Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-17 / 33. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE 1968. AUGUSZTUS A méhészkedés a nagyüzemi gazdálkodás fontos tartozéka! Hazánkban a méhészszövetség mintegy 120 ezer tagot tömörít. A méhcsaládok száma (a szervezett méhészeik tulajdonában ) 843 917, ebből Szlovákiában 350 ezer. Persze jól tudjulk, hogy sokan vannak szervezetlen méhészeik s ha őket is hozzászámítjuk, aíkkor azt láthatjuk, hogy a méhcsaládok száma jócskán millión felüli. Tavaly például a szervezett méhészek több mint hat millió kiló mézet termeltek s ebből több mint két és fél millió kilogrammot külföldre szállítottak. Azonban, amiről itt szó van, az csak a kisebbik haszon, mert a méhek a nagyobb hasznot éppen a növények megtermékenyítésénél nyújtják s ezzel végeredményben a terméseredmény növeléséhez járulnak hozzá, ami mázsákban és tízmilliós többletbevételekben jut kifejezésre. Sajnos, ezt a nagyobb hasznot csak kevés helyen könyvelik a méhek javára. A mezőgazdasági üzemek könyvvitelében alig találkozunk olyan tétellel, mely pénzügyileg is kimutatná a méhcsaládok haszonhozamát, például az apró és olajosmag termesztésben, ahol konkréten is kifejezhető a közreműködés értéke. Csak a méz, a pempő, a méhméneg és a viasz hozamát Írják a méhek javára. Ha kedvezőtlen évben ezen a téren kiesés mutatkozik, hiába terem a gazdaságnak repcéből, aprómagvakból és gyümölcsből tízszer annyi mint egyébként a méhek közreműködése nélkül termett volna, mégis a ráfizetéses ágazatok közé sorolják s amint módjukban van „megszabadulnak“ a szorgos jószágoktól. Lássuk csak, mi a véleménye az említettel kapcsolatosan Banzi Boldizsár méhésztanltónak, az Ipolysági alapszervezet vezetősége oszlopos tagjának: Alapszervezetünk jelenleg 444 taggal és kereken 5000 méhcsaláddal rendelkezik. Ezen belül van négy nagyüzemi méhészetünk. Közülük az ipolyviski és az egegi szövetkezetek méhészete már régen elérte a kívánt színvonalat. Ugyanakkor erősen kifogásolható az Ipolysági Állami Gazdaság egyes méhészfarmjainak színvonala. Ugyanis legutóbb több farmon felszámolták a méhészetet, mert állítólag ráfizetéses volt. Természetesen a méhészetből származó pénzben! eredményekről van itt szó. De szó sem lehetett arról, hogy például a sági gazdasági részlegen 1966- ban és 1967-ben elért kiváló repcetermést részben a méhek megtermékenyítő tevékenységéneik tulajdonítsák s ezt a méhészet szempontjából koronákban is kifejezésre juttassák, így világos, hogy a méhészet leginkább tehertételként szerepelt a pénzügyi nyilvántartásban, pedig ennek az ellenkezője a valóság, hiszen a szakembereknek illene tudniuk, hogy a növények megporzásáből származó többletjövedelem rendszerint tízszerese a mézhozam értékének. Melléfogás vagy ki tudja milyen szándék volt, hogy az említett gazdaságban az öt Jól kiépített méhészfarmból hármat máris felszámoltak. Egy-egy családot (kaptárakkal együtt) körülbelül 300 koronáért értékesítettek. Egyesek talán örültek is, hiszen idén nem volt mézhordás. De talán vonjunk egy kis ökonómiai párhuzamot. Hasonlítsunk, mert köztudott, hogy családonként mintegy 120 korona értékű műlépre van szükség, egy raj értéke súlyától függően 160—200 korona, egy kaptár értéke 400 korona (öreg kaptár értéke 200 korona), a keretek kiépítéséért pedig 300 koronát számíthatunk családonként. Tehát így szerényen számolva is, legalább 800 koronáért kellett volna értékesíteniük egy-egy méhcsaládot. / De nem is itt van bökkenő, hanem ott, hogy mindenképpen értesíteni kellett volna a méhészszövetséget (elsősorban az alapszervezetet) s hogy az állami gazdaság elkívánja adni méheit, kérniük kellett volna a szövetséget, hogy egy vagy több mezőgazdasági nagyüzem közt közvetítsen, amelyek eset-A TARTALOMBÓL: Az emberi táplálkozás és a virágpor + Egy tapasztalt méhész j + A hétvégi méhészkedés tapasztalatai + A méhanya mesterséges termékenyítése -4- Lépújítás a téli készletek kiegészítése alkalmával + Hat évtized tapasztalataiból -4- Van-e termelési határérték a méhészetben -4- A főfejlődési időszak természettani feltételei -4- Előtérben a méhbetegségek if MU JE—a———— leg átvették volna a méhcsaládokat Kétségtelen, hogy azok, akik kicsiben 300 koronás áron hozzájutottak a méhekhez, még az idei hordástalan esztendőben is jól Jártak, mert köztudott, hogy hordástalan esztendők után végre Jön egy jó esztendő, mely mindent kiegyenlít. Különben a méhészkedésben ezzel számolni kell. Az egegi szövetkezet méhészmestere Nikolety elvtárs például idén a hordástalan esztendőben i; pergetett, 'mert 50 családdal más vidékié, vándorolt. Családonként 10,30 kg-os mézátlagot ért el. Emellett dicséretére válik, hogy a családok számát majdnem minden évben növeli. Ez a helyes cselekedet, hiszen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, leginkább a nagygazdaságokban tartják a méheket, mert ismerik a mezőgazdasági termelésre való hatásuk ökonómiai jelentőségét. Meg kell még említenem, hogy helyi szervezetünk körzetében, a felsőbb mezőgazdasági szervek ösztönzésére 1950- ben kezdtük a nagyüzemi méhészetek szervezését. Talán mondanom sem kell, hogy a legkisebb kezdeti sikereknek is örültünk. Most azonban aggasztó, hogy egyesek likvidálják a nagyüzemi farmokat. Véleményem szerint ez káros, hiszen a nagyfokú kemizálás következtében a természet hasznos rovarálloménya az utóbbi években nagyon megcsappant s a növények megtermékenyítése nagy részt a méhéktől várható. Ahol ezt a fontos tényezőt figyelmen kívül hagyják, ott a jövőben könnyen előfordulhat, hogy a magtermesztés visszaesik, vagy pedig újra vásárolnak méheket, melyek értéke telejs felszereléssel, családonként nem kevesebb mint 1000 korona. Kényszerítő körülmény lenne ez, annál is inkább, mert a méhészkedés a nagyüzemi gazdálkodás fontos tartozéka. Olyasvalami, akár a szakszerű növényvédelem, vagy pedig az okszerű tápanyagellátás. —hai— Akadnak bátor méhészfeleségek Fotó: Sándor
