Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-10 / 32. szám
Külpolitikai szemlénkben elsősorban Is a bratislavai találikoző külpolitikai visszhangjával és az SZKP KB ezzel kapcsolatos közleményével foglalkozunk, valamint taglaljuk a szófiai Világifjúsági Találkozó jelentőségét, majd megemlékezünk a hirosimal atombomba robbanás 23. évfordulójáról. AZ SZKP Központi Bizottságának nozitív értékelése A csehszlovákiai eseményeknek, az ágcsemői kettős, valamint a bratislavai „hatos“ találkozónak még mindig élénk visszhangja van az egész világon. Egymás után nyilatkoznak a szocialista, kommunista és munkáspártok központi bizottságai, valamint a kapitalista államok kommunista pártjai is. A nyilatkozatok egyrészt elégedetten állapítják meg a megegyezés tényét, másrészt hangsúlyozzák, hogy erősödött a marxista-leninista alapokon nyugvó együttműködés és a jövőben a kommunista és munkáspártok egységesebben harcolhatnak az imperializmus ellen. A sok nyilatkozat közül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának közleményét emeljük ki, amely jóváhagyta a bratislavai tanácskozáson résztvevő szovjet küldöttség tevékenységét és a tanácskozásról kiadott közleményt úgy értékeli, hogy az kifejezte a testvérpártok közös álláspontját. Ez megfelel a szocialista országok érdekeinek, elvhű marxista-leninista alapokon nyugvó együttműködésüknek, népeink barátsága megszilárdításának, meghatározza a szocializmus további erősítésének és fejlesztésének útjait minden egyes országban és az egész szocialista közösségben is. Nagyra értékeli a tanácskozás résztvevőinek azt a következtetését, hogy a szocializmus pozícióinak erősítése az imperialista próbálkozások visszaverése terén a siker biztosítéka, a marxizmus-leninlzmushoz való megingathatatlan hűség, a néptömegek nevelése a szocialista eszmék, a proletár internacionalizmus szellemében, valamint a burzsoá ideológia és minden szocialista ellenes erővel szemben folytatott engesztelhetetlen harc. A bratislavai nyilatkozat javaslatainak gyakorlati megvalósítása a testvérpártok legfőbb internacionalista feladata. Általában úgy értékelhetjük a bratislavai találkozást, hogy vereséget szenvedett az imperializmus fellazításai politikája és fokozódott a szocialista államok ébersége, imperialistaellenes harca. A bratislavai találkozó külföldi visszhangjára egyébként még külön cikkben visszatérünk. A VIT az emberi jogok mellett és a nukleáris háború ellen tett hitet Szófiában befejeződött a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó, amely elsősorban a vietnami nép iránti szolidaritás jegyében zajlott le. A találkozó résztvevői egységesen elítélték az amerikaiak vietnami agresszióját. A találkozó hitet tett az emberi jogok védelme mellett és a hirosimi tragédia évfordulóján tüntetett a nukleáris fegyverek használata ellen. Az ifjúság kifejezte békevágyát és elkötelezte magát a békeharcra és hogy küzdeni fog az atomháború ellen. A Világifjúsági Találkozó minden eddigi hasonló rendezvényt felülmúlt és a világ ifjúságának barátsága légköreben zajlott le. Tragikus évforduló A világsajtó megemlékezett a hirosimal atombombázás és az azt követő nagaszaki atombomba robbanás 23. évfordulójáról és ezzel kapcsolatban a moszkvai atomcsend-egyezmény 5. évfordulójáról. Hirosimában a világháború befejezése előtt atombomba robbant. Akkor már a győzelem biztos volt, de az Amerikai Egyesült Államok fitogtatni akarta erejét. 1945. augusztus 6-án Claude Robert Eatherly őrnagy egy különleges amerikai légikőtelék beosztottja reggel negyed kilenckor bombát dobott Hirosimára, aminek következtében 80 ezer ember meghalt, 160 ezer megsebesült, a város pedig romba dőlt. Akkoriban Amerika azt tjltte, hogy az atomfegyver az ő monopóliuma lesz, de nemsokára az új fegyver birtokába jutott a Szovjetunió is, amely viszont kijelentette, hogy elsőként sohasem alkalmazza ezt a pusztító eszközt és ezért is írták alá a Szovjetunió indítványa nyomán Moszkvában a földfelszíni, légköri és vízalatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló okmányt. Bár a nukleáris fegyverek használata ellen egyre fokozódik az ellenállás, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy már Franciaországnak és Kínának is van nukleáris fegyvere és ugyanakkor belátható időn belül újabb jelentkezők lesznek az atom-klubban. Az atomfegyver kísérletek eltiltásáról szóló okmány tehát egyre időszerűbb s a világ haladó államainak mindent meg kell tenni, hogy az atomfegyverek sose robbanjanak a békés városok és államok felett. Békétlen Afrika - kavargó Közel-Kelet Múlt hét szombatján a Kongót demokratikus köztársaságban puccs robbant ki. A brazzavillei rádió hírül adta, hogy a hadsereg megfosztotta hatalmától Massemba-Debat köztársasági elnököt, aki szembekerült a Nemzeti Forradalmi Mozgalom balszárnyával, amelyről a nyugati UPI hírügynökség tudni véli, hogy Mao Ce-tung elveit vallja. Ám a mozgalom két szárnya közt közvetítő szerepet játszó Massemba-Debatnak már másnap sikerült az elnöki posztra visszakerülni. Minthogy a hadseregben és a polgárőrségben nem volt meg az egység, Ngouabi, a lázadó vezérkari főnök Jobbnak látta a kompromisszum útját választani, amelynek révén a hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Kompromisszum szülötte nyilván az új kormány is. A puccsot kiváltó elégedetlenséget az ország nehéz pénzügyi helyzete, az apadó mezőgazdasági kivitel magyarázza, amely a mindössze 900 ezer lakosú és hozzávetőleg 350 ezer négyzetkilométer kiterjedésű — vasérccel és naftával is rendelkező i— országban megingatta a viszonylagos stabilitást. Massemba-Debat, aki a kapitalista fejlődést kerülő irányzat szószólója, mint a France-Soir című francia polgári lap írja — a nehézségek láttán csökkkenteni kezdte az államosítást, hazaküldte a kínai szakértőket, újból a Nyugat felé fordult, amiben a szélsű baloldali erők imperialistáknak tett engedményeket láttak. Hogy az ország eddigi elöregedett intézményeinek és az elavult alkotmánynak megváltoztatása, amely Massemba-Debat szerint, múlhatatlan szükségességé vált, mennyiben segít az alapvető bajokon, arra csak a jövő felelhet. A Kongói Demokratikus Köztársaságban egyébként az év végén új választások esedékesek, de már addig valamennyire megmutatkozik, mit ér az új reformterv és mit jelent a stabilitás kilátásaira nézve. t A Niamey-ben, Niger köztársaság fővárosában folytatott, eredménytelen kezdeti tárgyalások után, BIAFRA ügye most Adis-Abebában, Ethiópia fővárosában képezi tanácskozások tárgyát Nigéria és Biafra szakadárállam közt. Sajnos e tárgyalások tekintetében mi sem jogosít optimizmusra. A nigériai központi kormány hadserege folytatja ugyanis hadműveleteit Biafra ellen, — melynek legnagyobb része egyébként, már megszállás alá került —, hogy még a tárgyalások befejezése előtt teljes katonai győzelmet érjen el. Míg a nigériai központi kormány feje Cowon ezredes azt követeli, hogy az .immár 4 afrikai állam által elismert Biafra mondjon le a nemzeti függetlenségről, addig ennek vezére, Ojukwu alezredes a hazája ellen elrendelt gazdasági blokád feloldását és azt javasolja, vonuljon vissza a nigériai katonaság arra a határvonalra, amely az ellenségeskedések kitörése, vagyis 14 hónapai azelőtt fennállt. Az álláspontok tehát szögesen ellentétesek. Ám az a tény, hogy a tragikus sorsú Biafra küldöttségének élén Ojukwu alezredes áll, lehetőséget ad minden konstruktív nigériai javaslat megtárgyalására. Minden esetre Nigéria központi kormánya, amely két nagyhatalom részéről kap fegyvereket és repülőgépeket, minden belső nehéz? sége ellenére is, erőviszonyok szempontjából óriási fölényban van, az önrendelkezési jogát kétségbe esettén védelmező, elszigetelt Biafrával szemben, amely jelentős naftaforrásainál, demokratikusabb fejlődésénél, az Ibo nemzetség viszonylag magasabb fokú kulturáltságánál, szélesebb körű értelmiségénél fogva, annál jogosabban ragaszkodhatik az önálló állami léthez, mivel a Nigériai államszövetségbenaz ibók leírhatatlan megpróbáltatásokon és pogromokon mentek keresztül. Sajnos e megpróbáltatások most felmérhetetlen háborús szenvedésekben nyilvánulnak meg. Nap-nap után a gyermekek százai vesznek éhen, a nyomor és betegség folytán, élelem és gyógyszerek hiányában tízezreket kaszál le a halál, így fest ma a nemzeti szabadságáért, önállóságáért vérző Biafra, amelybe még mindig csak nagy-üggyel bajjal sikerül holmi élelmet és gyógyszert eljuttatni. A különféle rendű és rangú problémákkal és válságokkal küzdő afrikai népek sorában külön fejezetet érdemelne a fehér fajvédők uralma alatt sínylődő dél-rhodéziai, Mozambique-i és délafrikai bennszülöttek sorsának ecsetelése. Nem kevésbé komor a feszültségekkel terhes KÖZEL-KELET, ahol az Izrael és arab államok közt fennálló „tűzszünet“ inkább fikció, mint valóság, a Biztonsági Tanács novemberi határozata pedig még csak írott malaszt. A főleg Jordánia és Izrael közt ismételten kiújúló fegyveres összetűzések, arab települések bombázása, amelyeket Izrael nem is annyira Húszéin király pontijával, az őreá nézve is egyre terhesebb Al- Fattah-partizánok orvtámadásaival indokol, a kölcsönös vádaskodások sorozatát indították el és ismét foglalkoztatják a Biztonsági Tanácsot. Sajnos, vajmi kevéssé valószínű, hogy ennek közbelépése most hatékonyabb volna, mint azelőtt. Ügy látszik a két supernagyhatalom konstruktív és konkrét kibontakoztatást mutató megoldása nélkül nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen a Közép-Kelet békéjének helyreállítása, amelyet mindezen túl bonyolítanak az egyes arab országokon belül dúló viszályok, a progresszív és konzervatív erők közti harcok és ellentétek. Ezt példázták újabban az iraki események is. Az 1958. július 14-én végbement iraki forradalom után a közelmúltban immár a negyedik fordulatra került sor. Éspedig állítólag vértelen fordulatra, melynek folyományaképpen Aref elnök száműzött lett és a hatalmat Al-Bakr vezérőrnagy ragadta magához. Az új iraki kormány programnyilatkozata belső reformokat, a nemzeti egység megteremtését, a kurd probléma megoldását, valamint az arab országokkal való szolidaritást ígéri. Külpolitikájában elsősorban a Szovjetunióval kiván együttműködni, míg a nyugati hatalmakkal szemben követendő politikánál figyelembe veszi, hogy milyen magatartást tanúsítottak az izraeli és az arab államok közti háborús konfliktus idején. Szirt • A varsói szerződés tagállamainak kormányai az egyesített fegyveres erők vezérkari főnökévé Sz. M. Stemenko hadseregtábornokot nevezték ki. A kinevezéskor a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettese volt. • Megtizedelték a francia újságírókat. A francia kormány bosszút áll a francia rádió és tévé újságíróin a sztrájkért. Hivatalosan bejelentették, hogy 57 újságírót elbocsájtottak és csaknem ugyanannyit vidékre és alacsonyabb beosztásba helyeztek. Az intézkedések mindenekelőtt azokat az újságírókat sújtják, akik vezető szerepet játszottak a francia rádió és televízió példátlan méretű májusijúniusi sztrájk-mozgalmában. • Az olasz rendőrség durván rátámadt a radikális párt kezdeményezésére szervezett kéthetes békemenet résztvevőire. A tüntetők követelték, hogy Olaszország lépjen ki a NATO- ből. A rendőrség beavatkozása következtében sokan megsérültek. • Mexikóban újabb nagyszabású diáktüntetésre került sor. Egyes jelentések szerint 25 ezer, más jelentések szerint 150 ezer fiatal vonult fel Mexikó főváros utcáin és követelték, hogy vonják felelősségre a pénteki diáktüntetések szétveréséért felelős személyeket. A diákok azzal fenyegetőznek, hogy ha nem teljesítik követelésüket, nem riadnak viszsza a fegyveres harctól sem. fß IVAP PERL ELEMÉR ív. A TURISTA NYELVI GYÖTRELMEI Nem az én felfedezésem, hogy idegen földön a turistának a legtöbb nehézséget a nyelvismeret hiánya okozza. Ebből a hiányból származik aztán a többi kellemetlenség, amit hirtelenében nehéz lenne felsorolni. Dalmáciában a szerb-horvát nyelvet beszélik. A nyelvtanban nincs is különbség a kettő között, csak az írás különböző. A horvátok latin betűikkel, a szerbek pedig aszbuikával írnak. Nem vagyok benne egészen biztos, de azt hiszem, hogy a dalmát némileg különbözik, valószínűleg, ez csak valamiféle tájszólás. A lényeg az, hogy jól megértik egymást a szerbbel és a horváttal. A szlovákul beszélő már csak inkább ráhibáz a szavak, mondatok értelmére. Sok a számára ismeretlen szó, és még több az olyan, amelynek más, sokszor homlokegyenest eltérő értelme van, mint ugyanazon szlovák szónak. Egy kapásból vett példa: szlovákul reőník szónokot jelent, horvátul pedig szótárt. De garmadával vannak ilyen eltérő jelentésű szláv szavak. Már pedig, ha egy szláv nyelvű ember nehezen érti meg a szláv testvér nyelvét, nem is kell mondanom, hogy kizárólag magyar nyelvismerettel Dalmáciában nem sokra megy az ember, illetőleg semmire. Csak a nemzetközileg használt kifejezéseket érti meg, pl. a parkett, fotográf, neg SZABAD FÖLDMŰVES 1968. augusztus 13. gatív, pozitív, aparát, garancia, antikvárnica, papír, paszta, bikini, koffer és hasonlók. Már az első pillanattól kezdve, mikor lakást keres, gyötrődik, szenved az árva magyar lélek, kezei kifáradnak a mutogatástól, ujjai görcsöt kapnak, az izzadság patakokban csurog az arcáról és mármár lemondóan be akarja fejezni a diskurzust, amikor egyszerre felragyog a szeme. De ekkor már jónéhányszor elmondta két-három idegen nyelven, hogy zimmer, izba, pokoj, míg a partner valamit sejdítve a helyzetből és a bőröndökből, bátortalanul megszólal: szoba. Igen, szoba kéne drága asszonyom, szoba, szoba. Hála az égnek! Tanulva az első órák nyelvi gyötrelmeiből, vásárol egy szerb—magyar szótárt (tehát reíníket) böngészni kezdi és rövidesen ilyen szóegyezéseket talál: cipő = cipele, csipke = őipke, kifli = kifli, szappan = sapun, ágy = krevet (vagyis kerevet) s végül alsónadrág = gatya. (Ilyen jó magyarosan!) És van még jónéftány, ami természetesen mind kevés ahhoz, hogy üzletben, piacon, a hivatalban vagy a társaságban megértesd magad . Csak egy kiüt van: ha külföldre akarsz utazni, kedves olvasóm, vagy á kötelesség odaszólít, tanulj mag legalább egy világnyelvet, különben meg nem értésre és némaságra vagy kárhoztatva. SZŐLŐ, FÜGE ÉS ŐSZIBARACK A SZIKLÁK KÖZT Vonaton utazva az ember, mint a moziban, az ablak keretében, csak elröppenő képeket lát, benyomások rövidek, vázlatosak, s ezért termő-Pillantás a nagyvilágba szetesen csak felületesek. Ezért nem is esküszöm arra, amit útközben láttam. A Dráva és a Száva közt tehát Horvátországban részben hegyes, részben enyhén dombos a vidék, széles, termékeny völgyekkel, amelyekben az egyéni gazdálkodásra jellemző nadrágszíj-parcellákon dolgozik a horvát földműves. Szokatlan a szemnek az ítt-ott még ekét húzó tehénke és a kézikaszával arató gazda. Jugoszláviában a szántóföldnek csak 13 százalékát művelik nagyüzemi módon, ebből több az állami gazdaság, mint a szövetkezet. Ogy informáltak, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok jól vannak gépesítve és gépeikkel, vetőmaggal, valamint szakmai tanácsokkal segítik az egyéni parasztokat. A Szávcm túl, Dalmáciában fokozatosan nőnek a mészkő-alkotta hegyek, fennsíkok, rohamosan csökken a növényzet, kilométereken át húzódnak a kősivatagok, ahol csak csenevész, vad bokrok tengődnek a sziklabálványok között. De ahol csak egy kis völgyecske szakítja meg ezt az egyhangú kőbirodalmat, az emberi munka és kitartás, hacsak néhány négyzetméteren is, üde szőlős kér te két, gyümölcsösöket varázsol elő dacolva a mostoha természettel. Az ember kiszedi, kibányássza a követ a földből és falat emel belőle a növényzet védelmére, ápolja, babusgatja tőikéit, gyümölcsfáit, hogy családja, gyermekei tápláló csemegéhez jussanak. Azt mondják, hogy a split! gyümölcspiac gazdag választéka nagyrészt ilyen kis kertekből kerül ki. Persze, a szélesebb völgyekben, különösen a tengerparton már takarosak, sőt sokszor egész terjedelmes kertek díszlenek, több hasznot hoznak a szorgalmas gazdának. Mert a szorgalom és a munkaszeretet a dalmát ember egyik legszebb tulajdonsága. Ez szükségszerűség ugyan, megköveteli az élniakarás vastörvénye, de mégis szép erény. Bár a mezőgazdaságban gyönge a kereset, a munkanélküliség mégis biztosít munkaerőt, különösen olyan vidéken, ahol kevés az ipar. Egyszóval aranyéletről nemigen lehet szó. Itt nemcsak földet, hanem csodát is kell művelni. A tűző nap alatt, reggel öt órától tízig, délután pedig öt órától alkonyaiig kell mozgatni a szerszámot, hogy a zsugori anyaföld beadja a derekát és mosolyogjon a mézédes őszibarack, az üdítő füge és csurranjon a jó dalmát bor. Mert ami aztán megterem, és a család vagy a vendéglő asztalára kerül, az igazi ritka csemege, határozottan magas minőség. Becsületére válik annak, aki termeli. BÜCSÜ AZ ADRIÄTÖL A tengerben nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanis a Fekete-tenger korántsem fekete, a Duna pedig, Strauss keringőkirály állítása ellenére nem kék, még a Tiszaszem sem szőke, ahogy mondják, inkább agyagszínű. De az Adria, az tényleg kék. Nem is akármilyen, hanem nevető azúrkék, a szélein pedig, ahol sekély a víz, smaragzöldbe megy át. De milyen is lehetne ez a nagy víz, a tiszta-kék mennybolt alatt. Órákig el lehet nézni a hajőcsavar forgásától felvert habot, amint fehér csipkével szegi be a tenger végeláthatatlan kék palástját. Amikor pedig ólmosszürke felhők vonják be az eget a tenger is színt vált, haragos, sötétkéken hullámzik, mintha a felhőkre duzzogna, mert megzavarják fenséges nyugalmát. Nehéz volt búcsúzni a varázslatos Adriától, amelyben a turista sohsem csalódhat. Derűs szépségét, színpompáját, dagadó hullámainak isteni színjátékát sohsem lehet elfelejteni. A legkisebb faluban is kegyeletesen ápolják a fasizmus elleni harcosok emlékét A dalmá* földműves nélkülözhetetlen segítőtársa a szamár és az ös"vér
