Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

Növendékpulykák A pulykák tenyésztése barom fitartásunk egyik leggazdaságo­sabb ága. Akár kisebb csopor­tokban a ház körül vagy na­gyobb tálkákban a mezőgazda­­sági üzemeinkben tartva igen kifizetődő. Evről-évre több és több mezőgazdasági üzemünk tér át >• nagyüzemi pulykate­nyésztésre. Az üzemek vezetői rájöttek, hogy alkalmas terüle­ten, réteken, legelőkön, kisebb erdőkben, kapásföldeken, gyü­mölcsösökben igen olcsón nevelhetnek nagymennyiségű pulykákat. Akár húsra, akár továbbtar­­tás céljából nevelünk pulyká­kat, elengedhetetlen azok se­lejtezése, kiválasztása. A sok növendékpulyka között mindig akadnak olyan egyedek, melyek lemaradnak a fejlődésben, gyen­gébben fejlődnek, soványak, sérültek, beteggyanusak. Ha ezeket a példányokat időben nem távolítjuk el, az erős, egészséges állatok közül, úgy ezek elnyomják a gyengébbeket, melyek teljesen leromlanak, 6Őt kieshetnek a további tenyész­tésből. Viszont ha kiválasztjuk az említett egyedeket és kisebb csoportokra osztva neveljük, megerősödhetnek, Illetve vesz­teség nélkül felnevelhetők. Ha továbbtenyésztésne neve­lünk pulykákat, úgy azokat 8—9 hetes korukban egyedileg kell kiválogatni. Ekkor minden gyengébben fejlődő pulykát ki selejtezünk. A kiselejtezett ál­állatokat húsra neveljük tovább. Majd 16 és 24 hetes korukban kézbevéve újra bíráljuk el az állatokat, érdemes-e tenyészál latként megtartani. Ha vágásra (húsra) neveljük pulykáinkat, akkor a 12-ik hé ten a hizlalásba fogás előtt 20—22 héten újra selejtezzük. Hizlalás előtt a növendékpuly­káknál a következőkre figyel­jünk: húsos mell, comb, egyen­letes tollazat, a szárnyak és combok belső oldala nem-e na­gyon tokos. Ha növendékpuly­káink bőre sárgás, viaszosán fényes, a bőr eléggé tömött, akkor jó fejlődőnek tekinthet­jük állatainkat. Fontos, hogy a mellcsont mindkét oldala jó húsos legyen. Ne lepődjünk meg, ha a jércék húsosabbak a kakasoknál. A kakasok nagyob­bak, szélesebbek, de sohasem olyan húsosak, mint a jércék. Az is említést érdemel, hogy a pulykakakasokat a fejükön és nyakukon képződő erősebb és színesebb bőrképződményről, Idősebb korban a mellen növő szőrpamacsról felismerhetjük. A jércikék „pitty-pitty“ szót hallatnak, míg a kakasok „öb­lögetnek“. Négy-öt hónapos ko­rukban a kakasok már a szár­nyukat leeresztve, körbejárva udvarolnak. A növendékpulykák selejte­zésénél az egészségi állapotra, tollazatra, testsúlyra, csonto­zatra, lábakra, szárnyakra le­gyünk figyelemmel. Az egészségi állapot kifeje­zője az állat erő6 testalkata, élénk tekintet, fényes tollazat, jó mozgás, húsosság stb. A nö­vendékpulykák súlya, faja és nem szerint változik. Például a nálunk elterjedt bronzpulykák súlya 12 hetes korban 2—2,40 kg, 16 hetes korban 3—4,5 kg, 24 hetes korban a kakasok 7—8, a tojók 4,5—5,5 kg körül váltakoznak. Természetes, hogy nehezebb példányok is akad­nak. A továbbtenyésztésne megha­gyott növendékpulyka teste le­gyen széles, mély tojásdad vagy körte alakú. Testformája hátra­felé szűküljön. Háta széles, ívelt legyen. A váltaknak és a mellkasnak szintén széles ki­emelkedőnek kell lennie. A lá­bak épeik, erősek, hibamente­sek legyenek. Egy kifejlődött kakas testmagassága kb. 25—30 cm, a tojó 22—25 cm is lehet. A mellcsontoknak majdnem a hátvonallal kell párhuzamosan lennie. Ezt úgy ellenőrizhetjük legjobban, ha egyik tenyerün­ket a növendékállat hátára, míg másik tenyerünket a mell­csontjára fektetjük. A hátcsont­­mellcsont nem görbe, nem haj­lik se hátra, se oldalt, akkor az állat jónak mondható. A hibás csontozatú állatot mindenkor zárjuk ki a továbbtenyésztésből. A széles mellű pulykáknak a nagyobb testsúlyukhoz erős, jó csontozatú lábszárra és láb­ujjakra van szüksége. Továbbte­­nyésztésre ne tartsunk olyan pulykákat, amelyek hibásan járnak, sántikálnak, ujjaik gör­bék, lábukkal oldalt kaszálnak, karika vagy X lábuk van. Az ilyeneket vágásra, hizlalásra al­kalmazzuk. Növendékpulykáinknak 20— 24 hetes korukra teljesen ki kell tollasodniuk. Ha a mell­­részen a tollazatot ujjunkkal szétválasszuk, majd a szárny és a comb felületén sem talá­lunk tokos tollat, de szép fej­lett fényes, sűrűborítású tolla­zatot (az egész test jól takar­va), akkor a tollasodást meg­felelőnek tarthatjuk. Természetes, hogy a növendé­keket nemcsak 12—16—24 he­tes korukban válogatjuk, selej­tezzük, de fejlődésük egész sza­kaszán. A beteggyanús, gub­basztó, borzait tollú, sántikáló egyedeket azonnal vegyük ki a falkából, mert egyrészt ezzel megmentjük a hibás állatot, ugyanakkor elejét vehetjük esetleges járványos betegség továbbterjedéséneik. P. L. A tojás minőségének megóvása A tojás frisségének, jó minőségének megőrzése fontos nép­­gazdasági érdek. Minél frissebb a tojás, annál tökéletesebb értékűek a benne levő tápláló és kiegészítő anyagok. Hosszabb tárolás folyamán a tojás alkotóiészei megváltoznak, minősége romlik. Hogy ez a minőségi romlás milyen mértékben következik be, az nagymértékben függ a tárolás időtartamán kívül a tárolás módjától is. Érdemes megfigyelni, hogy egyforma mértékű minőségi romlás következik be, ha: 37 C°-on áll a tojás 3 napon át, 25 C°-on áll a tojás 8 napon át, | 16 C°-on áll a tojás 23 napon át, ' 17 C°-on áll a tojás 65 napon át, ! 3 C°-on áll a tojás 100 napon át. Eme adatok szerint tehát nyári kánikulában 3 nap alatt nagyobb minőségi romlás következik be a tojásban, mint télen, fagymentes hideg kamrában 3 hónap alatt. A tojás hőmérséklete a megtoiás pillanatában kb. 40 C°. Ha tehát nyáron, amikor a hőmérséklet árnyékban is 30 C° körül van, nem gondoskodunk a tojás mielőbbi lehűtéséről, 1 nap alatt is nagymértékű lesz a tojás minőségének romlása. Fontos ezért a tojásokat gyakran — 2 óránként — össze­szedni, s hűvös kamrába vinni, annál is inkább, mert nyáron a kottani kezdő tyúkok is melegítik a fészekben hagyott to­jásokat. Keltetésre használt tojásokat sokkal fontosabb mielőbb meg­felelő, 5—15 C°-ú helyiségbe vinni, mert 20 C° feletti hőmér­sékleten a tojásban levő csíra fejlődésnek indul, s a tárolás folyamán nem kapja meg a keltetéshez szükséges 37—38 C°-os hőmérsékletet, ezért az embrió elpusztul. Nem elég azonban a tojásokat csupán hűvös helyre vinni, gondoskodni kell arról is, hogy valóban lehűljenek, minél rövidebb idő alatt! Sok helyen a tojófészekböl összegyűjtött, még meleg tojáso­kat azonnal papírtálcákba rakják Ez nem helyes, mert a tojá­sok rajtuk csak lassan hűlnek le. így könnyen előfordulhat, hogy a teljes jóhiszeműséggel teatojásként eladott 4—5 napos tojás minősége lényegesen gyengül. A háztájiban szakajtóba szokás gyűjteni a friss tojást. Ha sok, félszakajtónyinál több, még meleg tojást gyűjtünk be egyszerre, az alul levő tojások nagyon lassan hűlnek le, mert a sűrű szövésű szakajtó is jól szigetel. Helyesen akkor cselekszünk, ha úgy fakjuk szét a begyűj­tött tojást, hogy azok a legrövidebb időn belül lehűljenek, legalább 5—10 C°-ra. Külföldön fémszalagból készült, ritka szövésű kosárba gyűj­tik a friss tojást, s ebben azok hamar le is tudnak hűlni, mert nem veszi körül őket semmiféle szigetelőanyag. Ha túlságosan hirtelen történik a hőmérsékletváltozás, s fő­ként, hideg helyről hirtelen meleg helyre visszük a tojásokat, akkor a lecsapódó pára miatt azok nedvessé válnak, s az ilyen tojás könnyen megpenészedik. A penészes tojás étkezésre alkalmatlan s a veszélyes az. hogy amelyik tárolóhelyen a pe­nészgombák megtelepednek, ott a be nem párásodon, szak­szerűen tárolt tojás is könnyen megpenészedik, mindaddig, amíg alapos fertőtlenítéssel penészgombaölő-szerekkel nem mentesítjük a penészgombáktól a tároióhelyet. Cs. I. selejtezése, kiválasztása

Next

/
Thumbnails
Contents