Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-30 / 36. szám
Duna-menti körséta szövetkezet közül bármelyikben meg lehet érdeklődni, miiképpen dolgozott a tagság a nehéz napokban. Elmentünk, megkérdeztük. Kara Mihály, a kőhídgyermati részleg elnöke így néz a helyzetre. — Nem vagyok könnyelműsködő ember. Több mint nyolc évig győztek, agitáltak, míg beléptem a közősbe. Ezt csak azért előlegeztem, hogy mindig a saját eszemmel próbáltam gondolkozni. Amikor azon az augusztusi reggelen felvert a tankok dübörgése és kitekintettem az ablakon, láttam, hogy valami komoly dologról van sző. Aztán a rádió is segített, hogy még jobban megértsem. Közel egy óráig törtem a fejem, most mitévők legyünk. Aztán döntöttem. Felsiettem a gazdasági udvarba, ahol tanácstalanul álltak az emberek. Néhány szó után kijelentettem: — Könyl, Induljatok! A trágyát minél előbb ki kell hordani, mert szerelemből és politizálásból nem lehet megélni. Ezt mondta és még hozzáfűzte, hogy a jó kocsis soha nem dobia úey el a gyeplőt, hogy ne tudná visszaragadni azt. Köbülkúton az elnök és a főkertész örömmel üdvözölt bennünket, de a helyzetről nem igen nyilatkoztak. Mondjunk mi valami okosat, szegezték nekünk a kérdést. Elmeséltük mi történt Szlovákia fővárosában, ők meghallgattak, s ahhoz sem igen fűztek véleményt. Szerintük most a legfontosabb, hogy minél gyorsabban leszüreteljenek. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás megint közbeszólt és penészedni, rothadni kezdtek a szőlőfürtök. Tavaly is gazdag volt a termés, 130 mázsát szüreteltek hektáronként. Most még többre számítanak. Kár, hogy a cukorfok alacsony és így kevesebbet kapnak kilogrammonként. Kisújfaluban sem tétlenkednek. A kertészetben ezernyi a tennivaló. Sok a munka, viszont a paradicsom után nincs kereslet. Szomorúan újságolják, hogy nincs aki felvásárolja a termést. Cséplő László elnök járja-rója az utakat, hogy valahol el tudja sütni a paradicsomot. De nemcsak a kertészetben sürgős a munka. Már javában szüretelnek a domboldalakon is. Az első hektár termésért a párkányi borfeldolgozó üzem 78 480 koronát fizetett. Amellett, hogy a Müller Thurgau cukorfoka alig' 17 maligános, majdnem 8 koronát kaptak kilójáért. Varga János vincellér, az odaadó szakember, a Szélhegyen 28 hektárnak a gazdája. A közelben majdnem annyit kezel már a fia is. Bár a telepítéseik még fiatalok, ígéretes terméssel kecsegtetnek. A süppedős domboldalon szombat délután is vidám a hangulat. Asszonyok, lányok tereferélnek mindenféléről. Kiderül, hogy többen este lakodalomba készülődnek. Ezért sürgetik a vincellért, hogy fejezzék már be a munkát. A szőlészet irányítói azonban hajthatatlanok. Majd ha kiérnek a parcella végére, akkor elmehetnek. Van aki zsörtölődik, de a legtöbben megértik, hogy sürgős a szünet. Így aztán mégjobban igyekeznek. A szövetkezet autóbusza már a közelben levő csárdánál várja a szünetelőket. Szükséges az autóbusz, mert a falubelieken kívül a szomszédos Kürtről is vannak segédkező asszonyok. Bár mindenki siet, annyi idejük azonban van, hogy egy pohár bort felhajtanak. A pincéből nemrég felkerült hűs borocska jól csúszik az aszszonyoknak. Velük is beszélgetni kezdtem a jelenlegi helyzetről, de ők inkább az esti lakodalomra fordították a szót. Elindult az autóbusz. A vincellér ott maradt. Neki és néhány társának munkája van, préselni kell a szőlőt. Ha az meglesz, akkor sem végez. Utánanéz, s ha lehetséges, vasárnapra is szerez néhány szünetelőt. Mi mást tehetne, amikor minden késés veszteséget jelent. Pozsonytól Párkányig, az Ipoly mentén, a ikacskaringós Sajó partján, Bodrogközben és másutt a mezőgazdasági dolgozók minden lehetőt elkövetnek, hogy semmi ne vesszen kárba, és idejében földbe kerüljön a mag. Az ő szorgalmuk buzdítőan hathatna azokra az ipari munkásokra is, akik csak ímmel-ámmal dolgoznak, s közben tűzzel-vassal követelik a nagyobb darab kenyeret. Azt hiszem a nagyobb darab kenyér, a jobb, demokratikusabb élet csak akkor képzelhető el, ha munkásaink, az értelmiségünk is olyan odaadóan szorgoskodik nehéz gazdasági helyzetünkben, mint az ország élelmiszerellátó hadserege, a dolgozó parasztság. TÖTH DEZSŐ A NAGYKÜRTÖSI JÁRÁS A DUBCEKI MŰSZAK TÜKRÉBEN H‘ Hivatalosan szabad szombat van. A nagykürtösi járásban mégis munkába igyekeznek a dolgozók, mégpedig minden zsötölődés nélkül. Ki gondol ezen a szép verőfényes napon a pihenésre?! A párt építőmunkába hívja az embereket, be kell hozni a lemaradást, hogy tovább haladhassunk a megkezdett úton. A zsúfolt autóbuszban S k e r 1 e c József munkással találkozunk. A meliorációs üzembe igyekszik, a borkísérleti intézetet építi. Szlovákgyarmaton az ipolybalogiak ássák az alapot. Mindenfelé tevékenykedő, dolgozó embereket látok. Megtekintem a határátlépő állomást is. Hazatérő turistákkal találkozom. Értesülés szerint naponta 7009— 8000-en jönnek át minden akadály nélkül. Ez körülbelül megfelel a legnagyobb turistaidény napi forgalmának. Nagykürtösön a járási pártbizottság elnöksége szinte állandóan ülésezik. A szabad szombat előtti napon a falvak, az üzemek funkcionáriusai tájékoztatták a politikai helyzetről és megbeszélték a teendőket. A kétnapos dubCeki műszak elsősorban a termelés helyreállítására, fellendítésére irányul, másrészt egybehangolták a faluszépítési akcióval. Palkó Zoltánnak, a járási pártbizottság vezető titkárának ugyancsak sok a munkája. Mégis elbeszélgetünk a történtekről, egyes emberek helytállásáról, a jövőről. Náluk nem voltak nagyobb sztrájkok, az üzemek csak a tiltakozó sztrájkokban vettek részt. Nem győzi dicsérni a földműveseket, akik a legnehezebb órákban is fáradságot, verejtéket nem kímélve dolgoztak. Ezt igazolja Stefan Bálázik mezőgazdasági titkár is. A járás földművesei időben befejezték a repce vetését és teljes ütemben halad a talajelőkészítés a vetés alá is. Hogy a közellátáson ne essen csorba, a földművesek példásan teljesítik eladási kötelezettségeiket. Hogy csak egy példát említsek, S0 ezer liter tejet adtak el terven felül. A földművesekben tehát nincs hiba, azonban néhány nehézséggel küzdenek. Elég sok bosszúságot okozott nekik a naftahiány, s vetőmagból sem volt elegendő. Ezt az utóbbi problémát sikerült megoldani. Műtrágyából azonban még mindig kevés van és ez komoly gondot okoz a mezőgazdasági üzemeknek. Ennek ellenére szorgalmasan dolgoznak, hogy időben földbe kerülhessen a mag. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész Járás kivette részét a duhéeki műszakból. A funkcionáriusok egy része a feladatoknak megfelelően az üzemeket látogatja, másik fele maga is szerszámot vesz a kezébe. A járási nemzeti bizottság dolgozói közül például megközelítőleg félszázan építkezési munkában vesznek részt. A nagy munkaláz közepette találkozók Jozef Vaculöiakkal, az ipari-, kereskedelmi és szolgáltatási osztály vezetőiével, valamint Tóth Istvánnal, a járási nemzeti bizottság titkárával. Tőlük tudom meg, hogy a járás közellátása a legnehezebb napokban is szinte zökkenőmentes volt. A pékek például annyi kenyeret sütöttek, hogy még el sem fogyott. Húsfélékből mindenki kedve szerint válogathatott. Az élelmiszer-szállítást jól megszervezték. A közbiztonság is példás volt, a bűncselekmények száma nem növekedett. A nagykürtösi járás, bár csak idén, július 21-én létesült, mégis Déldásan megállta a helvét a nehéz napokban, és a nemrég létre hozott járási szervek jó szervezőmunkát fejtenek ki. Rövid ideje doleoznak egvütt, de máris szép tervekről beszélgetnek. Mindannyiszor megbányiák-vetik a kérdést, hogyan lehetne iparosítani a szlovákiai méretben ipari’ae eléggé elmaradott járást. A bánván kívül jóformán nincs jelentős üzemük. Nagykürtösön működik egy textilüzem, ez azonban mindössze háromszáz munkást foglalkoztat csak. Fábri Zoltán igazgató szerint, a jövőben talán félezer munkásuk lesz, de Jarabka Jánosnak, a járási nemzeti bizottság aielnökének az a véleménye, hogv lehetne kettő, s talán négyezer is N°m véletlen ilyen kívánság. A járásban 7—8000 munkaerőfölösleg van. Kellenének tehát az üzemek. Ám az új járás még mostohagyerek. Amíg a rimaszombati járás, — ahol lényegesen több üzem van, — 40 százalékot kan az ipar fejlesztésére, a nagykürtösi csak 15 százalékot. Amikor Nagykürtösről van szó, az ipar azt mondja, hogy azért nem lehet iparosítani, mert nines vasút, ha viszont szóbakerül a vasút, akkor az azzal érvel, hogy nincs ipar, minek akkor a vasút. Az új járás tehát megállja a helyét, iő eredményeket mutat fel. Határtalan volt a lelkesedésük a dubéeki műszakban, azonban jó lenne, ha a jövőben ehhez a lelkesedéshez kellő segítséget is adnának az n!e.t«w=oi<. BÁLLÁ JÓZSEF Teljes mértékben Dubcek koncepciója mellett DR. G. HUSÄK ELVTÄRS, AZ SZLKP RENDKÍVÜLI KONGRESSZUSÁN TARTOTT BESZÉDÉBŐL amelyek léteznek, nem tények, az ügy még nincs, teljesen kivizsgálva, s nekem ma sincs tudomásom a cseh, vagy a szlovák politikai élet egyetlen olyan vezető egyéniségéről sem. akiről teljes biztonsággal állíthatnánk, hogy ezt a lépést megtette. Nem állítom, hogy a moszkvai megegyezés világraszóló győzelem. Ma mindenütt, Nyugaton is sokan azt állítiák, hogy a párt és az állam vezetőinek visszatérése tisztségükbe, törvényes szerveink tevékenységének felújítása nem csekély eredmény. De ne is áltassuk egymást: mi egyebet lehetett volna elérni? Ki gondolja közülünk, hogy elegendő lett volna többet beszélni, hangosabban kiabálni és minden idegen katonaság egy napon, egy órán belül eltávozott volna tőlünk? Ki várta azt, hogy a helyzetet huszonnégy órán belül megoldhatjuk. Nem naivitás ez? Nem teljesen irreális gondolkodás ez? És milyen alapvető kérdésekről is volt szó? Arról, hogy hazatérjenek azok, akiket országunk területéről elszállítottak. Hazatértek? Hazatértek, s mindnyájan kivétel nélkül tisztségükbe tértek vissza. Arról volt szó, hogy felújítsuk pártunk és államunk által létesített törvényes szerveinket. Felújítottuk ezeket a szerveket? Tevékenykednek? Tevékenykedik az államfő? Tevékenykedünk kormányunk élén Cerníkkel, pártunk vezetősége élén Duböekkel és minden más szervünk is? Tevékenykednek. Arról volt szó, hogy az öt szocialista ország katonai egységei vonuljanak ki területünkről. A félreérthetetlen egyezmény úgy szól, hogy ezek a katonai egységek helyzetünk szílárdulásához mérten fokozatosan eltávoznak. Ki várt egyebet? Nincs évek-A nemzetek történelmében vannak nagy pillanatok, amikor a magasztos gondolatok, a szabadság, az emberiesség, az igazságosság gondolata új életre kelti az embereket, betölti gondolatvilágukat, s megnyilvánul cselekedeteikben az, ami jobb, ami nemesebb. És vannak szenvedéssel teli pillanatok is, amikor az egyének s az egész nemzet szenved, amikor az emberi együvétartozás, az önfeláldozás érzései jutnak felszínre. Egyszóval léteznek a megújhodásnak oly magasztos időszakai, amikor jobbak az emberek, tökéletesebbek a mozgalmak és jobbakká válnak a nemzetek. Mi mindezt tudatosítjuk, ám azt, ami az emberekben, az agyukban van. amiről egymással beszélnek, ami erős érzéseik, nemes érzések hatása alatt áll, azt-természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ennek ellenére kötelességemnek tartom, hogy a iózan észre hivatkozzak, és ebből a szempontból igyekszem állástfoglalni a problémákhoz is. Ma is elhangzanak kételyek, vajon nem térünk-e le, vagy nem akarunk-e letérni arról az útról, melyen ez év januárjában elindultunk, vajon nem rohanunk valamiképpen vissza az ötvenes évekbe, holmi kultuszok és megtorlások felé, vajon nem készülünk egy lépéssel visszafordulni pártunk és nemzeteink fejlődésében? Mindaz, ami nálunk január óta történt, a szó bővebb értelmében lázadás volt mindazon torzítások és túlkapások ellen, mindaz ellen, ami az emberekben, lelkiismeretűkben és elméjükben meg nem értést, vagy ellenszenvet váltott ki. Arról volt szó, hogy megtisztítsuk a szocializmus, a kommunizmus, a marxizmus gondolatát. Arról volt szó, hogy feltételeink között miként váltsuk valóra ezt a gondolatot, hogyan teremtsünk szabadabb helyzetet polgártársaink életében, s miként nyerjük meg e gondolatnak nemzeteink széles rétegeit. Az eltelt nyolc hónap alatt annak űtját-módját kerestük, hogyan valósítjuk meg ezeket az elgondolásokat. Ez a nyolc hónap pártunk s nemzeteink fejlődésének magasztos, fényes időszaka. El szeretném mondani, hogy minden elvtársunk, különösen vezető elvtársaink, akikkel a legutóbbi napokban Moszkvában együt tárgyaltam, egyetértettek abban, hogy nem adunk fel semmit sem, a szocialista demokrácia új tartalmáért folytatott nagy küzdelmünkben, és kizárólag e feltételhez igazodva keressük a kiutat a jelenlegi helyzetből. Hiszen a gondolatokat is emberek testesítik meg, éspedig azok az emberek, akik visszatértek a helyükre a pártba és az államba, és semmiben sem tértek el elgondolásaiktól. Határozottan, fokozatosan — az adott helyzetnek megfelelően — akarják megvalósítani ezeket az elgondolásokat, végig akarják gondolni őket, keresztül akarják őket vinni társadalmunkban s meg akarják nyerni számukra a néptömegekt. Mindaz, ami pozitív, ami a legutóbbi hónapokban történt, ami a CSKP KB ez idei januári plenáris ülése óta és többi plenáris ülései folyamán, ami az akcióprogramunk révén jutott el a közvéleménybe és gondolatvilágunkba, mindezt meg akarjuk őrizni, el alkarjuk mélyíteni és ismét érvényre akarjuk juttatni társadalmunkban. A legutóbbi napok tragikus eseményeiből nagyon megfontolt következtetéseket kell levonnunk. A most szerzett tapasztalatok arra késztetnek bennünket, hogy jól szemügyre vegyük az elmúlt hónapokat, lássuk mindazt, ami pozitív, de lássuk azt is, amire árnyak vetődtek. Lássuk meg következetlenségeinket, lássuk hibáinkat is és tanuljunk belőlük. Ilyen hiba volt, hogy nálunk a demokratizálási folyamat nemcsak a kommunistáknak nyitott utat a közéleti tevékenységre, nemcsak olyan embereknek, akik a szocialista gondolatot támogatják, hanem utat nyitott a szocialista ellenes erőknek is. Utat nyitott olyan emberek előtt is, akik sohasem forrtak egybe a kommunizmussal, akik ellenkező álláspontra helyezkedtek. Mi pedig nem találtunk elegendő politikai eszközt ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet ezekkel az erőkkel, legyen bár különféle klubokról — a K 231-ről, a KAN-ról, vagy egyéb megnyilvánulásokról szó, vagy pedig azokról a kísérletekről, amelyeknek célja, különösen a cseh országrészekben a Szociáldemokrata Párt felújítása stb. volt. Mi egymás között Duböek elvtárssal s a többiekkel, nagyon nyíltan beszéltünk arról, hogy ezekből a tapasztalatokból is le kell vonnunk a tanulságot. Ezt a hiányosságunkat és következetlenségünket, melyhez a CSKP KB máiusi plenáris ülése is állást foglalt, egyes szocialista országok kommunistái és munkáspártjai is bírálták. Állásfoglalásunk közismert. Bíráltak bennünket, hogy itt vág yamott nem tudjuk féken tartani a fejleményeket, hogy megtűrjük a párt, a kommunizmus, a marxizmus, a szövetséges országok ócsárlását stb. Nekünk megvolt az erre vonatkozó értelmezésünk, megtaláltuk a magyarázatot. Azt mondtuk, hogy kongresszusra készülünk, új szerveket létesítünk, s megalapozzuk a politikai feltételeket arra a küzdelemre, amelyet az igazi antiszocialista erőkkel akarunk folytatni. E kérdésben sajnos nem találtunk megértésre. Az Ágcsemyőn és Bratislavában folytatott vitában, előtte s utána sem jutottunk közös nevező re. öt szocialista ország katonai egységei hazánk területére léptek. Meg kell mondanunk, hogv pártunk é= államunk vezető szervei ezt nem t-aték. a katonai egységeket nem hívták hazánk területére. Tragikus wiws-. téspe, tragikus meg nem értésre került sor. Ezzel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, ki hívta be a katonai egységeiket. A CSKP KB elnöksége az említett események éiszakáián nyilatkozatot tett, hogv nem hívta őket ide sem az államfő, sem pedig a kormány, és a pártvezetőség sem. Eleiétől végig, mindaddig nem vitattuk meg azt a kérdést, s nem találtunk rá választ, hogy ki hívta ide a katonai egységeket. Neveket sehol sem közöltek. Amikor erről a kérdésről Bratislavában, Prágában vagv Moszkvában beszéltünk, vezető elvtársainkkal a CSKP és az SZLKP vezetőségének kivétel nélkül minden tagte becsületszavát adta. hogv ilven lépést nem tett, s nem is vo't ró'a tudomása. Azok a különböző gyanújelek, (Folytatás a 4. oldalon.) SZARAD För HMPVFC 1968. szeptember 7. A Bratislavában átélt forró augusz- : “tus végi napok után jóleső érzés vé- ! gíg száguldani a csallóközi rónán. Ha < itt-ott nem látnánk szokatlan cirilbetűs feliratokat, semmi jele nem lenne a lejátszódott eseményeknek. A határban — úgy mint máshol — traktorok berregnek, szorgos kezek törik i a dohányt, szedik a paradicsomot, . paprikát. Néhány parcellán kombájn- ! val csépelik á mezőgazdaság szem- : pontjából nagyon fontos lucemama- , got. Sok helyen már a jövő évre gondolnak, készítik a magágyat, s a ve- ; tőgépek földbe rakták a repcemagot. Megszokott nyárutói kép van hát a ' Duna-mentén? Talán az lenne, ha az J utóbbi időben lejátszódó események ' nem hagytak volna nyomot az emberek hangulatán. Valóban gondterhel- i tek az arcok, nem teszi a föld műve- : lőit derűssé, jókedvűvé az augusztusi esőzések nyomán megfiatalodott határ. Sokan még napjainkban sem igen i értik a történteket, választ várnak a mezőgazdasági üzemek irányítóitól, a pártszervezetektől s a nemzeti bizottságok funkcionáriusaitól. Csakhogy a 1 múlt hét végéig azok is eléggé tanácstalanok voltak. E napokban azonban már ők is többet tudnak mondani. A dunaszerdahelyi járásban a járási pártbizottság plénuma újból állást foglalt a jelenleg kialakult politikai helyzettel kapcsolatban. Pénteken délután a pártszervezetek elnökeivel is megvitatták a plénum állásfoglalását és a legsürgősebb tennivalókat. A komáromi járásban a járási pártbizottság ülésén körzeti aktívák követték és ott vitatták meg a hogyan továbbot. Országszerte informálták tehát a helyi vezetőket, akik ezáltal kielégítő választ tudnak adni a dolgozók kérdéseire, és így lassan eloszla. nak az emberek arcáról a gondfelhők. Amellett, hogy szót váltottunk az emberekkel, kíváncsian figyeltük a falvakat és vártuk, hogy hasonlóan, mint a városokban, plakátok, jelszavak, röpcédulák garmadája lesz kirakva a falakra, kerítésekre. Nos, a falvak képe lényegesen különbözött a városokétól. Alig lehetett látni itt-ott egy feliratot, jelszót. De azok sem sértők, uszítók voltak, hanem a párt, kormány vezetőit éltették és a szocializmus, a demokrácia mellett álltak ki. Gondoltak, hogy csak a magyar községekben van így. Tévedtünk. A komáromi járásban levő Mudrofíovon sem láttunk egyebet, mint Duböek és Svoboda elvtársak képeit. Madáron (komáromi járás) Sóky Lajostól, a szövetkezet elnökétől érdeklődtünk a helyzet felől. — Sok a miért történt ez? kérdés az utóbbi napokban. Mi, igyekeztünk a dolgozóinkat informálni. Persze, ez nem volt könnyű, mert csak a saját véleményünket mondhatjuk. Ebben a nehéz időben alig volt valami irányítás felülről, s így a politikai helyzettel kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltunk, ezért kevesebbet politizáltunk és többet dolgoztunk. Ügy ment a silózás, mint még soha. De más téren is igyekezett a tagság. Többen mondogatták: „Ha azt akarjuk, hogy jövőre arassunk, vetni kell.“ Ezért szorgoskodtak úgy, mint máskor soha — bizonygatta az elnök, s aztán kissé bosszankodva bírálni kezdte a zöldségfelvásárlást, ami megint sántikál, tehát semmibe sem veszik az ő erőfeszítéseiket. Kéménden a szövetkezet központi elnökét kerestük, és a népi fogyasztási szövetkezet elnökéhez kalauzoltak. Kelecsényi bácsi a nehéz napok közellátásáról beszélt. — Azt hiszem, csak ott lehet fejetlenség, ahol a választott szervek nem szóltak bele az áruelosztásba. Nekünk első dolgunk volt, meghatározni, hogy a fő élelmiszercikkekből mennyit adhatunk egy-egy családnak. Emellett a másik üzlet vezetőjét, aki éppen szabadságon volt, rögtön behívtuk, s ezzel megoldottuk, hogy a vásárló közönségnek nem kellett olyan soká sorban állni. Ezek az intézkedések elősegítették, hogy aránylag zökkenőmentesen úsztuk meg a válságos napokat. Kelecsényi Rudolf, az egyesült szövetkezet központi elnöke, az esti órákban érkezett haza. Ojvárott és Nyitrán járt intézni a szövetkezet ügyes-bajos dolgait. Az ő véleménye csak ennyi: „Aki naponta későn fekszik le, az rendszerint mélyen alszik. Én is azon a hajnalon csak egy erős zörgetésre ébredtem föl. Az édesanyám volt a költögető. — „Ébredj fiam, megszálltak bennünket!“ Először nem hittem, de láttam az arcán, hogy valóban komoly dologról van szó. Hittem, nem hittem, valóság volt. De azért, mi az első pillanattól kezdve bíztunk a Duböek-vezette pártunkban és azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy mindenki végezze a feladatát és semmilyen termés ne menjen ikárba, vagyis gondoljunk a holnapra. Ez valójában így is történt s a három 3
