Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-30 / 36. szám
Mit kell tudni a jó horgászhelyről? Az utóbbi évek során nagyon megnövekedő« a sporthorgászak tábora. A sporthorgászok számának növekedésével szemben csökkenő irányzatot mutat folyóvizeinik halállománya. A Ikedvezőtlen jelenség okát két tényező befolyásolja. Az első és ártalmasabb a folyóvizek szennyeződése. Főleg az utóbbi évek jelenségei igazolják, hogy az egyes vállalatok és üzemek vezetőinek felelőtlensége folytán milyen népgazdasági károk keletkeztek. De kevésbé ártalmatlanabb a tiltott szerszámmal történő horgászat is. Nincs szándékomban a. sporthorgászok becsületére apellálni, de tudatosítani kellene végre, hogy felelőtlen tevékenységüknek mindnyájan kárát valljuk. A halfogást illetően kedvezőtlen a helyzet. Mégis mit kell tudnia a horgásznak a halfogást illetően? Elsősorban jól kell ismernie az egyes halfajtákat, azok élettanát, természetrajzát. Tudnia kell azt Is, hogy a halak nem táplálkoznak rendszeresen. Néha napokig nem esznek. De ha élelemszerzés céljából el is hagyják tartózkodási helyüket, a horgász számára akkor is rejtve maradnak, mert mozgásaik zajtalan s elrejti őket a nem eléggé átlátszó víz. De elrejti azokat a helyeket is, ahová táplálékszerzés céljából járnak. Ahhoz, hogy valakiből jó horgász váljék, sok évi tapasztalatra, megfigyelésre van szüksége. Jól kell Ismernie azokat a folyóvizeket, amelyekben horgászik és ezen folyóvizeik halállományát is. A megfigyeléseket gyakorlati és elméleti tapasztalatokkal kell kiegészítenie. A vérbeli horgász nem megy csak ügy vaktában halfogásra, hanem a már fentebb említett tapasztalat alapján a helyi adottságokat figyelembe véve készül fel. A jó horgásznak tudnia kell, hogy a kavicsos, homokos fenekű, gyors folyású vizek felső rétegeiben található a galóca. Az ilyen vizek egész régiójában otthonosan mozog a domojkő. Az alsó, védettebb vízrétegekben, mélyedésekben, holtágakban, öblökben található a süllő, csuka, harcsa, sügér és a ponty is. A lassú áramlású folyók homokos, agyagos, iszapos fenekét előszeretettel keresi fel a süllő, harcsa, ponty, ön, csuka és a keszegfajták. A kavicszátonyok környékének lakója a máma és nem ritkán a kecsege is. Ahhoz, hogy megértsük a halak vándorlási és tartózkodási ösztönét, tudni kell, hogy ennek kettős célja van. Az első a tavaszi íivással függ össze, a másik pedig az élelmet és védelmet kereső ösztön megnyilvánulásával magyarázható. Az egyes halfajták a folyóvíz azon rétegében tartózkodnak, ahol az áramlással sodródó lárvák, rovarok, növényi anyagok rakódnak le. A ragadozó halak pedig ott, ahol a kishalak nagy tömegei csoportosulnak. Az ilyen helyeket előszeretettel keresik fel a ragadozó halak, mert ott biztos zsákmányra lelnek. Ugyanis az örvénylő vízben az apró halak nehezen mozognak és így könnyű prédájává lesznek a különféle ragadozóknak. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy igen jó horgászhelyeknek számítanak az akadályok mögötti gödrök, a vízbedőlt fák gyökerei, koronái, mert ott rendszerint örvénylik a víz és ezáltal vízmosás képződik. De jó horgászhelyek a köves partrészek is, amelyek sással, náddal és egyéb, védelmet nyújtó növényzettel nőttek be. Az ilyen helyeket különös előszeretettel keresik fel a halak, mivel itt védelmet és élelmet találnak. A ponty és keszegfélék pl. a csendes és mély vízfenéket keresik, ahol élelem után kutatnak. De a csuka sem veti meg az ilyen helyet. A sebesvizű forgókat pedig a márna szereti. A Vág folyó szakadozott partrészei igen alkalmasak pontyozásra, a köves partoldalak pedig süllőzésre. A süllő nem szereti a túlságosan sebes, örvénylő vízfolyást. Legkedvesebb tartózkodási helye a szakadozott, köves partoldal, vagy a folyómeder azon része, ahol a kövek a vízbe szóródtak. Az ilyen kövek mögött üt magának tanyát a süllő és vágtaszerű támadással vett magát a kiszemelt áldozatra. Jó horgászhelyek még a szakadékos partok, amelyek függőlegesen mélyülnek, különösen akkor, ha azokat bedőlt fák, bokrok, tuskólk, nádasok tarkítják. A nádas hináros partszegélyein előszeretettel bogarásznak pontyok. Néha csonka is előfordul ilyen helyen, de nyári időben nem igen érdemes rá vadászni. Ha őszbe fordul az idő, szeptember elejétől kijönnek a nyílt részekre a kishalak után. Különösen naplementekor érdemes rájuk lesni, mert ilyenkor kapitális példányok is horogra akadhatnak. A tapasztalt horgásznak azt Is tudnia kell, hogy a pontyok vándorolva keresik az élelmet. Gyakran a víz fenekét túrva árulják el tartózkodási helyüket, melyet a víz felszínén jelentkező buborékok által észlelünk. A szakadozott partszegély, mely öblöt alkot, vagy kőhányások vannak benne, csúcspontjainál rendszerint örvénylés keletkezik. Ilyen helyeken egészen biztosan megtalálható a süllő, s ha a víz örvénylése erősebb, még a csuka, harcsa és a ponty is. A kőhányások hosszában, ha alkalmas a víz folyása, a süllő sem ritka vendég. A forgók belsejében és annak szegélyein a ponty és 3 csuka is horogra akadhat. Komáromban a Vág folyó két híd közötti szakasza igen alkalmas horgászásra. A partszegély kövezett és több helyen sással és egyéb növénnyel benőtt. Ezeket a helyeket keresik fel a halak táplálékszerzés céljából. A horgászok igen kedvelt horgászhelye a közúti híd felső odala alatti rész, ahol a közvágóhídról lefolyó vér és egyéb állati hulladék kerül a folyó vizébe. Ezen a helyen már nemegy kapitális példányt fogtak. Jó horgászhely a Gólya-csárda környéke is. S az ezzel' szemben levő szigetrész belső oldala. Ugyancsak jó horgászhely a villanyteleppel szemben levő partrész, ahol a partoldal szakadozott és a fák gyökerei benyúlnak a folyóba. Jó horgászhelyek vannak a Zsitva folyón is, amit az is bizonyít, hogy a horgászok tömegesen keresik fel. Ma, a technika korában már nem ütközik nehézségbe a jó horgászhely felkutatása, mivel majdnem minden embernek vari kerékpárja vagy motorkerékpárja. Mindent egybevetve leszögezhetjük, hogy az eredményes horgászathoz feltétlenül szükséges, hogy jól ismerjük azokat a helyeiket, amelyeket az egyes halfajták táplálékszerzés és védelem céljából keresnek fel. De még ennél is fontosabb’ a halak természetrajzának megismerése, mert enélkül nem lehet eredményes a horgászat. Andriskái József Jó-e a megmerevedett hal? VÄGPARTI idill.,. Fotó: Andriskái Nemcsak a piacon vagy házaló halászasszonyoktól vásárlók, de maguk a horgászok sem igen tudják, hogy a megmerevedett hal jó-e még vagy sem. Nem egyszer láttam már házaló halászokat, akik az utcán erővel hajlítgatták a megmerevedett halat, hogy a vásárló háziasszony ne mondhassa, hogy ez a hal már romlott is. A horgászok viszont leggyakrabban úgy teszik vissza a vízbe a kifogott halat (zsákba, haltartó hálóba vagy felfűzve), hogy a hal rendszerint hosszú kínlódás után kimúlik, megdöglik. A tudósok bebizonyították, hogy a hal húsa könnyebben romlik, mint más hús. A halhús hidrogén-ion koncentrációja (pH-értéke) 7,2, míg a melegvérű állatok húsáé 6. A baktériumok számára a halhús pH-értéke kedvezőbb. Megállapították azt is, hogy a hal húsa akkor kezd romlani, amikor már a hullamerevség kezd felengedni. A halhús tárolásakor tehát éppen az a cél, hogy minél hosszabb ideig mereven tartsák a halat. A merev hal még biztosan nem romlott. Kiderült azonban az is, hogy a lassan pusztuló hal húsa gyorsabban romlik, mert merevsége rövidebb ideig tart. Ezért azt ajánlják, különösen a nyári, meleg hónapokban, de a halak felesleges kínzását is elkerülve, hogy a kifogott halat (ha nincs módunkban bárkában vagy mélyre engedve hosszabb ideig élve tartani), azonnal öljük meg. Így hoszszabb ideig megtartja merevségét, húsa keményebb, jobb, gusztusosabb marad, és nem indul gyorsan romlásnak. Hollandiában már régóta úgy ölik meg a halat, hogy éles késsel a hátoldalon, a feje mögött egy mély vágással elvágják a gerincet és a gerincvelőt. Sőt, azzal igazolják a vevő előtt, hogy leölt, és nem döglött halat árulnak, hogy hátán több haránt bevágást ejtenek. A bevágások tágra feszülnek, a döglött halon viszont a bevágás nem tágul szét. Ne féljünk tehát, a megmerevedett hal még fagyasztható. VADASZ HALASZ 5
