élelmi­szer-segítséget az éhező biafrai gyerekeknek, a legtöbb esetben ez a szövetségi csapatok akadályozá­sa miatt nem juthatott el rendel­tetési helyére. Vér, könny, pusz­tulás jellemző most Nigéria keleti részére, a törzsi háború véget ér, amelyből csak az amerikai olaj­­társaságok húznak hasznot. Bállá József A Papadopulosz-fal mögött Görögországnak valamennyiünk számára egy halhatatlan ország eszmé­nyévé kell válnia, s társadalmát úgy kell kialakítanunk, hogy az például szolgálhasson minden más társadalom részére. — A görög junta-kormány gráfomén miniszterelnöke, Papadopulosz írta ezt az ambiciózusan ígéretes mondatot a puccs első évfordulóján, áprilisban, a külföldön terjesztett Ergatikai Epitheorissiszban, a Munkás Szemlében. Nagyon fontos körül­mény az, hogy a lapot külföldön osztogatják, mert az athéni diktatúra vezetőinek megnyilatkozásai általában nem a görög népnek, hanem a kül­földnek szólnak. Mint ahogy jellemző az is, hogy a legfrissebb miniszter­­elnöki szónoklat is külföldiek előtt hangzott el vasárnap, a szaloniki nemzetközi vásár megnyitóján. A fellengzős ígéreteknek, a rendszer stabilitását bizonygató, ugyanakkor továbbra is „erős kezet“ ígérő beszédnek az volt a nyilvánvaló célja, hogy a nyugati politikai és gazdasági körök előtt igazolja a junta hitelképes­ségét. A miniszterelnök bejelentette, hogy az alkotmányról tartandó nép­szavazás után még jó ideig nem kerül sor parlamenti választásokra, ame­lyek esetleg megingatnák a rezsim pozícióit. Az alkotmányról tartandó népszavazás után tehát tartósnak jósolt „legitim törvényes rend“ lesz a király nélküli királyságban, amely eddigi, nem törvényes korszakában már elhallgattatta az aktív ellenzéket, letörte az akcióképes ellenállást. A junta tehát, miután megtöltötte a koncentrációs táborokat, a börtönöket és a szigeteket, elhallgattatta és elüldözte a polgári ellenzéket, kikap­csolta a politikai életből a néha akadékoskodó, de nem túl veszélyes sport­­boyt, Konstanfin királyt, úgy véli, többet kell tennie a külpolitikai stabili­tás megteremtéséért. És — első pillantásra szinte érthetetlen módon — itt találja szemben magát a váratlanul heves ellenállással. Az emigrált görög polgári ellen­zék ugyanis diplomáciai-világgazdasági fronton nyitott lendületes táma­dást, amelyet Andreasz Papandreu volt miniszter irányít. A közgazdász exminiszter a nemzetközi pénzügyi körök értésére adta, hogy a juntának nyújtott anyagi segítségért a majdan uralomra kerülő demokratikus kor­mányzat nem vállal felelősséget. Az Egyesült Államokat támogató beszé­deiben több ízben hangoztatta: 24 órán belül megbukna a fasiszta rezsim, ha nem kapna külföldi támogatást. Papandreu igyekszik meggyőzni a pénz­ügyi köröket, hogy a támogatás, a görögországi invesztíció több mint kockázatos. A Papadopulosz elleni merénylet — amelyért a politikai fele­lősséget emigráns polgári körök vállalták magukra — része ennek a takti­kának: a bombarobbanások, a szabotázsok nem a pillanatnyilag erős görög rezsimnek szóltak, hanem a külföldnek — demonstrálandó az ellenzék erejét, befolyását, tehát a junta ingatlanságát, közeli bukásának való­színűségét. A görög polgári ellenzék ez ideig gyenge volt ahhoz, hogy hatékony ellentámadást indítson magában az országban. A junta pedig ahhoz volt erőtlen, hogy a külfölddel elfogadtassa a rezsimet. Az ellenzék a külföld mozgósítását könnyebben elérhető célnak tartja, mint a népi erők fel­sorakoztatását. A junta számára pedig lassan élet-halál kérdése lesz, hogy legalább NATO-szövetségesei nyíltan, folyamatosan és bőkezűen merjék támogatni. így a külpolitikai frontnyitás lényegében gyengeségből fakad: a junta ellenfelei így akarják felborítani az erőszak teremtette belső egyensúlyt, az ezredesek pedig diplomáciai sikerekkel próbálják „leplom­bálni“ a mostani állapotokat. Athén az elmúlt 16 hónap folyamán nem tudott kitörni a külpolitikai elszigetelésekből, hiába építi a koncentrációs táborokkal tarkított ország köré a demagóg szónoklatokkal, dicsekvő hangú újságcikkekkel a „papado­­pulosz-falat“. Diplomáciai képviselői mostanában is sűrűn néznek farkas­szemet a tüntető tömeggel a nagykövetségek leeresztett redőnyei mögül. A szovjet tengerészszakszervezet javaslatára a Szovjetunió beszüntette a görög teherhajók bérlését. A diplomácia defenzívába szorult, a diktatúra tekintélye külföldön újabb mélypontra esett. A juntát ismételten súlyos kudarcok érték. A „junta kudarcai“ helyett fogalmazhatnánk úgy is: „az ellenzék sikerei“. Azonban ezek a „sikerek“ és „kudarcok“ nem pótolhat­ják a hatékony belső harcot. Az illegális Görög KP ennek ismeretében javasolta a széles nemzeti összefogást: együttes harcra hívta fel az ellen­zék erőit, a diktatúraellenes jobboldaltól egészen a baloldalig. Krajczár Imre CCTrcxpogflafegig

Next

/
Thumbnails
Contents