Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

Kislány a pódiumon Kétíves volt, miikor a hallott meló­diákat kipötyögtette kis ujjaival a zongorán, egy év múlva már két kéz­zel játszott hallás után. Négyéves ko­rában kezdett komponálni. A kottát persze nem ismerte, szerzeményeit a nővére kottázta le. Akkor ismerte meg a kislányt An­na Artobelavszkaja zenepedagógus. Érdekelte a „csodagyerek“, tanítgatní kezdte. A központi zeneiskolában komoly művészek üldögéltek a nagy asztal mellett, rá se hederítettek a csöpp­ségre. Tánya Fegykina bátran oda­lépett az asztalhoz. — Csókolom ... — Hát te ki vagy? — kérdezte meglepetten a bizottság elnöke. — És hány éves vagy? — Négy és fél. És Tányecskának hívnak. — Miért jöttél ide? — Szeretnék játszani. És Tánya játszani kezdett. Kerekre tágultak a szemek, és a moszkvai konzervatóriumra felkészítő központi zeneiskolába az elsők között vették fel Tányát. m m m Platyigorszki], a híres karmester, lassan, elgondolkozva tette helyére a telefonkagylót. Érthetetlen: a moszk­vai tanítóik klubjában tartandó hang­versenyhez végzős 10. osztályos nö­vendéket kér a központi zeneiskolá­tól, mire ők egy kölyköt ajánlanak. Egy harmadikos kislányt. S mindösz­­sze két próbát tudnak tartani vele. Benépesültek a klub széksorai. A műsor szerint Hacsaturján, Sosztako­­vics, Glier műveit adja elő a szimfo­nikus zenekar. Leonyid Pjatyigorszkij vezényletévé], Kabalevszkij harmadik koncertjét pedig a zenekar kíséreté­vel — Tánya Fegykina. a központi zeneiskola hallgatója interpretálja. és máris ott van a közönség előtt a kislány. Fehér masnik a tömött, szőke varkocsán. Koncentrál. A zon­gorára hajol, majd a karmesterre néz. A köztársaság érdemes művésze, mint egy torony magasodik Tánya fe­je fölött, bólint, majd beint a zene­karnak. Tánya csodálatosan játszott. Kotta nélkül. Nem nézett a zenekarra, a dirigensre, úgy tetszett, mintha ő vin­né magával a zenészeket és a kar­mestert. Nagy siker volt... A szobájában vagy ötven babát szá­moltam meg. A kedvenceket név sze­rint is bemutatta nekem. Rajta kívül hat lány és fiú van a családban. Valamennyien zenélnek: Harik hegedül, Irina csellózik, Gálja harmonikázik, a többiek zongoráznak. Anyjuk most egyedül neveli őket, fér­je, a jónevű jogász, 1960-ban meg­halt. Kedvemért rögtönzött hangversenyt tartanak. A családi zenekar Tánya egyik szerzeményét játssza. Már tizenöt da­rabot komponált a kislány. Tánya első önálló koncertjét a Bau­man Műszaki Főiskolán tartotta. Az­óta rendszeresen fellép a Filharmó­nián, sőt a szakszervezetek neveze­tes oszlopcsarnokában Is. 1962-ben Nyikolajev és Popovics űrhajósokat köszöntötték a televízióban. Egymás után üdvözölték őket a társadalom leghíresebb képviselői, s egyszer csak a bemondó közölte: a legfiatalabb szovjet zeneszerző óhajt most gratu­lálni az ünnepeiteknek. Tánya Fegykinát pillantottuk meg a stúdió közepén elhelyezett zongora mellett. Csillogó szemekkel jelentette be, hogy saját szerzeményét játssza el: az Űrhajósok indulóját. Nyikolajev, Popovics, Gagarin és Tyitov meghatottan szorította meg az ifjú művésznő kezét... Másik nevezetes fellépése a Kong­resszusi Palotában volt. A Nőik Világ­­kongresszusa küldötteinek eljátszotta és elénekelte néhány szerzeményét, az Üdvözlégy napocskát és A gyer­mekek békét akarnak címűt. A kül­döttek felugrottak a helyükről, oda­szaladtak Tanyához, ölelgették, csó­kolgatták. Jókai 140 kötetben A magyarországi Akadémiai Kiadó gondozásában Jókai Összes Műveinek kritikai kiadásából eddig 32 kötet jelent meg. A sorozatot körülbelül 140 kötetre tervezik. Kiadják jókai eddig meg nem jelent írásait is, például publicisztikai munkáit, humoros írásait, anekdotáit, sőt számos olyan el­beszélését is, amelyet eddig még nem közöltek. Az el6ők között figyelt fel Tányéra a moszkvai zenekonzervatórium pro­fesszora, Genith Nejhauz. Ezt írta ak­kor Tánya oktatójának Anna Artobo­­levszkájának: „Valósággal elbűvölt és végtelenül megörvendeztetett. Cso­dálatos, rendkívüli tehetségl El va­gyok tőle ragadtatva!!!“ Még az előkészítőbe járt Tánya, amikor vendégszereplésre Moszkvába érkezett Yehudi Menuhin. Amikor meghallotta Kubányi dalát é6 Bölcső­dalát, ezt írta Tánya kottáira: „Re­mélem, Tányuska, hogy még hallani foglak.“ Egy másik emlékezetes ese­mény Tánya életében 1965-ben tör­tént. Anyukáját felhívták telefonon, hogy vigye el kislányát a konzervató­riumba, mert Van Cliburn szeretné látni. Az amerikai zongorista kérésé­re Tányuska ismét saját szerzemé­nyeit játszotta: a Tavaszi prelüdöt, a Hajnalt, és a Bölcsődalt. Van Cliburn édesapja is jelen volt ennél a talál­kozásnál. Miután a kislány befejezte a játékát, az öregúr kezet csókolt neki... Tánya most negyedikes. A gyerek­kórusok mindenütt éneklik szerzemé­nyeit, felhangzanak a rádióban és hangversenyeiken. Nemrég új dalát mutatta be a tv-ben, melynek címe: „Vigyetek magatokkal, űrhajósok!“ Cehet, hogy Tánya valóban eljut majd a csillagokig? ... Ny. Babin A fiileki vár alatt augusztus 17-én és 18-án A losonci járás legkiemelkedőbb kulturális eseményei közé tartozik az évről évre megtartott Fiileki Hal- és Táncünnepély. Az Idei min­tán eddiginél gazdagabbnak ígér­kezik, mert a hazai műkedvelő együttesek mellett neves budapesti művészek is fellépnek. Az ünnepély valójában augusz­tus 15-én két művészeti kiállítás megnyitásával kezdődik. A Műve­lődési Otthonban a környékbeli képzőművészek sorakoztatják fel legszebb alkotásaikat. Szombaton este 19.30-kor leu a Slágerparádé c. műsor, amelyen jeles pesti művészek vendégszere­peinek (Aradszky László, Ambrus Kyri, Poór Péter, Harangozó Teréz és a kiváló Syrius együttes). Vasárnap délelőtt (10.00—12.00) Ki mit tud műsorban az általános iskolák vetélkednek. A kora dél­utáni órákban ünnepélyes felvo­nulás lesz a szabadtéri színpadon. A délutáni műsorban a Fülek! Pa­lóc Együttes, a rimaszombati ének­kar, a szinai táncegyüttes és Ban­­ská Bystricábúl az Urjin Népmű­vészeti Együttes, valamint a kör­nyékbeli tánccsoportok és Magyar­­országról a Szécsényi táncegyüt­tes szerepelnek. Gazdag lesz hát a kétnapos kul­turális rendezvény, és aki részt vesz rajta, minden bizonnyal jól szórakozik és jó emlékkel távozik a fülek! találkozóról. —tt— KÉMÉNDI NÉPVISELET A mohi zongora A garami síkságból hirtelen nőnek ki a koszmályi, újbarsi és a mohi „hegyek“. Ez a dombozat, részben sziklás hegység a Garam és a Zsitva közti vízválasztó. S tövében húzódik meg Mohi kisközség. Lakósal 1947-ig szinte érintetlen közösségben éltek, kissé elhúzódva a világtól. Itt marad­tak fenn legtovább a népszokások, no meg a sok-sok népdal. Ezt a községet látogatta meg a 20. század huszas éveiben a nemrég elhúnyt Kodály Zol­tán, a hírneves zeneszerző. Még élnek az „öregek“, akik emlékeznek a „Mester“-re. Sajnos, tudtom­mal már semki nem él azok közül, akik a kezdetleges viasztekercses fono­gráfba énekelték a híressé vált melódiákat: „Hej, a mohi hegy borának tíz bankó az ára“. Azóta már sok víz léfolyt a Garamon, sok-sok szenvedés érte a mohiakat Is. A fiatalok talán fel sem mérik Kodály látogatásának a jelentőségét. Kodály Zoltán ottléte idején Máry tanító úréknál tartózkodott. A felvé­telek egy részét is ott a tanítólakban, másrészt pedig házaknál, no meg a szövetkezeti vendéglőben „csinálta". Harmincöt évvel ezelőtt, mint kisdiák kerültem Mohiba. A kálvinistáknál szokás volt ünnepekre a legátusküldés s Így én Is legációba mentem. Máry tanító úrékhoz szívesen mentem, (később igen meghitt kapcsolat alakult ikl közöttünk). A kislegátust házról házra egy helyi Iskolás vezette. Míg ennek érkezésére vártam, a tanító úr odavezetett a zongorájához. Ci maga is zenekedvelő, zeneművelö ember volt. Rajongva ültem a zongorához, de bizony nemigen ment a kllmpl klampt, amit produkáltam. Máry bácsi az öreg tanítók mindent megbocsátó mosolyával hallgatta a gyengécske Igye­kezetemet, majd ennyit mondott: — „Fiam, úgy nézz erre a zongorára, hogy ennél maga Kodály Zoltán Is ült“. Azután elmentem verset mondani házról házra, mert az itt összegyűjtött koronákból vett az édesanyám ruhát. Hét év múlva személyesen is talál­koztam Budapesten Kodály Zoltánnal, de a mohi élményt nem volt alkal­mam előhozni. Azóta már sok év elszaladt. Máry tanító úr és a kedves, szerény tanító­­néni — a feleségé — is elköltözött, s nemrég Kodály Zoltán, a népizene hirdetője, újítója, apostola... Vajon megvan-e még a zongora? Vagy talán már az sincs meg, csak az Itteni egynéhányunk emlékezetében vibrál? Kár, hogy csak egynéhányun­­kéban ... DEMETER ISTVÁN, Garamikálna ES MENTEK, MINT AZ ÁRNYÉK. /á gyerekeket kitoro OROM­­'mel fogadták, ünnepélyesen CSENDÜL T JCECEY HA NGJA... cecey'hazaban azon AZ ÉJJEL NEM ALUDT SENKI. SÖTÉTEDÉSIG KE­RESTEK A GYEREKEKET \a mecsek sűrűjében: \ AMIKOR. MEQVIRRADL, A KÉT GYEREK A LOVAKHOZ OSONT. Wr. a SZÜRKE... szürkét ts alik “MA KELL .;||v VINNÜNK! ^ % ■EMBEREK! MEGJÖTTEK! GERGŐ mától FOG KA AZ E/Y FIAM!

Next

/
Thumbnails
Contents