Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-17 / 33. szám

Egy tapasztalt méhész Ahány ház, annyi szokás — tartja a közmondás. Ahány mé­hész, annyi vélemény. Nemcsak a kaptárakra vonatkozóan, 'de a méhekkel történő foglalkozást Illetően Is. Nemrég Kamocsán jártam, ahol a véletlen egy tapasztalt méhésszel hozott ösz­­sze. Ezt nem én állítom, hanem azok, akik jól ismeritk szaíkmaí fölkészültségét, tudását. Akik Így vélekedneík, nem járnak messze az igazságtól, mert Lu­kács László negyvenkét éves szakmai tapasztalattal rendel­kezik. Amikor bekopogtattam a Lu­kács portán, a házigazdát se­rény munka közepette találtam. Korszerűen berendezett aszta­los műhelyében munkálkodott. Mint mondotta, a kevés nyugdíj mellé kénytelen néhány koro­nát keresni. Érkezésünkre sutba dobta a szerszámot és beljebb invitált. Amikor a méhészetre terelődött a szó, szinte éveket fiatalodott. Negyvenkét évvel ezelőtt — 1926-ban — kezdett méhészked­­ni. Azonnal tagja lett a méhész­­egyesületnek. Tagságát mind a mai napig megtartotta. Az akko­ri szakirodalom és gyakorlati tapasztalatok arra ösztönözték, hogy a Balogh-rendszerű képtá­rakkal induljon. Ehhez mind a mai napig hű maradt. Szerinte ez a kaptártípus azért előnyös, mert kedvező feltételeket bizto­sít a méhek fejlődéséhez és te­­leltetéséhez. A fiatal méhgene­­rációk a mézhordás idején in­tenzív munkát tudnak kifejteni. A keretek nagysága a költőtér­ben 35X35 cm. A mézt^rben levő keretek nagysága 35 X 17,5 cm (hizlalt kerete^). A méztér­ben levő keretek tehát fele nagyságúak, mint a költötérben. Előnyük abban rejlik, hogy hor­dás idején hamar megtelnek és a pergetés alkalmával köny­­nyebb vele a munka. A méztér­ben alkalmazott kisméretű ke­reteknek még egy további elő­nyük van, mégpedig a fenyő­méz hordásnál. Mint ismeretes, a fenyőméz igen gyorsan kristá­lyosodik s ha nagy a keret, a pergetésre csak hosszabb idő után kerül sor, amíg a méz megsűrűsödik, nehezen pereg, miáltal a kiépített ikeretek meg­rongálódnak. Ezt vándorlásai során, mások kárán tanulta meg, mert az 1948-as években ő is vándorolt. A méhész sze­rint ma már nem igen érde­mes, mert gyakran előfordul, hogy a vándorlással összefüggő kiadások sem térülnek meg. Különösen az utóbbi években, mert az akácvirágzás idején rendszerint kedvezőtlen az idő­járás. Szeles, hideg időik miatt sok méh pusztul el. Lukács elvtárs jelenleg tizen­hét családdal dolgozik. Azonban volt időszak, amikor a méhállo­­mánya elérte a 100 családot is. Igaz, hogy akkor bőséges méh­­legelők voltak, nem úgy mint napjainkban. Évtizedekkel ez­előtt a tarlóvirág bőséges méh­­legelőt biztosított. A felszaba­dulást követő években jelszóvá vált „kasza után eke“ mozga­lom, s ez a méhészet hátrányá­ra történt. De nemesek ez be­folyásolja kedvezőtlenül a mé­hészkedést, hanetn a vegyszeres gyomirtás és a növények por­­zása, permetezése. A kártékony rovarok elleni védekezés ezen módszere ellen nem Is lenne kifogás, ha azt nem a virágzás teljében és az utasítás szerint végeznék el. A baj az, hogy leg­többször mezőgazdasági üzem­ben nem tartják be az óvintéz. kedéseket, melynek kárát a mé­hek vallják. Igen sok méh pusz­tul el a gondatlanság következ­tében. A méhlegelőket illetően a mezőgazdasági üzemek segít­hetnének. A pillangós növények termesztésével nemcsak a mé­hek számára biztosítanánk bő­séges legelőt, hanem az állat­­állomány számára bőséges ta­karmány is lenne. Lukács elvtárs foglalkozott a méhek fajtájának kiválasztásá­val, mert van jól és rosszul mézelő méh is. Annak megálla­pításához, hogy melyik méhfaj­­ta a legalkalmasabb, sok évi gyakorlatra van szükség. Első­rendű feladat az anya kiválasz­tása, melyet gondos munkával kell végezni, mert ettől függ a méhcsalád életképessége. A jól fejlett anya biztosítja a család szaporodását, életét. Az anyákat nem jelöli, de munkájukat rendszeresen ellenőrzi és szük­ség esetén új anyákkal helyet­tesíti. Anyaneveléssel Is foglal, kozott, de az utóbbi években felhagyott vele. A méhek saját maguk nevelik az anyát, de ügyel arra, hogy az anyaböl­csőkből életképes anyák kelje­nek ki. Nagy gondot fordít a méhek­kel való munkára. Ügyel, hogy a méheknek minden időszakban elegendő eleség álljon rendel­kezésre. Ennek köszönheti, hogy az elmúlt 42 év alatt egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy méhcsaládok élelemhiány miatt pusztultak volna el. A téli teleléshez elegendő mézet hagy a családoknak s ezt két kiló cukorral megtoldja. A tavaszi serkentés alkalmával családon­ként három kilogramm cukrot etet föl. A föletetést egy ötletes szerkezettel oldotta meg. A fel­oldott szirupot egy vályúszerű alkalmatosságba önti, amelyet három rekeszre osztott. Az első rekesz alján kerek nyílás van, mely nyílást ráhelyez a kereten levő nyílásra. Ezen ke­resztül jönnek föl a méhek a táplálékra. A rekesz fala csu­pán annyira alacsony, hogy azon átférjenek a méhek a má­sodik rekeszbe, amelyben a szi­rup és úsztató van. Ez az úsz­tató a táplálék mennyiségével párhuzamosan süllyed vagy emelkedik. Az etetőt egy üveg­lap fedi, mely mozgatható. Ezt az üveglapot csak annyira moz­dítja el, hogy a harmadik re­keszbe beönthesse a kellő mennyiségű táplálékot. Ennek falát már súrolja a fedőlap, s így a méhek ebbe a rekeszbe nem juthatnak. Az etető nagy­sága kb. 20X8 cm nagyságú. Már 20 esztendője használja, főleg serkentés céljából. Elő­nye, hogy kizárja a rablás lehe­tőségét. Visszatérve a kaptárakra, Lu­kács elvtárs abban a kedvező helyzetben van, mivel asztalos, nem okoz gondot számára a kaptának készítése. De nemcsak saját használatára készít kaptá­­rakat, de rendelésre is. Miért is ne csinálna, hiszen ez áll legközelebb szívéhez. Sok évi tapasztalat sűrűsödik össze munkájában. Tudását azonban nem rfejti véka alá, hanem meg. osztja azokkal a méhészekkel, akik tanácsért fordulnak hozzá. Kedves közvetlenségével, meg­nyerő modorával,- őszinte em­beri jellemével az első percek­ben belopja magát az emberek szívébe. Tudásával nem kérke­dik, csupán' tényeket közöl, megállapít és utat mutat. Ta­pasztalatait nem erőszakolja rá másakra, csak közli, hogy ő így szokta csinálni. Ez nem más, mint szerénység. Ezért be­csülik, tisztelik őt. Andr;skin József Az évezredes méz ókori népek három jó tulajdonsága miatt becsülték a mézet. Édesítő, szépítő és gyógyító hatása tette nélkülözhetetlenné. Ke­vés olyan szert ismerünk, mely az évszázadokat túl­élve, megtartotta értékét. (A nádcukrot Európa csak Nagy Sándor indiai útja után Is­merte meg. A gazdagok mé­regdrága, ínyenc csemegéje volt.) A mézet, mint édesítő­szert, csak a 150 éves répa­cukor tudta háttérbe szorí­tani. A répacukor, mint ol­csó ipari termék meghódí­totta a világot, de a méz jelentőségét és értékét nem csökkentette, mert azóta a gondos vegyi és biológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a méz nemcsak édesí­tőszer, hanem a szervezetet építő, fermenteket és vita­minokat tartalmazó tápanyag is. A méz gazdag szőlőcukor­tartalmát szervezetünk vál­tozatlan formában használja fel, és adja át a vérkerin­gésnek. Kalcium, kálium, vas és jódon kívül vitaminokat, alma-, szőlő-, citrom- és tejsavat is tartalmaz. Bakté­riumölő. és gombaszaporo­dást gátló hatása is bebizo­nyosodott. Tárolhatóságára jellemző, hogy az ősi sírok­ban talált méz összetétele változatlan maradt. A méz nemcsak a gyógy­szeripar alapanyaga: a házi­­patika számára is értékes: hüléses megbetegedéseknél és hörghurut ellen a mézes tea ma is közkedvelt. Bio­lógiai értékére jellemző, hogy a beteg és az egészsé­ges ember számára egyaránt hasznos a méz. A mézes arcpakolást, mint bőrápolószert, világszerte kedvelik. Táplálja, és bár­sonyossá teszi az arc bőrét. Közöljük két összeállítását: Mézpakolás normális vagy zsíros bőrre: 35 g mézet fel­­nelegítünk folyékonnyá, hoz­záteszünk 90 g grízes lisz­tet, 1 tojás fehérjét vagy ke­vés tejet. Az egészet jól ösz­­szekeverjük, és az előzőleg alaposan letisztított arcra ecsettel felkenjük. A szem környékét szabadon hagyjuk. A mézmaszkot 30 percig tartjuk az arcunkon, majd langyos vízzel leöblítjük. Mézpakolás száraz bőrre: 1 kávéskanál (ugyancsak felmelegített) mézet össze­keverünk 1 tojássárgájával, és annyi babaolajjal, hogy kenhető pép legyen. A meg­tisztított arcra ecsettel rá­kenjük és 30 percig hagyjuk az arcon száradni. Langyos vízzel öblítjük le utána ar­cunkat. Szakolyi Edit Lukács László méhészetének egy része. Fotó: Andriskin J.

Next

/
Thumbnails
Contents