Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-17 / 33. szám

M tavaszi napéjegyenlőség után rövidesen megérjük ■ telelőfürt végleges felosztását. Ez azt jelenti, hogy az éjszakák hőmérséklete legalább 10 C fok, nappal pedig jóval több. Az egész kaptár mikroklímája most már könnyen, azon az állandó hőmérsékleten tartható, amely a fiasítás számára nélkülözhetetlen (30—32 °C).

Néha, ha az időjárás kedvezőbb, a telelőfürt napközben előbb is feloszlik. Ennek első jele a tisztuló kirepülés. Ha az időjárás nagyon kedvező, már a telelőfürt végleges feloszlődása előtt is, megtarthatjuk az első tavaszi vizsgálatot. Ha mégsem tudtuk eddig megtartani, legkésőbben a fürt feloszlődásakor végezzük el, mert másképp a fejlődést maga a méhész gátolja.

Ezzel -már három forrásból származó biztos adatokkal rendelkezünk és tisztán látjuk a teendőket. Tudjuk, mikor kezdődött és milyen volt a koratavaszi fiasítás. Láttuk a kaptárszőnyeg állapotát, valamint a tisztuló kirepülést és elvégeztük az első tavaszi vizsgálatot. Mielőtt azonban hozzákezdenénk a méhcsaládok értékeléséhez, még néhány fontos dolgot kell megemlítenünk.

Hangsúlyozzuk, hogy célunk egy mindig szabályszerű és kiegyensúlyozott erős méhcsalád, mert tudjuk, hogy csak ilyen családtól várhatjuk a legnagyobb és leggazdaságosabb eredményeket. Más családokat csupán mint tartalékcsaládokat lehet kezelni. '

Régebben úgy vélekedtünk; a kaptár nagyságát a méhlegelőtől tesszük függővé. Nagyon gyakran láttuk és olvastuk, milyen legelőre, milyen kaptárt javasolnak. Ilyen irányban kezdődött még a kaptának rendszeresítése i6. Bizony, ez az elgondolás nagyon hozzásegített a sokféle képtárakhoz és pazarul szétszórta szerény ismereteinket. Hiszen minden kaptárban másképpen kell meglátni a méhészkedés útját, a méhcsalád mielőbbi felfejlődését, a méhészkedés teljes metodikáját. Sokszor figyelembe se vettük a méhcsalád biológiai életszükségleteit és gyakran téves utakra kerültünk.

Pedig az kétségtelen, hogy egy méhcsalád létezni fog gyengébb minőségű és rosszabb tulajdonságokkal rendelkező odúkban és kaptárakban is, ha legelője „kiváló“. Magunk között úgy szoktuk mondani, Ilyenkor még a kaptár oldalából is méz csurog.

Vitathatatlan igazság tehát, hogy a méhészkedés egyiik legfontosabb feltétele az állandó, bőséges méhlegelő. Ha a legelő nem ilyen, a méhcsalád szaporodása bizonytalan, az élőlény csak tengődik, sőt kéthárom év után elpusztul. Ezért az állandó, bőséges legelő természettani feltétel.

Most már jő az idő. Elég egy félcolos láda, akármilyen röpnyílás, az egyszer s mindenkorra elkészített hézaghidaló építményekkel „alkalmas“ laA főfejlődési időszak természettani feltételei

(Összefoglalás)

különbözőbb változataival. Lehet kitűnő tavaszi virág, gyümölcsös, de akác nélkül. Lehet gyenge tavaszi, jó akác és végül rossz tavaszi, rossz akác legelő is.

Hasonló változatok tarkíthatják a nyári és a nyárvégi hordást is.

kást varázsol magának a méhcsalád és a szükséges mikroklíma kialakulása olyan, amilyennek lennie, kell. Nyitva áll az út az élőlény szaporodása felé.

E kis kitérőre azért volt szükségünk, hogy rámutassunk a kaptár minőségi formájára és kiemeljük a méh legelőt és annak állandóságát.

Azzal kezdtük, hogy csak erős törzscsaládokat ismerünk. Egy ilyen család fészke a főfejlődés idején 80 ezer méhegyedből és 200 dm2 lépfelület sejtjeibe petézett Hasításból és elraktározott élelemből áll. Ugyanennyi lépfelület kell a mézkamrába is, mert ha a méhlegelő nagyon jó, a gazdaságos méhészkedésre legalább ennyi szükséges. Vagyis, erős törzscsaládoknak mégsem akármilyen kaptár felel meg.

Ez az időszak teszi lehetővé a felfejlődést, a szaporodást és az élelemkészlet határtalan felhalmozódását.

Senk közölt számítás (inkább becslés és feltételezés) alapján beszélünk arról, hogy egy család évi szükséglete kb. 80 kg méz és 30 kg virágpor. (Dr. Novaczky — Vőelárstvo 1955, 59. old.) Ezeknek a súlyszerinti megállapításoknak nagy jelentőségük nincs. Hiszen felmérni jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk. Sokkal helyesebb. ha egyszerűen azt mondjuk'; egy erős törzscsalád teljes kifejlődésére legalább 100 %-os méhlegelő szükséges, s ahhoz, hogy valamilyen mézfelesleg is egybegyűlhessen, legalább 101 %-os méhlegelő kell.

A 100 %-os méhlegelő alatt azt a nektár és virágpor menynyiséget értjük, amely egy erős törzscsalád biológiai életszükségletét minden időszakban hiánytalanul fedezi.

Ha bármikor ki tudunk néhány kg mézet pergetni, úgy, hogy a méhcsalád 12 kg állandó vaskészlete a fészekben mindig megmaradjon, akkor annak a hordási időszaknak a méhlegelője 100 %-on felül volt.

Akkor van baj, amikor a méhlegelő időnként 100 %-on alul van. Ilyenkor a fiasítás felélheti a 12 kg vaskészletet, mégis minden méhegyed (az anya is) rosszabbul van táplálva, lelassul minden munka, a fiasítás is és megtorpan az egész fejlődés.

Ha a méhész, az ilyen időnkénti legelőkiesést figyelembe nem veszi és azonnal nenr pótolja, nem kerül a kellő biológiai életszükséglet terítékre, jó és gyors fejlődésről szó sem lehet.

Ezért a méhésznek elsőrendű kötelessége a méhlegelő állandó figyelése és kiesés idején annak mesterséges pótlása.

A legelő természetesen befolyásolja a méiiészkedést, de nem irányítja. A legelő mindig csak olyan, amilyen. Nekünk azonban csak erős törzscsaládok életszükségletét bizto. sító 100 %-os méhlegelő felel meg. A méhcsaládjainknak tehát még ettől is jobb legelőket kell biztosítanunk. De így válik világossá, hogy lakásukat biológiai életfeltételeikhez és leghatásosabb munkabírásukhoz kell módosítanunk és nem a legelőhöz.

Korszerűen, a méhlegelő alkalmas pótlásával, növények vetésével, ültetésével, serkentéssel, etetéssel és főképpen vándorlással segítünk.

Azt sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a méhcsaládnak mindig legalább 100 %-os legelőre van szüksége. Ha a természet ilyet nem nyújt, pótolnunk kell mesterségesen.

Ez azt jelenti, hogy vegetációnk virágzásaikor, tavasztól nyár derekáig mindig „özönlenie“ kell az élelemnek a kaptárba. Ha nem így van, a fejlődés lelassul, esetleg meg is áll. Ez is a korszerű méhészkedés természettani feltétele.

Szerencsére főbb mézelőnövényeink jó útmutatással szolgálnak és a méhlegelőket minősíteni is tudjuk. Éspedig a háromféle bőségesebb hordás szerint.

1. 100 %-on felüli tavaszi hordás akácig.

Réti, mezei, erdei bokrok, fák, növények, füzesek, gyümölcsösök, mezőgazdasági növények, vetemények és végül az akác. (Kb. V. 20.)

2. 100 %-on felüli nyári hordás hársig:

Később virágzó réti, mezei, erdei bokrok, fák növények, mezőgazdasági takarmány és ipari növények és végül a hárs. (Kb. VI. 15.)

100 %-on felüli nyárvégi hordás mézharmat és tarlóvirág:

Későnyárban még virító mezei, réti, erdei növények, er. deink gazdag mézharmatforrásai, napraforgó és végül a tarlóvirág. (Kb. VIII. 15-ig.)

Ez természetesen a legideálisabb állandó méhlegelő. Ennek első feltétele, hogy legfeljebb 3 km körzetben nagyobb menynyiségű akácos, nagyobb hársligetek és kiterjedt erdőségek, mező, rétek és gyümölcsösök is legyenek.

Bizony ilyen állandó, bőséges méhlegelőt még hazánk dúsgazdag vegetációja sem tálal egybe, miért is elmaradhatatlan a méhlegelő részletes vizsgálata és a vándorlás. Hangoztatjuk, hogy vándorlás nélkül nem igen tudunk kielégítően boldogulni. >

Találkozunk a méhlegelő leg-Láthatjuk ebből, hogy a 100 %-on felüli méhlegelőt, csakis annak állandó figyelése és kihagyásainak tetrvszerű pótlása segítségével tudjuk biztosítani. Mi úgy véljük, hogy vándorlás nélkül ma már méhészkednl nem lehet. Ha vándorolni nem tudunk, akikor megállapítjuk melyik a legszámottevőbb hordási lehetőségünk és a méhcsaládjainkat úgy kezeljük, hogy akkor legyenek ütőképesek. Ezt persze senkinek sem tanácsoljuk, mert egyetlen hor. dás eredménye méhészkedésünket jövedelmezővé nem teheti.

Az elmondottakból most már kitűnik, hogy méhcsaládjainkat csakis ügy lehet kezelnünk, hogy velük mindhárom hordást teljesen kihasználhassuk, hogy mindháromban leghatásosabban dolgozhassanak és gyűjtési ösztönüket minden alkalommal tökéletesen kifejthessék.

Szólnunk kell még a 12 kg állandó vaskészletről, mert ennek a fészekben nagyon nagy biológiai jelentősége van. Vizsgáltunk (még 1925, 26, 27-ben) 4, 6, 8, 10 és 12 kg készlettel rendelkező családokat. Megállapítottuk, hogy még 10 kg készletnél is hiányzik a létbiztonság érzése és a fejlődés lelassul, 8 kg készlet mellett még lassúbb és 6—4 kg-nál a fiasítás leáll csaknem teljesen. így állapította meg Dr. Dreher is, Schweizerische Bienenzeitung 6/1957 és Muzmin i6 Pcselovodsztvo 3/1958. Ezért ügyeljünk, hogy a fészekben állandóan 12 kg készlet legyen.

Ez az időszak tovább a méhcsalád életének és a méhész teendőinek legfontosabb időszaka is. Egyetlen fejlődési időszak, melyet munkaszakaszokra tagolhatunk. Most kerül sor a méhcsaládok fejlődésére, a mézíölösleg elvételére, az élőlény nemesítésére és szaporítá. sára.

Az elvégezni való munkaszakaszok önmagukban is, a legkülönbözőbb ismerni valókkal zsúfoltak. Ügy véljük minden méhésznek használunk vele, ha rendjén elismételjük, ahogy egymáshoz kapcsolódnak. így kell ezt végrehajtani azért is, mert az egyes munkaszakaszok természettani feltételei eltérőek és vétenénk a könnyű érthetőség és biztos útmutatás ellen.

Ide tartoznak a következő munkálatok:

1. A méhlegelő állandósága, nektár, virágpor, víz bőséges biztosítása.

2. A koratavaszi kezdő fiasftá«, a kaptárszőnyeg, tisztuló ki(Folyt. a 8. old.)