Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Szüreti gondok! Dél-Szlováikiában a homokos, más kultúra szempontjából kevésbé termékeny földeken egyre több a szőlőtelepítés. A komáromi járásban lévő Alsópéteren (Szentpéter) eddig már 100 hektárt is meghaladja a telepítés, s abból már 60 termőre is fordult. Az idén jól indult minden és jó termésre számítottak a szövetkezet Irányítói. Sajnos a nyárutó nem lett olyan, amilyet vártak a termelők. Szomorú valóság, hogy a ködös, esős időben elkezdett penészedni, rohadni a szőlő. A múlt hét végén a szorgostáezű álsópéteri lányok, asszonyok a Kopasz-hegyen szüreteltek. Varkos Erzsébet, Bohus Zsófia és a többiek ott hajlongtak a sorok között, szedték a Leánykát. A karcsú leány és aszszonyderekaknak nem kell úgy görnyedezni, mint a múltban, mert középkordonosan kialakított tőkékről szüretelnek. Nem olyan fárasztó hát a munka, s mégsem vidámak a szőlőszedők. .. Nem azok, mert sok megszüikült, megfeketedett fürtöt kénytelenek hagyni a tőkén, s azt valamennyien tudják, hogy az komoly kért jelent a ez öivetkezetnek. — Egyes fajtáknál 10—15 mázsával is kevesebb lesz a várt hektárhozamnál — mondja szomorkásán Németh András, akit a szőlőtelepítés atyjának Is lehetne nevezni a nemes bort termő határban. — Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi gond van az eladással — fűzi hozzá. Hogy mennyi, arról rövidesen meggyőződhettünk, mert kisvártatva egy teherautó tért vissza Komáromból és a sofőr jelentette, hogy nem vették át a szőlőt. Nem csoda hát, ha Pócs Flórián, a borász és a szőlészetet irányító fiatal mérnök és az ott dolgozók bosszúsak s nem értik, mit csinálnak a borüzemben. Tény, hogy sok a penészes szőlő a kádakban. De mégsem eljárás, hogy visszaküldik azt a szőlőt, amelynél sürgős a préselés. Ha a borüzem Irányítóinak kifogásolnivalójuk van az anyagiakban, később is megegyezhetnek, és nem kellene 20 kilométer helyett 60-at kocsikáztatni azt a szőlőt, amelynek a cukor-Maligán foka 20 körül mozog. Különösen nem várták az alsó-Tíz hektáros a kertészet s a bevételi terv 582 000 korona. Farkas György, az aranyosi szövetkezet kertésze a tavasszal úgy látott neki a tennivalóknak, hogy a kitűzött tervet túlteljesítsék, és így még külön prémiumban is részesüljenek a kertészetben dolgozók. A tavasz bíztató volt, szépen fejlődtek a palánták. De aztán megszállta az „ördög“ az időjárást. Hogy nem volt eső, azzal mégcsak megbirkóztak volna valahogy. De aztán jött a megfékezhetetlen szélvihar, és úgy hordta, forgatta a könnyű homokos földet, mintha nem is a Csallóközben, hanem valahol a Szaharában lenne a kertészet. A kertész, aki már másfél évtizede dolgozik a szakmájában, elkeseredetten nézte a tönkrement palántákat és a teljesen betemetett uborkatáblát. Először úgy gondolta, hogy az egészre keresztet vethet. De aztán győze-Az aranyosi szövetkezet kertésze örül a szépen fejlett paprikáknak. Bállá felv. delmeskedett az örök emberi akarás, s ha kesernyés arccal is, de nekiláttak a megmaradt palánták műveléséhez és pótolták a hiányokat. Az „uborkatemétővel“ nem nagyon tudtak mit kezdeni, s bizony alig tudtak néhány mázsányit eladni. A rossz után rendszerint jó szokott jönni. A nyárutó valójában kedvezett a zöldségtermelőknek. Aranyoson is akkorára nőtt a paprika, hogy öt-hat darab lenyomja az egy kilót. A paradicsomot is alig győzik szedni. Mennyiség és minőség is van, csak az a baj, hogy olcsón veszik át az árut. Amíg július közepén 7,80 korona volt a paprika kilogrammja, most csak 1,50 korona. Hiába lesz tehát meg mennyiségileg a tervezett paprika és paradicsom, a bevételt nem lehet teljesíteni. Egyféleképpen pótolhatták volna a mostoha időjárás okozta veszteségeket. Ha van saját elárusítóhelyük, a vevők bizonyára szívesen fizetnének, a szemet gyönyörködtető kitűnő húsú paprikáért akár 3 koronát Is kilójáért. „Többe kerülne a leves, mint a hús“ — mondják egyes vezetők a szövetkezetben. Lehet, hogy igazuk van és 10 hektáros kertészetért nem volna érdemes elárusító helyet fenntartani. Viszont megvan rá a mód, hogy a szövetkezetek társuljanak, s akkor minden bizonyára kifizetődő lenne valamelyik városban elárusító helyet létesíteni. Az aranyosi szövetkezetben, hasonlóan mint másutt. Évről évre emelik a bevételi tervet a kertészetben. Ez helyes. Viszont számítani kell hasonló évekre is, mint az idei és lehetőséget kell teremteni, hogy a szép' árut minél jobb áron értékesíthessék. Mert hiába fizet a biztosító kártalanítást, ez a kertészt nem nyugtatja meg. Farkas György akkor lenne igazán elégedett, ha a megtermett zöldséget olyan áron tudná eladni, hogy az előirányzott tervet túlteljesítené. —tt— gyorsabb feldolgozása után ugyan megegyeztek a nyitrai borüzemben is. Azok le is küldték a prést, de azóta eltelt két nap és nem kezdték meg a szőlő sajtolását. Pedig a szüretelést jelentősen meg tudnák gyorsítani, ha a szőlőszárítás, préselés gyorsabb ütemű lenne. Ezekből az okokból kiindulva merült fel a kérdés Alsópéteren és a környező községekben: rábízhatják-e a jövőben magukat az aránylag kis kapacitású borfeldolgozó üzemekre. Az idei példa is és a jövőben egyre bővülő szőlőterületek is azt igazolják, hogy ez nagyon meggondolandó. Mint azt egyesek mondogatják, sokkal helyesebb lenne, ha összefogna néhány szőlőtermelő szövetkezet és létesítenének egy korszerű borfeldolgozó és palackozó üzemet, s így nem lennének kitéve az állami üzemek kényeked vének. Alsópéteren különben jelenleg is lenne mód néhány száz hektoliter bor kipréselésére. Sajnos azonban, egyelőre nincs megoldva az értékesítés, mert eddig a komáromi borüzem irányítói ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik adják el a szőlőt. Ettől eltekintve a közelmúltban mégis úgy gondolkozott a közös vezetősége, hogy jó lenne valahol csárdát létesíteni, ahol árulhatnák a jónevű boraikat. Komárom és Ögyalla között, a főút mellett meg, is indult a vendéglátó üzem építése. Mielőtt azonban üzembe helyezték volna a csárdát, nem tudni miért eladták a kitűnő helyen felépített vendéglátót. Igaz az állami vendéglátóban egyelőre az álsópéteri borokat mérik. De vajon, van-e arra garancia, hogy ez mindig így lesz? Éppen ezért elgondolkoztató, érdemes-e a hordókat megtölteni. Szüretelnek szerte az országban. Sokhelyütt nem olyan vidám a hangulat, mint az szokásos, mert pusztulni látják a jő termést ígérő fürtöket. Különösen fájó ez a szőlészet irányítóinak és azoknak, akik mindent elkövettek, hogy a ritka rosttermő, könnyű homokos talajokon szőlőt telepítsenek. De necsak fájjon, amit e napokban a szőlészetekben látnak, hanem egyben legyen figyelmeztető, is. Nemcsak termelni kell, hanem minél kevesebb veszteséggel feldolgozni, palackolni és értékesíteni. Ennek pedig a legmegbízhatóbb útja társulással vagy egyéb formában korszerű borfeldolgozókat építeni és vendéglátó üzemeket nyitni. Nem fontos, hogy a szentpéteri bor címkéjét a komáromi borüzemben ragasszák a palackokra és úgy árusítsák azt.. Ezt meg tudják tenni az alsópéteriek is és akkor valójában az ő borukat iszszuk majd. Tóth Dezső Megkezdték a küldöttválasztő gyűléseket Gondosan kell előkészíteni a gyűléseket 4- Legyenek ott a CSEMADOK-kal szimpatizálók is 4- Bátran mondjanak véleményt -4 Ha szükséges, eszközöljenek cserét a vezetőségben 4- Alaposan gondolják meg, kit választanak küldöttnek a járási konferenciára. E héten megkezdődtek a CSEMADOK küldöttválasztási közgyűlések. A dunaszerdahelyi járásban 69 helyi szervezetben kell megtartani a közgyűlést. A gyűlések jó megszervezésének a céljából e hó 19-re összehívták a járási vezetőséget és a helyi szervezetek elnökeit, hogy megbeszéljék a tagsági gyűlések tartalmát és szervezését. Bár a járási aktívát csak a hét közepén tartották, a küldöttválasztó gyűlések már megkezdődtek. Legtöbb helyen alaposan elkészítették. Volner Tibor, a pozsonyeperjesi CSEMADOK lelkes rendezője ki is jelentette: „Ott lesz az egész falu.“ Fél . Miklós elvtárs valóban úgy szeretné, ha nemcsak a szervezet tagsága, hanem a CSEMADOK-kal rokonszenvezők is részt vennének a gyűléseiken. Hiszen ot nem kisebb dolgot vitatnak meg, mint a bonyolult belpolitikai helyzetet, a CSEMADOK Központi Bizottságának január óta kifejtett tevékenységét, a nemzetiségi kérdés marxista megoldását hazánkban stb. A szerdahelyi járásban a titkár komolyan számít a választott szerveik közreműködésére A 35. bizottsági tag közül legalább huszonötén résztvesznek a gyűlések előkészítésében és levezetésében. Az ilyen segítség biztosíték arra, hogy november 9-ig, a járási konferencia megtartásáig, befejezik a küldöttválasztó gyűléseket. A komáromi járásban 40 helyi szervezetnél kell megtartani a közgyűlést. Ott is hasonlóan, mint Dunaszerdahelyen járási aktív előzi meg a' gyűléseket. Ott a titkárság 20 járási bizottsági tagra számít és természetesen arra is, hogy a hat központi bizottsági tag is részt vesz a gyűlések levezetésében. A komáromiak alaposan elő akarták készíteni a fontos tanácskozásokat. „Semmi értelme a formális gyűléseknek“ —- mondja a titkár határozottan. „Ebben a komoly helyzetben jő, ha a magyar dolgozók többsége hallja a CSEMADOK állásfoglalását és minél többen fejtik ki a véleményüket a jelenlegi eseményekkel kapcsolatban. A két titkáron kívül beszéltem központi járási bizottsági tagokkal, és a helyi csoportok irányítóival. Néhány alapvető kérdésben valamennyien egységes álláspontra helyezkedtek. A CSEMADOK tanácskozásain helyes lesz, ha újabb és újabb tagokat nyernek meg a CSEMADOK-ba. Ahol szükségesnek mutatkozik, ott feltétlenül eszközöljenek változásokat mind a helyi, mind a járási vezetőségben. A legfontosabbnak azt tartják, hogy ne válaszszanak formálisan küldötteket a járási konferenciára. Komoly dolog ez, és valóban alapvető kérdés, hogy ne a hangoskodókat, hanem valójában azok legyenek a küldöttek, akik ténykedésükkel, értelmességükkel, az ügyhöz való viszonyukkal már bizonyították, hogy érdemesek a járási szintű tanácskozásra. De nemcsak erről van sző. Közismert, hogy a járási konferencia választja a rendkívüli központi konferencia küldötteit, akikből majd a központi bizottság tagjai lesznek. Azt pedig különösen az utóbbi idők eseményei igazolták a legjobban, milyen fontos, hogy a legrátermettebb CSEMADOK tagok legyenek a Központi Bizottságban. Ezért a küldöttválasztásnál a végső célt kell nézni, azt, hogy ebben az időben milyen komoly, jelentősebb feladata van a CSEMADOK-nak. —t— Két meglepetés Az ide'i mezőgazdasági évben két kellemes meglepetés ért bennünket. Az első, hogy a szövetkezetek fennállása óta, idén takarítottuk be a leggazdagabb búzatermést, mégpedig átlagosan több mint 30 mázsát hektáronként. Ezzel elértük a világszínvonalat a búzatermesztésben. Holott nem titok, hogy a nyár eleji szárazság idején nemcsak a szakemberek, de a hivatalos szervek is 8—10 mázsával kevesebb termést becsültek a tavalyitól. A második meglepetést a takarmánynövények tartogatták számunkra. Tudvalevő, hogy e téren sem voltak rózsás kilátásaink. Amellett, hogy a tavalyi egérkár következtében az évelő takarmányok nagy részt kiszántásra kerültek, a szélsőséges időjárás miatt a herefélék első és második kaszálása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A nyár derekán tehát siralmas képet nyújtott a takarmánymérleg, s ez nagy gond elé állította mezőgazdasági üzemeinket. Hogy a későbbiek folyamán hogyan alakult és jelenleg mit mutat a takarmánymérleg, azt mondják el maguk a mezőgazdasági szakemberek: BOGYAI IGNÁC, az albári szövetkezet agronómusa: — Az aratás után körzetünkben 140—150 mm-es csapadékot mértünk. Az eső jóvoltából ma önellátóak vagyunk takarmányból. Nagyon jól sikerült a 70 hektáron vetett silókukorica. Mivel vetése 60 cm-es sortávolságra történt, a kukorica csőaránya mintegy 40 százalék. Ez a biztosítéka annak, hogy jóminőségű és nagy tápértékű silótakarmány készül belőle: Ezt kiegészíti a 10 hektáron termelt másodvetés, amely 150—160 mázsa zöldtömeget kínál hektáronként. A harmadik kaszáiású lucerna 20 mázsát, míg a 100 hektáron alávetésként telepített lucerna 6—7 mázsa szénával toldja meg a takarmányalapot. Említést érdemel a takarmányrépa, melyből 80 vagonnal számolunk. Nagyon hálás ez a takarmánynövény, hiszen 11—12 vagon termést ad hektáronként. A nedvdűs takarmányokat összegezve, 250—300 vagon silótakarmánnyal, 70 vagon cukorgyári szelettel, 40 vagon répafejjel és 50 vagon kukoricaszárral számolunk. Ez a mennyiség feljogosít minket arra a kijelentésre, hogy bő takarmánykészletünk lesz télire. BOGNÁR JÓZSEF, a Várkonyi Állami Gazdaság főmérnöke: — Mi több irányú intézkedéssel iparkodtunk takarmányalapunk megteremtésére. Először is a kiszántott lucernások helyére 90 hektár fehérjés keveréket vetettünk és ezt szénává szárítottuk. E területről átlagosan 60 mázsa jóminőségű szénát takarítottunk be, hektáronként. Ezt követően a nyár folyamán embereket küldtünk a cseh határrészekbe, ahonan eddig 25 vagon szénát hoztunk haza. jól sikerült a silókukorica, mely 500 mázsájával fizet hektáronként. Nagy zöldtömeggel kecsegtet a másodnövényként vetett takarmánykeverék, mely amellett, hogy kitűnő silótakarmányt nyújt, július végétől, október végéig fehérjedús zöldet biztosít az állatok számára. Említést érdemel a 380 hektáron telepített alávetés, amelyből 10—12 mázsa szénát várunk hektáronként. Amennyiben szemesekből is jól áll az állami gazdaság, takarmánytöbblettel is számolunk. Például silóból néhánv vagonnyit árúba bocsátunk. Nagy szó ez, ha tudjuk, hogy a várkonyiaknak nao — mint nap 2300 szarvasmarhát kell ellátniuk, majd teleltetniük. NAGY SÁNDOR, a Nagymegyeri Nagyhizlalda újmajori részlegének vezetője: — Bárhogy viselkedik az időjárás, meg kell találni a kivezető utat a kátyúból. Én például a takarmányok közül nagyra becsülöm a szemes- és cukorcirkot, valamint a fehérjedús szudánifüvet. Ezek a növények jól bírják a szárazságot, de csapadékdús évben is bő termést adnak. Tavaly például 61 mázsás termést értünk el szemescirokból, jóllehet idén többet ad. Mivel 110 hektár szemes és 20 hektár cukorcirokról van sző, nagymennyiségű takarmánnyal számolunk. A szudánifű pedig nemcsak azért értékes, mert 7 —800 mázsás zöldtömeget ad hektáronként, de fehérjékben gazdag takarmány. íme három szakember véleménye az idei takarmányalapról. Bár a takarmány egy része még betakarításra vár, már látható és fogható. Csupán földműveseinken múlik, hogy testet öltsön az év második meglepetése; szilárd takarmányalappal megyünk a tél elé. (sándor) AZ ELSŐ' országos gyümölcs-, zöldség-, virág és élelmiszeripari kiállítás, amely Az álsópéteri szövetkezetben is gyakran mondották a szüretelők: „Puttonyos, hogyha mondom, itt ugross!“ Az asszonyok keze szaporán járt, ezért igyekezniük kellett a puttonyosoknak. Képünkön Fábián Marika és Zsabka Mária Lukovicki János puttonyát tölti meg. (Bállá felv.) Péteriek a komáromi borüzemtől', akiik tulajdonképpen az ő nevük kölcsönvételével árulják a borukat. Lőtás-futás, egyezkedés és a szüret nem folyhat teljes ütemben. A szőlő Elárusítóhely kellene! a „BRATISLAVA 68.“ KIÁLLÍTÁS őszi részét képezi, MEGTEKINTHETŐ 19B8. szeptember 20-tól október 2-ig BRATISLAVÁBAN, a KULTURÁLIS-ÜDÜLÉSI PARK kiállítási csarnokában
