Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Az őszi kalászosok talajelőkészítésének elvei Az fiimúlt év rendkívül sóik panaszra adott okot a mezőgazdaságban, s valljuk be őszintén, tehetetlenek voltunk az időjárás szélsőségeivel szemben. ,,Késö bánat ebgondolat“ — mondja a régi közmondás. Ennek igazsága teljes mértékben vonatkozik termelőink nézeteire is. Az esetleges szárazság elleni küzdelmet nem a szárazság megjelenésekor kell megkezdeni, hanem már a talajelőkészitéskor, sőt az elővetemény megválasztásakor. Dél-Szlovákia kontinentális éghajlatából következik, 'hogy aránylag több a szélsőséges száraz év, melyhez a magasabb hőmérséklet miatt nagyobb elpárolgás járul. Talajelőkészítéskor ezzel az eshetőséggel eleve számolnunk kell. Ezért nemcsak a talajelőkészítés agrotechnikai (határidőn belüli elvégzése fontos, hanem annak az előveteményhez való alkalmazkodása is. Vitán felül áll, hogy a jó vetőmagágy létesítése a talaj megfelelő fizikai állapotán, vagyis aprómorzsás szerkezetén kívül annak víztartalmától is függ. A gyors csírázáshoz és egyenletes keléshez megfelelő vízmennyiség szükséges. Ezt csakis a talaj felső rétegének többszöri porhanyitásával és gyomtalanításával érhetjük el. A gyomokat sohasem szabad megtűrni a már előkészített talaj felületén, mivel fejlett gyökérzetükkel a kultúrnövényeik elől azok felvehető vízmennyiségének sokszorosát veszik igénybe. Az elövetemények fiziológiájának, gyökérrendszerének és vízigényének ismerete már azért is fontos, mivel a mélyen gyökerező kultúrnövényeink, mind pedig a többéves áttelelő takarmánynövényeink mélyebb rétegekig kiszárítják a talajt, s így annak vízkészletét nagyobbrészt a vegetációs időn kívül kell* tartalékolni. Őszi kalászosnövényeink jelentékeny részének előveteménye éppen az áttelelő, mélyen gyökerező takarmánynövények sorából kerül ki. Mit kell tehát tennünk, (hogy a talaj vízkészlete megfeleljen kívánalmainknak? Mtndenekelőtt az előveteményt időben le kell szántani és hengereléssel váltakozó felületi porhanyításban részesíteni. A jó csapadék felvétel előfeltétele a talaj biológiai beérése , s csakis az ilyen nyújthat jó vetőágyat. Az időben felszántott talaj szivacsszerűen szívja magába a nyáron át lehullott csapadékot, melyből a nem szántott talajon csak kevés jut a talajba és az is gyorsan elpárolog. A kiszáradt talajban a vízhiány miatt megszűnik minden biológiai folyamat, tápanyag-ásványosítás és befejeződik a növények által felvehető tápanyagképződés. Ilyen talaj hónapokon át elfekszik — miközben a talajrögök, illetőleg a göröngyök holtvíztartalmukig kiszáradnak a tűző napon — s változatlan állapotban várja a csapadékos időjárás beköszöntését. Ha ez későn érkezik, úgy kénytelenek vagyunk rögtörő, gyűrűs, Cambridge és Crosikil hengereik, s egyéb eszközök alkalmazásával fizikailag1 aprítani és porosítani a talajt, ami annak szerkezeti tönkretételével jár. Enélkül viszont nem lehet magágyat létesíteni, várni pedig az agrotechnikai időpont késedelme és a vetés lemaradása miatt nem szabad. Hiba hibát követ, a mag lassan, vontatottan csírázik és kel. Eredménye az, hogy a vetés ritka s ilyen állapotban megy át a télbe. Sok növény kifagy még a hótakarő nélküli ún. száraz fagyok idején. Sokat viszont csak a tavaszi felfagyások pusztaíanak el. A búzavetések kiritkulnak, a termés csökken. A jó talajelőkászítés lényege az, hogy a vetőmag időben kerüljön a jól előkészített és biológiailag tevékeny talajba. Ha a talaj beérése bizonyos mérvű halasztást is jelent a vetés időpontjának eltolódásában, az a nézetem, hogy inkább vessünk 10—14 nappal később, de jól elkészített talajba, mert a jó vetőágy, a gyors és egyenletes kelés nagyobb előnyt jelent áttelelés szempontjából, mint a gyors, de rosszul elkészített talajba történő vetés. A szárazság elleni harc egyes műveletei tehát itt alapozódnak meg, mert a gyorsan és egyenletesen kelt és a télbe megerősödötten átmenő őszi kalászos fagy- és télállósága mindennél jobban biztosítja a vetésállomány kellő sűrűségét, a kalászok számát, nagyságát, és a szemek kellő teltségét még akkor is, ha a tenyészidő alatt szárazság uralkodik. A jól elkészített morzsás szerkezetű taalj, főleg az őszi hónapokban, de télen át is erősen magába szívja az ősszel lehulló bő csapadékot, és tartalékolja azt a tenyészidő száraz időszakának vízpótlására. A víztartalékolás csakis ezidőbeh lehetséges, mivel a rövid nappalok, hosszú éjszakáik és az aránylag alacsony hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége aránylag a legkisebb, viszont a vízakkumuláció nagy. Ha az ősz száraz és kevés a téli csapadék, a tartalékolt vízkészlet is igen kicsiny les?. Az ilyen talajoknál, ha száraz a nyár és a tavasz, ez komoly veszélyt rejthet magában aszálykár szempontjából. Az aszálykár nagysága mindig a talajban tartalékolt vízmennyiség függvénye. Okozója nem közvetlenül a tenyészidő alatt uralkodó száraz időjárás és a nem megfelelő növényápolás. Minél hamarabb végezzük el a nyári mélyszántást (ún. vetőszántést), annál nagyobb lesz a talaj vízkészlete, de vízfelvevőképessége is. A szántott talajt azonnal részesítsük kiegészítő agrotechnikában is, ami annyit jelent, hogy szántás után boronáljunk, simítózzunk, esetleg kultivátorozzunk is, mivel a szántott hantok ilyenkor könnyen elaprózhatők és lehetővé teszik, hogy vetés előtt egyszeri fogasolással megfelelő állapotba kerüljön a talaj. Az őszi kalászosok általában a hosszú tenyészidejű növények sorába tartoznak (270—285 nap), melynek bármely okból történő lerövidítése a növekedési és fejlődési szakok harmóniájának megbontásával a terméscsökkenésben jelentkezik. E téren különösen figyelembe kell venni a gyorsabban fejlődő őszi árpa és rozs kívánalmait a lassabban fejlődő búzával szemben. Bármely fejlődési szakasz elhúzódása vagy lerövidítése egyensúlyzavart jelenthet. Komoly és szakszerű feladatot képez kalászos növényeink talajelőkészítése során a porhanyított réteg mélységének helyes meghatározása is. Kalászosaink általában a sekélyen gyökerező növények csoportjába tartoznak, melyek a kelleténél mélyebben történt talajpor,hanyítást nem hálálják meg, sőt a túllazított talajban sárgul a vetés, mivel a hajszálgyökerek rögtapadása elégtelen és a tápanyag és vízfelvétel vontatott. Szerintem a 25 cm mélységű szántás az a határ, amelyen túl a porbanyítás sem agronómiái sem ökonómiai szempontból nem kifizetődő. Kivételnek csak akkor van helye, ha pl. az őszi búzát lucernavédő növénynek szánjuk, és a lucerna jövendő termesztési feltételeit akarjuk biztosítani. Komoly agrotechnikai problémát jelent az is, hogy perennális takarmánynövényeink tarlójából visszamaradó nagymennyiségű gyökér korhasztását mily mértékben befolyásoljuk. Ha a szántás után levegős környezetet biztosítunk számukra, úgy a korhadás gyorsasága révén hamarább következik be a nitrogén felszabadulása. Ha ellenben gyűrűs hengerezéssel levegőtlen környezetet létesítünk, a feltárás lassúsága miatt erősebb és huzamosabb pentozán hatás (nitrogéndepresszió) áll be, amit A KBF jelzésű kukorica betakarító es fosztógép prototípusa jól klóllt* a próbát, csupán két légcsövét kell majd bővíteni a sorozatgyártás sorén. (Kucsera Szilárd felvétele) könnyen felvehető salétromnitrogén műtrágyával kell ellensúlyozni. Vigyáznunk kell tehát a hengerezések idejére és számára, különös tekintettel az előveteményne, a talaj jellegére és összetételére. Nehéz talajokon, főleg ha magasabb víztartalommal rendelkeznek, a henger hatása hátrányosan befolyásolhatja a talaj szerkezetét, könnyebb jellegű talajokon viszont előnyösen. A vetés utáni hengerezés gyűrűshengerrel minden esetben indokolt és szükséges, nemcsak tömörítő hatása miatt, de azáltal is, hogy a talaj felületének barázdás kiképzésével jobb csapadékfogást tesz lehetővé, továbbá a fagy és a szél ellen nyújt védelmet. Ezért célszerű lesz a bengerezést a téli időben uralkodó szél irányára merőlegesen végezni. Különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a szántás és vetés között annyi idő teljen el, hogy a talaj természetes úton leülepedjen. A mesterséges tömörítés szintén szükséges, de a szerves anyagok biológiai úton történő beépítése elsősorban a talaj mikroflórájának munkája, és ez a folyamat hosszabb időt igényel, mF1 közben a talaj beérik. A közvetlen vetés előtti szánté« esetén a biológiai beérés nem történhet meg, mivel télen át a mikroorganizmusok működése szünetel. Végül néhány szót magáról a vetésről és a vetőmagról. Csakis az adott viszonyok között jól bevált, szaporított és elismert vetőmagot vessünk, mely magas hektárhozamok elérésére képes. A vetés idejét a tenyészidő lerövidítéséneik veszélye miatt, mindenkor a fajta kívánalmaihoz alkalmazzuk. A vetés mélységét helyesen állapítsuk meg, ne vessünk 4—5 cm-nél mélyebben, mert a mélyebb vetés gyenge „startot“ jelent. A szükséges vetőmag mennyiséget szintén a fajta kívánalmai szerint, mindenkor a csírázó magok számában fejezzük ki. Ha az itt felsorolt feltételeket magunkévá tesszük és betartjuk, minden reményünk meglehet arra, hogy a terméshozam megfelelően alakul, még aszály esetén is. Dr. Frideczky Ákos mérnök, egyetemi tanár Az utóbbi időben jelentős mértékben növekedett a cukor felhasználása takarmányként. Az NSZK ban 19B7-ben már 185 ezer tonna cukrot használ tak fel a szarvasmarhák takarmányozására. Franciaországban pedig Bíl finn tonnát. Az USA takarmánycukor importja 1988-ban 45 ezer tonnát tett ki. Nagyobb mértékben növekedne a cukor felhasználása takarmányként, ha csökkentenék az importvámot és cukoradót. A négy éven át Pulawy térségében (Lengyelország) folytatott kísérletek szerint évente átlagosan 10 kg ha nitrogén jut a légköri csapadékkal a talajba. A nyári hónapokra ebből háromszor annyi jut, mint az év többi hónapjára. Aszályos években az így talajba jutó nitrogén mennyisége ia csökken. Statisztikai koleráció mutatható ki, a havi átlagos csapadékmennyiség és a havi átlagos nitrogénmennyiség között. %#ezető politikus elvtársak, köztülk dr. Gustáv Husák és ” Sádovsky mérnök szerint az eredeti elképzeléseik értelmében a földművesek szövetségét, mint társadalmi és gazdasági érdekvédelmi szervezetet kell kiépíteni. A Nyitrán nevet kapott szövetség működésének legfontosabb alapját a gazdasági tevékenység képezi, amely magában foglalja a kereskedelmi, anyagellátási, szolgáltatási, ipari és pénzügyi gazdasági ágazatokat. Ennek hogyanja-mikéntje most van születőben, s kialakításában okvetlenül részt kell vennie a községek, valamint járások képviseletének. Ami a felvásárló- és ellátó vállalatok jövőbeni helyzetét illeti, négy, esetleg öt lehetőség közül kell földműveseinknek válasz tani ok. ■ 1. A fokozatosan és földműveseink akaraterejétől függő időben, tehát perspektivikusan megvalósítható megoldás az lenne, hogy a járási felvásárló- és ellátó vállalatok ingatlanban, valamint alaptőkében lévő eszközei használati díjjal és kamattal együtt visszakerüljenek tulajdonosaik közvetlen szocialista jogutódainak, az EFSZ-ek kezébe és a földművesek járási és országos szövetsége célüzemeként működnének. Ezek (vagyis az SHD, RSD, magyarul Gazdasági Szövetkezetek Szövetsége, későbbi nevén Földműves Raktárszövetkezet) államosítása óta felépített raktárak ellenben jogilag az államot illetik. A földművesek saját kereskedelmi célüzemük révén közvetlenül tartanák fenn a kapcsolatot a terményfelvásárló állami és szövetkezeti vállalatokkal, az esetleges haszon technikai fejlesztésre történő meghagyásával. A parasztszövetség saját takarmánykeverő üzemeket építhetne hosszúlejáratú állami kölcsönből, esetleg a meglévőket bérfizetés ellenében igénybe vehetné, vagy bizonyos feltételek alapján például kamat, illetve a használt raktárak bérdíja ellenében tulajdonjogilag is átvenné. Elvileg azonban egymást kiegészítve működhetnének mind az állami, mind pedig a szövetkezeti terménytároló és anyagellátó üzemek, ami mindkettő igyekezetét fokozná. Ugyanez vonatkozik a takarmánykeverő üzemekre és a mezőgazdasági terményeket feldolgozó különféle Ipari üzemekre is. ■ 2. A felvásárló- és ellátó szervezet olyan javaslatot dolgozott ki, mely szerint a járásokban gazdasági szövetkezetekké neveznék át cégüket és felső szinten kereskedelmi központot alakítanának. Ez persze a helyzeten jóformán semmit sem változtatna, még a látszólag kecsegtető ajánlat ellenére sem, miszerint a vezetőségi tanácsba a mezőgazdák képviselői is bekerülnének. A direktív irányítás folytatásától való félelmükben egyes szövetkezetek vezetői aláírták a belépési nyilatkozatot, viszont számos helyen, mint például a tr^ncséni és más járásokban, ahol a felvásárló- és ellátó szervezet szintén irányítási hatáskörébe igyekezett vonni az EFSZ-eket, visszavették belépési nyilatkozatukat, mert rájöttek, hogy alapvető intézkedésekbe nem lenne joguk beleszólni. ■ 3. A további módozat, az lenne, hogy a felvásárló- és ellátó vállalatot részvénytársasággá alakítanák át, melynek lét-4 RZARAD FÖLDMŰVES 1986. szeptember 21. rehozója a parasztszövetség járási bizottsága lenne. Az EFSZ-ek ez esetben részvényesekként szerepelnének, s hogy szövetségüknek beleszólása legyen a cég tevékenységébe, a részvényeknek legalább az 51 százalékát maguknak hagynák meg, ami a vállalati tanácsban is többségi képviseletet jelent. A vállalatok ökonómiai önállóságának elvéből kiindulva ebben a vállalatban a gazdasági ciklus járási szinten záródna le. Hogyan tovább ? A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség tevékenységében — tekintettel a zavaró katonai eseményekre —bizonyos lemaradás következett be. A titkárság az elmúlt napokban tájékoztatta eddigi munkájáról az elnökséget, amely e tevékenységet jóváhagyta és a közeljövő legfonostabb feladatairól tanácskozott. A járási vállalatok a járások között felmerülő ügyek intézésére a parasztszövetség központja mellett működő felsőbb szintű részvénytársaság tagjaivá válhatnának. Ilyen járási, valamint központi szinten alakított részvénytársasági forma feltételezi — úgy mint az előzőikben ismertetett két módozat rendes megoldása esetén is — hogy az állam a parasztszövetségnek vagy tulajdonába, vagy pedig térítés nélküli használatba adja át a felvásrló- és ellátó vállalatok egész vagyonát. Az állami gazdaságok az EFSZ-ekhez hasonlóan tagjai lehetnének ilyen részvénytársaságnak. Az esetben, ha az állam nem adná vissza az eddigi felvásárló- és ellátó vállalatok vagyonát a parasztszövetségnek, mint az EFSZ-eket képviselő szocialista jogutódnak, talán nem marad más hátra, mintsem átmeneti jelleggel a negyedik módozat elfogadása. ■ 4. Ha a felvásárló- és ellátó vállalat állami jellege megmarad, tehát a jelenlegi helyzet maradna érvényben, úgy a demokratizálódási folyamatot olyan formában kellene e szervezet egységeiben érvényesíteni, hogy olyan vállalati tanácsok létesüljenek, amelyekben a parasztszövetség választott képviselői megillető arányban, tehát többségben foglalnának helyet. Ilyen követelmény jogos. Ehhez az szükséges, hogy az állam olyan jogi szabályt léptessen életbe, miszerint a parasztszövetség jogosult lenne tagjait a felvásárló- és ellátó szervezet vállalati tanácsaiba döntési jogerőivel delegálni. A felvásárló- és ellátó szervezet üzemeinek egyidejűleg önálló ökonómiai egységekké kellene válniuk. ■ 5. Ha a negyedik megoldási formával továbbra is a felvásárló és ellátó vállalat monopol helyzetét igyekeznének fenntartani, ami változás nélkül a jövőben is a termelők megkárosítását és követelései figyelmen kívül hagyását jelentené, úgy a parasztszövetség az alapszabályzat értelmében haladéktalanul hozzáfoghatna a közbeeső szerv nélküli adásvételi-kapcsolatok megteremtéséhez, beleértve a külkereskedelmet is. A módszer hasonló lenne, mint a tejeladás, szőlőeladás, zöldségeladás és egyes ipari növények értékesítése esetén. Ez esetben a felvásárló- és ellátó vállalatok munkaköre teljesen eltörpülne. '-4-A parasztszövetség KB-naik elnöksége azon a véleményen van, hogy a pillanatnyi helyzetből kiindulva először a negyedik módozat megvalósítására kellene törekedni. Azután talán megérik a helyzet más, hatékonyabb módozat elfogadására. —_4_ Nagyon fontos, kérdéscsoportot alkot a különbözeti árpótlék, az üzemszilárdítási alap, a munkaerő állandósítási alap, a szubvenció, az áralakítás és hasonló lényeges, perspektívát formáló problémák. Az állami szervek igyekezete arra irányul, hogy a pénzeszközök elosztását, jogát maguknak tartsák meg. A parasztszövetség viszont elosztási jogot vagy legalább hatásos beleszólási jogot követel, mert hiszen a tagságát közvetlenül érintő kérdésekről van szó. Mindezek tisztázása még számos tárgyalástól függ. Helytelen lenne azt hinni, hogy minden simán, szinte magától megy. Az igazság az, hogy a parasztszövetségnek komoly küzdelmet kell folytatnia jogainak elismerése érdekében. Ezért szükséges mielőbb erős, életképes szervezetet kialakítani, amely a parasztság érdekeinek védelmében és egyenjogúságának gyakorlati érvényesüléséért képes lesz eredményes harcot folytatni, jelenleg különös erőfeszítést szükséges kifejteni a taglétszám megalapozására, mert enélkül erős szervezet nem képzelhető el. A Szlovákiai Egységes Parasztszövetségen belül, hogy az életképes legyen, az egyenjogúság elve alapján kell tisztázni a magyarság Akcióprogramban lefektetett jogainak gyakorlását is, tagozat, kamara, vagy más néven nevezhető szervezeti formában és a közös szervekben való arányos képviselet betartásával. Ezek tisztázására egy albizottság létesül, amely javaslatokat dolgoz ki az elnökség részére. A szövetség vezetőségének legfontosabb feladata kidolgozni a munkaprogramot, hogy a szervezet közelebb kerüljön a nyitott kérdések megoldásához. Bizonyos gazdasági kérdéseiket az állami gazdaságok megalakult szervezetével 'karöltve lenne majd szükséges intézni. Tisztázni kellene, hogy a szövetség fog-e gazdasági tevékenységet folytatni, avagy arra csak hatással kíván lenni. Világosan meg kell mondani, mi lesz a járási mezőgazdasági társulatok sorsa. Tudni kellene, ki lehet tagja a szövetségnek és hogyan értendő a kollektív tagság. A számos megoldásra váró kérdéscsoport körül csak néhányat említettem meg.de ez is elég annak bizonyítására, hogy van mit tenni. Az egyedül helyes megoldás az lenne, ha mindezekhez már az EFSZ-ek is mint a szövetség alapszervezteí, hozzászólnának, mert akaratuktól függ, hogy milyen úton halad majd továb a szövetség és annak munkája. KUCSERA SZILÁRD
