Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-17 / 33. szám
Az emberi táplálkozás és a virágpor Mindenki előtt ismeretes ez e tény, hogy a méhek és sok más rovar egyedüli tápláléka a méz és a virágpor. A méhek társadalmában a virágpor a fejlődő fiasítás és a gyermekkorukat élő, serdülő méhek legfontosabb tápláléka. A fiatal méhek különféle szervi mirigyeinek működése, annak megindulása e létfontosságú tápanyag fogyasztásával függ össze. Hatására termelődik már a 10.—15. napon viasz a potroh egyes szelvényein. Fontos szerep jut osztályrészül a méhcsalád életében a virágpor begyűjtésére, hogy a már január—február folyamán megindult fiasítás fontos élelmi forrásából megfelelő menynyiség álljon rendelkezésükre, hiszen ebben az időben nincs lehetőség annak beszerzésére. Sőt gyakorta kora tavasszal sem szállhatnak gyűjteni a szeszélyes időjárás következtében. A tenyészidő folyamán rendes körülmények között egy közepes család 18—22 kg-ot gyűjt be, az erősebbek 50 kg-ot is. Az ilyen tartalékolás fontos szerepet játszik az élelmezésben az ínséges hónapok idején. Mivel a méhek táplálkozásában a méz mellett másik fontos tényező a virágpor, nem csoda, hogy a kutatók sok időt szentelnek tulajdonságainak feltárására. A virágpor-szemcsék^ a növény ihím-ivarsejtjeinek terméke. Bár szabad szemmel látható mégis nehéz felismerni rajzolatait. Kevés van olyan, amelyik a virágpor óriásaihoz tartozik. Ilyen például a tök virágpora. , Nemcsak alakra tipikusak az egyes növények fajjellegeként, de színük is eltérő, amiből következtethetünk a virág fajtájára. A domináló virágpor-szín a sárga sokféle színárnyalatával. Persze más színű is lehét. A máké sötétkék, a juharfáé zöld, a körte viszont piros virágport termel. Művel a mézben is található virágpor, ennek alapján mikroszkópikus megfigyeléssel könnyen megállapíthatjuk, melyik növényfajták nektárjából tevődik össze a vizsgált méz. A virágpor mint fontos méhtáplálék összetételében megközelíti a teljes értékű élelmiszereket, hasonlóan mint a tej és tojás az állati eredetű termékek közül. A virágpor fogyasztásának következtében fehérje, zsiradék (olaj), szénhidrát, ásványi sók és vitamin jut a méhek szervezetébe. Legnagyobb a fehérjetartalom. 7—30 százalék között mozog a virágfajoktól függően. Ennek azonban csak egy részét emésztik meg méheink. Pl. a mogyoró virágporában négyszer annyi az emészthető fehérje, mint a fenyőkről nyert mézben. Tárolással természetesen az emészthető fehérje mennyisége 2 némileg csökken. A zsiradék,amely főként olaj alakjában van jelen, 3—11 százalékot képvisel. Az ásványi sók közül a méhek számára főleg a káiiumoxid és foszforjáén toxid a fontos. A virágporban kimutathatók még illóolajok, mikroelemek és növekedést serkentő anyagokat is fedezett fel bennük néhány francia tudós. Vitamintartalma aránylag kevés, főleg a vízben oldódó C- és B-ivitaminfélék vannak képviselve. Az elemzéssel foglalkozó kutatók vizsgálatai D, E és valószínűleg baktériumok közreműködésével K-vitamin (fillochinon) jelenlétét is kimutatták. A B-vitamin összetevői között kimutatható a pantoténsav, biotin, thiamin, piridoxin riboflavin, folsav, nikotinsav és kolin. Amlnosav gazdagságát a hisztidin, arginin, lizin, leucin, feninalalin, treonin, metionin, valin és triptofan jelenléte bizonyítja. Az aminosavak biológiailag fontos vegyületek, mert a fehérjék felépítésében vesznek részt. A felsorolt aminoféleségek jelenlétét már 1954-ben kimutatta Maurizio. Az ő kutatásainak eredményeként tudjuk, hogy a virágpor minőségét éppen a benne található különféle aminosavak százalékaránya szabja meg. Szerinte a méhek életkorát 80—100 százalékkal meghosszabbította 0 körte, a fűz, az ehető gesztenye, a pipacs, _a ivöröshere stb. virágpora. Viszont közepes 'hafásúnak találta a pitypang, a hegyi juhar, a napraforgó virágporát. Lothman megfigyelése azt bizonyítja, hogy virágporral bőségesen az ivadékok dajkálásával foglalkozó fiatal méhek táplálkoznak. Általában 10—20 lábkosárka tartalma kell egy sejtbe, s ennek súlya 0,102—0,175 gramm között ingadozik. Hogy menynyi virágport állítanak elő az egyes virágok, elég ha csak a vadgesztenyét említjük meg. Ennek egy portokjában 26 000, egy virágjában 181000 és egy egész virágzatában 42 000 000 számolható meg. (Dr. Nyárády). A sejtekben tárolt virágpor tejsavas erjedésen megy keresztül, miközben összetétele módosul, úgynevezett méhkenyérré alakul. Nitrogéntartalma csökken, szénhidrát-tartalma és savtarfalma nő. Összetétele és a raktározás következtében előforduló változások olyan tápértékét nyújtanak, amely az állati és emberi táplálkozásban létfontosságú. Az elemzésben elért eredmények felvetik a kérdést: mi lenne, ha az embergyógyászatban kipróbálnánk hatását? Koppenhágában egy gyógyszerészkongesszuson Chauvin Remy professzor 1954-ben beszámolt egy kísérletéről. Azt tapasztalta, hogy naponként 2—3 kanálnyi mennyiségű virágpor fogyasztásával fokozatosan növekedett egyik felnőtt betegének súlya, erje, testi és lelki erőnléte. Arra is felfigyeltek, hogy a vastagbél-flóra túlzott elszaporodásának következtében fellépő hasmenést megszüntette kedvezően adagolt fogyasztása. Mézhez keverve étvágygerjesztő hatása van, s így még azok is fogyaszthatják, akik máskülönben undorodnak a méztől. Jóllehet a kutatások sorozata még nem zárult le véglegesen, több kutató javasolta a virágporral dúsított méz fogyasztását lábadozó betegek erősítésére. Lényegesen javult erőnlétük. Egyetlen hónap alatt virágporral dúsítottt ételek fogyasztásától vérszegény gyermekek vörös vérsejtjeinek száma köbcentiméterenként egymillióval növekedett. Franciaországban — ahol a legtöbb kísérlet folyt eddig — gyermektápszerek és egyes élelmiszerek tápértékének növelésére sikerrel használják a virágport. Évente több mint 15 vagon virágport gyűjtenek. Az érdeklődés, a kereslet egyre fokozódik iránta. Hazánkban Is folyamatban vannak hasonló kísérletek. Magyarországon is megkezdték az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. A begyűjtés egyszerű módját is már kidolgozták. Ismeretes, hogy a mézet, illetve virágport gyűjtő - méh a virágok porzói között befurakodik a virág kelyhébe és keresi a nektáriumot. Testének szőrzeténe ilyenkor sok virágpor-szemcse tapad. Gyűjtés közben lábai belső felén található sörteszerű kefével szedi össze és hátsó lábainak kosárkáiban tárolja őket. Ezt a műveletet sok esetben a virág felett lebegve végzi. Nektárral és virágporral megrakott méh gyakorta a saját testsúlya felénél nagyobb súlyt visz magával a kaptárba. Otthonukba érve a virágport megrágják, mézzel és mirigyváladékkal összekeverve fejük segítségével bepréselik a sejtbe. Külső hatásoktól még mézréteggel is védik, szigetelik. A gyűjtő család rendszeresen és ösztönszerűleg gondoskodik a család szükségleteinek kielégítéséről, azért egy családtól annak károsodása nélkül 2—3 kilónyi mennyiséget vehetünk el. De hogyan? Az eljárás a következő: A kaptár. kijáró nyílása elé virágpor-csapdát szerelünk. Ez 4,5—5 milliméter átmérőjű nyílásokkal ellátott lemez, amely alatt dróthálóval fedett doboz húzódik végig. A hazajáró méhek csak a lemez nyílásain juthatnak be a kaptárba. Átmászáskor a lábkosarukban levő virágpor-csomók egy része lehullik lábukról és a dróthálón keresztül a dobozba esik. Kéthárom naponként kiürítik a dobozt és az e célra készített szárítóban 40 C fok hőmérsékleten végzik szárítását. így megvédik a penészedéstől. Erős napfény vagy magasabb hőmér. séklet árthat a laza szerkezetű vitaminoknak. A gyümölcsfák, az erdő-piező szín pompás virágai a jövőben némcsak értékes gyümölcsöt, nektárt nyújtanak majd. hanem hasznosíthatók lesznek az emberi táplálkozásban — főleg a gyógyászat terén virágpor alakjában. Ez erősíti a szervezetet, erőnlétet. Reméljük, hogy mind gyógyszeriparunk, mind pedig élelmiszergyártó vállalataink is nemsokára kezdeményező lépéseket tesznek az új készítmények alkalmazásában. JUHÁSZ ÁRPÁD Biológiai készítmény a méhek vitamin-hormon - együtteséből A méh családban a dajka- és gyűjtő méhek az anyát lárva és kifejlődött állapotban úgy táplálják, hogy az képes legyen naponként — a költési időszakban (februártól szeptemberig) — kb. 1200 petét lerakni; átlagban 3 éven keresztül. A vitamin- és hormonkutatók már régebben szerették v olna ennek a tápláléknak az összetételét megállapítani. Annyit máris tudnak róla, hogy minőségileg nagyjából azonos, mennyiségileg azonban igen változó. Összefügg a környezet flórájával, ahonnan a dolgozó méhek a virágport összegyűjtik. Az eleség kémiai analízise 97,16 %-ban az ismert anyagokat (víz, szárazanyag, fehérje, zsír, cukor, hamu) mutatott ki; 2,48 %-nyi anyag összetételét nem tudták megállapítani. Többek között találtak benne Bi, B?, Bő, biotin, inositol, pantoténsav, nikotinsav, folsav vitaminokat, különböző mg/g mennyiségben. Feltevések szerint a meg nem határozott anyagban a méhek mirigy-váladéka van. Biokatalizátorként működik, segíti a növekedést, s a méz képzéséhez fermentumokat választ ki. Ennek az alapján, az anyához juttatott tápanyag felhasználásával készítették el újabban a Hormonapin gyógykenöcsöt, melynek betegség-megelőző és gyógyító hatása van. A gyulladásokat csökkenti, a felszívódást gyorsítja, a bőrön keresztül a véredényrendszerbe szívódik fel. Egészséges bőrre kenve a kapilláris ereket tágítja, ezzel a bőr vérellátását fokozza. Hatására a fájdalomérzés és a viszketés megszűnik. Pakolás formájában alkalmazható az orrmelléküregek, a torok, a mandula, a tüdő és a mellhártya gyulladásánál, sőt újabb vizsgálatok szerint a tüdőgümőkórnál, reumánál, idült izomgyulladásnál. Lényegében tehát a méh-vitaminhormon együttes megelőző és gyógyító természetű anyag. Összetételének további kutatása igen kívánatos volna, annál is inkább, mert az megfelelő eredményeket hozhat a szervezet élettani gyógyító hatásának támogatására. SCHMIDT, H.—W.
