Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

A CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa első ülésének záróhatározata A kongresszus megtárgyalta: 1. A bevezető politikai kiáltványt. 2. Az egész világ kommunista és munkáspártjaihoz intézett és már ismertetett felszólítást. 3. Érvénytelenítette a párt eddigi Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottságának mandátumát; 4. Megválasztotta a párt új Központi Bizottságát, valamint Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságát. Alexander DubCek, Oldrich Cerník, Ludvik Svoboda, Josef Spaöek, Cestmír Cisár, Josef Smrkovsky, Bohumil Si­mon, Frantiáek Kriegei, Josef Cerny, Jirí Hájek, LibuSe Hrdinová, Vladimir Kadlec, Josef Krejöi, Václav Slavik, Oldfich Stary, Otta Sik, Vladimír Ka­­brna, Jaroslav Sabata, Karel Ondrá- Sek, Josef Pfibyl, Bobumil Vojáfiek, Josef Zuda, Karel Pavliátík, Borivoj VojáCek, Frantiäck Petránek, Libor Salát, Petr Kláda, Zdenék Dolezal, Olga Soukalová, Karel Mrázek, Vlado Smidke, Jiff Kloc, Josef Mára, Jaroslav Rybáí, MiloS Polivka, Karel SejCek, Mojmir Hlavá&ek, Bedfich Králik, Jo­sef HaSek, Jifina Zelonochová. A további megválasztott küldöttek: Jaroslav Svoboda, Jan Cásteöka, Zdenék Smolfk, Voftech Matejiéek, Ladislav Deyl, Antonin Kábele, Rudolf KalouSek, Josef Táninsky, Rudolf Cer­ny, Miloslav Kiinger, Václav findfich, Jaroslav Sykora, Josef Loskot, Zdenék Paulus, Josef Svoboda, Vojtech Tró­jának, Bfetislav Sanaler, Václav §i­­metek, Jiff Stoklasa, Jan Klánsky, Jo­sef Koubek, Zdenék Kratochvil, Václav Tousa, Jan Jefábek, Jarmila Némcová, Rudolf Jarolim, Miroslav Simek, Vla­dimir Targel, Jaromír Frank, Josef Oldina, Jaromír Pokluda, Jaroslav Palc Josef Paáer, Zdenék Hejzlar, Antonín Hrobek, Jan Jelinek, Josef Hauer, Jo­sef Smitka, Václav Burián, Miroslav GaluSka, Eduard Goldstiicker, Jiff Hanzelka, Josef Pavel, Eugen Erban, Jiff Pelikán, Milan Hübl, Jaromír Li­tera, Franti&ek Pavlíéek, Zdenék Sil­­han, Bohumil Broz, Jiff Judl, Karel Kosik, Josef Kraténa, Zdenék Moc, MiloS Neméansky, Lubomír Sochor, Karel Vorela, Antonín Záruba, Franti­­éek Vodsloű, Martni Vaculik, Zdenék Mlynáf, FrantiSek Topek, Josef SiSov-' sky, Gustáv Husák, Milan Hladky, Peter Colotka, Viktor Pavlenda, Jozef Zrak, Hvezdon Koétúch, Ladislav No­­vomesky, Pavol Stevöek, Stefan Sá­­dovsky, Mária Sedláková, Ondrej Klo­­koé, Július Turéek, Ján Való, Kliment Neovesky, Josef Maly, Jozef Opavsky, Jozer Hart, Anton Jankech, Anton Tazky, Egyd Pepich, Milan RepáS, Martin Dzúr, Josef Skalka, Jaroslav Belay, Ján Koscelansky, Batta Alajos, Jozef Beder, Ján Firé, Michal Farada, Juraj Saboléík, Varga Pál, Otto Pezler, Paulina Putyová, Ján Marko, Fedor Petrura, Augustin TrebI, Jan Procház­­ka, Bohuslav Graca, Andrej Zamek, Bozena Macháéová, Josef Borüvka. Egyidejűleg megválasztották a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának 37 tagját. A XIV. kong­resszust permanens kongresszusnak nyilvánították, amely megszakította munkáját és azt akkor folytatja, ami­kor erre kialakulnak a megfelelő fel­tételek. A tanácskozás első napját Vodsloft elvtárs foglalta össze: ismét hangsú­lyozta, hogy követeljük a megszállás megszüntetését. Az összes küldöttek nevében bizalmat szavazott Dubőek elvtársnak és a többi internált elv­társnak és felszólította az összes kom­munistákat az aktivitásra, hogy becsü­letesen, jellemesen, büszkén, az inter­nacionalizmus szellemében törekedje­nek hazánk erőszakos megszállásának felszámolására. Minden kommunista hű marad a CSKP Központi Bizottsága elnökségének ahhoz a nyilatkozatá­hoz, amelyet szerdára virradó éjszaka — hazánk megszállásának időpontjá­ban — hozott. A CSKP Központi Bizottsága új tag­jainak névsora helyességét nem sza­vatolhatjuk. Prágában, 1968. augusztus 22-én. Rendkívüli kongresszus nyilatkozata Augusztus 22-én megkezdődött Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának rend­kívüli XIV. kongresszusa, amelyen több mint 1200 rendesen megválasz­tott küldött vett részt és jóváhagyta a következő nyilatkozatot: Csehszlovákia egész népünk akara­tával és támogatásával önálló és sza­bad szocialista ország, szuverenitását azonban a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, és Magyarország megszálló katonai egységei 1988 augusztus 21-én megsértették. E tettüket azzal indo­kolják, hogy veszély fenyegeti a szo­cializmust és hogy egyes csehszlovák vezetők kérték beavatkozásukat. A CSKP Központi Bizottságának teg­napi nyilatkozata, a köztársasági el­nök második rádióbeszéde, a Nemzet­­gyűlés, a kormány nyilatkozata, a Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségéneik nyilatkozata azonban hangsúlyozza, hogy ezt a beavatkozást egyetlen illetékes és alkotmányos szerv sem kérte. Csehszlovákiában nem került sor ellenforradalomra és semmi sem veszélyeztette a szocialista fejlődést. Népünk és pártunk maga is meg tudta oldani az előadódott prob­lémákat, amit az a határtalan biza­lom is bizonyít, amelyet pártunk új vezetősége, élén Dubőek elvtárssal él­vezett. Hozzáláttunk Marxnak és Le­ninnek a szocialista demokrácia fej­lődésére vonatkozó alapvető elgondo­lásai valóra váltásához, Csehszlovákia szövetségi kötelezettségei ellen sem vétett, s a jövőben sem áll érdekében, hogy ellenséges viszonyban éljen - a többi szocialista országgal és népével. Ezeket a kötelezettségeket azonban megszegték a bennünket megszálló országok, katonai egységeik lábbal ti­porták Csehszlovákia szuverenitását, a szövetségi kötelezettségeket, a Var­sói Szerződést s az Ágcsernyőn és Bratislavában megkötött egyezménye­ket. A párt s az állam egyes vezetőit jogtalanul bezárták, elszigetelték né­pünktől, megfosztották őket attól a lehetőségtől, hogy tisztségüknek ele­get tehessenek, központi szerveink számos épületét megszállták, s így súlyos jogsértést követtek el. A kongresszus határozottan köve­teli minden alkotmányos és politikai szervünk tevékenysége rendes feltéte­leinek haladéktalan megteremtését, nemkülönben azt is, hogy letartózta­tott dolgozóinkat azonnal bocsássák szabadon s tegyék lehetővé tisztségük betöltését. E sorsdöntő pillanatokban egész né­pünk egységét, nemzeteink egységét és pártunk körüli felzárkózottságát tartjuk a leglényegsebb követelmény­nek. Csehszlovákia népe az erőszakos beavatkozás ellenére sem szűnt meg hazája egyedül jogos és szuverén urának lenni. A szocialista haza sza­badságának megvédése nemcsak a kommunisták ügye, hanem minden csehnek és szlováknak, a nemzetisé­gek minden tagjának, minden mun­kásnak, földművesnek és értelmiség­nek, az ifjúságnak s mindazoknak ügye is, akik szocialista hazánk méltó és szabad életét szívügyüknek tekin­tik. HÍREK 9 Banská Stiavnicáról jelen­ti a Szabad Csehszlovák Rádió: A városban augusztus 23-án a délutáni órákban megjelent egy magyar tank. Az egység parancsnoka felkereste a Nem­zeti Bizottság elnökét és meg­kérte, hogy biztosítson a kato­nák számára éjjeli szállást. Mi­vel a Nemzeti Bizottság elnöke biztosította a magyar tisztet, hogy a városban rend uralko­dik, és rendfenntartókra nin­csen szükség, a tank elhagyta a város területét. A Szabad Csehszlovák Rádió több esetben jelentette, hogy a magyar hadsereg tagjai a lakos­sággal szemben korektül visel­kednek. I A tárgyalások ma is FOLYTATÓDNAK A TASS moszkvai jelentése szerint — a Ludvik Svoboda köztársasági elnökünk vezeté* sével megérkezett Csehszlovák államküldöttsége. Moszkvában szívélyesen fogadták az állami és a pártszervek vezető szeméi lyiségei.- Állítólag a tárgyalá* sok is szívélyes, baráti légkör* ben folytak* A kommunisták csak akkor tölthe­tik be vezető szerepüket, ha ők lesz­nek az idegen katonai egységek távo­zását célzó törekvések legtevőlege­sebb, legáldozatkészebb szervezői. Ezt a célt csak minden hazafival és tár­sadalmunk minden tevőleges.demok­ratikus erejével legszorosabb egység­ben lehet elérnünk. A hazánkban 1968. augusztus 21-én kialakult hely­zet nem lehet állandó. A szocialista Csehszlovákia sohasem ismeri el a megszállók katonai közigazgatását, sem pedig a hazai kollaboránsök ha­talmát, amely magáévá tenné a meg­szállóik célkitűzéseit. Pártunk rendkí­vüli XIV. kongresszusa kijelenti, hogy kizárólag a törvényesen megválasz­tott alkotmányos tényezőinket: Lud­vik Svoboda elnököt, Josef Smrkov­­skyt, a Nemzetgyűlés elnökét, Oldrich Cerník miniszterelnököt és pártunk élén Alexander Dubőek elvtársat is­meri el. Nem ismeri el azonban párt­tagoknak a Központi Bizottság eddigi tagjai közül azokat, akik e nehéz próbatétel idején nem állták meg he­lyüket. Alapvető követelményünk azonban — és ez magától értetődő — az idegen katonai egységek kivo­nulása. Amennyiben e követelmé­nyeinket nem teljesítik, de különösen abban az esetben, ha az idegen kato­nai egységek távozásáról 24 órán be­lül nem kezdődik meg a tanácskozás szabad, alkotmányos és pártténye­zőinkkel és ha Dubőek elvtárs erre vonatkozóan nem tesz idejében nyi­­latkoaztot népünknek, a kongresszus arra szólít fel minden dolgozót, hogy a kommunisták vezetésével lépjenek pénteken, 1968. augusztus 23-án 12.00 órakor egyórás országos tiltakozó sztrájkba. Egyidejűleg határozatot ho­zott, hogy amennyiben az említett követlményeiket nem teljesítik, továb­bi múlhatatlanul szükséges intézkedé­seket foganatosít, és a Központi Bi­zottság megválasztása után megbízást ad ezekre az intézkedésekre az újon­nan megválasztott Központi Bizottsá­goknak, amely a párt egyetlen törvé­nyes képviselője lesz. A kongresszus azzal a felhívással fordul minden kommunistához és hazánk minden polgárához, hogy ezentúl is biztosít­sák a nyugalmat, a közrendet s a fe­gyelmet, és ne tűrjék meg, hogy ré­szünkről olyan cselekedetekre kerül­jön sor, amelyek súlyos károkat okoz­hatnak az országnak s lakosságának. A kongresszus minden pártszervezet­nek és -szervnek meghagyja e határo­zat következetes teljesítését. Becsüljük meg egymást A mezőgazdasági sajtó 'álláspontja Hűek maradunk Mi, a Mezőgazdasági KiadóvSllalaí, á Kölnieké noviny, a' Szabad Földműves, Beseda, a kiadásunkban megjelenő szak* lapok, a célszerű publikációk és a Mezőgazdasági Kiállítások’ osztálya határozottan tiltakozunk a szövetségi szerződések in* dokolatlan megsértése ellen, amelyet a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Nemet Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság követtek el. Mi és népünk sohasem érthetünk egyet szuverenitásunk ük* vidálásával. Csehszlovák Szocialista Köztársaságunkat a cse* hek és szlovákok, valamint a .többi nemzetiségek szuverén ha* zájának tekintjük. A szocializmus mellet? azért döntöttünk, mer? szabadon akarunk élni és dolgozni és nem tűrjük el hazánk megszálló* sät.- Egyhangúlag csatlakozunk a CSKP Központi Bizottsága elnökségének felhívásához, amelyben 1968 augusztus 21-én a reggeli órákban a csehszlovák néphez fordult. A Dubcek elvtárs vezetése alatt álló CSKP, elnökünk Ludvik Svoboda hadsereg* tábornok, kormányunk és a Nemzeti Front és államunk többi törvényes képviselői mögöt? állunk. Nem ismerjük el és megvagyunk győződve, Hogy a csehszlo* v’ák nép sem ismer el semmilyen másképpen kialakított párt* és államvezetést hazánkban. Nem fogadunk szót azoknak, akik rá akarják beszélni népünket más politikára és koncepcióra, mind amelyet a CSKP KB januári plenáris ülése kialakított és amelyik a Nemzeti Front kormányának nyilatkozatában és az akció programban nyert kifejezést. Továbbra is szilárdan tartjuk álláspontunkat, az? az állás* pontot, amely mindig hű volt és hű marad a mi legális párt* szerveinkhez élén Dubőek elvtárssal, kormányunkhoz, élén ing. Cernik elvtárssal, nemzetgyűlésünkhöz, élén Smrkovsky elvtárssal. Sosem áruljuk el köztársasági elnökünket Ludvik Svoboda hadseregtábornokot. Bár ezekben a percekben Bra* tislavában újra lövések hallatszanak, bár megtudtuk, hogy né* mely cseh és szlovák politikus már elárulta saját nemzetét, a munkásosztályt, a szocializmus ügyéért, a demokráciát, mi ezeket az elveket sohasem áruljuk el. Éljen a szabad és független Csehszlovák Szocialista Köztár* saság! A MEZŐGAZDASÁGI KIADÖVÄLLALAT KOMMUNISTA és pártonkívüli dolgozói A provokáció csak árthat A nemzetgyűlés nyilatkozaia Egy családban is csak ekkor van meg a harmónia, ha a családtagok kölcsönösen tiszteletben tartják egy­mást. Mennyire nagy szükség lenne arra, országunk nagy családja is megtalálja az egymás iránti megbe­csülés, összefogás harmóniáját. A hu­manitás elve megköveteli mindany­­nyninktól: tartsuk tiszteletben min­den becsületes ember jogait nemze­tiségi megkülönböztetés nélkül. Ha­zánk valamennyi polgára csak akkor érezheti egyenrangúnak magát, ha nemzetiségi különbség nélkül egyenlő jogokat élvezhet országunkban. Min­denki tudja szocialista hazánk építé­sénél nem a nyelv milyensége, hanem a dolgos kezek mennyisége volt a döntő. A becsületes munka eredmé­nye jólétünk záloga. Személyesen sokéves barátság fűz szlovák, és cseh nemzetiségű csalá­dokhoz. Megismerkedésünk óta tud­ják rólam, magyar nemzetiségű va­gyok. Soha, még a legkisebb jelét sem tapasztaltam körükben a nemzetiségi gyűlölködésnek. Tiszteletben és meg­becsülésben tartjuk egymás nemzeti­éi SZABAD FÖLDMŰVES 1968. augusztus 17, ségét. Azt is tudják: nemzetiségem nem tagadnám meg soha. Hat évig nem volt módunk találkozni, csak le­velezés útján tartottuk fenn a barát­ságot. Gyermeküket olyan szellemben nevelték, hogy az első találkozásnál úgy fogadott, mint a legkedvesebb ro­kont. Azóta is nagyon sokszor eszem­be Jut ez a találkozás. Ha így nevelné minden szülő hazánk fiataljait, az egymás iránti megbecsülésre, akkor elvárhatnánk, hogy boldog, megelége­dett lesz társadalmunk. Tőlünk is függ, rajtunk is múlik: a felnövekvő nemzedék méltó lesz-e a kitűzött cé­lok megvalósítására. Nem szabad meg­engedni, hogy az ember cselekedeteit ösztönei uralják. A megfontoltság, a higgadt, okos szó kell hogy hangadó legyen mindenki cselekedetében. Az embert az teheti naggyá, ha felemeli, nem pedig megalázza embertársát. Az egyszerű emberek ezrei teszik fel a kérdést: kinek jó a torzsalkodás, a gyűlölet szítása?! Húsz éve múlt, hogy a liptói hava­sok alján barátságot kötöttünk szlo­vák családokkal. A közelmúltban aggódva tették fel a kérdést: Ugye nem igaz, hogy délen egymás ellen fordultatotk? A beszélgetés után ők is, mi is részben megnyugodtunk. Arra gondoltam, hogy az újságoknak elsőrendű feladata lenne mindkét részről, az egymás megbecsülését, el­ismerését hirdető cikkek közlését szorgalmazniuk. A vonatban cseh országrészekből hazatérő munkások­kal beszélgettünk. Húsz éve havonta­­ikéthavonta egy-két esetben térnek haza családjukhoz. Keményen, becsü­letesen építik az országot. Amikor meg kellett fogni a dolog végét, nem kérte tőlük senki a nemzetiségükről szóló igazolást — mondják. Becsülete­sen, hűségesen építették az országot, amelyet hazájunknak ismernek. Né­hány száz kilométerre munkahelyük­től szülőföldjüknek tudják országuk­nak azt a részét, ahol vár rájuk fele­ség, gyerek: a család, ök pedig egész emberként dolgoznak AStól Chebig, Ostzravától Oraváig. Vajon a becsületes munka eredménye nem elegendő ahhoz, hogy egyenlő jogokat élvezzenek ennek az országnak vala­mennyi lakójával? Bebizonyítottuk már nemegyszer: őszintén, becsülete­sen gondoljuk, amit csinálunk. Kon­koly még a legtisztább búzában is akad. Ne azt keressük hát, hanem az egészséges, tiszta szemeket, amelyt jó munkánk eredményeként nemes, tiszta, egészséges magot teremnek. K. L. (ŐSTK) A Nemzetgyűlés 1968. au­gusztus 21-i prágai rendkívüli ülé­séről a következő nyilatkozatot ad­ták ki: 1. Azonosítjuk magunkat a CSKP KB Elnökségének és a Nemzetgyűlés Elnökségének nyilatkozatával, amely Csehszlovákiának a Varsói Szerző­dés öt államának hadserege által történt megszállását, a nemzetközi jog, a Varsói Szeződés és a nemze­tek egyenjogúsága alapelve meg­sértésének tartja. ?. Követeljük, hogy az alkotmá­nyos tényezőket, mindenekelőtt Lud­vik Svoboda köztársasági elnököt, Oldiüch Cerník kormányelnököt, Jo­sef Smrkovskyt, a Nemzetgyűlés el­nökét, Alexander Dubéeket, a CSKP KB első titkárát, dr. FrantiSek Krie­gen, a Nemzeti Front elnökét, dr. Cestimir Cfsárt, a Cseh Nemzeti Ta­nács elnökét és másokat bocsássák szabadlábra, hogy elláthassák alkot­mányos tisztüket, amelyet az ország szuverén joggal rendelkező népe bizott rájuk. 3. Tiltakozunk az ellen, hogy a Nemzetgyűlés, a kormány, a Nemzeti Front szervei képviselőit megaka­dályozzák törvényes jogaik gyakor­lásában. 4. Kategorikusan követeljük a Var­sói Szerződés öt tagállama fegyveres erőinek haladéktalan kivonulását és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság szuverenitásának teljes tisztelet­ben tartását. Az összes országok par­lamentjeihez és a világ közvélemé­nyéhez fordulunk, hogy támogassák törvényes követeléseinket. 5. Megbízzuk a Nemzetgyűlés kül­döttségét: Márie Miková, Josef Mar­ko, Jozef Való, Pavol RakoS, Josef PospíSil és Václav Kuliéra képviselő­ket, hogy lépjen érintkezésbe Josef Smrkovskyval, a Nemzetgyűlés elnö­kével, Ludvik Svoboda köztársasági elnökkel és Cerník kormányelnök­kel, tájékoztassa őket e nyilatkozat tartalmáról és egyezzen meg velük a további lépésekről. B. Felszólítjuk polgártársainkat, hogy ne ragadtassák magukat erő­szakos akciókra a megszálló katonák ellen, ne hagyják magukat kiprovo­kálni a különféle erők által.

Next

/
Thumbnails
Contents