Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-14 / 37. szám
így látja a szakember Ä takarmánytermesztés időszerű kérdéseire válaszol Vladimír K r a j ö o v i c mezőgazdasági mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola takarmánytermesztési tanszékének tanára. Szlovákia számos mezőgazdasági üzemében komoly gondot okoz a szállastakarmányellátás. Akadnak olyan szövetkezetek, amelyekben a takarmányalap egyharmada hiányzik. Ilyen esetben alapos, megfontolt intézkedésekre van szükség, mert meg kell találni a legcélszerűbb megoldást, ami az állattenyésztés színvonalát megtartja. A silógödör takarása jól elvégezhető az Agrostroj prostéjovi üzemében gyártott NUCN—100 vagy más típusú, hasonló nagyságrendű hidraulikus emelőgép segítségével. (ksz) Karbamiddal növelhetjük a szilázs tápanyagtartalmát A Tanár úr, miben látja ön a szálastakarmányhiány tő nkát? — Nagyon bonyolult kérdés. Egyöntetű feleletet nagyon nehéz adni a felvetett kérdésre. Szükségesnek tartom az ezzel kapcsolatos termelési tényezőik részletes elemzését. Talán egy kis statisztikával kezdeném. Amíg például 1964-ben 109 755 hektáron termesztettek vörösherét, 1965- ben 122 632, 1966-ban 103 214 hektáron, 1967 decemberében pedig csak 97 591 hektár volt a here vetésterülete, amelyből az év tavaszán még Jó néhány hektárt kiszántottak. A lucernánál sem rózsásabh a helyzet. Például 1964-ben 138 899 hektáron termesztették, 1965-ben már 143111, 1966- ban 142 381 hektárnyi területen, 1967- ben pedig 122 848 hektárra csökkent a' lucerna vetésterülete. A herefélék összterülete 1964-ben 280 234, 1965-ben 303 714, 1966-ban 293 011, az 1967 december 15-ei adatok szerint 276 833 hektár volt. Ezekhez az adatokhoz úgy gondolom nem szükséges részletes kommentár. De talán két tétellel kiegészíthetem a felsoroltakat. Daniik Jozef mérnök szerint tavaly vetőmag hiány miatt az alávetések tervét lucernából csak 36, vörösheréből pedig 38 százalékra teljesítettük Szlovákiában. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tavalyi szárazság a meglévő vetésterület további csökkenését eredményezte. A szálastakarmány hiány egyik fő okát tehát a vetésterület csökkenésében .látom. Sajnos nemcsak a vetésterület, de a hektárhozamoknál is csökkenés mutatkozik, az előző éveikhez viszonyítva. Vegyük például a lucernát, amelyből 1966-ban a szlovákiai átlag 57,4, 1967-ben pedig már csak 49 mázsa volt. Vörösheréből ezen időszakban 46,5 mázsa helyett csupán 38,8 mázsa takarmányt takarítottak be hektáronként. Az évelő takarmányféléik hektárátlaga 1966-ban 49,1, — 1967-ben pedig csak 41,5 mázsa volt. Ezek után ne csodáljuk, hogy Szlovákia számos meőzgazdasági üzemében száraztakarmány hiánnyal küzdenek. A Nagyon sok baj volt az alávetésekkel, az évelő takarmányokkal. Volt-e lehetőség idén tavasszal a hiány pótlására? — Természetesen. Az egynyári takarmányok termesztése nagy mértékben segíthetett a taikarmányalap megteremtésében. Remélem, a szövetkezetek éltek ezen lehetőséggel és igyekeztek a hiányzó, Illetve kiszántott évelőtaikarmány növényeket idejében pótolni. A közismert egynyári takarmánynövények mellett legújabban az egyiptomi here termesztése mutatkozik gazdaságosnak. At Elégedettek lehetünk az öntözéses takarmánytermesztés jelenlegi helyzetével? — Sajnos korántsem használjuk ki az öntözés adta lehetőségeket. Ahol teljes mértékben alkalmazzák az öntözést, előnyeiről már régen meggyőződtek. Legjobban a lucerna és a többi takarmánynövény hálálja meg az öntözést. A silókukorica 700—800 mázsa termést is ad hektáronként a száraz éveikben. Különösen az idei szárazság szolgál tanulságul és bizonyítja az öntözéses takarmánytermesztés előnyeit. Az öntözésből származó termésemelkedés sok vagon takarmányt jelenthetett volna idén is. A jövőben minden kínálkozó lehetőséget fel kell használni, az öntözéses takarmánytermesztés kiszélesítésére, mert az időjárás szeszélyei kiszámíthatatlanok. Ezért nem helyes a takarmányhiányt csupán a szárazság rovására írni, habár komoly károkat okozott, mert a jelenlegi helyzet kialakítását több tényező befolyásolta. A Tény, hogy kevés a takarmány. Milyen forrásukból lehetne még valamit előteremteni? — Minden tartalékot jól ki kell használni. A lehető leghosszabb ideig alkalmazzuk a legeltetést, ezért létesítsünk ideiglenes legelőket. Például a tarlóhántás után közép-mélyszántásba, vagy tarlóhántás nélkül a 15— 17 cm mélyen leszántott tarló után jól előkészített magágyba 12,5 cm sortávolságra ajánlatos 15—18 kg repcét vetni hektáromként. A talajelőkészítésnél két máksa nitrogén műtrágya bedolgozásával az őszi időszakra fehérjében gazdag legelőt létesíthetünk a növendékmarhák részére. Az ideiglenes legelők létesítése, célszerű kihasználása, bizonyos menynyiségű szálastakarmány megtakarítást eredményezhet. Továbbá fontos, 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. szeptember 14. nagymennyiségű és főképpen jó minőségű silótakarmányt készíteni, ami a takarmány gyors silózásával érhető el. Az utóbbi három év kísérletei alapján Labuda egyetemi tanár szerint a szilázs minősége a gyors vermeléstől és a zöldtakarmány szárazanyagtartalmától függ. Ajánlatos 25 °/o-os szárazanyagtartalom esetén silózni. A Sok szövetkezetben alkalmazzák a szintetikus etetést, amellyel a hiányzó szénát. pótolják. Mi az ön véleménye az új takarmányozási módszerről? — Amikor fehérje hiány mutatkozik, helyes a szintetikus takarmányozás alkalmazása. Főleg a növendék- és hízómarháik esetén alkalmazható eredményesen. Mindenesetre a szintetikus etetés a végső megoldás legyen. Nem lenne helyes mindenáron a széna etetése helyett előnyben részesíteni a szintetikus takarmányozást, melynek nagyméretű elterjedése szerintem kissé kényszermegoldásként hat. A A szárazság miatt nagyon gyenge az alávetés. Több helyen a kiszántás veszélye fenyeget. Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? —. Valóban a rendkívüli szárazság miatt gyenge állapotban van az alávetés. A kiadós eső még sokat segíthet. Ezért nem szabad elhamarkodni ezek kiszántását. Alaposan meg kell ■vizsgálni jelenlegi állapotukat. Végig kell járni a táblákat, s pontosan ellenőrizni és értékelni az összefüggő növénytakaró nagyságát. Ha ritkább is a vetés, nem szabad kiszántani, mert tavasszal rávetéssel a hiány pótolható. Igaz, az első kaszálás egyenlőtlen növésű lesz, de ez a második lucerna kaszálásnál már teljesen eltűnik. Kiszántáshoz és útravetéshez ez évben csak nagyon indokolt esetekben ragaszkodjunk. Az augusztusi —szeptemberi lucernavetés csak a talaj bőséges nedvességtartalma esetén lehet eredményes. Csak öntözéssel érhető el biztos siker. Helyes agrotechnikával, trágyázással az évelő takarmányoknak olyan feltételeket kell teremteni, amelyek hozzájárulnak a növényzet jó átteleléséhez. A hereféléket ősz végén szükséges felerősíteni két mázsa szuperfoszfáttal és egy mázsa kálisóval, október végén pedig hengereléssel előkészíteni a talajt a jó áttelelésre. A lucerna esetén az utolsó előtti és az utolsó kaszálás között legmegfelelőbb a 9— 10 hét időkülönbség, ami a tartalékanyagok felhalmozódásához szükséges. Az utolsó kaszálást lehetőleg később végezzük, a tarló már kevésbé hajt ki. Az így felhalmozódó tartalékanyagok növelik a fagyellenálló képességet, tavasszal serkentik a növekedést, és előbbre hozzák az első kaszálás idejét. A Ismeretes, hogy az alávetések állapota sok helyen nem kielégítő. Ha netalán tavaszra a kiszántás sorsára jutnának, mivel lehet majd pótolni az évelő takarmánynövényeket? — Egynyári takarmánynövényekkel, a lucerna helyett gazdaságos a már említett egyiptomi herét termeszteni. Röviden ismertetem termesztésének módját és igényeit, mert nálunk csak 1966-tól ismeretes. Különösen Európa déli részein termesztik eredményesen. Magyarországon az öntözött területeken azonos értékű a lucernával. Melegkedvelő, a nedvességre Igényes -frovény. Legalkalmasabb a tápanyagokban gazdag, középikötött és könnyű talaj. Április végén, május elején vetjük, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 10—12 C fokot. A vetésmélység 1,5—2 cm, a sortávolság 10— 20 cm. Hektáronként 10—20 kg magot vetünk. A műtrágyát a talajelőkészítéssel, vagy még a takarónövénnyel egyidőben juttatjuk a talajba. Mintegy 30—40 kg foszfátot és 50—70 ikg káliumot adagolunk hektáronként. Nálunk a Piestanyi Növénytermesztési Kutatóintézet kísérletezik az egyiptomi herefajtákkal. Két éves kísérleteik alapján a magyarországi, szarvast herefajta mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Főleg a kukorica és a répa termelési övezet melegebb részein termeszthető. Nagyon igényes a nedvességre, ezért öntözni szükséges. Az említett kutatóintézet 12,5—25 cm sortávolságban, 27—35 kg magot vetett hektáronként, jól előkészített tápanyagokban gazdag talajba és takarónövény nélkül termesztették. Takarmányozható zölden és szénaként egyaránt. Zölden, virágzás kezdetén takarmányozzuk, ekkor a legjobb minőségű. Az idén termett takarmány szűkölködik fehérjékben. A karbamid nagy lehetőségeket rejt magában az elegendő keményítő értékű, de fehérjében szegény tömegtakarmányok nitrogén dúsítására. Számos kísérleti és gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy a karbamid tetemesen növeli a silózott tömegtakarmányok nyersfehérjetartalmát. Mint ismeretes, a karbamid lúgos irányba tereli a szilázs erjedési folyamatát, ez pedig vajsavas erjedést okozhat. Ezért feltétlenül fontos, hogy a silózásra kerülő takarmánytömeg elég cukrot tartalmazzon. A cukrokból (szénhidrátokból) szerves savak keletkeznek, amelyek a karbamid lúgosítő hatását részben közömbösítik. A jó szilázs 4—4,2 pH értékű. A silókukoricát szecskázni kell. A szálasán történő vagy a szártépővei végzett aprítás utáni silózás nem megfelelő eljárás. Legfontosabb annak ismerete, hogy egy-egy pótkocsira hány mázsa szecskát raknak fel. Az egyenletes rétegben elterített szecskára 0,4 százalék karbamidot kell vödörből egyenletesen kiszórni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a karbamid egyenletes szórása. Feltétlenül végezzük el a karbamidcsomók szétzúzását, mert csak így biztosíthatjuk karbamidmennyiség egyenletes kiszórását. A sikeres tejsavas erjedés fontos tényezője, hogy a silőtérbe került fa* karmánytömeg hőmérséklete ne emel* kedjék 30—35 C fok fölé. Ha ez sikerül, akkor „hideg“ erjedés következik be, mely a „meleg“ erjedéssel szemben 30—40 százalék táplálóanyag megtakarítását teszi lehetővé. Ezért silnzás közben, de a silótér megtöltése után is tapnstatni kell a takarmányt. A későbbiekben betakarításra kerülő silókukorica szárazanyag tartalma, de különösen a kukoricaszár —ha azt lédús takarmány nélkül silózzuk — megkívánja a kellő nedvesség és a szénhidrát pótlását. Ilyenkor a karbamidot és a melaszt feloldjuk, és így locsoljuk rá a silóba helyezett takarmánytömegre. A dúsító oldatot úgy kell elkészíteni, hogy legfeljebb 0,5 százalék karliamidot és legalább 0,5 százalék melaszt kétszeres vízmennyiségben oldjunk fel. Ezzel az eljárással 10 mázsa szecskához 5 kg karbamidot és 5 kg melaszt oldunk fel 20 liter vízben. Az oldatot egy dolgozó állandóan keverje. Amennyiben gépi berendezés nem áll az üzem rendelkezésére, ügy rózsás öntözőkannával kell egyenletesen locsolni a takarmányrétegekre a dúsító oldat előre kiszámított meny-' nyiségét. Az így elkészített szilázs kellemes illatú, jó ízű tömegtakarmányt ad. A karbamidos szilázs etetéséhez szoktatnunk kell az állatokat ügy, hogy szarvasmarháknál 5 kg-onként, juhoknál 0,5 kg-onként növeljük az adagot. A teljes adag etetésére hozzávetőleg két hét elteltével kerüljön sor. A szarvasmarhák maximális silótakarmány adagja 20, a juhoké pedig 2 kg legyen, egyedenként naponta. L. L. Kiállítás nyílik Ez év szeptember 20-án nyílük és október 2-án zárul a Pihenés és Kultúra Parkjában a BRATISLAVA 68 néven megtartott kiállítás' őszi bemutatója, amely három részből áll. Első részében, amely a sportcsarnokban és a vesztibülben kerül bemutatásra gyümölcs- és zöldségkol lekciókkal, lépnek a nagy nyilvánosság elé az üzemek, valamint a szövetségbe tömörült egyéni ikertészkedők. Itt tekinthető majd meg a rózsák és a chryzantémok bő választéka. A második részbe összpontosítják az élelmiszer- és a feldolgozóipar készítményeit. Megrendezik a kiállító vállalatok napjait, melyeket termékversennyel kötnek egybe. A kiállítás első napját például a Konzervgyárak és Szeszfőzdék, második napját pedig a Figaro csokoládégyár patronálja. A kiállítás harmadik részét főleg a külföldi és a hazai mezőgazdasági gépek bemutatására szánják. Ezekhez csoportosítják a víkendházaik különféle típusainak kiállítását is. Aki elhatározza magát a kiállítás meglátogatására, vonatjegyet elővételben kaphat és 33 %-os utazási kedvezményben részesül. Jegyelővételről és szállásról a őedok, a Rekrea, valamint a CKM (az Ifjúság Utazási Irodája) gondoskodik. A kiállítás naponta 8— 18 óra1 közötti időben tekinthető meg. Viszont látásra a kiállításon. —va— Kajtor Pál mérnök Őszi keveréktakarmányok termesztése A korai zöldtakarmányban sok fehérjét, vitamint és antibiotikumot juttatunk az állati szervezetbe. A friss, ízletes zöldet az állatok szívesen fogyasztják és így termelésük fokozódik. Ezenkívül óriási előnyük, hogy utánuk a másodvetésű növények termesztése kockázat nélkül folytatható. Az őszi takarmánykeverékekből a fehérje is olcsón előállítható. A silókukorica vetésterületének művelésével a szénhidrát termelést sikerült bővíteni, viszont a fehérjehiányt a silókukorica termesztése méginkább fokozta. A zöldetetésre fel nem használt őszi takarmánykeverékekből kiváló silótakarmányt készíthetünk, amiben már elegendő fehérjét tudunk a nyár folyamán mind a tehenészet, mind a nő vendék marhák részére tartalékolni. A korszerű takarmánytermesztési rendszerek kialakítására folytatott kutatások során megfigyelték, hogy az őszi takarmánykeverékek termesztésekor is jelentkeznek a „növénytársítások“ előnyei. A társ nővé nyék különböző gyökérelhelyeződése folytán egyazon területen több növényegyed termeszthető, mert a tápanyagok felvétele különböző talajrétegekből történik. Ha az egyik növényfaj háttérbe szorult, akkor a másik kerül előtérbe, és így a termelés kockázata kisebb. A növénytársítás során olyan társnövényeket soroljunk a takarmánykeverékekbe, amelyek egymást fejlődésükben nem nyomják el. Az izotóppal végzett kísérletekből megállapították, hogy a társnövényeik táplálkozásuk során egymással kapcsolatban vannak. A hüvelyesek rizőbiumok segítségévéi felveszik a levegő nitrogénjét és a többletet a talajban hagyják Ezért nevezik a gyakorlati szakemberek — a pillangós virágú takarmánynövényeken kívül — a hüvelyeseket is „talajgazdagító“ növényeknek. A nem hüvelyes társnövények táplálkozásuk során így a talajból könnyen jutnak elegendő nitrogénhez, ami egyik feltétele a nagytömegű zöldhozam elérésének. Az őszi takarmánykeverékek után visszamaradt C-N arány is a talajerő gazdálkodást segíti. Az őszi takarmánykeverékek további fontos gazdasági jelentősége, hogy kedvezőtlen talaj és klimatikus viszonyok között Is lényegesen nagyobb és biztosabb termést adnak, mint a tavaszi-, illetve a nyári keveréktakarmányok. A mostani csapadékos időjárás kiválóan alkalmas a jó magágy készítésére és a vetésre. Legnagyobb termést mélyrétegű meszes és tápanyagokban gazdag középkötött vályogtalajokon vagy humuszban gazdag barna homokon adnak. Gyenge, laza homokon rozsos-szöszös bükköny termesztése javasolható. Az istállótrágyára minden esetben hálásak. A cseri kísérletet agyagbemosódásos kilúgozott 30 cm termőrétegű mészben és tápanyagokban szegény barna erdőtalajon végezték. A kísérlet területét — a beállítás előtt egy évvel — 139 q/ha mésziszappal javították. Trágyázással a termés 1966-ban 25 százalékig, 1967-ben 134 százalékig volt fokozható. A kísérletekből az Is kitűnik, hogy az ősszel kiszórt 174 kg/ha pétisó a termést megbízhatóan nem növelte. Ellenben a tavasszal adagolt pétisó ugyanennyi mennyiségben 12 százalékos, illetve 82 százalékos terméstöbbletet eredményezett. Ősszel és fejtrágyaként tavasszal kiszórt 174—174 kg pétisó a termést 19—114 százalékkal fokozta. A kísérletek eredményei beigazolták, hogy a kavicsos talajokon a növényzet kedvező táplálását a nitrogén tartalmú műtrágya megosztott adagolásával lehet elérni. A búza műtrágyázás! kísérletei hasonlóan azt igazolják, hogy a sekély termőrétegű talajokon az ősszel egy adagban nyújtott nitrogén műtrágya rosszul hasznosul, éppen a nitrogén kimosódás miatt. Három és fél mázsa pétisó ősszel és tavasszal két részletben kiszórva nagyobb termést adott, mint egy részben csak tavasszal történő adagolás esetén. Az őszi takarmányíkeveréikek legjobb támasznövényei a kalászosok. Kalászosokat a nagyobb termések elérésére, a fehérjetartalom növelésére és az ízletesség fokozására termesztjük. A búza fehérjetartalma a rozsot túlszárnyalja és elvénülés nélkül sokáig etethető. Legkorábban az őszi káposztás repcés rozsot, vagyis keszthelyi keveréket vethetjük (ami már augusztus végén lehetséges volt). Káposztarepcéből 14 ikg, rozsból pedig 104—113 kg vetőmagot használjunk fel hektáronként. Szeptember első felében van a rozsos-szöszös bükköny vetésének ideje. Szöszös-bükkönyből 60—70 kg, rozsból 95—104 kg vetőmagra számítsunk. Őszi árpás szöszös- vagy sima-bükköny esetén 60—70 kg bükkönyt és 95—104 ikg/ha őszi árpát összekeverten vetünk. Az őszi búzás-bükköny vethető legkésőbb, egészen szeptember végéig. Ilyenkor 104 kg búzát és 60—70 ikg pannonbükköny keverékét vetjük el. Az őszi borsós keverékben 70—78 Ikg őszi borsót 87—95 ikg őszi árpával vagy 104— 113 ikg/ha búzával keverten vessünk el. A Legány-féle keverék több takarmánynövényből kerül összeállításra. Általában egy őszi kalászos, pannonvagy szöszösbükköny és bíborhere szerepel a keverékben. Legjobban bevált a 70—78 kg őszi búza vagy őszi árpa, 52 ikg pannonbüklköny és 17—20 kg/ha bíborherés keverék vetése. Vetés során ügyeljünk arra, hogy a vetőmagvak jól összekeveredjenek. Rendszerint a gabona ' sortávolság a legmegfelelőbb. A vetési mélység 3—5 cm közötti legyen. Az őszi keverékek különösebb növényápolást nem igényelnek. László László, tudományos munkatárs \
