Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Gyíimölcsészeti és faiskolai gazdaság Hodek György mérnök, két esztendővel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. A fiatal mérnök diplomáján alig száradt meg az aláírás, máris a Bálványi Állami Gazdaság gyilmölcsészetének vezetőjévé választották. Ebben a felelősségteljes munkában számára könnyű volt az indulás, mert édesapja is kiváló szakember. Közvetlen munkatársa Lupták László technikus pedig augyancsak érti a dolgát. Így nem okozott különösebb gondot, hogy az elméleti tudás mellé megszerezze a gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat. Munkahelyén — a vágparti irodában —-kerestem fel a fiatal mérnököt, aki Fekete György bérelszámolóval a hóvégi kimutatásokat készítette. beszélgetésünk elején megtudtam, hogy a gyümölcsészet eddig a bálványi részleghez tartozott. De mivel a gazdasági részleg vezetősége nem tudta teljes mértékben biztosítani a munkaigényességet — a költségráfordítás sem térült meg — úgy döntött, hogy gazdasági tervéből kiengedi a gyümölcstermesztést. Az átszervezésre a múlt évben került sor. Ennek következtében a gyümölcsészet önálló gazdasági egységgé lett. A gyümölcsészeti és faiskolai gazdaság 119 hektár területen gazdálkodik. A fenti területből 27 hektár a faiskola és az anyanevelő, 92 hektár pedig a tulajdonképpeni gyümölcsös. A gyümölcsösök nagy részét 1961- ben vették át az ármentesítőtől, melynek egy része a Vág folyó jobb-, a másik része pedig a Vág balpartján terül el. Tulajdonképpen extenzív gyümölcsösökről van sző, mivel a gyümölcsfák átlagos életkora 30—40 év között mozog. Bár az elmúlt évek során igyekeztek új telepítésekkel javítani a helyzeten, ez csak kis mértékben sikerült. A gyümölcsfák nagyrésze beteg, elhanyagolt volt, így nem csoda, hogy a terméshozammal sem lehetett dicsekedni. Az 1965-ös árvíz tovább rontott a helyzeten, mert igen sok gyümölcsfa pusztult el. Ezek pótlásáról kellett gondos-Wt/S/WWVWWW\A> kodni. A közelmúltban 6,25 hektár területen Magyarországról behozott almafákat — 775 darabot — ültettek el. A gyümölcsfák részére szükséges gödröket gépi erővel készítették. Az új telepítéseknél a sortávolságot 10, a tőtávolságot pedig 8 méterben szabták meg. Az almafák fajtamegosztása a következő: 50 százalék jonathán, 48 Golden, két százalék pedig Starking. A közeljövőben fejezik be az új Vágtöltés építését, melynek következtében kb. 220 hektárnyi terület szabadul föl. E terület fásítását is tervbe vették. E területre is magyarországi alanyokat telepítenek, mivel a termőföld összetétele kiválóan alkalmas gyümölcstermesztésre. A jelzett területen a Magyarországból behozott gyümölcsfák gyorsan asszimilálódik és vegetálnak. Eddig általában a féltörzsű gyümölcsfákat részesítették előnybe, melyek bizonyos előnyökkel rendelkeztek, most mégis úgy döntöttek, hogy áttérnek a magastörzsű gyümölcsfák ültetésére. Ezt azzal indokolják, hogy télidőben, amikor a szeles idők uralkodnak, a fák között összetorlódik a hó, a nyulak nemcsak a fák törzsének kérgét rágják meg, hanem az ágakat is. A 27 hektáros faiskolában évente 150 ezer csemetét iskoláznak és szemeznek be. A munkákat általában lányok végzik. Jelenleg 17 lány és három férfi dolgozik a gazdaságban. Többségük Gutáról jár dolgozni. Nagy hátrányt jelent, hogy az említett dolgozók többsége még nem rendelkezik kellő szakismerettel, gyakorlattal, főleg a gyümölcsfák szemzését illetően. Egy szakképzett munkás napi tálagos teljesítménye kb. 1000—1200 darab facsemete beszemzését jelenti. Ezzel szemben, az itt dolgozó munkások napi teljesítménye 700 —900 darab között ingadozik. Államilag elismert alma- és egyéb gyümölcsfa fajtával rendelkeznek, melyeket a Bratislavai Magnemesítő Vállalat útján az ország legkülönbözőbb részeibe küldenek. A közeljövőben azonban a komáromi és a szomszédos járások kistermelőinek is alkalmuk nyílik, hogy szükségleteiket itt szerezhessék be. Az ismert almafajták közül a Jonathán, Starking, Golden, Stejranett, Kokranett, Üvegalma valamint az őszi és téli Aranyparmén szerepel. Barack fajtákból a sárgabarack, Magyarlegjobb, Rakovskeli és a Sabinovská'. Az őszi fajtából a Halehaven, I. J. Hale- Rethaven, Morávia, Elberta, Ars. dem, Győztes, Majflóver és a különböző Haven fajták szerepelnék. Az itt tenyésztett alanyok iránt nagy az érdeklődés. Ezt az is bizonyítja, hogy idén nagyobb mennyiség elszállítására van kilátás. A csemeték nevelését illetően a munka folytonosságát hátráltatja az a körülmény, hogy nem rendelkeznek e célra szükséges területtel. Ugyanis a vetésforgót három évenként cserélik, amire azért van szükség, hogy a fiatal csemeték fertőzést ne kapjanak. A jövő kilátásai sem rózsásak. Valószínű, hogy nem számíthatnak terjeszkedésre, s ezért az adott lehetőségekhez mérten igazodva kell megoldani a rájuk váró feladatokat. A fák sorközi művelését kistraktorokkal végzik. Ezek a gépek nagy segítséget jeelntenek és lényegesen csökkentik a z önköltséget. Ami a gyümölcs szedését illeti, az sem jelent különösebb problémát. A gazdaság dolgozóinak feleségei, a keszegfalusi asszonyak és a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Iskola tanulói szívesen segítenek. A fiatal mérnök bizakodással tekint a jövőbe. A gyümölcsös eddigi felújításával némileg javult a helyzet. A terméshozam évről évre emelkedik. Ezt elősegítheti egy további körülmény is. Tudomásom szerint a bálványi részlegen idén 40 hektáron termőkaros és sövényes telepítést hajtottak végre. Ez a telepítés a szakemberek becslése szerint három év múlva termőre fordul. Az ésszerűség és a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének törvényszerűsége azt követeli, hogy ez a terület is tartozzék a gyümölcsészeti és faiskolai gazdaság irányítása alá. Végezetül annyit, hogy Hodek György mérnök, Lupták László technikus, Fekete György és a gyümölcsészet valamennyi dolgozójának hő óhaja, hogy mielőbb kiváló eredményeket mutassanak föl. Andriskin József TOJÁSI IDŰPONT SZABÁLYOZÁSA Az egyedi ketrecekben tartott tyúkok megtojási időpontját kombinált gépi—villamosberendezéssel ellenőrizték. A hangot rádió szolgáltatta. Az etetési időpontot változtatták, s különböző mesterséges világítás mellett arra a következtetésre jutottak, hogy a meg tojás időpontját hang- és az etetések útján meg lehet változtatni, de a megvilágítás serkentőbb. Egy mezőgazdasági kutatóintézet sikerei A nyugat-németországi Schleswig-Holstein kertészei nemegyszer irigykedve kacsintanak át a velük határos Ahrensburgba, ahol a hires Max Planck Intézet kísérleti kertgazdasága terül el. Javarészük nem is sejti, hogy a gyönyörű Senga Sengana nevű földieper a kísérleti kertgazdaság tudós vezetőjétől, Reinhold von Sengbusch professzortól kapta a nevét. A második világháborúban a németek megkezdték az élelmiszerek tárolását, fagyasztását, illetve mélyhütését, de a földieper egyáltalán nem mutatkozott alkalmasnak. A konzervgyárak péidául a befőzésre alkalmas eper hústartalmát hiányolták. De a Sengbusch tanár által módszeresen kitermesztett új fötdieper-fajta csakhamar elérte a kellő nagyságot és elég kiadósnak bizonyult gyümölcsíz-gyártásra. A Senga Sengana további előnye, hogy kevés munkát igényel. Korszerű felszereléssel egyetlen munkaerő 15—20 hektár szamócaveteményt képes gondozni egész éven át, csupán a betakarításhoz kell női segéderőt alkalmazni. A Sengbusch által kitermesztett Senga Sengana 1954-ben indult el tulajdonképpeni diadalútjára. Mindenekelőtt szántóföldeken termesztették. Azóta már újabb fajtáját, a Remontát is ismerik, amely évente többször hoz termést. A növény azután is újból virágzik, ha az első termést már begyűjtötték. Ma már nemcsak az ahrensburgi kísérleti telepen, nemcsak Schleswig-Holsteinban, hanem a Rajna mellékén és Baden- Würtembergben is széltébenhosszában termesztik. A koratavaszi, sötét színű primőr földieper, amelyet Dél-Franciaországból exportálnak világszerte, ugyancsak Sengbusch tanár keze alatt „született“ eredeti leg. Módszereit átvette továbbá Olasz- és Spanyolország, me lyek jövőre küldik piacra első termésüket. A neves tudós vezette munkaközösség további sikere az úgynevezett örök rozs kitermesztése, ami 40 év kitartó munkájának eredménye, jelenleg folyamatban van az évelő rozs vetőmagkészletének szaporítása. Az új gabonaféle az ismert rozs és a kirgiz sztyeppén növő vadrozs keresztezéséből származik. Októberben vetik, júliusban aratják. Szeptember végén sarjúja zöldtakarmánynak újra kaszálható. Ezt követően újra kihajt s zöldje a második év májusában vágható. A növény fejlődését úgy irányították, hogy az első növedékből magot, a második és harmadik növedékből zöldtakarmányt nyerjenek. Feldolgozta: K. E. Hét cm átmérőjű, 60 gr túlyú egy egy Senga Sengana földieper. 3
